Letelepszem három barátom mellé, majd Harry vállára döntve a fejemet várom az eredményeket.

A következő próba időpontja június huszonnegyedikén lesz. Addig pedig rengeteg dolgom van még. Sikeresen lement a második próba-bár Harry majdnem megfulladt-azért még hátravan a harmadik, ami egyben a legnehezebb. Még én is megijedek tőle.

Hermione igen morcos kedvű volt. Mindenki Krum legféltettebb kincsének tartja őt. Vitrol ócsárolta a következő Harryről szóló cikkében, mert anno leoltotta a Három seprűben. Hermione folyamatosan olyan leveleket kap, melyekben sértegetik. Olyan is van amelyet megátkoztak. Durva...Vitrol pedig körítve, de azt írta róla, hogy egy...mert két fiúval is kavar. Parkinson pedig nagyon ocsmányan nyilatkozott róla. Nem rég Draconak le kellett fognia, nehogy a csaj torkának ugorjak.

Ron is sütkérezhetett a hírnévben. Mindenki kíváncsi volt, hogy mi történt a tó mélyén. Persze kiszínezve meséli el a történetet. A szervezők-mint én-tudjuk, hogy a varázstól amit rászórtunk semmit nem érzékelt a környezetéből. Semmit nem látott, és nem hallott. De mindegy.

Harry...Harry kapja a dicséreteket. Már nem valami csalónak tartják, hanem a Roxfort tényleges bajnokának. Ennek örül, de a jókedve azonnal tovaszáll, mikor eszébe jut a harmadik-egyben utolsó-próba. Nem lesz könnyű. Ezt ő is nagyon jól tudja.  A Trimágus kupát nem adják ingyen.

Az utolsó próba meg sem közelíti az előző kettőt. Segítettem a tervezésben. Tudom, hogy a bajnokoknak szükségük lesz a mentális, és fizikai képességükre. Ott kell lenni fejben és tudni,  hogy mikor manipulálnak. Négy év kemény edzés után is azt mondom, hogy ez még nekem is kihívás lenne. Nem lehet erre eléggé felkészülni...

-Mit írt?-kérdezem Harryt a könyvtárban. Siriustól újabb levelet kaptunk. Nem tudom, hogy hogyan szerzett baglyot, de megcsinálta.

-Legyünk szombaton délután kettő órakkor a Dervish és Durran melletti kifele vezető út végén.-mondja Harry elképedt arccal.

-Idejött?-kérdezi Ron döbbenten.

-Úgy néz ki.-bólogatok lassan. Sejtettem, hogy egyszer egy ilyen levelet kapunk, de nem most. Nagyon reméltem, hogy nem jut eszébe idejönni. Nem tudom mi oka volt a döntésének, de örülök is neki, meg nem is.

-Szerelmi bájitalt ivott, ami megbolondította?-kérdezi Hermione felháborodva.-Hogy gondolja hogy ide jön?! Bárki megláthatja, és aztán az élete végéig az Azkabanban fog sínylődni.-már amikor epmegszólalt, akkor elkezdtem neki mutatni, hogy neee. Persze miért is figyelne rám?

-Kössz.-horkant Harry.

-Ezzel aztán sokat segítettél.-dörren Hermionera Ron. Ha ezek is kezdik, akkor nekem le kell mennem Perselushoz egy fejfájás csillapító főzetért.

-Csak elmomdtam, hogy milyen őrültséget csinál!-száll vitába Hermione.-Te is pontosan tudod, hogy mi lesz ha elkapják!

-Igen tudom! Ahogy mindenki más is.-Ron arca egyre vörösebb lesz a dühtől. Szerintem értem, hogy mire akar kijukadni. És ha igazam van, akkor ezt a csatát ő fogja nyerni.

-Ha visszakerül az Azkabanba...

-De most nem ez a lényeg!-vág a szavába Ron.-Fogd már fel! Harrynek ő az egyetlen rokona. Szerinted milyen érzés neki, hogy nem láthatja?! Pontosan tudja Harry, hogy Sirius mekkora kockázatot vállal, de megpróbálja Harry miatt. Nekünk segítenünk kéne neki, és nem azt a nyamvadt Azkabant hangoztatni!-Ron a végére már kiabál. Hála Merlinnek Madam Cvikker a könyvtár túloldalán van, és nem hall minket.

-De ha elk...

