Minden csillag egy embert jelképez. Legyen az az ember bárhol a világon. Minden születéssel, egy újabb ragyog fel az égen, és addig ragyog ameddig csak tud. Minden halállal egy csillag fénye kialszik, és végső álomra tér. Rendezetlenül helyezkednek el, de így szépek. Nem kell benne keresni a logikát, csak nézni kell. Nézni, és gyönyörködni. Mert a csillagok mindent látnak. A fényük mutatja az utat. Sokszor nem a helyeset, de rajtad áll, hogy hogyan döntesz.

Tegnap Dracoval még ott voltunk egy kicsit, de sajnos nem maradhattunk sokáig, mert nagy volt a lebukás veszélye.

-Reggelt'!-vágom le magam, már felöltözve Ronék mellé.

-Mennyünk enni.-áll fel Ron.

-Hogy te mindig csak a hasadra gondolsz!-nézek rá rosszallóan. Erre csak megvonja a vállát, és Hermionét magával vonszolva elondul a Nagyterem felé.

Én is mennék, de az egyik asztalnál meglátok egy embert. Szorgosan ír valamit. Csak nem házit csinál? Ki az a hülye aki most csinálja? Meg ha mára kellett volna neki, akkor korán reggel kezdi el.

Odasétálok az ember mögé, és lekukucskáltam az előtte lévő papírra. Azonnal felismertem az írást, ezért tudtam, hogy ki ül előttem.

-Miért írsz ilyet Harry?-kérdezem tőle. Az említett ugrik egyet, és leesik a székről ilyedtében.

-Az ég áldjon meg Elena! A szívbajt hoztad rám!-tápászkodik fel Harry. Én csak kuncogva leülök a mellette lévő székre, és várakozással telin nézek rá.

-Nem válaszoltál.-mondom csak úgy mellékesen. Sóhajt egy nagyot, majd rám néz.

-Hatalmas bajba kerülhet így is. Nem akarom, hogy miattam kerüljön vissza az Azkabanba.-hajtja le a fejét.

-Értem, hogy mit akarsz....-kezdem. Pontosan tudom, milyen mikor féltesz valakit.-...,de attól még nem hazudhastz neki. Ez egy komoly dolog Harry. Ráadásul nem hiszem, hogy Sirius ezt el is hiszi. Okos ő. Megélt már egy háborút, tudja hogy egy ilyen sebhely nem játék. Mert ne felejtsük el, hogy kitől kaptad.-emlékeztetem.

Hogy tudnék e segíteni Harrynek? Persze, hogy tudnék. Meg tudnám mondani, hogy merre jár Sirius, és tudna vele beszélni is. Ezt mind a tüzön keresztül. És ez a gond! Nem fedhetem fel magam. De segíthetek hinni neki a jóban.

-Köszönöm Elena.-ölel meg.

-Elmesélek neked valamit.-erre ő kíváncsian tekint rám.-Hallottál már a Főnixről?

-Hermione mesélt már róla. De azt hiszem, hogy valamilyen legenda féle.-próbálom elrejteni az idegességemet. Fontos nekem a véleménye. Ha egyszer arra kerül a sor, hogy felfedem a titkomat, akkor már tudni akarom, hogy mi a véleménye. Nem akarok meglepődni. Ezért mesélem el neki, amit Dumbledore mondott nekem. Pontosabban megmutatta a mesét.

-A Főnix csak lány lehet. Sok ezer évvel ezelőtt is élt már. Senki, sosem látta. Úgy tartják, hogy az ereje a tűzben rejlik. Nem ég meg, sem mágikus, sem normál tűz álltal. Sok fajta tüzet tud megidézni. Olyat ami csak fényt ad, de meleget nem, olyat ami meleget is, és fényt is ad. Olyat ami nem éget, és olyat is ami éget. És még sok fajtát. Elvileg teleportálni is tud. De ezt csak ritkán. Pontosabban csak akkor, ha nagy baj van.  És a szerintem legjobb képessége, az az, hogy a leégett házakat, falukat, városokat vissza tudja hozni. Ezt úgy kell érteni, hogy tűzzel visszaépíti. Sajnálatos módon a tűz álltal halálraégett embereket nem tudja visszahozni. Nincs az univerzumban nagyobb hatalmú lény nála. Voldemortnál, ês Dumbledorenál is nagyibb ereje van. A tüzön keresztül mindent lát. Képzeld csak el, hogy innen akár belelát abba a tűzbe, ami Siriusnál van. Beszélni is tud bele. De senki nem látta még. Sokan csak legendának tartják. Minden kisgyermek ismeri a meséjét. Van aki hülyeségnek tartja, de olyan is van aki hisz benne. Hiszi, hogy ha baj van, akkor ő megjelenik, és a rászorulók segítségére siet. Te mit gondolsz róla?

