Harry, Elena üdvözöllek titeket az Abszol úton!

Elképesztő. Ennyit tudok mondani. A szám tátva, szemeim nagyra nyitva. Oldalra fordulok, és ránézek Harryre. Az ő arca sem fest másképp.

Tehát létezik. Még csak most fogtam fel úgy istenigazából. Sőt, még most se.

-Gyerekek! Kibámészkodtátok magatokat, vagy még álljunk itt?-kérdi az óriás.

-Mehetünk!-egyszerre kiálltunk fel Harryvel. Ezen a felnőttek jó összenevetnek. Hagrid elindul előre, mi meg követjük. Hátul a szüleim mennek. Az óriás minden fontosabb dolgot elmondott nekik. A lényeget. Színesebbnél színesebb üzletek, azok még színesebb kirakatai. Rengeteg könyvet cipelő gyerek, azok szülei. Háziállatok bagoly, macska, kutya, és a többi.Sokan állnak egy üzlet előtt. Ahogy látom az árusítja a seprűket. Az út macskaköves, úgyhogy vigyáznom kell el ne essek. Anyáék elmennek mugli pénz becserélni varázslópénzre. Képzeljétek itt az is van. A knút, a sarló, és a galleon. Én addig Hagridra vagyok bízva. Velük megyek a varázslók bankjába kivenni Harry pénzét. Végig cikázunk a sok emberen. Én mivelhogy bámészkodok párnak neki is megyek. Egy hatalmas fehér épület előtt állunk meg. Az var ráírva, hogy Grinngots. Tehát ez a bank. Allatta egy idézet:

„Ki idegen kincset áhít,Annak e hely csapdát állít.Add fel, tolvaj, ne légy dőre,Varázslat e kincsek őre."

Ahogy felmegyünk a bejárathoz egy kobold fogad minket. Jó mélyen meghajol, és ajtót nyit. Amint belépünk Harryvel újra eltátjuk a szánkat. Hatalmas beltere van. A padló sfényesen csillog, a falakat szépen kidolgozott márványoszlopok tartják. Egy folyosón kell haladnunk, ez a terem hátulja végén lévő, középen álló asztalhoz vezet. Míg haladunk két oldalt magas fa asztalok, amiket ugyan csak márvány díszít, ezek mögött koboldok ülnek, és dolgoznak. Az asztalnál Hagrid megszólal.

-Jó napot! Mr. Potter szeretne pénzt kivenni.-mondja az óriás. A kobold felemeli a fejét, lerakja a lúdtollát, és összekulcsolja a kezét az asztalon.

-És láthatnám Potter úr széfkulcsát?-kérdezi, mint aki nem hiszi el, hogy igazat mondunk.

-Oh. Egy pillanat.-elkezd kutakodni nagy szőrme bundája zsebeiben. Ahogy kotorászik igen furcsa hangok szűrődnek ki a zsebeiből. Meg mernék esküdni, hogy még egy kacsát is hallottam.-Áh meg is van!-nyújtja a kulcsot a kobold felé.-Ezt pedig....-itt egy levelet ad oda  neki-....Dumbledor küldte, hogy hozzam el a hétszáztizenhármas széf  tartalmát.-a kobold bólint.

-Ampók!-szólítja egyik társát. A kis  fekete hajú kobold odalép felettese mellé, és mélyen meghajol várva a  parancsára.-Vidd az urakat, és a hölgyet a két széfhez.-utasítja.

-Igen uram!-meghajol, és felénk fordul.-Uraim, hölgyem kérem kövessenek.-egy csilléhez megyünk. Hagrid előre, Harry velem együtt hátra ül. Iszonyat gyorsan hasítunk. olyan gyorsan mintha egy bálnát üldözne egy torpedó. Sötét alagutakon haladtunk keresztül. Mi nem, de az óriás rosszul lett. Nem hányt, de nem nézett ki jól. Megérkeztünk először Harry széfjéhez. A kobold kérte a kulcsot, és kinyitotta az ajtót. Harryvel elámultunk. Annyi pénz volt ott, hogy hihetetlen.

