Hát akkor most vagy soha....

Kiléptem rejtekemből, és beugrottam a két fiú közé. A szívem a torkomban dobogott.

-Elég!-kiáltom. Malfoy gúnyos mosolyra húzza a száját. Pálcáját még mindig rám szegezve kezd el hozzám beszélni.

-Lám Lám....Goldman téged az aranytriónál is látni? Már el is felejtetted mennyit rinyáltál miattuk?-mondja nagyon lassan.

-Nem képzeld!-önmegtartóztatás miatt görcsösen szorítom össze az öklöm. Érzem ahogy a körmömmel belevájok a bőrömbe. De ez zavar most a legkevésbé.

-Akkor minek akarod védeni Szent Pottert, Véráruló Vízlit, és Sárvé....

-Na ide figyelj Malfoy! Lehet, hogy most nem vagyok velük jóban, de akkor is megvédem őket! Te mindenbe belekötsz! Nem hagysz nyugtot senkinek! Ha ennyire utálod a mugli-ivadékokat, és a vérárulókat akkor mi a Merlinért szólsz hozzájuk?! Állandóan beléjük kell kötnöd! Jaj! Várj! Gondolom Harry a lelkedbe tiport mikor nem fogadta el a mocskos kezedet! Apádék nem tanítottak jómodorra? Jaaaa! Hát hogy is tehették volna mikor Voldemort hű talpnyalói! Jól jegyezd meg amit mondok! Soha! Ismétlem soha! Ne merd őket ócsárolni! Hozzájuk se szólj! Mert ne feledd! Flitwick professzor a házvezető tanárom. Csak egy ártatlan hazugsággal olyan bűbájt tanulok meg, az áldott jó szíve miatt, amivel a Nagyterem plafonjáról fogsz lógni! Értve vagyok?!-kicsit megijedhetett, mert egy aprót bólintott. Na a nagy Draco Malfoy fél tőlem.-Ők itt mind a hárman sokkal, de sokkal többet érnek a varázsvilág számára mint neked a kisujjad. Ők viszik valamire amíg te maradsz a padban, és butulsz tovább! A közelükbe ne merj menni még egyszer!-nézek rá villámokat szóró tekintettel.

-Itt meg mi folyik?-kérdezi egy hideg hang. Rémült fejjel fordulok irányába. Piton professzor lobogó talárral siet felénk. Amikor meglátja a pálcát Harry, és Malfoy kezében akkor a szeme dühösen izzik fel.

-Potter!-csattan fel.-Pálcát mer emelni a diákomra? Húsz pont a Griffendéltől!

-De...-kezdi Harry.

-Még tíz pont a feleselésért! Akar még pontot veszíteni Potter, vagy befogja végre a száját?-Harry szemében is izzott a gyűlölet.

-Tanár úr az úgy volt, hogy Malfoy sértegette Harryéket, és Harry pálcát emelt rá, mire Malfoy is ugyan ezt tette. Beugrottam a két fiú közé, és kioktattam Malfoyt. Magának nem kellene úgy pontot levonnia, hogy nem is tudja mi történt!-hadartam el egy szuszra. Hermione döbbent arcából jöttem rá, hogy mit is mondtam.

-Miss. Goldman had tudjam én, hogy mikor vonok le pontot, és miért! Malfoy a klubhelyiségébe megy! Potterék eltakarodnak a tornyukba! Maga meg büntetőmunkára jön hozzám. Most!-Harryék elindultak. Csodálkoztam, hogy nem akarnak kimenteni. Vissza se fordultak. Látom mennyire hálásak. Malfoy gúnyos vigyorral az arcán indult meg a pince felé.

-Kövessen!-szól Piton. Mire bármit is mondhatnék sarkon fordul, és nagy léptekkel indul el a bájitaltanterem felé. Mesés. Csak bírjam ki az estét! Rohanva igyekezek a professzor után. Annyira futok, hogy nem is veszem észre az ajtó előtt, ezért teli erőből nekimegyek. Aminek a következménye az lett, hogy én hátra estem volna értitek VOLNA, ha a kedves professzorrunk nem birtokolna ilyen kiváló reflexeket. Elkapja a csuklómat, és megtart.