-Igaza van Hermione.-teszem Harry vállára a kezemet.-Rizikós, és meglehet hogy lebukik. Most viszont felejtsük el az Azkabant, a minisztériumot, és a franc tudja mit. Segítsünk Harrynek találkozni a keresztapjával.-mondom halkan.

Hermiome elgondolkodik. Gondolom mérlegeli a dolgokat.

-Igazatok van.-sóhajt egyet.-Sajnálom.-néz egy halvány mosollyal Harryre.

-Ugyan 'Mione.-kezdi Harry.-Semmi baj.

-Írt még valamit?-terelem a témát. Ahogy látom ez bevállt, mert Hermione és Ron nem ugrott újra egymás torkának, és Harry is megkomolyodott.

-Vigyünk neki annyi ennivalót amennyit csak tudunk.

Jézusom! Mi lehet szegény Siriussal! Ember alakban nem mehet ennivalót keresni. Kutya alakban már azért több esélye van. De ki adna enni egy halálra ítélt állatnak? Senki...Legalábbis a legtöbb varázsló nem.

-A kaját bízzátok rám.

A bájitaltanóra nagyon jól telt. Legalábbis a Mardekárosoknak. Hermione most olvastatta el a cikket Harryékkel. Egy darabig sikerült a pad alatt tartani az újságot, és halkan cseverézsni, de nem sokáig. Ők nem vették észre, hogy Perselus mögéjük lopózott. Egy darabig csendben figyelte őket, közben mindenféle grimaszt vágott. Persze csak én láthattam, mert felém volt fordulva. A szemete beültetett a legelső padba, hogy szemmel tartson. Komolyan, néha úgy viselkedik mint egy ötéves...

-Nagyon érdekes a magánélete Miss. Granger. Ha kérhetem ne az órámon beszéljék ki. Tíz pont a griffendéltől.-már készült volna otthagyni őket, mikor meglátta az újságot.

A fejemet fogtam, és magamban szitkozódtam, hogy hogy lehettek ennyire hülyék. Képesek voltak pont Perselus óráján elolvasni azt a nyamvadt újságot? Nem tudták volna megvárni az óra végét?

-Még újságot is olvasnak. Kérem.-Ron vonakodva adja át. Harry remeg a dühtől, amir hőn szeretett tanára iránt érez. Sajnálom őket, de ez most igazán vicces lesz.

Perselus felolvasta az egész újságcikket. A mardekárosok kedvükre kinevethették magukat. Jó az elején még én is mosolyogtam, de a megjegyzéseitől el ment a kedvem. Nem volt neki elég, hogy felolvasta és megalázta Harryt, ahogy szokta. Nem. Neki még gúnyos megjegyzéseket is kellett tennie. Mit ártott neki Harry? Mièrt nem tudja megismerni, és utána elítélni? Harry nem olyan mint az apja. Ezt észre vehette volna már...

-Az első padba Potter. Most!-Harry összedobálja a cuccát, és elkezd költözködni.-Miss. Granger Parkinson kisasszony mellé fáradjon.

Perselus nagy talárlobogtatva visszaül a helyére. Vele egy időben telepedik le elé Harry is. Nem nézek Perselusra, hiába érzem hogy keresi a tekintetem. Most túl ment egy határon.

Csak ingereli Harryt mégjobban. Rossz ránézni a fiúra. Remeg az elfojtott dühtől. De hála Merlinnek Karkarov félbeszakítja a mondandóját. Harry ezt az alkalmat választja arra, hogy kihalgassa őket. Csengőszó előtt lelöki az egyik üveget az asztaláról, és neki áll takarítani.

Összeszedem a cuccomat, és az utolsók között hagyom el a termet.

-El...Miss. Goldman!-szól utánam Perselus. Megfordulok, és ránézek.

-Igen tanár úr?-kérdezem unottan. Dühös vagyok rá, és ha még egy perccel tovább kell néznem, kifakadok.

-Várjon meg a terem előtt.

-Rendben tanár úr.

Behajtom az ajtót, és ezzel bezárom Harryt két ex-halálfalóhoz.

Nem várom meg Perselust a terem előtt. Nem érdekel mit akar mondani.

————

Nem lettem volna Harry helyében. Elmesélte, hogy mit hallott. Ilyen eszement ötletet, hogy hallgatózik.