-Először is hű...-mondja teljesen ledöbbenve. Ezen csak elmosolyodom.-Nem hallottam még a teljes legendát róla. De szerintem egy igen különleges lány lehet. Mert kérlek! Ezzel az erővel ő a leghatalmasabb erejű lény. Ha nagyobb az ereje még Voldemorténál is, akkor csak csodálni lehet. Én hiszek benne. Nem sokat tudok még róla, de hiszek benne. Jó lenne, ha most itt lenne. Siriussal olyan régen beszéltem.-csügged le.

Hihetetlenül jól esik, hogy hisz benne. Vagyis....bennem. Úgy szeretnék neki segíteni. De nem lehet. Nem fedhetem fel magamat előttük. Pedig minden vágyam. Kegyetlenûl rossz érzés titkolózni előttük.

-Gyere! Menjünk mielőtt Ron mindent felzabál.-állok fel, és a kezemet nyújtom neki. A levelet zsebrevágja, majd elfogadja a kacsómat.

-Menny csak. Én még ezt elküldöm. Jobb minél hamarabb.-ebben van valami. Sóhajtva törődök bele, majd együtt elindulunk. Az útjaink nemsokára szétválnak.

Reggeli közben két dologgal voltam elfoglalva. Elsőnek a gondolataimmal. Meg akarom kérdezni Dumbledort, hogy elmondhatom e a titkom Harryéknek. De tuti, hogy valami olyan választ kapnék, ami megőrjítene. Valami okosságot, vagy anyám kínját. A második, az az engem bámuló szürke szempár. Nem pont vele szemben ültem, de szabad rálátásom nyílt Dracora. Volt, hogy összemosolyogtunk, de volt amikor elvesztünk egymás szemében, vagy a másik arcának felkutatásában. Egy dolog zavart csak. Az nem más volt, mint a rajta csüngő Parkinson. Egyszer puszit is nyomott Darco arcára, mire az én arcomon egy undorodó grimasz jelent meg. Ez persze megmosolyogtatta a szőkeséget. Elkaptam néha Perselus tekintetét is, ami Darco és köztem cikázott. Majd egy komoly arcot vetett rám. Olyan ,,Ezt még megbeszéljük!" tekintetet.

Az elkövetkező hetekben ment a tanulás. És a megbeszélés. Az első próbán sárkányok lesznek. Bevallom, hogy még egyet sem láttam, de a négy év alatt sokat kérleltem Dumbledoret, hogy mutasson egyet. Mert ugye nem kell engem a tűztől félteni. De hiába a sok próbálkozás, ebben az ügyben szilárdan megmakacsolta magát az igazgató úr. Harryvel Sirius válaszát is vártuk, de hiába. Nem tudjuk mi van vele. Használhatnám az erőmet, de inkább maradok tudatlan mint tudjam, hogy merre jár, és halgassam ek Harrytől.

Az erőm fejlesztése is jól megy. Egyszer meg akartam próbálni egy megégett embert visszavararázsolni eredeti állapotába, de miután felvetettem az ötletet, három dühös tanárt kaptam érte. Ezért inkább letettem róla. De egy próbát megérne. Egy legenda is tévedhet. És ugye az igazgató azt mondta, higy még egy élő Főnixet sem ,,tanulmányoztak". De smi késik nem múlik...

Éppen az SVK teremben ültem, és vártam a kedvenc tanáromat. Remélem érthető az a sok irónia. Valami bűzlik nekem ebben a tanárban. Na nem a flaskájára gondoltam...