-Máskor nézzen a lába elé kisasszony.-engedi el a csuklómat mikor már biztos lábakon állok.-Befelé!-tárja ki előttem az ajtót. Belépve ugyan az a látvány tárul elém mint ami már lassan három hónapja. Jut eszembe! Nem sokára karácsony! Ez kissé felvillanyozza a kedvemet.

-A feladata. Főzzön meg nekem három lázcsillapító, és négy vérpótló főzetet.-adja ki az utasítást, és elém reptet egy könyvet. Ennyi? Mindenki azt mondja, hogy Piton koszos üstöket súroltat velük, meg még több gusztustalan dolog.

Bemegyek a bájital szertárba az üstökért. A második padhoz ,megyek. A felületet először letakarítom. Biztos ami biztos. Felállítom az üstöket, és begyújtok alattuk. Először a három lázcsillapítót kezdtem el. Gondosan átnézem a receptet. Minden hozzávaló a szertárban van gondolom én. Felpillantok Pitonra. Az asztalánál ül, és dolgozatokat javít. Nem is foglalkozik velem. Azt észre venné ha meglógnék?

-Minden bizonnyal kisasszony.-pillant rám egy másodpercre, után vissza is tér a dolgához.

-Elnézést professzor úr, de megtenné, hogy nem néz bele a fejembe?-kérem.

-Hogyne.-és tovább javít.

Vállat vonva veszem az irányom a szertár felé. Jól gondoltam. Mindent amire szükségem volt itt megtaláltam. Fogtam egy tálcát, és felpakoltam rá a szükséges hozzávalókat. Az eszközöket egy második körrel hoztam az asztalomhoz. Agyamat kikapcsolva kezdtem el a legprecízebben aprítani, vágni, porciózni. Alaposan dolgozhattam, mert észre sem vettem mikor a professzor mögém került. Ijedségemben a kezemben lévő hozzávalót azonnal eldobtam. Szerencsétlenségemre az üstbe ment volna. Igen. Megint VOLNA. Csakhogy kedves tanárom elkapta.

-Ha ez bele esett volna, felrobbantott volna mindent.-adja vissza a kezembe. Pár perc elteltével kell hozzáadnom. Még azt megvárja, utána a szemben lévő padnál a széket kihúzza, és rátelepszik.-Ha már össze vagyunk zárva akkor kihasználom az alkalmat, és jó Mardekároshoz híven kikérdezem önt. Őszintén válaszoljon. Ha hazudik annyival több napot kell itt töltenie. Érthető?-kérdezi. Erre csak bólintok.

-Miért lett fagyos a barátságuk Potterékkel?-meglepett a kérdése.

-Mert más házba osztott be a süveg.-erre csak bólint.

-Ismeri az igazi szüleit?-már megint.

-Nem! Nem ismerem őket! De már nagyon unom a témát! Mindenki ezzel jön! Örülök, hogy rajtam kívül mindenki tudja! -csapom le a kést ami a kezemben volt. Na ezt nem kellett volna. Ugyanis a kést az asztal szélére vágtam le. Ami persze nem maradt ott. Egyenesen a lábszáramba esett.-Áúúúúúúúú!-kiálltok fel. Azonnal a lábszáramhoz kapok. A kés jó mélyen benne van. Piton engem meghallva gyorsan itt terem. Egy percre kikerekedik a szeme. Én érzem, hogy lassan el fogok ájulni.

-Ne merjen nekem itt meghalni!-a szemem lassan lecsukódik. Még érzem, hogy két erős kar megtart. Aztán elnyel a sötétség.

-------------

Lassan nyitom ki a szemeimet. Nem a gyengélkedő fehér falát látom, hanem a bájitaltantermet. Óvatosan fordítom oldalra a fejemet. Piton professzort látom amint egy fotelben ül, és könyvet olvas. Fel akarok ülni amit valószínűleg ő is észere vehetett, mert azonnal itt termett mellettem, és visszanyomott a kanapéra gondolom.

