Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Mesedélután (12)

Hátrafordulva halványan rámosolygok, majd elindulok vissza a griffendél toronyba.

Vajon meg kellett volna várnom mit válaszol Malfoy? Lehet kivételesen őszinte lett volna velem. Talán egy időre a csatabárdot is eláshattuk volna. Láttam, hogy jól esett valakivel őszintén beszélnie. Elmondta volna az igazat? Esetleg nem kellett volna megkérdeznem? Lehet ezzel most tényleg mindent elrontottam. Nem kellett volna megkérdeznem. Valami kisebbel kellett volna. Beszélni vele a barátairól, az iskoláról. Megkérni meséljen magáról, hogy jobban megismerjem. Vagy talán nekem kellett volna elkezdenem beszélni. Csak úgy mesélni az átlagos mugli napokról. Elterelni egy kicsit a figyelmét. Megkérdezni mióta szereti a kviddicset. A kedvenc tantárgyáról kérdezni, melyik téma érdekli a legjobban. Túl gyorsan indítottam. Lehet őszintén válaszolt volna vagy olyan sértésekkel látott volna el amik már kívülről nézve leperegnek rólam, de belül igen is fájnak. Miért kellett nekem egyáltalán megszólalnom?

-Aranyom ha ide akarsz jönni akkor javaslom állj meg!-szólít fel egy hang. felébredek merengésemből, és oldalra fordítom a fejem. A Dáma mosolygó arcával találom szemben magam. Mikor értem én el a portréig?

-Sajnálom kedves Dáma. Egy kicsit elbambultam.

-Láttam drágám, láttam.-nevet. Erre akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.-Jelszó?

-Animo.-kezével int mire a portré kitárja magát. Én pedig belépek a klubhelyiségbe.

Most már valamennyien többen vannak mint mikor lejöttem. Sokak feje tiszta kómás. Körbejáratom a tekintetemet Harryéket keresve. Azonnal kiszúrom Harry borzas barna haját, Hermione gubancos hajzuhatagát, és Ron égő vörös fejét. A kandallónál ülnek a Parvati ikrek, Lavender, Seamus, Dean, és Nevill társaságban. Halkan lopózok Harry felé. Seamus, és Dean észre vettek. Én csak a számhoz emelem a mutató ujjamat jelezve, hogy egy szót se szóljanak. Könnyű dolgom van mivel Harry a fotelben ül. Átnyúlok az amúgy is alacsony ülőalkalmatosságon, és összekócolom barátom fejét.

-Nem ártana fésülködni Harry!-kuncogok. Az említett dühös fejjel fordul felém, de mikor meglátja, hogy én vagyok az egyből elmosolyodik. Én szépen lecsusszanok a karfára, és ráülök.

-Te mondod? Úgy néz ki a fejed mint akin keresztül suhant egy tornádó.-nevet fel, melyhez a körülöttünk lévők is csatlakoznak. Kinyújtom rá a nyelvemét.

-Na mehetünk reggelizni?-kérdezi Seamus. Tényleg! El is felejtettem, hogy én éhes vagyok!

Szó szerint mint egy csorda vonultunk le a nagyterembe. Mi voltunk a leghangosabbak. Mikor helyet foglaltunk fél szemmel a tanári asztalra sandítottam. McGalagony, és Dumbledor professzor mosolyogva figyeltek minket. Viszont észre vettem egy éjfekete szempárt is. Óvatosan fordítottam felé a fejemet. Minket nézett. Mikor összekapcsolódott a tekintetünk óvatosan megrándult felfelé a szája sarka. Hitetlen pillantást vetettem rá. De szigorú tekintete miatt inkább elnéztem. Terryék már gratuláltak, viszont jó hollóhátasokhoz híven mentek is tanulni. Végignéztem az asztalokat. Sok fáradt, beszélgető diák. És egy aki engem néz. Draco Malfoy. Tekintetünk találkozik. Egyikünk sem néz el. Kizártunk mindent a külvilágból. Próbálok olvasni a szemében. Egy kis düh, félelem, és netán csalódottság? Nem tudok kiigazodni rajta. Szeméről áttérek az arcára. Haja ugyan csak hátra simítva állt. Bőre sápadt volt. Nem bírtam nézni, ezért elkaptam a tekintetemet. Szörnyű lelkiismeret furdalásom van.