-'Jer Harry segíts ebbe az erszénybe rakni egy kis pénzt.-a fiú készségesen odament, és elrakott egy kis bőrerszénybe pénzt. Annyit amennyi körülbelül elég a tankönyvekre, és még marad is neki ha kell.

-Elena!-szólít meg a sebhelyes fiú.

-Igen?

-Nem...nem akarom, hogy....hogy azt hidd...Én adni szeretnék neked is belőle.-néz rám szégyenkezve a fiú.

-Köszönöm szépen, de nem fogadhatom el.-utasítottam vissza kedvesen.-Anyáék is hoztak pénzt, csak átváltják varázslópénzre.

-Rendben.-bólintott, és megölelt. Nem sokszor kaptam ölelést még velem egykorúaktól. Ennek hatása miatt kicsit ledermedtem. Nem tudtam mit csináljak. Aztán esetlenül felemeltem a karomat, és visszaöleltem.

-Ne haragudj.-kértem bocsánatot. Felhúzta a szemöldökét, és kérdőn nézett rám.-Majd fent elmondom.-bólintott. Nem kérdezett semmit csak maga után húzott a csilléhez, és  felültünk rá. Mentünk a hétszáztizenhármas széfhez. Hagrid kivett belőle valamilyen kis csomagot. A felfele tertó úton végig kérdezgettük, hogy mi az, de ő kitartóan nemlegesen válaszolt. Egy idő után meguntuk, és hagytuk. ha nem hát nem. Kifelé menet a kobold újra ajtót nyitott, és ugyancsak mélyen meghajolt.

-Nézzétek!-mutatok a fagyizó irányába.-Ott vannak anyáék. Mennyünk együnk egy fagyit.-ajánlom fel.

-Jó. Legalább jobban megismerhetjük a másikat.-támogatja az ötletemet Harry. Elindulunk feléjük.

-Na milyen volt?

-Jó. Kaphatunk fagyit?

-Persze kicsim. Neked két gombóc csoki ugye?-kérdezi anya amire rábólintok.-És neked drágám?-néz Harryre.

-Köszönöm Mrs. Goldman. Nem fogadhatom el  meghívást.-ellenkezik Harry.

-Kérlek tegezz. Engem, és a férjemet is.-a fiú rábólint.-Fogadd el a meghívásunkat kérlek.-anyának még Harry sem tud ellenállni. Beleegyezik, és ő is kér két gombóc csoki. Körülnézek a fagyizóban. Sokan vannak itt. Biztosan híres a jó fagyijáról. Na majd most én azaz mi leteszteljük. Miközben ezen gondolkodtam addig a fagyizó szélén, az árnyékban megláttam egy alakot aki engem néz. Mikor felvettem vele a szemkontaktust hirtelen megmozdult, és hátatfordítva nekem gyors léptekkel elindult. Mielőtt eltűnt volna az emberáradatban még vissza nézett rám. Kedvesen. Furcsa, de kedvesen nézett. Egy magas fekete talárt viselő alak volt. Fekete vállig érő haja a szemébe lógott. Horgas orra volt. A bőre kicsit sápadt. Megráztam a fejem, és visszavezettem a gondolataimat a fagyizóba. Átültünk egy másik asztalhoz beszélgetni.

-Miért kértél bocsánatot lent a bankban?-gondoltam, hogy nem felejtette el.