Amit mondott az viszont nagy aggodalmat okozott nekem. Egész nap csak azon járt az agyam. Ha Perselus, és Karkarov karján egyre erősebben látszik a Sötét Jegy, az csak egy dologra utalhat. Voldemort egyre jobban erősödik, és valahol a közelben van. Nem tudom hogy mit tervez. Annyi viszont szent, hogy meg kell akadályoznom hogy Harry közelébe menjen. Ha Voldemort erősödik akkor nemsokára összehívja majd a halálfalóit. Ekkor viszont Perselusnak is mennie kell. Bízok benne. Hiszem, hogy mellettünk áll. Hiszem hogy mellettem áll. Ha hátat fordít Voldemortnak, akkor nem lesz olyan hely ahova menekülhet előle.

A konyha felé sétálok. A festménynél megcsikizem a körtét, és belépek a manókkal teli helyiségbe.

-Mit szeretne kisasszony?-kérdezi egy kedves házimanó.

-Kaphatnék egy kis ételt?-kérdezem kedvesen.

-Persze.

Tíz percet kellett várnom, és azonnal egy halom ennivalót kaptam. Kérésemre becsomagolták őket.

Kiléptem a konyhából, és azonnal lezsugorítottam a kaját. Elraktam a zsebembe, és azonnal indultam le, Roxmortsba. A faluból kivezető úton találtam meg őket egy fekete kutya társaságában. Odamentem a kutyához, és megsimogattam a fejét.

-Szia Sirius.-a kutya-Sirius megszagolta a zsebemet, és lelkesen csóválni kezdte a farkát.-Majd odaadom.

Sirius felvezetett minket egy meredek úton, egészen egy kövekkel eltorlaszolt barlangig. A barlangban visszaváltozott emberi alakjába. Nem messze tőle Csikócsőr feküdt.

Sirius nem nézett ki jól. Sovány volt, nem borotválkozott. Haja összeragadva állt minden felé. Ruhája szakadt volt, és koszos.

-Enni.-rekedt hangjával csak ennyit bírt mondani.

-Baziteo.-visszanövesztettem azt a rengeteg kaját eredeti méretére, majd oda adtam Siriusnak.

Hálásan vette el, és falni kezdte. Leült egy sziklára. Mellette egy kabátnak nem mondható valami volt ledobva. Azt újságok vették körbe. A Reggeli Próféta számai. Tehát innen tudta mi történik Harryvel.

Odamegyek Csikócsőrhöz, majd mélyen meghajolok előtte. Mikor viszonozza a gesztusomat, óvatosan elkezdem megsimogatni-jobb esetben-fenséges tollait. Csikócsőr sem nézett ki különben. Tiszta sár volt. A fajához képest nagyon sovány volt.

-Suvickus.-nonverbálisan elmondtam, mert ha pálcával varázsolok, akkor arra a minisztérium rájön. Nonverbálisan már kisebb az esély.

Sirius és Csikócsőr egy szempillantás alatt lesznek tiszták.

-Köi-motyogja el Sirius. Miután lenyelte a falatot, és csillapította éhségét, jöhetett a számonkérés.

-Miért jöttél vissza?-kérdezi Harry.

-Én is örülök neked.-néz Harryre.-A közeledben akartam lenni. Ez az egész egyre jobban bűzlik.

-Nekem is.-emelem fel a kezemet. Értetlenül néznek rám.-Mi van? Benne vagyok a szervezésbe.

-Így már érthető.-bólogat Sirius.

-Kupor tényleg nem nézett ki jól.-kezdi Ron, egy újságcikkre mutatva.

-Utoljára akkor láttam amikor a serleg kidobra a nevemet.

-Nem jelent meg egy megbeszélésen sem, és nem is vett rész a versenyeken. Sápadt volt, de szerintem nem betegség az oka.-gondolkodok el.

-Szerinted mi?-fordul Harr Sirius felé.

-Nem tudom.-rázza a fejét, közben fojtatja az evést.

-Az ő hibája, hogy kidobta Winkyt.

Egy darabig még a házimanóról, és a feltűnt Sötét Jegyről szól. Szó volt Harry ellopott pálcájáról. Szerintünk valaki a díszpáholyban lopta el. Szerintem is, de nem hiszem hogy ez ilyen egyszerű. Sokkal több van e mögött, mint amit gondolunk.

-Jól ismered Kuport.-mondom Siriusnak. Az arca megkeményedik.