-Elena annyira örülünk, hogy kibékültél ezekkel.-biccent a fejével Harryék felé Seamus.

-Hidd el én is.-nevetek fel. Hát igen.

-Kedves lánynak tűnsz. Majd este összeülünk, és jobban megismerünk.-mondja Dean.

-Igen igen. És mesélünk majd. Te is Lunáról.-mondja Nevill. Felhúzott szemöldökkel nézek rá. Azonnal észbe kap, és elkezd dadogni.-Vagyis...Lunáról, és Terryről. Mert....ugy...ugye ő is...ott volt.

-Értem Nevill.-kuncogok szegény fiún.-Mesélek majd mindenről.-biztosítom. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját.

Lassan mindenki vissza fordul a reggelijéhez. Én piritóst eszek tojásrántottával, mellé töklevet iszok. Mert mi mást ennék, ha nem ezt.

-Annyi mindenről kell mesélnünk.-lelkesül be Hermione felém fordulva.-De itt nem lehet.-fejével Parvatiék felé billent. Tehát ők nem tudják azt amit én most fogok megtudni. Ez kicsit megnyugtat. Valóban sok mindenről maradtam le. Például a Halloweenről. Mikor Luna elmondása szerint egy troll volt a pincében. Igazából nem is bánom hogy erről lemaradtam.

-Elhiszem. Sokáig csak egy zombi voltam. Felkeltem, tanultam, ettem már ha volt hozzá kedvem, és lefeküdtem.-látom az őszinte megbánást az arcukon. Lehet ezt nem kellett volna.-De most már minden rendben van.-mosolyodok el.

-Áááááá.Így lesz aki Hermione mellett segít bájitaltanon.-örül Ron. Hát nem sokáig...

-Ronald! Ha más csinálja meg neked, akkor te abból hogyan fogsz tanulni? Elena ha van egy kis eszed nem segítesz neki. Az kéne még hogy Piton professzor rajta kapjon! Mennyi pontot vesztenénk!-sopánkodott a kócos hajú lány.

-Attól még hogy segít mikor Piton nem látja nem lesz semmi baj! Azt akarod, hogy robbantsam fel az üstömet? Ha már itt tartunk igazán kipróbálhatnád mi az a segítség!-száll vitába Ron. Ez nem jó.

-Én próbáljam ki?!-kérdezi kicsit hangosabban Hermione.-Ki az aki megírja a házitokat? Ki az akiről folyton lestek? Ki véd meg saját magatok felelőtlenségétől?!

-Na most lesz elég!-szólalok fel. Mind a kettő haragos szemekkel néz rám.-Most békültem ki veletek. Egy ideig elég lesz minden vitából! Ron te tanulj magadnak, Hermione te meg ha tudsz segíts a fiúknak.-oktatom ki őket. Erre kicsit észbe kapnak, mert lenyugodnak, és bocsánatot kérnek egymástól.

-Menjünk, mert tényleg rengeteg dolgot kell elmondanunk.-reggelink befejeztével komótosan álltunk fel. Lavendert, Parvatiékat, Nevillt, Seamust, és Deant. Nem a torony felé, hanem egy eldugott tanterembe mentünk. A fal mellett lévő padokat középre toltuk, és rátelepedtünk. Elém Ron, és Harry, mellém Hermione. Egyre izgatottabb lettem.

-Na szóval.-kezd bele Harry.-Egyik reggel mikor Hermione megkapta a reggelei prófétát, egy nagyon érdekes cikket fedeztem fel. Itt is van nálam.-nyújtja át a kitépett, kissé gyűrött újságpapírt.

A Gringotts-ügy legújabb fejleményei

Folytatódik a nyomozás a július 31-én a Gringottsban történt betörés tettesei után. A bűntényt a feltételezések szerint sötét varázslók vagy boszorkányok követték el. A Gringotts koboldjai ma megerősítették, hogy a bankból semmi nem tűnt el. Egyébként a széfet, amit a betörők kinyitottak, épp a bűntény napján ürítették ki. ,,De nem kötjük az orrotokra, hogy mi volt benne, és ne is szaglásszatok, ha jót akartok!"-nyilatkozta a Gringotts szóvivő koboldja a ma délutáni sajtótájékoztatón.