Amint elmondta az ötletét azonnal hangos kiakadások hallatszottak mindenkitől. Mert a drága professzor úr ki akarja próbálni rajtunk az Imperius átkot. Azt hiszi, hogy valami bazári majmok vagyunk, vagy mi? Hermione persze fel is háborodott. Mordon szerint Dumbledore engedélyt adott erre. Úgy is beszélni akartam az igazgatóval. Majd megkérdezem tőle.

-Potter!-recsegte.-Te jössz!

Harry engedelmesen Mordon elé állt. Az kimondta rá az átkot és utasította Harryt. Harry szépen ellen tudott állni. Meg is lepődtem rajta. Volt, higy elkezdte megcsinálni, de utána vissza vette az irányítást. Senkinek nem sikerült még így.

-Goldman!-néz rám gyilkos tekintettel. Mint aki azt hiszi, hogy nem tudom kivédeni. Élvezni akarja a megaláztatásomat. De nem fog neki összejönni. Már másodjára.

Én csak álltam ott mint aki jól végezte a dolgát, és eszem ágában sem volt oda menni.

-Talán süket ? Jöjjön ide!-mutat maga elé.

-Nem.-mondom halál nyugodtan.

-Nem?!-lesz azonnal fenyegető a hangja.-Tudtommal én vagyok itt a tanár, de javítson ki ha tévedek.

-Nem nem téved. Egyszerűen csak nem akarom.-nézek rá teljesen nyugodtan. És szemtelenül. Szórakoztat az arca. Meglepett, és bosszús.

-Nem akar.-bólogat.-Sokan nem akarnak valamit. De itt én feljebb állok mint maga. Tehát azt teszi amit én mondok.-húzza ravasz vigyorra a száját.

Én még mindig flegmán álldogálok előtte. Erre valami bekattan neki.

-Hát legyen.-fordul felém teljes testtel. Tudom mit akar. Vicces lesz az arca...-Imperio!-mutat rám a pálcával.

Érzem, ahogy a varázslat elér engem. A fejemben azonnal felhúzom a fala, az okklumencia segítségével. Érzem ahogy próbálkozik bejutni a fejembe. Egy apró rést keres, de hiába járja körbe sokszor a falat, nem talál. De azért megpróbálja.

-Csapkodj mint egy madár.-parancsolja. Esetleg ne szambázzak, és közben mekegjek mint egy kecske?

-Felesleges ez professzor. Teljesen a tudatomn vagyok. És higgye el, egy rést sem fog találni. Még egy icci-piccit sem.-mutatom a kezemmel.

Leereszti a pálcáját, és bosszúsan néz rám.

Az átváltoztatás ment mint a vizicsúszda. McGalagony büszke volt rám.

Hagridnál a szurcsókokkal kellett foglalkoznunk. Megkedveltem a kis-jó, most már nagy-állatokat. Parkinson arca örökle beleégett az emlékeimbe. Fetrengek a nevetéstől, ha felidézem magamban.

Órák után a klubbhelyiségbe mentünk. Ma reggel kellett kiakasztanom az első órám helyett, mindenhova a plakátokat. Pontosabban a Trimágus Tusásat. A két iskola növendékeit október 30-án, péntek 18 órára várjuk. Így a tanítás fél órával korábban fog véget érni. Az ünnepi vacsora előtt fogjuk őket várni, a kastély előtt, felsorakozva.

Pár nappal az érkezésük előtt teljes volt a káosz. Kitört egy hatalmas takarítási láz.nKomolyan. Még olyan helyeket is kitakarítottak, amikről nem is tudtuk, hogy léteznek. A tanárok ingerlékenyek voltak, ahogy én is. Nyakamon volt ez az egész, és minden tanár tőlem várt segítséget.

Hiába volt a tanítás lazább, én akkor sem mentem be. Előkellett készíteni mindent. Ott fogok ülni a vacsorán Perselus, és McGalagony mellett. Velük együtt kell majd köszöntenem a vendégeket.

Mikor a legtöbb dolgot elvégeztük, az igazgató felhívott egy teára. Még volt egy teljes órám addig, amíg díszesen fel kell kint sorakozni. Jól esik a pihi.

-Végre.-ittam bele a teámba. Kinyújtóztattam elgémberedett végtagjaimat, amik sorban ropogtak ki, hangot adva egész napos munkámnak.

-Csak nem sokat dolgozott valaki?-kérdezi csészéje mögül az igazgató.