-Igen...Ő adott parancsot, hogy zárjanak be az Azkabanba.

-Mi van?-kiálltunk fel mind.

-De visszatérve Kuporra. Sosem hagy ki egy munkanapot sem. Ha tévedek megeszem Csikócsőrt.

A helyzettől eltekintve én felnevettem.

-Sokan vannak akik a sötét oldal ellen fordultak...igen...de Kupor nem állna be Voldemorthoz...de még nem értitek...-beszél tőmondatokban Sirius.

-Apám is ezt mondta...-forgatja a szemét Ron.-Megpróbálhatnád.

-Nem bánom.

Sirius elmesélte, hogy Kupor annó-mikor Voldemort még teljes valójában volt-igazán nagy hatalomra tett szert. Miután egyre feljebb jutott a ranglétrán már sokan arra fogadtak, hogy mikor foglalja el a miniszteri széket. Új szabályokat vezetett be, és sokakat bírósági tárgyalás nélkül ítéltek el. Köztük volt Sirius is. Dumbledore mesélt nekem arról az időről. Miután Voldemort eltűnt történt egy kisebb szerencsétlenség.

-Kupor fiát elfogták. Ugye?-sandítok Siriusra döbbenten.

-Pontosan. Ezért is nem lett miniszter Kuporból.

-Ő is használta a...-bólogat értve amire gondolok. Segített Bellatrix Lestrangnek a Cruciatuszal kínozni. Nevill szüleit is alávetették ennek. Az ő hibájuk, hogy Nevill a szülei nélkül nőtt fel.

-A dementorok kezére adta a fiát?-kérdezi Hermione döbbenten.

-Mindent elsöpört az útból a hatalom miatt. Mióta a minisztériumban dolgozott azóta készült a posztra. A saját fiának csak egy tàrgyalást szervezett.-meséli Sirius, miközben Csikócsőrnek dobja az egyik csontot.

-Nem vetted észre, hogy Wninkyt is kidobra azért, mert összekötötték a nevét a Sötét Jeggyel?-kérdezem megértve a helyzetet.

-Ennyire kegyetlen lenne?-kérdezi Ron teljesen értetlenül.

-Sokakat hajt a hatalomvágy. Gondolj csak Voldemortra. A muglikat is képes belevonni az ügyeibe. Ki tudja még miket vitt véghez. Mennyi embert ölt meg a semmiért. -emlékeztetem.

Elszörnyedve gondol vissza Ron az első varázslóháború idejére. Sok embert még azóta is keresnek. Sok ember maradandó sérülést szerzett. Sok bünös még mindig szabadlábon van, és ártatlanok-akik esetleg Imperius átok hatása alatt álltak-kerültek helyettük börtönbe. Hány gyermek nőtt fel a szülei nélkül?

-Még a börtönben van?-kérdezi Harry.

-Nem.-gondolok vissza a minisztériumi mesékre.-Már egy éve meghalt. Jól mondom?-sandítok Siriusra.

-A lehető legjobban. Kupor nem jött el a fia holttestéért. A fiú anyja nem sokkal később meghalt. A gyász vitte el.

-Itt vette át a helyét mindenkiben a kezdeti istenítés helyett a gyász. Sokan kérdezték, hogy hogyan tévelyedhetett el egy ilyen jóravaló fiú. Erre csak egy válasz volt. Még pedig az, hogy az apja nem törődött vele. Ezért nem érinthette a popsiját a bársonyszék. Bedugták valami istenberte helyre, és helyette lett Cornelius Caramel a mágiaügyi miniszter.-vázolom Kupor bukását. Csórikám...Valahogy nem tudom sajnálni.

-Úgy van ahogy mondod. Nagyon okos vagy Elena. Anyádra ütöttél.-mosolyog magában.-Biztos hogy nem apádra.-grimaszol egyet.-Elmehetnél mágiaügyi miniszterasszonynak.

-Megy a halál!-horkanok fel. Erre felnevetnek.-Há' most nem?

-Igazad van.-bólogat Harry.

-Akkor azért vadászik feketemágusokra avagy halálfalókra, mert így hátha visszakapja a helyét?-kérdezi Hermione.

-Igen!-kiállt fel Ron.-Ezért lopakodott fel Piton szobájába.

-Na ez az amit nem értek.-rázza a fejét Sirius.-Elena. Milyen Kupor beosztása?