Tátott szájjal olvasom.  Ezen a nap mentünk Harryvel a bankba. Hagrid egy széfhez vitt minket, melyből egy kicsi csomagot vett ki. Hiába kérdeztük nem mondta el, hogy mi van benne.

-Harry ez...-adom vissza neki a lapot.

-Igen az. Szerintünk pont ezért vitte el Hagrid azt ami benne volt. Már csak az a kérdés, hogy mi az amit ott őriztek. Miért annyira fontos, hogy valaki betörjön a talán egyik legszigorúbban védett helyre? És ki a tettes? És miért pont Hagrid volt aki elhozta. Miért nem valami harci csoport vagy valami?-halmoz el a kérdéseivel.

-Talán nem akartak feltűnést kelteni. Lehet valamilyen forrásból tudták, hogy azon a napon valaki el akarja rabolni azt amit a széf őrzött. És ha az a valaki ott volt akkor feltűnt volna neki, hogy egy csapat jól képzett varázsló jön ki a bankból. Hagrid egy ügyetlen óriásnak néz ki, aki azt sem tudja merre van az előre. Így a legegyszerűbb. Szerinted utána miért tűnt el olyan hamar? Biztos Dumbledor professzornak adta át. És mielőtt megkérdeznéd nem, nem lenne jó ötlet megkérdezni az igazgatót mit rejt a csomag.-rázom a fejem mikor kérdezne.

-Igazad van. Ráadásul tudja valaki merre lakik Dumbledor?-teszi fel a kérdést Harry.

-A felsősök sem tudják biztosan. Valakik szerint a csillagvizsgáló toronyba felvezető ajtó folyosóján, egyesek szerint nem is tartózkodik a Roxfortban. És ha tudnánk is, hogy merre lakik, biztosan nem lenne olyan felelőtlen, hogy ne védje jelszóval, vagy esetleg bűbájjal a szobáját. És tanárt sem érdemes megkérdezni merre található az irodája, mivel akkor el kéne mondanunk miért keressük.-fejti ki Hermione jó alaposan.

-Ezzel nem tudok vitázni.-rázza a fejét Harry.

-Jutottatok valamire ezzel kapcsolatban?-fordulok Ron felé.

-Mivel semmi fontosat nem említenek róla ezért nem. Hermione volt a könyvtárban. Tudod oda minden Reggeli Prófétát elraknak. Végigböngészte az egészet, de sehol nem írnak arról, hogy valami fontos tárgyat vagy bármit helyeztek volna ott el. Pedig ha Dumbledor neve kötődik hozzá akkor biztos lett volna annyi jelentősége, hogy beleírják az újságba.-válaszol a kérdésemre Ron.

-Te mióta tudsz értelmesen is megszólalni?-kérdezi Hermione. Ezen akaratlanul is felnevetek. Nem szeretném Ront megbántani, de igaza van a kócosnak. Rontól a kaján kívül semmi másról nem hallunk.

-Ha egyszer értelmesen megszólalok az a baj. Ha pedig nem akkor meg az a baj. Ezek a lányok!-színlel sértődöttséget.

-Hát Ron. Tartsd meg jó szokásodat, és ezentúl értelmesen szólalj meg.-mondom kuncogva Ronnak.-Na meséljetek még!

-Ott van az éjféli párbaj is!-mondja Ron.

-Ja mikor majdnem kicsaptak miattatok.-mondja mérgesen Hermione.

-Malfoy miatt!-védekezik Harry.

-Persze! Neki volt esze és nem jött el! Aztán meg majdnem ennivalók lettünk!-sorolja Hermione. Kikerekedett szemmel bámulok mindhármójukra.

-Nem kértük, hogy gyere velünk!-vádolja Hermionét.

-Hellóóóó. Én is itt vagyok! Volnátok szívesek elmondani mi történt?-kérdezem, még mindig hármójuk között járatva a tekintetem.

-Az egész az első repülés órával kezdődött. Mivel mi a mardekárosokkal járunk rá, ezért Malfoy is ott volt. Elkezdtük az órát. Nevill szerencsétlenkedett, felrepült, és leesett a seprűről. Eltört a csuklója. Míg Madam Hooch elkísérte a gyengélkedőre, addig malfoy észre vette, hogy Nevill elhagyta a nefeledd gömbjét. Felvette a földről, és elkezdett szórakozni vele. Én mondtam neki, hogy rakja le, de ő felrepült a seprűvel. Mondta mennyek utána, és persze én felrepültem. Egy ideig csak kergettem. Utána megállt, és eldobta. Zuhanórepülésben kaptam el. Ekkor hallottam meg McGalagony hangját. Azt hittem leszíd majd, vagy pontot von le. Azt mondta menjek vele. Ekkor mutatott be Woodnak, és vettek fel fogónak.