-Csöppet sem. Hiányzott már a szék.-sóhajtok egyet fájdalmasan, mire mind a ketten elnevetjük magunkat. Aztán eszembe jut valami.-Kérdezhetek valamit?

Látva komolya arcomat, ő is azzá válik. Imádom azt, hogy mindig vidám, és a komoly helyzetekben, tényleg komoly tud maradni.

-Persze.-bólint, mint egy megerősítésként.

-Mikor mondhatom el Harryéknek?-hadarom el gyorsan. Arra a válaszra számítok, hogy majd ha eljön az ideje. Mert mindennek megvan a maga ideje.

-Ezen én is gondolkodtam már. Ők a barátaid. Tudnak titkot tartani. De hogy ekkorát is, azt őszintén...nem tudom. Én bízok bennük. Tudom, hogy nem lehetett neked könnyű négy évig hazudni nekik. Ha jónak látod az időt, akkor mond el nekik. De ha így jobban tetszik, akkor megengedem. Az már csak rajtad áll, hogy mikor vallod be nekik.-mondja nekem az igazat.

Azt hittem, hogy le akar majd beszélni róla. Tudom, hogy félt. Tapasztaltam. Miután az Odúban legyőztem őt, azonnal oda jött mellém, és szorosan megölelt. Mint a nagyapám, de komolyan.

Felpattantam, odamentem hozzá, és minden szó nélkül megöleltem. Éreztem, ahogy elmosolyodik, és visszaölel.

-Köszönöm!-motyogom bele a szakállába.

-Szívesen.-simítja meg a hátamat.

-Mint nagyapa, és unokája.-mondja elérzékenyülten McGalagony.

-Kell magának egy unoka. De ott van Harry...-gondolkodok el, visszaülve a helyemre.

-Van már nekünk.-megy oda McGalagonyhoz. Hogy mi van?

-Mi?-kérdezem döbbenten.

-Itt vagy nekünk te. Ez a négy év összehozott minket. Egy csodálatos lány vagy. Jobbat nem is kérhetnénk.-Fogja meg McGalagony Dumbledor kezét. Én csak meredten bámulok rájuk.

-Akkor...maguk...most...? Ez sok nekem mára.-dadogok össze-vissza.

-Úgy is lehet mondani.-puszilta meg Dumbledore McGalagonyt.

-De cukiiii.-kezdem el kislányosan vékony hangon.-De ez akkor is sok nekem. És még vége sincs a napnak. Ugye nagyapa?-kérdezem játékosan.

-Igen unokám.-nevet fel.-Mindig is szerettem volna egy gyereket. De nem lett. Így egyértelműen unokám sem. Harryt is szeretem, de hozzád sokkal közelebb kerültem. Tudom, hogy nem sokszor mutatom ki, de hidd el...féltelek. A szívemhez...pontosabban a szívünkhöz nőttél.-nyíl meg Dumbledore.

Kedves, és mosolygós, de nem sokszor nyílik meg. Sok mindent homály fed vele kapcsolatban, ezért is lepődtem meg azon, hogy megnyílt nekem. Mindig őszinte, de nehezen árulja el a mélyebb érzéseit.

-Maguk is fontosak lettek a számomra. Csak két nagyszülőm van, de nem sokszor találkozom velük. Maguk olyanok mintha azok lennének nekem. És nagyon aranyosak együtt.-kuncogtam fel a végére. Még mindig nem hiszem el.

-Ha ki lelkiztük magunkat,...-mondja McGalagony, mire mi felnevetünk, és ő is-...akkor indulhatnánk is. Persze, ha az unoka óhajtja felvenni a ruháját.-lép mellém, és várakozóan néz rám. Az ilyenekre kaptam egy külön nekem készített egyenruhát. Így könyebben megtalálnak.

Egy sötétvörös ruhát kaptam. Garbója volt, melyet fehér csipke díszített. Az újja hosszú volt, ahogy a szoknya része is. Egy csizmát is kaptam hozzá. Nem a házam, hanem a tűz miatt ilyen a színe. Ez jellemez engem a legjobban.