-Megveszett? Most állt bele egy kés a lábába! Maradjon veszteg a fenekén!-a kés említésére azonnal a lábamra kaptam a tekintetemet. Egyből éreztem a szétáradó fájdalmat.

-Ezzel a krémmel kenje be minden reggel, és este.-nyújtott át egy tubust.-Most viszont felkísérem vacsorázni. Lassan!-nehézkesen, de felültem. A professzorra támaszkodva elvánszorogtam a nagyterem ajtajáig. A szemembe már könnyek gyűltek a fájdalomtól. Pedig kaptam két adag fájdalomcsillapító főzetet. A terem előtt elengedett, ő pedig beviharzott az ajtón. Remek. Hogy jutok el az asztalomig. A sok diákkal együtt elindultam befelé. Hirtelen mindenki elhallgatott, és felém nézett. Pontosabban a lábamra. Na igen. Mondtam már, hogy egy rohadt nagy kötés van rajta. Csak gondoltam szólok. Lunáék fel akartak állni, hogy segítsenek, de leintettem őket. Egyedül kell járnom. Aztán a Griffendél felé fordultam, ahol az aranytrió vidáman cseverészett. Először Ron vett észre. Ahogy meglátta a lábamat, és azt ahogy sántítok egyből el ment a kedve. Utána jött Hermione, és Harry. Harry fel akart állni, de nem törődve vele tovább haladtam. Ha már képtelen volt segíteni mikor én védtem meg, nem ő ahogy megígérte akkor köszönöm szépen, de egyedül is boldogulok. Fájdalmasan ültem le az asztalomhoz.

-Veled meg mi a jó Merlin trottyos gatyája történt?-néz rám hitetlenkedve Terry.

-Kimentettem az aranytriót Malfoytól. Visszaszóltam Pitonnak aki büntetőmunkára ítélt. Kérdezett a szüleimről, én kiborultam, lecsaptam a kést ami a kezemben volt, az leestt az asztalról, és beleállt a lábszáramba.-barátnőim szájuk elé kapták a kezüket.- Elájultam, kaptam tőle egy krémet, és segített felvánszorogni a pincéből.-meséltem el nagy vonalakban a történetet.-Na de együnk mert, majd éhen halok.

Erre vérszemet kaptak, és mindent ami beléjük fért elkezdtek megenni. Kinevettem őket, és én is szedtem magamnak vacsorát. Kaja rohamunk befejeztével a lányok segítettek eljutni a szoborig. Új nap, új találóskérdés.

-Édesanyád gyermeke, de neked nem a testvéred.-mondja a szobor. Hát a családfában nem vagyok a legjobb.

-Én magam.-mondja Luna. A szobor engedelmesen utat enged. Mi bemászunk a lyukon, és elindulunk a szobánkba vezető lépcsőn. nehézkes, mivel rengetegen vannak most a klubhelyiségben. Sokan tanulnak, mások varázslósakkot játszanak. Egyesek a kandalló előtt elhelyezett fotelekben ülnek, és olvasnak. Vagy náluk nagyobb, esetleg kisebbekkel, vagy velük egy idősekkel beszélgetnek. tehát mindenki itt tölti a szabad idejét. Vannak oylanok is akik a Hugrabugtól elszenvedett vereségünket beszélik meg. Mivel volt egy kviddics meccsünk. Csak akkor én tartotta az egész napos rutinomat. Felkelés, reggeli, órára menés, ebéd, újabb óra, vacsora, tanulás, alvás. Terryék elmentek, de nekem nem volt se kedvem, se erőm. A következőre már megígértem, hogy elmegyek. Felmentünk a szobánkba, összeszedtük a mai napi, és a másnapra kellő leckét, és lebattyogtunk a klubhelyiségbe. Kerestünk három egymás mellett lévő szabad asztalt, a sok tanuló diák között. Meg kellett írnom egy átváltoztatástan, egy bűbájtan, és egy négy tekercses bájitaltan leckét. Úgy látszik ma sem fogok sokat aludni. Addig tanultunk ameddig Flitwick professzor fel nem zavart minket aludni.