-Tudod nekem nem voltak barátaim. Vagyis de. Egy volt. Róla most nem....nem szer...szeretnék beszélni.-mondom lehajtott fejjel. Érzem, hogy kicsit csalódott lett. Lehet ha nem mondom el akkor nem fog bízni bennem? Lehet lenne egy igaz barátom a személyében? Mit veszíthetek ha elmondom?-Egy lány volt.-Harry csendben, de kiváncsisággal teli szemmel figyelt.-Második óta volt a legjobb barátnőm. Kiszakadt a ,,menő" lányok társaságából, és felkarolt engem. Minden titkomat megosztottam vele. A családi gondokat is. Mindig meghallgatott. Tanácsokat adott ha szükségem volt rá. Ő is mesélt magáról. Úgy éreztem megtaláltam azt a barátnőt aki a másik felem. Aztán ötödik osztályban odajött hozzám, és közölte, hogy megunt. Én megkérdeztem, hogy miért. Azt mondta másodikban fogadást kötött a barátnőivel. A ,,menőkkel". Mindenkinek kiteregette a titkaimat. Mindent amit tudott rólam. Összetörtem. Elvesztettem a legjobb barátnőmet. Magamba zuhantam. Mindenki csúfolt. Folyamatosan piszkáltak. Egyszer meg is vertek. Elkezdtem szomorú zenéket hallgatni, és You Tube videókat nézni. Ott láttam először az önbántalmazást. A lány aki a videóban szerepelt pengével vágta fel a bőrét a bal alkarján. Nem a belső részén, hanem a külsőn. Megtetszett az ötlet. Lementem a garázsba, és kerestem egy szikét. Kivettem a műanyag fogó részből a pengét, és felmentem a fürdőszobába. Magamra zártam az ajtót. A pengét leraktam a mosdókagylóra, és leültem a vele szemben lévő wc deszkájának a tetejére. Csak néztem az éles tárgyat. kis idő múlva felálltam, odamentem a mosdókagylóhoz, és felemeltem a pengét. Megfogtam a jobb kezemben. A bal karomat magam elé emeltem, és lassan kintről felém elkezdtem végighúzni a bőrömön a pengét. Éreztem a kezemből kifolyó vér melegét. Letettem a mosdókagylóra, és megtámaszkodtam annak szélében. Kegyetlenül nagy lelkiismeret furdalásom volt. Aztán eszembe jutott minden amit az iskolában a fejemhez vágtak. Több hónapig folytattam mikor anyáék rájöttek erre. Sosem kerültem életveszélyes helyzetbe. Elvittek egy pszichológushoz. Sokat segített. Többet nem bántottam magamat. Viszont abban senki sem tudott segíteni, hogy újra megbízzak másokban. Elzárkóztam a külvilágtól. A tornának éltem, és a könyveknek. Aztán megkaptam a levelet. És most itt vagyok.-fejeztem be a mesémet. Harry könnyes szemekkel nézett rám.

-Elena én...én...nagyon sajnálom.-felállt idelépett hozzám, leguggolt, és átölelt. Jó szorosan. Úgy éreztem senki nem bánthat a karjaiban. Elhúzódott tőlem, és mélyen a szemembe nézett.-Bennem mindig megbízhatsz. Megtisztelnél a bizalmaddal. Nem tudom mit élhettél át, de nekem sem voltak barátaim. Bízz bennem. A húgommá fogadlak. Amíg én melletted vagyok senki sem bánthat rendben?-meghatódok a szavain. A sós könnyeim végigfolynak az arcomon.

-Rendben.-csendesen, sírva, mosolyogva válaszolok.

-gyere menjünk vásárolni. Az a lányokat úgy is felvidítja.-ezen elnevetem magam.

-De csak akkor vidít fel, ha könyvet veszünk.-vigyorgok rá.

-Rendben.-nevet fel.-Úgy is lesz mit vennünk.

Anyáékkal, és az óriással karöltve elindultunk vásárolni. A kisállat boltban kaptam egy fiú hóbaglyot akit Aramisnak neveztem el. Születésnapomra kaptam. Ennyit tudtak meg anyáék az óriástól, hogy legyen mit ünnepelni. Harrynek is ma van a születés napja. Ő a bagoly lány párját kapta meg aminek a Hedvig nevet adta. Különös egybeesés. Az óriás azt mondta, hogy az a különbség, hogy Harry szülei meghaltak autóbalesetben. Az enyémeket pedig betegség álltal érte a halál. Elvileg apa rákos volt. Anya pedig a halálába halt bele. Nem tudom igaz-e de szerintem ilyennel nem viccelnének. Az első utunk a könyvesboltba vezetett melynek különös neve volt. Czikornyai és Patza. Hihetetlen volt. Olyan sokan voltak, hogy anyáék nem jöttek be. Addig az óriással beszélgettek aki nem fért be. Mindenhol polcok voltak, rakásig tele könyvvel. A mennyezetre csillagokat festettek fel. Onnan lógott pár kalitka amik lámpaként szolgáltak. Odaadtuk az eladónak a listákat aki tíz perc múlva az összes rajta szereplő könyvvel tért vissza. Kiléptünk a boltból hozzá teszem jól megpakolva, és mentünk tovább Madam Malkin talárszabászatába.