Csettintettem egyet, majd elkezdtem égni. A tűz beterített, egészen a fejem búbjáig. Mikor visszafelé haladt, akkor a barna hajamat enyhén behullámosította, és az iskolai ruhám helyett kezdett megjelenni az, amit kaptam. A nyakláncom is előkerült. A garbó alól lógott ki. Végül a csizmámat is megkaptam. Kabát nem kellett, mert tudom fűteni magamat természetesen.

-Szép volt.-dícsért meg McGalagony.-Na de hess.-kezdett el engem, és az igazgató urat is maga előtt terelgetni.

-Azt ajánlom, hogy vigyázzon vele. Szívós nő.-súgom az igazgatónak, aki felkuncog rajta.

-Te is vigyázz vele. Szigorú egy nagymama.-kacsint.

-Hallottam.-dörmögi McGalagony.

A nagyterem előtt útjaink elválnak, mert mi Dumbledorral már ki megyünk.

-Mikor jönnek?-kérdezem megállva mellette.

-Nemsokára.-intéz el ennyivel.

Zsivajt hallok mögülem, ezért megfordulok. A diákok, házuk szerint sereglenek kifele. Négyesébel állnak meg a házvezetőik mögött. Halkan pusmognak, de még így is rájuk szólnak.

Sokan engem méredetnek, valaki a ruhámra mutogat.

-Menny, nézz szétt, hogy mindenki normálisan van e felöltözve.-adja ki a parancsot az igazgató.

-Azért ennyire nem vagyok rossz társaság.-forgatom meg a szemem, majd elsétálok.

-Ezt nem mondtam!-kiállt még vissza. Erre megfordulok, és gyerekesen kinyújtom rá a nyelvemet. Hangosan felnevet. Ez a jelenet igazán meglepte a diákokat. Hát nem csodálom. Én is meglepetten néztem volna.

Először a hugrabugosokat nézem meg. Nem csalódtam bennük. Normálisan fel voltak öltözve, kihúzott háttal álltak, és alig voltak közülük, akik sutyorogtak. A leghátsó sorhoz elérve, megpillantottam Cedriket.

-Igazítsd meg a nyakkendődet.-mondom neki köszönés képpen.

-Elena! Hát te?-lepődik meg, majd egy kicsivel később elmosolyodik.

-Az a feladatom, hogy megnézzem az öltözéketeket.-magyarázom neki.-Nyakkendő.-intek az említett dolog felés. Ő lenéz magára, de nem látja. Én hülye. Hát hogy is látná, ha meg van csavarodva rajta? Nem tud úgy lenézni, hogy konkrétan a nyakába lásson.

-Segítek.-lépek mellé, majd vállánál fogva magam felé fordítom. Így pontosan el tudok látni a válla felett, a dühös, és féltékeny Dracora. Csak egy megnyugtató mosolyt küldök felé, majd gyorsan megoldom a nyakkendő kérdést.

Miközben megigazítom, érzem Cedrik parfümének az illatát. Kicsit erős, de kellemes illatú. Éreztem a pillantását is magamon.

-Kész is van.-lépek el tőle mosolyogva.

-Köszönöm.-villantja meg ő is a Colgate reklámos mosolyát.

Sietnem kellett, ezért haladtam tovább. A griffendél rendben volt, kivéve három embert.

-Add ide Nevill.-nyújtom a kezemet a nyakkendőjéért. Mert természetesen az nem volt megkötve. Lány vagyok, de mégis jobban meg tudom csinálni, mint a fiúk. Csak ha egy picit is adnának a részletekre...

Gyorsan megkötöttem neki, majd haladtam is tovább.

-Harry. Ron. Miért?-nézek a ruhájukra. A pulcsijuk teljesen férre volt csúszva, a hajuk az égnek állt.

-Siettünk na.-zárja le Ron ennyivel.

Gyorsan mindkettőt megcsináltam. Fésű híjján az ujjaimmal oldottam meg kócos tincseiket. Kicsit tűrhetőbben néztek ki.

-Vigyázz magadra.-ölel magához Harry.

-Mi bajom lehetne?-kérdem furcsán? Megesz egy hippogriff vagy mi?

-Még idegenek nekünk, te pedig csinos vagy. Remélem érted.-néz komolyan a szemembe.

-Köszönöm a bókot.-lépek tovább.