Másnap kegyetlen lábfájással keltem. A lányok segítettek levenni a kötést. Ami alatta fogadott attól megborzongtam. Akkora volt a seb mint egy tenyér, és olyan mély, hogy nagyon. Fertőtlenítettük, de nagyon csípett. Levánszorogtam reggelizni. Az egész napom nagyon rossz volt. McGalagony le is küldött a gyengélkedőre fájdalomcsillapítóért. harryékkel azóta sem beszéltem. Pedig megvédtem őket. Vállaltam a büntető munkát is csak azért, hogy Malfoy békén hagyja mindnyájukat. Vacsoránál viszont érdekes dolog történt. Nagyban beszélgettünk mikor Dumbledor felállt, ezzel magára irányítva a diákok, és a tanári kar figyelmét is. Lassan sétált az asztalok között. Majd befordult, és egyenesen felénk tartott. Lassú léptekkel jött. Majd megállt pont előttem.

-Miss. Goldman. Kérem jöjjön velem.-döbbent csend. Mindenki árgus szemekkel figyelt. Lassan álltam fel a helyemről, mivel még mindig fájt a lábam. A barátnőim kérdőn néztek felém, ahogy Harryék is. Én csak vállat vontam, hogy fogalmam sincs mi van. Elkezdtem az igazgató után bicegni.

-Elnézést. Szabad?-kéri el a kezemet. Odanyújtom mire megengedi, hogy rátámaszkodjak.

-Köszönöm.-suttogom elhaló hangon.

Az igazgató semmit nem mondott egész úton. Én pedig féltem kérdezni. Egy nagy kő szobor előtt álltunk meg.

-Csokibéka.-mondja Dumbledor. A kőszörny kérdés nélkül félreugrik. Dumbledor rálép velem együtt egy forgó csigalépcsőre. A tetején leszállunk, és egy faajtóhoz érünk. Dumbledor illedelmesen beengedett. Egy kerek irodába értünk. A falak minden négyzet centiméterén polcok voltak. Azok rakásig tele könyvvel. Ezek mellet gondosan, üveg szekrénybe zárva rengeteg ingóság. A falakon a Roxfort összes igazgatója, és igazgatónője pihent. Lépcső vezetett fel egy nagyobb parcellára. Ott egy hatalmas fa asztal állt. Előtte a vendégeknek egy puha szék-amit én azonnal el is foglaltam-mögötte pedig az iroda avagy rezidencia tulajdonosának trónja. Az asztalon rengeteg papír hevert, szép rendezett kupacban. A vendégek felé eső részen cukros, csokis tálak tömkelege, aminek a fele már elfogyott. Gondolom a mi édes szájú igazgatónk ehette meg. Az asztal mögött egy lépcső vezetett fel. Azt nem tudom megmondani hova, mert egy fa ajtó választotta el ettől a helységtől. Míg én leültem addig Dumbledor az asztala mögött lévő székre telepedett. Kezét összekulcsolta álla alatt, és félhold szemüvege mögül fürkészett ég kék szemével. Ne bírtam tovább. Kiszakadt belőlem a kérdés.

-Mit csináltam igazgató úr?-kérdezem remegő hangon. Az igazgató elmosolyodik.

-Semmit.-akkor biztos a tegnapi.

-Én nem akartam bántani Malfoyt. Csak le sárvérűzte Hermionét, Ront le Véráruló Vízlizte. Harrynek a szüleit emlegette. Muszáj vilt közbe lépnem. Piton professzornak sem direkt szóltam vissza. Én nagyon sajnálom!-hadarom el.

-Nem erről van szó. Történt egy furcsa dolog, amire még nem nagyon volt példa....