Végre minden, ha csak egy kicsit is, tökéletes volt.

A giffendél klubhelyiségébe érve hatalmas kavalkáddal, és tömeggel találtuk szembe magunkat.

-Itt van....

-A mi....

-Új....

-Hajtónk!-kiabálja a Fred, és George páros. Mindenki egyszerre néz rám. Hatalmas örömujjongásban törnek ki. Úgy látom hamar terjed a hír. Pedig még csak most végeztünk. Aztán meglátom Angelicát, és Aliciát a fiúk mögött. Na akkor ezért tudja már mindenki. Most nekem, és csakis nekem örülnek ennyire. Ez elmondhatatlanul jó érzés. A Weasley ikrek elkezdenek felém jönni. Ó ez már rosszul kezdődik. Hátrálni kezdek míg nem bele ütközök a falba. Egy eszelős vigyorral az arcukon állnak meg előttem. A többiek visszafojtott nevetéssel figyelik a jelenetet. Harryre nézek aki csak megrázza a fejét, hogy oldjam meg. Na kössz. Két villanyoszlop áll előttem. Még a tornász ügyességemmel sem tudnék elmenekülni.

-Hercegnő....

-Felvehetjük....

-A vállunkra....

-Ünnepelni?-utálom ha felváltva beszélnek.

-És az nekem miért is jó?-kérdezem.

-Mert így nem leszel olyan kicsi.-na ezen az egész torony nevetni kezdett. Kössz. Ezt még vissza kapjátok.

-Ha én kicsi vagyok akkor ti meg benga állatok! De várjatok Vízlik, várjatok! Megbánjátok még a napot, hogy kikezdetek velem!-,,fenyegetem" meg őket.

-Figyeld....

-Már....

-De....

-Kemény....

-Bébi....

-Sárkányunk....

-Van.-aki eddig nem az most nevette el magát. Nem baaaj. Mugli módra ,,Jöttök ti még az én utcámba!".

-Na de ünnepeljünk!-kiálltja Lee.-Gratulálok apró sárkány! Ahogy mesélték hihetetlen volt! Jól megszívattad Malfoyt! Kár hogy nem láttam. Le kellett volna fotózni, és kiragasztani minden folyosóra. Főleg Pitonhoz.-sokan jöttek oda nekem gratulálni. Fel akartunk menni Harryék szobájába, de nem hagytak ellógni. Mindenféle süteménnyel, töklével, és a többivel kínáltak. Csak tudnám hol szerezték ezeket. Biztos vagyok, hogy Fred, és George szedte valahonnan. Azt nem állítom, hogy teljesen legálisan. Ők mindig elő tudnak rukkolni valamivel. Ha már itt tartunk meg kell kérnem őket-mivel elsősként még nem mehetek le Roxmortsba-hogy vegyék meg nekem az ajándékokat. Az övékét majd Leevel megvetetem. Erre most sort is kerítettem. Szívesen elvállalták. Lee is.

-Tessék.-nyújt felém valamit Lavender.-Ezt azért mert elképesztő voltál. Vajsör. Alkohol mentes.-ahhaaa....Így már oké. Kicsit bizonytalanul emeltem a számhoz az italt. Illata jó volt. Kicsit vanília, ás olvadt margin illata volt. Egyszer élünk alapon egy kis kortyot ittam belőle. Az íze valami hihetetlen volt. Kicsit vanília, kicsit turmixhoz hasonló állapot. Nem tudnám jellemezni az ízét. Biztos ez is valami varázs cucc. De amúgy nagyon finom volt. Bár az orrom tiszta habos lett tőle. Ezt megjegyezték a Patil ikrek is. Bár ők sem néztek ki máshogy.

Rengeteget beszélgettünk. Együtt. Minden évfolyam. Ez a jó a griffendélben. Itt lehetsz akármilyen, akár hányadikos, mindenhogy elfogadnak. Jó volt körbeülni a toronyban. Bár kicsit sokan voltunk, attól még kellemesen elfértünk. A nagyobbak meséltek a tanárokról, kínos, vicces sztorikról. Aztán az aranyvérűeket teszteltük mugliismeretből. Hangosan nevettünk. Meghallgattuk egymást. Nem is foglalkoztunk azzal hány óra van. Egészen addig amíg ki nem nyílt a portré ajtaja. Azonnal elcsendesedtünk ahogy megláttuk a skót hálóruhát viselő McGalagony professzort.