A hollóhátasoknak volt eszük, és segítettek a másiknak. Megkönnyítették a dolgomat. Lunát, és Terryt szorosan megöleltem, majd idő hiányában fojtattam utamat. A mardekárosok lenézően néztek rám. Dracohoz elérve, Pansy vicsorgott rám mellőle.

-Sárvér.-köpi oda. Neked is szia.

Végignézek az öltözékén, majd egyből tudom is, hogy mit fogok csinálni. Perselus nem sokkal mellettünk állt, és ez kapóra is jött.

-Húzd le a szoknyádat Parkinson, mert hiába uriemberek a Durmstrangosok, nem garantálom hogy nem hánynak le. Pedig még nem is vacsoráztak.-mondom gúnyosan vigyorogva. Draco megpróbálja elfojtani a nevetését, de nem sok sikerrel. Pansy arca egyből vörös lesz, és a döbbenettől csak hápogni tud.

-Te nekem nem mondod meg, hogy mit csináljak.-vágja a képembe. Gondoltam, hogy ezt fogja csinálni. Ördögi vigyoromat látva azonnal félőn tekint rám.

-Ahogy akarod. Én nem, de más megmondhatja.-fordulok magam mellé.-Piton professzor!-szólítom meg, mire ő készségesen odajön mellém.

-Mi a gond Goldman?-teszi fel hűvösen a kérdést. Jobban szeretem ha mosolyog, de mind egy...

-Parkinson nem hajlandó lejebb húzni a szoknyáját, és mivel szerinte én nem parancsolhatok neki, ezért magát kell arra megkérnek professzor úr, hogy szóljon neki.-vetem be a hízelgős mosolyomat. Lassan fordul a meglepett Pansy felé.

-Parkinson.-szólítja meg lassan.-Nem gondoltam volna, hogy az esze nélkül süket is lett. De tudtommal amit Goldman mond, azt maguknak meg kell csinálni. Tekintse őt is tanárnak. És ugyebár nekik ha ellentmond valaki, akkor büntetést kap.-sandít rám. Ezt még meg fogom neki köszönni.

-Pansy mivel nem csináltad meg amire kértelek, és feltartottál, mikor nekem kell fogadnom a vendégeket, ezért McGalagony professzorhoz kell menned, holnap este büntetőmunkára. A részleteket vele beszéld meg.-hagyom ott az egyszerre dühös, és döbbent Pansyt. Vissza megyek Dumbledore és McGalagony mellé.

-Minden rendben ment?-kérdezi Dumbledore.

-Persze. McGalagony professzor holnap este várja Pansyt büntetőmunkára.-nézek a tanárnőre.

-Miért hozzám küldted?-vág elgyötört arcot. Ezen nevetnem kell.

-A részleteket, majd megbeszéli vele professzor asszony.-mondom nevetve.

-Én is szeretlek.-válaszolja, majd vissza megy a griffendélesekhez.

A távolban a szemfülesek már észrevehetik a Beauxbatons repülő hintóját. Páran felkiáltanak, vannak akik mutogatnak, de olyanok is vannak akik csak csöndben csodálkoznak. A hintó és az azt húzó repülő lovak olyan kecsesen értek földet, hogy azt öröm volt nézni. Amint a hintó kereke súrolta a földet, azonnal kivágták az ajtaját, és kék, selyem taláros fiú ugrott ki belőle, aki kisegítette a lányokat. Észrevételem szerint mindegyik véla volt. De jó lesz, a fiúkat megin kaparhatjuk majd össze.

A legelején egy, körülbelül kétméter magas rövid, barna hajú nő szállt ki. Ő volt tehát Madame Maxime.

Bemutatkozott Dumbledorenak, és a többi tanárnak is, majd megállt előttem. Illendően köszönök neki.

-Há' teh kedvehs?-kérdezi. Dumbledore már válaszolna, de én megelőzöm.

-Üdvözlöm nálunk Madame Maxime. Az én nevem Elena Goldman. A Roxfort tanítványa vagyok, de nemrég kiképzést kaptam a minisztériumban, és a jó teljesítményem miatt fel kértek arra hogy a Tusán képviseljem a diákokat, és figyeljek a versenyzők biztonságára. Csak akkor avatkozok közbe, ha szükséges. A megbeszéléseken, és versenyszámokon fogok csak maguk mellett tartózkodni. De ha szüksége lesz valamire, vagy bármelyik diákjának, akkor nyugodtan keressen meg. Remélem meglessz elégedve a kastélyal, és érezzék magukat a lehető legjobban.-fejeztem be a rövid bemutatkozásomat. Tiszteletteljes voltam, ez a lényeg.