-Utólag is gratulálok!-hajolok előre, és ölelem meg.-Folytasd kérlek!

-Vacsoránál összeszólalkoztam Malfoyjal. Gyávának neveztem a barátai nélkül. Erre azt felelte, hogy egyedül is kiáll ellnem. Felvetette, hogy aznap este éjfélkor egy párbajt csináljunk. Csak pálcával. Nem is hallottam még varázslópárbajról. Ron elvállalta, hogy a segédem lesz. Neki Crak lett. A trófeateremben akartunk párbajozni. Hermione még óva intett minket, de mi meg se hallottuk. Fél tizenkettőkor elindultunk. A klubhelyiségben Hermione várt ránk. Kimászott utánunk a portrén, és neki állt vitatkozni velünk. Mikor elzavartuk elindult volna vissza, csakhogy a Kövér Dáma látogatóba ment. Kijelentette, hogy velünk jön. Nem volt mit tenni. Vittük magunkkal. Közben a siránkozását hallgattuk.-itt kapott egy szúrós pillantást Hermionétól.-Az egyik folyosón halk szuszogást hallottunk. Azt hittük, hogy Mrs. Norris az, de csak Nevill feküdt a padlón. Érkezésünkre felriadt, és mikor megkérdeztünk miért van ott azt felelte, hogy elfelejtette a jelszót. Nem akart ott maradni, ezért ő is velünk jött. A trófeaterembe érve perceket vártunk. De semmi. Zajt hallottunk, utána nyílt az ajtó, és Mrs. Norris lépett be Friccsel együtt. A terem hátuljában lévő ajtóhoz osontunk, és kifutottunk rajta. Innentől csak menekültünk, míg Hóborccal össze nem futottunk. Egy zárt ajtó volt az egyetlen menekülő utunk. Hermione kinyitotta. Friccs nem kapott el minket, hanem tovább ment. Egyszer csak Nevill szótlanul ráncigálni kezdte a ruhámat. Abba az irányba fordultam amerre mutatott. Egy három fejű, hatalmas kutya nézett velünk farkasszemet. Szeme vérvörös volt. Szájából sárga agyarak villantak ki. Orr cimpája összeszűkült, majd kitágult ahogy lélegzett. Azonnal kimenekültünk a szobából. Aztán mikor vissza értünk Hermione kérdezte kicsit idegesen, hogy láttuk e mi van a kutya lába alatt. Mi persze nemlegesen válaszoltunk. Elmondta, hogy látott egy csapóajtót. Ezáltal a kutya őriz valamit. És lehet, hogy az a valami az amit el akartak lopni a Gringottsból.-fejezi be az esti mesét Harry. Ezek mennyi kalandban vettek részt! Már bánom, hogy nem foglalkoztam velük.

Hihetetlen, hogy a Roxfort mennyi titkot őriz. Rejtette alagutak. Lezárt szobák. Titkos ajtók. Régi mítoszok, mesék melyek lehetnek akár igazak is. Mi mindent őrizhet ez a réges régi kastély!

-Van benne valami.-mondom. Értetlen fejjel néznek rám.-A csapóajtóban. Ha nem a miatt a valami miatt lenne ott az a kutya akkor nem tudom. Mit őrizhet egy fenevad? Ráadásul a csomagot Hagrid ide hozta. Tehát nagyon is lehetséges.-mondom elmélázva.

-Mi is ezen gondolkodtunk. Elmentünk már az ajtó előtt párszor. Semmi különösre nem figyeltünk fel. Tanárt, sőt Dumbledort sem láttuk arra.-meséli Ron.

-Na de ezzel majd később foglalkozunk. Most meséljetek még nekem.-kérem tőlük. Mennyim minden maradt még.