-Nagy hatalma van az biztos. De mi...-és akkor esett le.

-Leesett?-kérdezi.

-Le.

-Akkor vedd is fel.-gyerekesen kinyújtom Siriusra a nyelvemet, mire kapok tőle eg hatalmas vigyort.

-Csak én nem értem?-néz körbe Ron.

-Kupornak nagy hatalma van a minisztériumban.-kezdek bele, viszonylag érthetően.-Simán megtehetné, hogy nyíltan néz körbe Pitonnál. Mi oka lenne rá, hogy titokban tegye meg? És mi az amit elvitt? A zsűrizés tökéletes ürügy lenne rá, hogy szétnézzen nála. Ehelyett kihagyja a próbákat, és inkább titokban akciózik? Ez nem vall rá.-rázom a fejemet.

-Legyetek óvatosak vele.

Még bezsélgettek egy kicsit Perselusról is. Én inkább a gondolataimmal törődtem. Néha elcsíptem egy kis foszlányt. Persze itt is fel kellett hozni szegény Perselust. Akivel egyébként még mindig nem beszéltem.

———-

Az elkövetkezendő időkben sok minden történt. Nemrég odaadtuk Dobby ajándékát. És persze találkoztunk az enyhén becsípett Winkyvel. Hermione szerint ez így nincs jól. Míg ő sopánkodott, addig én sírva fetrengtem a földön. Azokat a fejket melyeket Winky vágott...Merlin bolyhos zoknijára esküszöm, hogy majd be pisiltem a nevetéstől. Megismerkedtünk a furkászokkal is. Annyira aranyosak! Bár az egyikük el akarta venni a nyakláncomat. De nem baj.

Hermione egész héten kapta a gyűlölködő leveleket. Annyira sajnáltam szegényt. Sokat sírt este. Volt hogy még én sem bírtam megvígasztalni.

———

Egyik este a kviddicspályán vártuk a bajnokokat. Elmondjuk nekik mire kell számítaniuk. Harry és Cedric is felháborodott, a kviddicspálya átvariálásán. Sok idő volt megépíteni a labirintust. De sikerült, és ezennel készen állunk a harmadik próbára.

-A labirintus közepén helyeztük el a kupát. Aki odaér először, az lesz a bajnok.

-Csa enyi?-kérdezi Fleur, aki mosolyogva néz rám, és Harryre. Úgy tűnik beloptuk magunkat a szívébe.

-Neeeem.-kezdi lelkesen Bumfolt. Sok akadályt kell kiállnotok. A két vezető bajnok-itt Harryre, és Cedricre nézett-egy kis előnnyel indulnak.

Ezek után én Dumbledorehoz voltam hivatalos. A kőszörny már előre köszönt nekem.

-Dumbledore. McGalagony.-biccentek két kedvenc nagyszülőmnek. Mosolyogva megölelnek.-Piton professzor.-szólok kimérten Perselusnak.

-Jajj...Mi történt?-kérdezi McGalagony.

-Semmi.-ülök le az egyik szabad székre.

-Valami mégis volt, amiért nem Perselusnak hívod.-mondja Dumbledore. Eszembe jut az órán való viselkedése, és azonnal dühbe jövök.

-Annyi történt, hogy a drága Piton professzor úgy, de úgy megalázta Harryt, hogy az hétszentség. Valld be, hogy ez már túlzás volt. Marhára szórakoztató volt. Ja. Te lehet, hogy jól mulattál, de én egyáltalán nem. Neked nem elegek a csípős megjegyzések! Gyűlölöm, ha elveted a súlykot!-ordítok rá.

-Nyugodj le.-teszi fel a kezét.

-Ilyet ne mondj egy ideges embernek!-kiabálok tovább. Hirtelen oldalra kapom a fejemet, mikor meggyújtom az egyik könyvespolcot. Egy másodperc elteltével felébredek a meglepettségemből, a kezemet az égő polchoz tartom, majd elkezdem magamba szívni a tüzet. Mikor sikerült, egy kicsit nyugodtabban vagyok.

Perselus bocsánatot kért, és még beszélgettünk egy kicsit, mikor Dumbledorenak el kellett szaladnia valahova. Mikor visszajött akkor mesélt nekünk az elkábított Krumról, és a tébolyult Kuporról. Nagyon furcsa nekem ez az ember. Ilyesztően fura. Valami nem stimmel vele, és én ki fogom deríteni.