Dumbldeore, McGalagony, és Perselus is egy büszke pillantással fogadott.

-Milyhen jó' nevhelt lány.-ámuldozik Madame Maxime.-Bekíshérsz minket?

-Sajnálom Madame, de nem lehet. Köszöntenem kell a Durmstrangosokat. Bocsásson meg nekem.-hárítom el a felkérést.

-Ugyahn!-legyint.-Semmi bah kehves.-teszi a vállamra a kezét.-Nahgyon jó tanítmányht választottál Dumbli dohr.-biccent elismerően az igazgatónak. Ő rám tekint, majd válaszol.

-Szerintem is Madame.-biccent egyet, és a Beauxbatonszosok elindulnak be a Roxfortba.

A hintót, a lovakkal együtt Hagrid elvezeti. Pár percig még csendben várakozunk, majd a tó felé fordulunk. A sima víztükröt, melyen megcsillan a lemenő nap fénye, most megzavarja valami. A felszín fodrozódik egy ponton, majd kiemelkedik belőle valami. Az a valami később egyre nagyobb lesz, és képet ad egy hajóról. Egy egyszerű, de mégis hatalmas hajóról. Miután kikötött, elkezdenek kiszállni belőle a növendékek, és az igazgatójuk. Mindenki csodálkozik, hogy itt van a híres kviddics játékos, Viktor Krum. Bevallom, hogy engem is érdekel, de most vérprofin kell viselkednem.

Karkarov ahogy egyre közelebb ér, valami megcsap belőle. Egy kis sötétség. Nem sok, csak egy apró pici. Be is tudom azonosítani, hogy honnan. A bal alkarja belső részéről. Tehát halálfaló. Vagy már csak volt?

Egy kicsit megfeszülök, melyet mind a három tanár érzékelhet, mert aggódóan rámnéznek. Csak biccentek egyet, hogy semmi baj, és nézem tovább a felénk jövő diákokat.

Karkarov is úgy, mint Madame Maxime minden tanárral kezet fog, és bemutatja Viktor Krumot is. Látom ő a kedvence...

Karkarov és Perselus egy kicsit több ideig nézik egymást, ami nekem felettébb gyanús. Na de mindegy....

Végül elérnek hozzám is.

-Kit van szerencsém megismerni kegyed személyében?-kérdezi tőlem, már túlzottan kedvesen. Mögötte Krum vár a bemutatkozásra. Csak el ne hányjam magam...

-Üdvözlöm önt, és a diákjait az iskolánkban Karkarov professzor.-eddig jól haladunk, mert továbbra is viszonylag kedvesen néz rám. Már amennyire ez tőle lehetséges.-A nevem Elena Goldman. Nemrégiben a minisztériumban kiképzést kaptam, ami olyan jól sikerült, hogy engem választottak maguk mellé. Ez annyit takar uram, hogy én fogom képviselni a diákokat, és én felelek majd a versenyzők biztonságáért. Nem mindig leszek maguk mellett, csak a megbeszéléseken, és a versenyszámokon. De ha szüksége lesz valamire, vagy bármelyik diákjának, akkor nyugodtan keressen meg. Állok szolgálatára.-biccentek. Most jön végre a vége.-Remélem jól fogják magukat érezni a kastélyban töltött idejük alatt.

-Köszönöm neked, hogy elvállaltad. Ha kérdésem van, majd hozzád fordulok.-villant meg egy foghiányos mosolyt.-Jól választottál Dumbledore.-biccent elismerően. Hahh! Tökéletes vagyok...No ego...

-Hölgyem.-hajol meg előttem Viktor. Hallom mögülem az irigykedő susmogásokat. Gyorsan oldalra kapom a tekintetem, és ránézek Dracora. Az arcomon undor ül, ezzel is jelezve felé, hogy nem érdekel engem ez a bájgúnár. Erre már leenged, és kifújja a levegőt. Gyorsan visszakapom a tekintetrm Krumra.-Viktor Krum vagyok.

-Elena Goldman.-teszem bele a kezem az övébe. Óvatosan lehajol, és kezetcsókol nekem. Persze ilyen gesztustól ki nem pirulna el? Én sem vagyok most kivétel...

-Örülök, hogy megismerhettem.-nyújtja a karját. Én elfogadom, és a diákok között lévő úton, elindulunk Dumbledorék után.

-Úgy szintén.

Ezek után még beszélgetünk egy kicsit, majd a nagyteremben elválunk. Ő a mardekárosokhoz megy, míg én a tanári asztalhoz. A Beauxbatonszosok a hollóhátnál foglaltak helyet. A Roxforti diákok mind besereglenek, a díszvacsora miatt.

-Helyes?-kérdezi McGalagony mosyogva, mikor levágom magam melléjük. Csak megforgatom a szememet, és úgy válaszolok.

-Nagyon.-mondom cseppet sem meggyőzően.

Aztán később megérkezett két új vendég is.

-Bemutatom Bartemius Kupor urat, a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetőjét, és Ludo Bumfolt urat, a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályának vezetőjét.-mondja Dumbeldore.

A két felnőtt felállt, míg megtapsolták, majd vissza ültek a helyükre. Míg Kupor arca fáradságot tükrözött, addig Bumfolt szikrázott. Nagyon jól érezhette magát.

-Mellettük, én és a másik két iskola igazgatója leszünk a bírák.-mondja Dumbledore.-Elena fojtasd kérlek.

Nem volt mit tenni. Egy csúnya tekinteted küldtem Dumbledore felé, majd feláltam a helyemről, és kisétáltam a tanári asztal elé.

-Ahogy tudni lehet, a Tusán három bajnok fog megmérkőzni egymással. A feladatok próbára fogja tenni a bajnokok varázserejét, szellemi képességüket, és természetesen az is kiderül majd megtudják e őrizni lélek jelenlétüket a veszélyes helyzetekben.-itt csönd borult mindenkire.

Ha eddig nem vették komolyan, akkor ezután tuti komolyan veszik. A Tusán nem csak játék, szórakozás, és hírnév. Itt az életed is lehet a tét.

-Az egyes próbákat...-folytatom.-... a zsűri pontozni fogja. A próba végrehajtását, a teljesítményüket fogják figyelembe venni. Aki a legtöbb pontszámot eléri, az lesz a bajnok. Övé lesz a Trimágus Kupa. Az iskolák bajnokait egy pártatlan bíró fogja eldönteni, mint már említettük. Ez a bíró nem más, mint a Tűz Serlege.-erre a mondatomra előveszem a pálcámat, és háromszor rákoppintok vele az előttem lévő fadoboz tetejére.

A fedele lassan nyikorogva felemelkedett, a pálcamat elraktam, és két kézzel belenyúltam a dobozba. Kivettem belőle a durván faragott fa kupát. Az egyetlen figyelemreméltó dolog benne az az volt, hogy a pereméig tele volt táncoló kék-fehér lángokkal. Elhelyeztem egy stabil asztalra, úgy hogy mindenhonnan látszódjon.

-Aki bajnoknak kiván jelentkezni, az egy papírt darabra olvashatóan írja fel a nevét, és dobja bele a serleg be. Az iskolátok nevét is mindenképpen írjáltok fel a papirosra. Erre az elkövetkező huszonnégy óra áll rendelkezésetekre. Holnap, halloween ünnepén fogjuk megtudni hogy kik képviselik az iskolákat. A serleg a díszvacsora után a bejárati csarnokba kerül. Nem ér trükközni, mert Dumbledore professzor a serleg köré egykor korhatárvonalat fog húzni.-sorolom el, lassan érthetően.

-Úgy gondoljatok meg a választásotokat, hogy miután bedobtátok a serlegbe a neveteket és az kiválaszt titeket, már nem lehet módosítani. Mérlegeljetek és csak utána döntsetek. Jó étvágyát kívánok!

Mindenki felháborodott volt egy kicsit, a korhatárvonal miatt, de utána hamar enni kezdtek. Katkarov furán méregetett, de nem tulajdonítottam neki nagy dolgot.

Holnap a tanítás fele el fog majd maradni. Én pedig a kiválasztás után mindent el fogok mondani Hermionééknak...