-Jó napot!-köszöntünk egyszerre. A felnőttek ide sem jöttek be velünk. Nagy bolt volt. Mindenhol rengeteg talár. Rikító színektől egészen a legsötétebbekig. Mindenfele mérőszallagok. Néhol még néhány anyagdarab is állt. Volt ott két pódium. Az egyiken egy tejfölszőke hajú fiú foglalt helyet. Jobban megnéztem magamnak. Már rajta volt a felszabni váró talár. A tükörben láttam gyönyörű szürke szemeit.

-Jó napot kedveskéim! A hölgy kérem álljon fel ide.-mutatott az üresen árválkodó pódium felé.-Az úrak addig kérem várjanak. Fél perc, és itt vagyok.-tűnik el valahol a sorok között. Fellépek a mondott helyre.

-Szia Draco. Draco Malfoy.-mutatkozik be a mellettem álló fiú. A kezét nyújtja felém.

-Elena Goldman.-elfogadom a kezét, és megrázom.

-Ugye nem sárvérű?-köpi undorral a szavakat. Az először szimpatikus fiúból egy hatalmas görény lett.

-Nem. Félvér vagyok.-mondom sértetten.

-Én aranyvérű.-húzza fel az orrát. Felhorkantok. Erre felém fordul.

-Attól még hogy aranyvérű vagy nem kell nagynak képzelni magadat.-már nyitotta a száját, hogy visszaszóljon, de Madam Malkin beleszólt.

-Itt van ezt próbálja fel.-Adott egy talárt a kezembe. Jó egy óra próbálgatás után végre nekem, és Harrynek is megvolt minden. Otthagyva a szőke fiút elindultunk Mr. Ollivander pálcaboltjába. Most Harry kezdett elmesélte neki Ollivander úr, hogy mi történt vele, és miért különleges a pálcája. Ámulva hallgattam az urat. Aztán jöttem én.

-Ms. Goldmanhez van szerencsém?-vonja fel borzas szemöldökét.

-Igen Ollivander úr.

-Akkor még nem tudja az igazat jól mondom?-bólintok.

-Keressünk magának egy varázspálcát.-fél óra múlva, és néhány váza törés után megtaláltuk az igazit. kezembe vettem a pálcát, és átjárt a melegség. Tudtam, éreztem, hogy ez az igazi. Ollivander úr, és Harry is megtapsoltak.-Szilva fa, 11 hüvelyk, főnix toll. Különleges pálcát szánt önnek a sors. A szülei jellemeit örökölte. És még valakijét. Arról a személyről később fog majd tudni. Különleges erejű boszorkány. Tudom nagy a titok a múltjáról, de mindent meg fog tudni.-kifizettem a pálcát, és kábultan mentem Harry után. Elköszöntünk tőle. Megbeszéltük, hogy a pályaudvaron fogunk találkozni az én testvéremmel. Elhagytuk az Abszol utat, és elindultunk haza. Otthon leraktam mindent a szobába, és se szó se beszéd magamra zártam az ajtót. Lezuhanyoztam, és bedőltem az ágyba. nem tudtam elaludni. Harryn gondolkodtam. Végre lehet egy igazi barátom. Neki sem volt jó gyerekkora. Aztán ott van az a fiú. Draco. A szép szürke szemeivel, tejfölszőke hajával. Sosem voltam még szerelmes. Sajnos ezt se tapasztalhattam meg. De sajnálom, hogy ilyen arrogáns. Aztán amit Ollivander úr mondott. Azon is elgondolkodtam. Mi az, hogy van még valaki? Mi az, hogy különleges pálca, és különleges erejű vagyok? Lassacskán elnyomott az álom, megannyi gondolattal a fejemben.