-Egyik reggel egy csomagom érkezett.  Az állt rajta, hogy ne nyisd ki az asztalnál. Az új Nimbusz 2000-sem olt benne. McGalagony professzortól jött. Persze Maéfoy egyből be akart mártani. De pechjére a tanári kar tudott róla.-ezen muszáj volt nevetnem. Elképzelem Malfoy savanyú arcát. Mindent megért volna.

-Elképzelem milyen jót nevethettetek.

-Még szép!-vágja rá Ron.-Egy ilyen alkalmat semmi knútért nem hagytam volna ki!

-Aztán Hermione jól leégette Ront bűbájtanon. De legalább megtanultad használni jól a Vingardium leviosát!-üti meg viccesen Harry Ron vállát.

-Sokaknak nincs ideje kívülről megtanulni az egész könyvet.-forgatja meg a szemét. Ezen mind jót nevetünk, melybe később Ron is becsatlakozik.

-Aztán még aznap Mógus vacsoránál berontott a Nagyterembe, hogy egy troll van a pincében. Elindultunk a klubhelyiségünk felé, de eszünkbe jutott, hogy Hermione nincs velünk. Mivel megbántottuk elment, és azóta nem láttuk. Elindultunk a lánymosdó felé. Gondoltuk ott lesz. Mivel még korábban Parvati mondta. Lépéseket hallottunk, mikor behúzódtunk a fal mögé pont akkor jött arra Piton is. A harmadik emeletre ment. Egyszer csak megéreztünk egy orrfacsaróan büdös szagot. Később pedig megjelent a troll, mely pontosan a lányvécébe ment. Azonnal cselekedtünk, és bezártuk oda. Viszont mikor elmentünk volna szólni egy tanárnak Hermione sikolyát hallottuk meg. Teljesen elfeledkeztünk róla. Innen folytasd te Hermione.-adja át a szót barátnőmnek Harry. Annyira izgulok, hogy folyamatosan a nyakláncomat piszkálom.

-A troll rám támadott, de Ron a tanult bűbájjal felemelte a botját ezért nem tudott vele megütni. Harry a pálcáját az orrába nyomta. Ekkor a troll eldőlt, és elájult. Itt esett be McGalagony, Piton, és Mógus. Levontak öt pontot, és adtak tízet. Piton lábán egy hatalmas, véres harapásnyom éktelenkedett.

-Később Piton elvette az udvarra kivitt könyvemet, és pontot is vont le mert mért ne? Lementem a pincébe vissza kérni, mikor az ajtó résén belesve megláttam ahogy Friccs köti be a sebéd. El akartam surranni, de észre vett. Elzavart, de azzal nem számolt, hogy elkapom egy mondatát. A három fejű kutyát szidta. Kérdezem mi van ha ő akarja ellopni azt amit feltehetőleg a kutya őriz. Lehet a Gringottsnál is ő akarta elvinni.-itt a szemem elé férkőzik egy jelenet. ikor Harryvel az Abszol úton voltunk akkor is őt láttam:   Miközben ezen gondolkodtam addig a fagyizó szélén, az árnyékban megláttam egy alakot aki engem néz. Mikor felvettem vele a szemkontaktust hirtelen megmozdult, és hátatfordítva nekem gyors léptekkel elindult. Mielőtt eltűnt volna az emberáradatban még vissza nézett rám. Kedvesen. Furcsa, de kedvesen nézett. Egy magas fekete talárt viselő alak volt. Fekete vállig érő haja a szemébe lógott. Horgas orra volt. A bőre kicsit sápadt. Megráztam a fejem, és visszavezettem a gondolataimat a fagyizóba. Amikor a beosztási ceremónia volt akkor jöttem rá. Vajon ő volt az? Ha igen miért csinálja?

-A kviddics edzésen pedig valaki megátkozta a seprűmet. Nem engedelmeskedett nekem. Mikor majdhogynem leestem egyszer csak elmúlt, én pedig megnyertem a meccset. Konkrétan lenyeltem a cikeszt.-mesél tovább Harry.

-De a legfurcsább az az, hogy Piton kántált valamit a lelátón, és közben Harryt nézte. Hermione odaosont, és felgyújtotta a talárját. Ekkor a seprű rángatózása abba maradt. Nem furcsa?

-Az a furcsa Mr. Weasley, hogy miért nem a klubhelyiségükben vannak, és csinálják a leckét, ehelyett egy poros tanteremben folytatnak eszmecserét.-mondja egy halk, mégis rémisztő hang.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro