Nem tudom mit érzek, de Draco Malfoy megbolondítasz.

-Tudtátok?-ront ránk Harry a klubhelyiségben. Én a kanapén ültem, a Főnixről szóló könyvvel a kezemben, és olvastam. Hermione valamilyen háziját csinálta, mikor téli szünet van még, de mindegy. Ron pedig azonnal felkapta a fejét.

-Mit?-kérdezem hatalmas lelkesedéssel, fel nem nézve a könyvemből.

-Hogy...-lehalkítja a hangját, és körbe néz, hogy hall e minket valaki.-Hogy Hagrid óriás?

Ron bólogat, gondolom együtt hallották. Hermione kezéből kiesik a toll-amivel írt-így aztán jó pár tintafoltot hagyva a pergamenen. Döbbenten néz Harryre. Engem nem nagyon lepett meg a tény. Hallottam az óriásokról.

-Egészen pontosan félóriás.-jegyzem meg, továbbra sem nézve fel a könyvemből.

-Téged nem zavar?-kérdezi Ron.

-Miért zavarna?-értetlenkedek.

-Mert veszélyes.-suttogja Hermione. Erre már felnézek a könyvemből, egy nonverbális varázslattal az oldalak közé reptetem a könyvjelzőmet, majd összecsukom a könyvet.

-Hagrid nem veszélyes. Csak félóriás. Vitrol cikkéből hallottad?-kérdezem Harry felé fordulva.

-Ő mondta Madame Maximenak.-kotyog közbe Ron.

-De a cikkből is olvastuk.-teszi hozzá Harry.

-Mondom még egyszer.-elegem van abból a mitugrász Vitrolból. Olyan jó lenne csak egy kicccsit megpörkölni azt a tökéletes haját. Senki sem tudná meg, hogy én voltam. Senki...-Az óriásoknak vannak agressziós hajlamaik. Nem valami okosak, és ki nem állhatják a kisembereket. Azaz minket. Bár könnyen befolyásolhatók, azért tudnak ám ravaszak is lenni. És utálják az óriás-ivadékokat. Azaz a félóriásokat. Eddig értitek?-bólogatnak.

-Ezeket én is tudtam.-mondja Hermione.

-Akkor meg minek félsz Hagridtól?-kérdezem őszinte értetlenséggel.

-Mert óriás.-jelenti ki, mintha hülye lennék.

-Hányszor mondjam még el? Félóriás. Fél-ó-ri-ás!-tagolom a szót, hátha így már megjegyzik végre.-Sosem bántott egy diákot sem. Az óriás anyjától csak a magasságát, vagyis annak a negyedét örökölte. A génei viszont az apjáét tükrözik vissza. Aki ember volt. Lehet, hogy néha kicsit érzékeny, de mikor volt agresszív?-kérdezem őket. Látom, hogy elgondolkodnak.-Négy éve nem tudtad, hogy félóriás. Ha első nap megtudtad volna, akkor biztos hogy máshohogy viszonyultál volna hozzá.

-Ez igaz.-bólogat Hermione.

-Most meg, mikor már ismered tudod, hogy milyen.-fejezem be a Hagridot védő szónoklatomat.

-Igazad van.-ért velem egyet Harry is. Tudom hogy igazam van, nem kell mondani.

-Hogy feltételezhettünk róla ilyet?-kérdezi Ron a fejét rázva.

-Nem volt szép tőlünk.-helyesel Hermione.

-Látogassátok meg.-dobom fel az ötletet.-Biztos, hogy látta a cikket, és szomorú.

-Ez jó ötlet Elena!-pattan fel Harry.

-Azért mondtam.-tárom szét a karomat.

-Te nem jössz?-kérdezik félúton a portrétól visszafordulva.

-El kell intéznem valamit.-hárítom el a meghívást.

-Menjetek csak.-int nekik Harry.-Egy perc és megyek.-visszajön hozzám, és le ül a fotel karfájára.-Mi volt az tegnap Malfoyjal?-kérdezi rosszalva.

Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a téma. Istenem nem az anyám! Nem a rokonom, hogy megmondja, hogy kivel táncolhatok.

-Táncnak hívják.-forgatom  a szememet.

-Jó, de vele?-kérdezi undorodva.

-Igen vele!-csattanok fel.-Ő felkért engem, és normálisan viselkedett képzeld.-emelem fel a hangomat. Meghökken a hirtelen kirohanásomon.-Ellenben veled, aki nem kért fel, ő igen.-sértődök meg. Tisztán emlékszem, hogy tegnap csak ült ott, és sajnáltatta magát.

-Jó oké!-teszi fel védekezően a kezét.-De ne merjen egy rossz szót mondani neked, vagy...-emeli fel az öklét. Elnevetem magam, majd átkarolom a vállát.

-Mihez kezdenék nélküled?-kérdezem mosolyogva.

-Unatkoznál.-jelenti ki. Az nem olyan biztos...

-Lehet...-rázom nevetve a fejemet.-Menj mert már várnak rád.-hessegetem kifelé.

Miután bezárult mögötte a portré, sietősen felszaladok a szobámba. Parvatiék elmentek megbeszélni a bált, valamilyen üres terembe, így nyugtom lehet. kiszórok egy némító bűbájt, és egy ember érzékelő bűbájt a szobára, majd leteszem a pálcámat az ágyra. Odamegyek az ágyam mellet heverő ládámhoz, és beletúrok. Még tegnap rejtettem el a legaljára a tiarás dobozt. Keresgélek egy kicsit, mert az álcázott tágítóbűbáj miatt sok a hely, majd egy kicsit később rá is akadok. Megmarkolom, majd erőteljesen kihúzom a ládából. Hallom ahogy eldőlnek a könyv, és ruha halmok, de most nincs kedvem visszarendezni őket. Olyan óvatosan helyezem az ágyamra, mintha üvegből lenne. Végigforgatom a dobozt, valami,yen rejtett jelet, szimbólumot keresve rajta, de nem találok semmit. Csak egy sima, világosbarna doboz, amiről senki nem hinné, hogy a Főnix elveszettnek hitt diadémját rejti. Nagy levegőt veszek, majd felemelem a tetejét. Csillogva tárul elém újra a tiara. Jobban megnézem, a kidolgozott, tekervényes, arany mintákat. A rubinvörös ékköveknek precízen kidolgozott helye van. Tökéletesen illeszkednek. Egyszerűen mesés...

Óvatosan, remegő kezekkel nyúlok érte. Felemelem a puha párnáról, amin eddig tündökölt. A tükör elé sétálok, szememet le sem veszem a tiaráról. Csak néha pillantok a lábam elé, mert nem akarok elesni. A tükör előtt megálloke és-olyan óvatossággal mint tegnap- a fejemre helyezem.egy percig semmi különöset nem veszek észre. Már kezdem feladni a várakozást, mígnem mögöttem megjelenik egy kis lánggömb. Sarkonperdülök, de nem merek közelíteni. A tűzgömb szélesedni kezd, majd egy alakot vesz fel. Egy női alakot. Mindene tűzből van. A ruhája hosszú, és a széle gyönyörűen ég. De mégsem égeti meg a szőnyeget. Mintha itt lenne, de mégsem.

Miután teljesen megjelent, körbenéz a szobában, majd megakad a tekintete rajtam. Feljebb emeli a szemét, és észreveszi a tiarámat. Visszanéz rám, majd melegen elmosolyodik.

-Tudtam, hogy megpróbálod.-néz rám sejtelmesen.

Én csak tátott szájjal, csodálkozva állok előtte. Eddig annyi kérdésem volt, most meg egy hang sem jön ki a torkomon.

-Ki...-próbálom megkeresni a hangomat.-Ki...maga?-kinyögtem a világ legértelmesebb kérdését.

-Látom megakadt a szavad.-nevet fel kedvesen.-Sasha vagyok. Az előző Főnix.

Erre mégdöbbentebb arcot vágok. Számat kimyitom, hogy bemutatkozzak, de csak hápogni tudok. Az előző Főnix? Mit keres itt az előző Főnix?

-Elena vagyok. Elena Goldman.-mutatkozok be én is.

-Tudom hogy ki vagy. Figyellek.-mi van?

-Figyel?-kérdezem, mint aki nem érti a szó jelentését.

-Igen. Figyellek. Egyszer majd el kell jönnöd hozzám. Mert én leszek a mestered.-a nő, pontosabban Sasha leül az ágyamra, és megpaskolja a mellette lévő helyet. Hát...Az ágyam nem gyulladt meg. Ez jó jel.

-De...-kezdem mikor leültem mellette.-Dumbledore peofesszorral már mindent megtanultam.

-Nem mindent.-javít ki sokat sejtetően.-Ő nem volt Főnix. Senki sem tanulmányozta a Főnixeket. Én nekem is meg kellett látogatnom a mestert. Az előttem lévő Főnixet. Sokat nem tudsz még az erődről.-rázza a fejét.-És a legenda is tévedhet.-mosolyodik el újra.

-De eddig minden pontos volt, amit leírtak benne.-ráncolom össze a szemöldökömet, majd gyorsan végigpörgetem magamban a történetet. Az egyik mondatnál megállok, és újfent döbbenten nézek Sashára.-Ne mondja, hogy...

-De mondom.-nevet fel.-Ebben az egyben hatalmasat téved a legenda. Mert a Főnixek igen is visszatudnak hozni embert a halálból.-néz rám komolyan.

Nem tudom, hogy hogyan jutnak el a fülemig a szavak. Lesokkol a tény, hogy bárkit visszatudok hozni a halálból.

-Hogyan?-térek rá egyből a lényegre.

-Most még nem mondom el.-erre értetlenül nézek rá.-Nagyon sok idő, míg rendesen el tudod végezni. Kétféleképpen tudod majd visszahozni a halálból az embert, de ezt majd akkor ha megkeresel.-néz rám ellenzmondást nem tűrően.

-De ha most szükségem lesz rá?! Nem fogom tételenül végignézni, ahogy meghal valamelyik bajnok!-leszek mérges egy perc alatt.

-Eljön majd az idő, amikor fel kell engem keresned.-beszél, nem is foglalkozva azzal, amit mondtam neki. Kicsit lenyugszom, és már kíváncsian szemlélem.-Mikor úgy gondolod, hogy Voldemort erős lesz, és csak te tudod majd megállítani. Mert Harry Potter csak az egyik végzete. Ahhoz hogy meghaljon, neked is le kell győznöd. Nem elég ha a fiú megteszi. Előbb Harry Potternek kell legyőznie, majd utána, de csakis utána kell neked is. Ha nem szálsz szembe vele, akkor ugyan úgy folytatja majd a zsarnokságát. Te leszel a kulcs, a megoldás, és te leszel a halála.

-Tudtam, hogy nekem is szembe kell szálnom vele, de ez új volt.-most már teljes a kavalkád az agyamban. Gondolatok, lehetséges csatakimenetelek képei cikáznak a fejemben össze-vissza.

-Fontos, hogy ezt megjegyezd. Jobban belátod majd, ha meghallgatod a jóslatot.-tényleg! A jóslatot el is felejtettem!

-Mikor majd?-kérdezem a kíváncsiságtól túlfűtve.

-Hamarosan el jön az ideje.-teszi a kezét az enyémre. Furcsán bizsergetò volt az érzés, mivel tűzből volt.-Most cviszont mennem kell.-áll fel az ágyamról, majd felém fordulva halványodni kezd.

-Várj!-kiálltok fel.-Honnan tudjam, hogy hol kell keresnelek?-hadarom el gyorsan a kérdést Sashának, mielőtt eltűnik, ki tudja mennyi időre.

-Lesz majd segítséged, ne aggódj.-meg egyszer rámmosolyog, majd úgy mint tegnap egyedül hagy a gondolataim záporával.

———-

-Mizujs?-vágódik le mellém Ron.

-Semmi különös.-hazudok...újból.-Veletek? Mi van Hagriddal?

-Nálunk sincs semmi különös.-Hermione felé tekint.-Ő kiakadt rám, Harry meg kapott egy fülest a tojással kapcsolatban.-elkerekednek a szemeim. Nekem azt mondta, hogy már hozzákezdett. De úgy látszik, hogy mégsem.-Hagrid pedig teljesen kivan.-fújtat egyet Ron.

-Elhiszem.-bólintok.-Sokak emlegetik a folyosókon. A szülők is ki vannak akadva.-csóválom a fejemet.

Persze, hogy eddig semmi bajuk nem volt vele. A diákokat sem zavarta a magassága, és a furcsa modora. Most meg-mikor Vitrol feltárja a titkát-akkor hirtelen mennyire egy rossz ember ez a Hagrid. Olyanok is képesek ócsárolni, akik vele gyütt jártak iskolába. Pedig ők ismerik a legjobban. Az aranyvérűek hangoztatják, hogy a varázslók sokkal különbek mint a muglik. Egy frászt! Szerintem ugyan olyanok vagyunk. Ugyan olyan erkölcstelenek, hiszékenyek, és elítélőek vagyunk, mint bármelyik másik ember a világon. Legyen az mugli, vagy varázsló. És elsősorban nem a neveltetéstől függ. Minden emberben benne vannak ezek a rossz tulajdonságok. Az a kérdés, hogy félre tudja e tenni ezeket, és minden mögé tud e látni.

Tény és való, hogy Rita Vitrol nagyon jó író. Sok más embert magasan túlszárnyal. Ha valamilyen téma érdekli, akkor addig nem nyugszik míg mindent ki nem derít. Alaposan dolgozik, sok embert kérdez meg. Az egyetlen hátulütője az az, hogy mindent a saját ínyére formál. Amit interjút adnak neki, azt ő kifigurázza, átírja, és olyanokat rak bele, amit az alany még csak nem is gondolt, nem hogy kimondta volna. Számomra egy idegesítő fruska, aki mimdenkit eltipor, főleg aki keresztbe tesz neki. De biztos, hogy meg lehet fogni valahogy....

-Szegény Hagrid.-csóválom a fejemet.

-Nem tudod, hogy taníthat e tovább?-kérdezi Ron reménykedve.

-Vacsora után megkérdezem.-szorítom meg mosolyogva a kezét.

-Menjünk reggelizni.-áll fel. Hermionéra pillantok.

-Menj csak.-nézak rá jelentőségteljesen.

Bólint egyet, majd elindul a nagyterembe. Nem féltem őt. A kaja minden gondját feledteti.

-Mit mondott az az ütődött?-ülök le a fotel karfájára.

-Fel volt háborodva, hogy az ellenséggel vagyok!-morog nekem.-Elhiszed ezt?-válaszolnék, de csak mondja a magáét.-Ne! Ne válaszolj!-int le engem. Visszacsukom a számat, majd hallgatom tovább a kirohanását.-Az ellenséggel! Hihetetlen! Azért volt a bál, hogy megismerjük a másikat! De ez a nyamvadt verseny mindent elront!-füstölög tovább.

-Gondolom nem csak ennyi volt.-sandítok rá.

-Jól gondolod.-biccent egyet, újra mérgesen.-Mikor megkérdezte, hogy mi a bajom, akkor a képébe vágtam, hogy: ,,Ha legközelebb bál lesz, akkor az első legyek akit megkérdezel, és ne az utolsó!" Ez után elrohantam.-néz szomorúan, majd újra dühbe gurul.-Az a szemét patkány Weasley! Hogy nem ért a lányokhoz az tuti! Mit gondolt? Mit képzelt magáról?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket tett fel, közben folyamatosan Ront szídta. Kicsit vicces volt, de azért megsajnáltam.

-Befejezted?-kérdezem már vagy az ötvenedik szidás után.

-Be.-fújja ki a levegőt, és végre lenyugszik. Pár perc múlva egy hatalmas vigyor kúszik fel az arcára, és lassan felémfordul. Előre félek, hogy mit fog mondani.

-Igeeen?-távolodok el tőle.

-Milyen Malfoyjal táncolni?-kérdezi ártatlanul. Elnevetem magamat, és fejcsóválva visszaûlök a karfára.

-Nagyon jó.

Egy idejig Darcorol folyt a beszélgetésünk. Elmondtam neki, hogy már első óra jóban vagyunk. Mindent elmeséltem neki. Hihetetlen, de nem fogadta rosszul. Most nem azt látta benne, aki folyton sárvérűzi, hanem a barátnője kiszemeltjét. Vagyis...nem tudom. Olyan bonyolult ez az egész. De azért örülök, hogy meglátta benne a jót. Bár, ehhez hozzájárultak az én meséim is. De a lényeg az, hogy sikerült!

Lent a reggelinél, megjött a posta is. Aramis meghozta-feltehetően-anyáék levelét, és a legújabb Reggeli Prófétát. A levelet gyorsan átfutottam. Minden rendben van velük, hiányolna, és boldog ünnepeket kívánnak. Adtam pár falatot Aramisnak, majd útjára engedtem. Sokat repült, hadd pihenjen. Már előre rosszkedvel nyitottam szét a Prófétát. Nem tudtam elolvasni, mert mennünk kellett legendás lények gondozására.

Ahogy sejtettem, Hagrid nem folytatta a tanítást. Suette-Polts tanárnő vette át a helyét. Kedvelem a nőt, meg jól tanít, de Hagrid az még is csak Hagrid volt.

-Csak a lányok érhetnek hozzájuk.-mutat a mögötte lévő egyszarvúkra. Bevallom őszintén, hogy kedvelem, és tisztelem ezeket az állatokat, de nem nekem valóak. Egy sárkány. Na az már nekem való. Ha sárkány, akkor is csak magyar mennydörgő. És Saphira. Ki más?

-Miss. Goldman miért nem megy oda?-jönn mellénk a tanárnő. Harry és Ron mellett állok. Nem messze tőlünk Dracoék nevetnek az újságon. Eszembe jut, hogy a talárom alá tettem. Itt a remek alkalom elolvasni.

-Az unikornisok nem nekem valóak.-rántom meg a vállamat.

-Egyszarvúak.-feleli.

-Ugyan az a kettő.-tárom szét a karomat.

A tanárnő csak rosszallóan rázza a fejét, majd elmegy, egyenesen az egyszarvúhoz. Előveszem az újságot, és végigböngészem. Mikor megtaláltam azt amit kerestem, velem párhuzamban Draco idejött.

-Tessék!-dobja oda Harrynek az újságot.

Nem más állt Vitrol új cikkében, mint Hagrid származása. Nem elég, hogy már szóban elterjesztette, de még le is kellett írnia ebbe a szennylapba.

Veszekedtek egy sort Harryék, majd mehettünk is a következő órára.

Esze felmentem Dumbledorehoz, ahhol persze ott volt McGalagony, és Perselus is.

-Helloooo.-kukucskálok be az ajtón.

-Esetleg jó estét?-kérdezi Perselus hejtelenítően, de a szeme sarkában lévő ráncok elárulják, hogy jól szórakozik.

-Már akinek jó.-morgom.

-Ülj csak le.-int Dumbledore egy szék felé.

-Köcci.-ledobom magamat McGalagony mellé.

-Javíthatatlan.-csóválja a fejét nevetve McGalagony.

-Sose törik be a sosem törik be a vadló.-dalolom magamban, kedvenc gyerekkori mesémet. Dumbledorék hangosan felnevetnek.

-Nem is tudom kitől örökölte a humorát.-néz Perselusra McGalagony.

-Vicc, mert én sem tudom.-utalok a titokzatos szüleimre.

-Szóval...Miért nem jó az estéd?-kérdezi Dumbledore.

-Ja...Vitrol a sírba visz!-mormogom haragosan.

-Nem csak téged.-forgatja a szemét Perselus. Vagyis nem látom az arcát mivel mögöttem ül, de a hangjából ezt veszem ki.

-Tegnap a bálon...-kezdi Dumbledore.-Az az elveszett tiara volt?-kerdezi gyermeteg lelkesedéssel.

-Az volt bizony.-bólogatok is mellé, majd előhúzom a talárom rejtekéből a tiarát bújtató dobozt. Felállok, lehelyezem az asztalra, és felnyitom a tetejét. Mind a hárman megbabonázva nézik.

-Ez gyönyörű.-ámul McGalagony.

-Az bizony.-vigyorgok mint a vadalma. Végre Dumbledorenak is elakad a szava.

-Megfoghatom?-kérdezi Perselus is ámulatban.

-Fogd.-rántom meg a vállamat.-De ha elejtes, élve elégetlek.-fenyegetem meg résnxire összehúzott szemmel.

-Képes lennél rá?-kérdezi ,,megbántottan".

-Képes.-bólintok, elfojtva egy vigyort.

-Ez most fájt.-néz rám már mosolyogva.

-Forraszd össze a szívedet, valami csoda bájitaloddal.-dobom fel az ötletet.

-Mindenképpen.

Odafordul a tiarához, és felemeli. Vagyis...felemelte volna, ha az nem égeti meg a kezét. Szidkozódva elhúzza, majd felém fordul.

-Te tudtad?-kérdezi kicsit mérgesen.

-Nem.-nézek rá döbbenten.

Odamegyek hozzá, majd a kezembe veszem a kezét.

-Íjjjj....-húzom el a számat.-Ez csúnyán megégett.-óvatosan megérintem a kezét, mire ő felszisszen.-Bocsi.

Másik kezemet is rárakom az égésre, majd összecsukom a kezemet. Két kicsi kezemmel közrefogom az ő hatalmas kezét, és eltakarom, a sebet. Sasha azt mondta, hogy tudok gyógyítani, és embert feltámasztani. Kipróbálom, hogy tudok e segíteni. Szememet lehunyom, és erősen koncentrálok. Elképzelem, ahogy a seb bezárul, és az égett bőr helyére, egy teljesen egészséges réteg kerül. Látom magam előtt, ahogy a szövetek felépítik egymást, egy egységes, sima bőrfelületet képezve, az érdes, égett helyett. Érzem a két kezem között lévő, bizsergetően meleg érzést, és innen tudom, hogy az tűz. Nem is akármilyen tűz. Gyógyítani tudok vele. A tűz, szépen lassan összegyűlik egy pontba, majd teljesen eltűnik. Kinyitom a szememet, elhúzom a kezemet, és még látom ahogy Perselus kezébe beágyazódik ez a gyógyító tűz, és végig fut az erein, majd elhalványul. Hátrébblépek egyet, majd lesokkolva pillantok körbe a három tanáron.

-Ez...-kezdi Perselus. Ritka, ha valamihez nem tud hozzáfűzni valamit. De nem hibáztatom. Most en sem tudok megszólalni.-Ez...hihetetlen.

-Az...-bólogatok.

-Honnan tudtad hogy képes vagy rá?-kérdezi Dumbledore. Felé fordulok, es széttárom a karomat.

-Nem tudtam. Vagyis...-és ekkor eszembe jut a beszélgetés.

-Vagyis?-kérdezi McGalagony.

Nem törődve a kérdésével odafordulok a tiarához, és felkapom. Felhelyezem a fejemre, és megszólalok.

-Sasha itt vagy?-hívom jövőbeni mesteremet. A tiarán lévő legfelső ékkő fényesen megcsillan, majd egy tűzcsík lövell ki belőle, egyenesen az ajtóhoz. Ott elkezdi felvenni Sasha alakját.

-Kik ők?-kérdezi kicsit mérgesen.

-Ők itt...-és felsoroltam mindenkit, egy rövid bemutatással kiegészítve.

-Elmondtad nekik?-néz rám.

-Ők mondták el nekem.-erre már megenyhül a tekintete.

-Bocsássanak meg, csak ez egy ősrégi titok. A nevem Sasha. Az előző Főnix voltam, és nemsokára Elena mestere leszek.-mutatkozik be nagyon röviden.

-Hogy érti, hogy a mestere?-kérdezi McGalagony.

Itt elmondta nekik azt, amit nekem is. Beszélt még egy kicsit az erőmről, a feltámasztásról. Mesélt is egy kicsit, és valaszolt kérdésekre is. De nem maradhatott sokáig. Az ő ereje is fogyóban volt.

————

Az elkövetkezendő napok gyorsan teltek. Hagrid továbbra sem jött vissza tanítani. Vitrol egyre többször mutatkozott. Összebalhézott a Három seprűben Harryékkel, és ki fogja csinálni Hermionét, mert beszólt neki. A tanárok vasmarokkal tanítottak, és nem tűrtek halasztást egy dolgozatnál. Példátakartak mutatni a másik két iskolának. Kupor próbált csalni, és segíteni Harrynek. Ezerrel mentek az előkészületek a következő próbához. Felkellett állítani a nézőteret, a sellőkkel kellett beszélni. Harry később rájött a tojás nyitrája, már csak azt nem tudja hogy hogyan lélegezzen egy órán keresztül. Azt a panaszáradatot senkinek nem kívánom. Lusta colt elmenni a könyvtárba. Azt várta, hogy valaki helyette oldja meg a dolgot. Még aznap este kihalgatta Mordon és Perselus beszélgetését. Csakis Perselust gyanusítja, mint az eddigi három évben. De azt elfelejti, hogy elsőben megmentette az életét. Hányszor emlékeztettem már erre. De nem használt semmit. Mordon elkérte Harrytől a Tekergők térképét, amit én nem tartottam jó ötletnek. De nem. Neki Mordon szent és sérthetetlen. 

Sirius kérte a legközelebbi Roxmortsi hétvége dátumát. Nem tetszik ez nekem. Ide akar jönni, mikor körözik? Tudom hogy animágus, de akkor is veszélyes. Nem vonom kétségbe az erejét, de ezt ő sem gondolhatja komolyan. Nem lehet ennyire felelőtlen. Csak ő van Harrynek. És...aa! Megkedveltem Siriust. Mintha a régi rokonom lenne, de komolyan. És tudja kik a szüleim.

Tegnap Hermionét, Ront, Fleur hugát, és Chot egy altató átokkal sújtottuk. Nem káros rájuk nézve. Még aznap este odaadtuk a sellőknek, akik legitték őket a tó fenekére. Biztonságban lesznek. Az álom csak addig marad rajtuk, míg a felszínre nem érnek. És lehet hogy a dalban az van, hogy ha letelik az egy óra, akkor bajuk lesz, de nem. Dumbledore nem hagyja hogy bajuk essen. Csak egy kis siettetés, és ijedelem a cél. De ha nem sikerül nekik, akkor a sellőfőnök hozza majd fel a lentmaradtakat. De akkor sem lennék a helyükben.

A második próba napja van. Egész nap lent, a helyszínen sündörögtem. Én leszek az, aki lemegy a mélybe, ha baj támad. Mert miért ne a legfiatalabb. Kicsit írtózom a víztől. A tüzet szeretem. Mármint...bajom nincs a vízben, nem hűt ki, vagy ilyesmi...csak...Nem kedvelem. Ennyi.

-Szia.-ilyeszt meg valaki.

-Draco!-kapok a szívemhez, majd felnevetek.-Tiszta ideg vagyok. Ilyenkor ezt ne csináld.-nézek rá. Rámmosolyog, majd magához húz, és megölel.

Az elmúlt napokban csak egy kis időt tölthettünk együtt. De értékelem, hogy idejött most hozzám.

-Hermione cukinak tart minket.-motyogom a mellkasába. Csak egy picccit magasabb nálam. Nem sokkal.

-Hahh.-horkan fel.-Grangertől ez felér egy dicsérettel.

-Vehetjük úgy is.-elhúzódok tőle, majd a szemébe nézek.-Sajnálom hogy nem tudtam most olyan sokat veled lenni.

-Semmi baj.-halgattat el, mielőtt belekezdenék.-Majd bepótoljuk.-villantja meg nyerő mosolyát.

-Szavadon foglak.-kacsintok rá.-Mennem kell.-szólok, mikor meghallom a kezdést jelző csengőt.

-Vigyázz magadra.-szorítja meg a karomat. Elindulok, de gyorsan hátrafordulok. Odarohanok hozzá, és nyomok egy puszit az arcára. Mielőtt látnám a reakcióját megfordulok, és elindulok a bajnoko felé. Visszanézek rá, és azt látom ahogy Blaissel összepacsiznak. Fiúk...

Kupor az épp most beeső Harryvel beszélgetett. Mind a négy bajnok idegesen állt, a peremen. A legtöbben a pálcájukat szorítják. Van közöttük, aki nem a kitudja milyen mélységű, szinte fekete tavat bámulja, hanem a nézőket pásztázza. Keresi a barátai, a saját házát. Van aki az emelvényen ülő zsűrit pásztázza. Esetleg a saját tanárját, vagy igazgatóját nézi, hátha az segíteni tud neki. Szinte hallom az aggodalmat, és a fejükben kattogó fogaskereket.

Én is odaálltam az ,,indítókhoz", mert én fogom majd megnyitni a második próbát, ha lehet így mondani. Egy gyorsan levehető ruha van rajtam. Egy szürke melegítő, és egy bő fazonú pulóver. Nem volt olyan melegem benne, de csak kibírom, valahogyam. Hajamat egy szoros lófarokba fogtam, a pálcámat pedig a kezemben tartottam szükség esetére. Ez a ruha arra szolgát, hogy könnyen levegyem. Ezt már említettem, de azt nem, hogy ezt mire jó. Alatta egy egyberészes, piros fürdőruha van. A szükség esetére.

Mikor mindenki befejezte a beszélgetést, és a bajnokok felsorakoztak, neki is kezdtem a rövid, de lényeges beszédemnek.

-Sonorus.-hangom sokkal hangosabb lett.-Kedves nézők!-minden pisszegés elhal, a figyelem csak rám, és a mellettem álló bajnokokra irányul.-A bajnokok készen állnak a második próbára. Az idő-mely alatt teljesíthetik a feladatot-az egy óra. Ez idő alatt kell visszavenniük, amit elvettek tőlük. Ha készen álltok, akkor három...kettő...egy!

A bajnoko elstartoltak. Van aki bunorékfej bűbájt használt, van aki félig cápavolt, vagy hínárt evett. Tétlenségemben leültem az egyik székre, és vártam. Sak reménykedni tudtam, hogy Harry nem akar majd hősködni, és inkább annyiban hagyja, mint sem hogy megfullad. Az első aki felért, az Fleur volt. Nem hozta fel a hugát, ebből is látszik hogy feladta a küzdelmet. Ez nem jelenti azt, hogy kiesett. Csak annyi, hogy a harmadik próbán hátránnyal indul.

Meg kellett vígasztalnom, és biztosítottam róla, hogy ha nem hozza fel senki, akkor én magam hozom fel a hugát. Nehezen, de hitt nekem. Kis idő múlva Cedric jelent meg Choval a karjaiban. Majd nemsokkal utána jött Krum is, aki Hermionét hozta. Hermione nem törődve Krummal, azonnal idejött mellém, és kérdezgetni kezdett.

Az utolsó tíz percben már idegesen járkáltam fel-alá. Harrynek még nyoma sem volt, de Cedric szerint már régen előtte ott volt. Tudtam hogy hősködni fog. A sellők viszont nem hagyják majd elvinni a másik túszt. Esküszöm, hogyha élve feljön az a fiú, akkor megfojtom!

-Elena!-szól felhangosított hangján Dumbledore. Mindenki felém fordul. A nézőtér elcsendesedik, és csak rám figyelnek.-Menny le érte.

Ennyi kellett, és én már le is kaptam magamró,pl a ruháimat. Pálcámat felkaptam, majd tekintetemmel gyorsan megkerestem a mardekárosokat. Draco és Blaise riadt arcát egyből megtaláltam. Biccentettem egyet, majd Fleurhoz, és Hermionéhoz fordultam.

-Felhozom a hugodat, és nem lesz semmi baj.

Nem vártam meg a reakciójukat. Egy fejessel belevetettem magamat a vízbe. Fényt varázsoltam a pálcám hegyére, a fejem köré pedig eg buborékfej bűbájt használtam. A tüzet a víz alatt nem tudtam volna használni. Legalábbis nem akartam kísérletezni. Vagy öt perce úszhattam, mikor megláttam a küszködő Harryt. Nem segítettem neki nagyon, mert ha segítek akkor egy piros szikra jelzi azt, hogy feladta. A pálcámmal szavakat írok, melyek egy varázsszót adnak ki. Megfogja Ron kezét, majd az utolsó lélegzetével elmondja, és már lő is kifele, a felszín felé. Én megfogom Fleur hugának karját, és elkezdek felfele úszni. Érzem amikor mellettem halad el a sellők vezetője. Nem kell segíteni köszönöm szépen!

Felérek a felszínre, és nonverbálisan megszűntetem a bűbájt. Megfogom a felébredt, kislány karját, majd magam előtt úsztatva vezetem a rögtönzött paraván felé. Kint már ott vacog Harry, és Ron is. Hermione épp egy bogarat zavar el, ami a hajár szállt. Innen elnézve igen vicces egy banda vagyunk.

Fleur kisegíti a testvérét, nekem Perselus segít. Azonnal a vállamra terít egy meleg pokrócot, amit hálásan fogadok el. Letelepszem három barátom mellé, majd Harry vállára döntve a fejemet várom az eredményeket.