-Én is örülök a jó hírnek, de attól még nem kell egész este fennmaradni! Ráadásul mi ez a disznó ól?! Pont az én házam viselkedik ilyen szégyenletesen? Eltakarítanak maguk után, és azonnal mennek aludni! Percy magától többet vártam.-néz lángoló szemekkel prefektus barátunkra. Mi csak kuncogunk. Pont ő mesélte a legtöbb történetet. Szegény csak lehajtja a fejét, és a nagyon érdekes cipőjét fixírozza.-Hallották! Mozogjanak!-azzal fogta magát, és elhagyta a tornyot. Percy parancsára elkezdtük a tányérokat, poharakat, egyéb dolgot amit égetni lehet beledobni a kandallóba. Miután végeztünk mindenki fel lett zavarva a hálószobájába. Úgy látom a beszélgetés holnapra marad. Hermionéval elindultunk felfelé. De jó, hogy végre nincs akkora távolság közöttünk.

-Annyi mindent kell elmesélnünk.-kezdi.

-Ne mondj semmit!-állítom le a még el nem kezdett mesélését. Erre csak kérdőn néz rám.-Mármint úgy értettem várjuk meg a fiúkat is.-erre rábólint, mivel haladnunk kell tovább, mert már egy kisebb dugó alakult ki mögöttünk. A hálóban gyorsan felnyalábolom a pizsim, és elmegyek lezuhanyozni. Körülbelül egyszerre végeztünk a lányokkal.

-Jó éjt!-dünnyögöm félálomban a párnámba. Kb. ilyen válaszokat kapok.

-----------------------------------------

Másnap én kelek fel elsőnek. Milyen korán lehet, ha Hermione még nincs ébren? Szerencsére ma nem jöhet a házival mivel csak bájitaltan, és átváltoztatástan volt, amit tegnap már megcsinálta. belebújtam vörös színben tündöklő papucsomba, és az ablakhoz sétáltam. Kinézve megláttam, hogy szakad a hó. Gyönyörű volt. A tájat végtelen fehérség borította. A tornyokon felhalmozódott az eddig leesett hó. Ahogy a nap sugarai ráestek erre a csodás fehérségre, elkezdett csillogni. A fák, bokrok tetejét teljesen beborította. Mint egy hatalmas takaró. A barna padoknak szép fehér színük lett. Olyan nyugodt volt minden.

Visszamentem a szekrényemhez. Mivel hétvége van ezért nem kell talárban járkálni. Egy fekete, oldalán fehér csíkos, testhez simuló, hosszú nadrágot vettem fel. Felülre a griffendél színeiben pompázó, vastagon kötött pulcsit. Fekete hajamat kifésültem, és egy rendezetlennek tűnő kontyba fogtam. Felcsatoltam a nyakláncomat, és indultam is kelteni a többieket.

Úgy gondoltam így vasárnap reggel nem leszek kegyetlen, ezért mindenkihez egyesével mentem oda. Míg a lányok lassan készülődnek úgy gondoltam felmegyek a bagolyházba meglátogatni Aramist. A táskámból kivettem egy maroknyi bagolycsemegét. A papucsomat egy vörös színű cipőre cseréltem. Lementem a lépcsőn, és átvágtam a klubhelyiségen. Csak pár felsős lézengett. Gondolom ők is a fél óra múlva kezdődő reggelire várnak.

A folyosókon egy árva lélek sem volt. Gondolhattam volna. Csak én vagyok ilyen elvetemült, hogy ilyen korán járkálok. Attól nem kellett félnem, hogy ha meglát egy tanár vagy esetleg Frics úr akkor kapok büntetést. Egészen reggel hatig nem lehet elhagyni a klubhelyiséget. Fél hét van. Gond nélkül mentem végig a kicsit hideg folyosón. A bagolyház lépcsőjéhez érve elmondtam egy imát, nehogy a beesett, és elolvadt hó ráfagyjon a lépcsőkre. Óvatosan haladtam felfelé. Egyre hidegebb lett. Ó hogy én erre nem is gondoltam! Hát itt teljesen a szabad levegőn vagyok. Ráadásul még baromi magasan is. Jó lesz ha nem kapok tüdőgyulladást.

Felérve igencsak megcsapott az a hideg, csípős levegő. Bár a pulcsim meleg volt, de azért annyira nem. Aramist Hedvig mellett találtam meg. Lehívtam magamhoz, és megkínáltam ennivalóval. Hálásan megcsipkedte ujjaimat, és elkezdett falatozni.

Közben a korláthoz sétáltam, rátámaszkodtam, és elkezdtem simogatni a hátát. Olyan meleg volt a tolla! Nem tudom mióta állhattam ott. Nyikorgó ajtót, majd lépteket hallok. Biztos Hermione az szólni, hogy elkészültek. A nyíló ajtó zajára megfordulok, de akit látok ahhoz most per pillanat nincs erőm.

-Malfoy.-biccentek neki.

-Goldman.-biccent ő is. Rajta vastag kabát volt. Mázlista. Mivel nagyon nem érdekel mit csinál, ezért Aramissal a kezemben fordultam vissza nézni a tájat. Hallottam, hogy szöszmötöl valamit. Gondolom éppen egy levelet akar küldeni a szüleinek. A hidegtől már össze-össze koccantak a fogaim. Kezem reszketni kezdett. Ezt a baglyom nem díjazta, ezért úgy gondoltam, hogy visszaviszem a helyére. Megfordultam, és Malfoyról tudomást sem véve vittem vissza Aramist Hedvig mellé. Óvatosan vissza helyeztem a helyére, és búcsúzásképpen meg is simogattam a fejét, melyre egy jóleső huhogás volt a válasza. Ahogy elvettem a kezeimet azonnal elkezdtem dörzsölni a karomat. Nem mondom, hogy segített. Léptek zaját hallottam mögülem. Nem mertem megfordulni. Most fogok megfizetni azért amit mondtam neki, és a kviddicsen történtek miatt. Már előre éreztem. remélem csak kiabálni fog, vagy leszólni. Nem akarom, hogy kezet emeljen rám. Inkább átkozzon meg, vagy bármi, csak ne üssön meg. Nincs is annál rosszabb.

Ledermedve álltam. Kezemet nem vettem el felkaromról. Egy meleg anyagot érzek meg a vállamon. Kicsit oldalra nézek, és látom amint egy fehérebb színű kéz húzódik el a vállamtól. A kabátot magam előtt össze fogva, lassan megfordulok. Tudom ki az. Elég volt csak egy pillantást rá vetnem.

-Nehogy meg fázz Goldman!-villant rám egy mosolyt. Vagy kedvesnek akar látszani, és utána elátkozni, vaaaagy túl kevés zselét kent a hajára amitől nem lett ennyire flegma.

-Köszönöm Malfoy.-mosolyodok el halványan.

-Ne szokj hozzá.-veti oda aztán vissza sétál a korláthoz. Értetlenül nézek magam elé. Egy kicsit gondolkodok, hogy oda menjek e hozzá, vagy nem. Aztán rászántam magam, hogy lehet megismerem a normális Dracót...Akarom mondani Malfoyt. Mellé sétáltam, és tisztes távolságra tőle, rátámaszkodtam a korlátra. Mind a ketten szótlanul álltunk, és néztünk el a messzeségbe. Olyan érzésem volt mintha ez jól esne neki. Kiszakadni a bandája közül, Pansy nyafogásától, a megszokásból. Úgy látom sokat járhat ide. Talán csak neki is kell egy kis magány. Mint anno nekem.

-Min gondolkodsz?-kérdezi tőlem felettébb halkan. Egy pillanatra elmélázok. Válaszoljak neki? Vagy hagyjam figyelmen kívül? Lehet, ha most elássuk egy kicsit a csata bárdot megismerhetem a valódi Draco Malfoyt. Egy nagy sóhajjal rászánom magam.

-Te eddig folyamatosan semmire néztél. Nem tartottál semminek, és senkinek. Folyton megaláztál. Nem adtam rá okot, hogy szemét legyél velem. ha ennyire irritállak akkor miért szólsz hozzám? Állandóan belém kötsz. Most meg....Normálisan köszöntél. Oda adtad a kabátodat. Nem szólsz be, nem alázol meg. Mond miért viselkedsz így?-fordulok felé. Arca egy pillanatra elkomorul, aztán látom elgondolkodik azon amit mondtam. Ha ő sem tudja rá a választ akkor ki? Percekig csak állt szó nélkül. Rájöttem választ már nem fogok kapni. A kabátot lehúztam a vállamról, nem törődve az újra bekerítő hideggel. Mozdulatomra felkapta a fejét, és kérdőn nézett rám.-Mennem kell.-terítettem a korlátra a kabátot. Reakciót nem várva fordultam meg, és indultam el az ajtó felé.

-Várj!-hallom hangját. Nem érdekel a válasza. Lehet jobb is ha nem tudom. Hátrafordulva halványan rámosolygok, majd elindulok vissza a griffendél toronyba.