Az álom elnyomott ezután a tökéletes nap után.

Másnap kicsit szomorkásan keltem. Nem azért ami tegnap történt. Dehogy is! Csak mivel téli szünet, ezért mindenki haza megy. Vagyis a legtöbben. Azért maradnak itt is. Például Ron, és Harry. Persze Hermione haza megy. Olyan jó lenne a nyugodt, házba hazamenni. Leülni a puha szőnyegre egy forrócsokival a kezemben. Belebámulni a a kandallóban lévő fahasábokba, melyet a tűz narancs színű lángjai ölelnek. Olvasni egy könyvet, nézni egy filmet, vagy csak beszélgetni a családdal. Elmesélni milyen az iskola. Milyen titkokat rejt e ősi vár. Megkérdezni őket, milyen volt nélkülem. Bepótolni azt az időt mikor tova voltam. Vagy csak csendben ülni, és élvezni egymás társaságát. Segíteni anyának karácsonyi vacsorát készíteni. Elmenni apával fenyőfát venni. Kiválasztanám a legszebbet mint minden évben. Gyalog, a szánkómon húzva hoznánk haza. Felállítani, és feldíszíteni. Én helyezném fel a csúcsot, mint minden évben. Anya lentről figyelne, míg apa a derekamnál fogva tart. Elmenni ajándékot venni, leülni a szobámba, és titokban, szépen becsomagolni. Karácsony napja előtt mennénk meglátogatni a szomszéd városban élő nagyiékat. Hallgatni papám ős öreg történeteit. Hogyan ismerkedtek meg, anya milyen volt kicsi korában. Akármennyiszer is hallottam ezt a történetet, és akár hogy fújom kívülről, még mindig élvezettel hallgatom. Utána kimenni a temetőbe ,,meglátogatni" mamáékat. Apa szülei még kiskoromban haltak meg. Majd végül a parkba menni, mely szépen fel van díszítve. Az üzletek ablakain mikulás integet, fényfüzérek szelik át a lámpaoszlopokat. A csupasz fák tele karácsonyfa dísszel, és fénnyel. A tó befagyva, melyen vidám, nevetgélő gyerekek korcsolyáznak. Apával mint mindig csatlakoznánk. A csillogó jégen szállnánk mint a madár. Anya nevetne, ha elesünk. Úgy hiányzik most ez.

Persze a Roxfortban most lesz az első karácsonyom. Már régen a nagyteremben voltam. Az a pár diák aki itt volt mind megreggelizett már, köztük én, Ron, és Harry is. Segítettünk díszíteni. Karácsonyfa állt minden sarkon, a kandallók két oldalán. A kandallók fölött díszes koszorúk, fenyő, mely ívben futott végig a falon. Fagyöngyök díszítették a karácsonyfa melletti helyet. A fenyővel párhuzamosan a falon, rácsavarva arany selyem szántotta fel az ódon, kopár téglafalakat. A fenyőfa díszei, mind arany, mind ezüst színben pompáztak. A csúcsdísz egységes arany volt. Csillogó csomagolópapírba rakott ajándékok. Majd az enyémet is ide kell hoznom. A fa másnap reggelre majd szépen eljuttat mindent, a neki címzettnek.

A terem közepén csak egy asztal állt. Az edények, evőeszközök mint mindig, most is arany volt. Közöttük ezüst, és arany, egybefont selyem tekergett végig. Néhol egy egy karácsonyfadísz, csillogó műhó. Az elvarázsolt mennyezetről havazott. Ez azt jelentette, hogy kint is.

Ámulva néztem végig a nagytermen. A kandallókban csak úgy ropogott a tűz, ezzel jóleső melegség járta át a termet.

Hermionétól már elbúcsúztunk.De előtte a lelkünkre kötötte, hogy mindenképpen próbáljuk meg kideríteni, hogy ki az a Nicolas Flamel. Hogy ki ő? Azt mi sem tudjuk. Hagrid említette Harryéknek, mikor-feltételezhetően szerintük Piton-valaki megátkozta Harry seprűjét. Hagrid említette nekik. Annak a háromfejű szörnynek még neve is van. Bolyhoska. Aranyos név, de nem egy ilyen kutyának. Aztán Hagrid leteremtett minket, hogy hagyjunk fel a kutatással, mert az a valami amit őriz az csak Dumbledorra, és Nicolas Flamelre vonatkozik. Azóta csak ez a név jár a fejünkben. Minden lehetséges könyvet ami nem a könyvtár zárolt részén volt, végigolvastunk. Sehol semmi. Mintha elnyelte volna a föld ezt a Nicolast. Pedig, ha Dumbledorral említik a nevét, akkor nem valami kispályás lehet. A név viszont nekem nagyon ismerős. Mintha már hallottam volna. Nem hagy nyugodni ez a gondolat.

Elnézést kérek Harryéktől, és elmegyek a bagolyházba. Persze ők gyilkos tekintettel néznek rám mivel félbeszakítottam őket a kviddicsről való beszélgetésről. Felmegyek az üres szobába, és felveszem a kabátomat. Igen. Egyedül maradtam. Megbeszéltük, hogy senkinek nem veszünk ajándékot. Mi ott egymás között boldog ünnepeket kívántunk, és ennyi. Persze Hermione attól még kapni fog valamit. Tehát elindultam meglátogatni Aramist.

Annyira a gondolataimba merültem, hogy neki mentem valakinek.

-Sajnálom.-nézek fel az illetőre. Viszont mikor meglátom kikerekedett szemekkel ugrok a nyakába.-Luna! De régen találkoztunk!

-Úgy tegnap.-mondja nekem, miközben vissza ölel. Pár perc múlva eltávolodom tőle.

-Terry?-kérdezem, mivel feltűnt barátnőm hiánya.

-Hazament, de mondta.-néz rám Luna ,,haragos szemekkel".

-Úúú tényleg! Ki is ment a fejemből! Jó hogy még tegnap elköszöntem tőle.-jut hirtelen eszembe.

Terry, és Luna. A kezdetektől velem vannak. Átsegítettek jó néhány hullámvölgyön. Mikor át kerültem a griffendélbe, azt hittem innentől kezdve kicsit megszakad a barátságunk. Gondoltam kimerül annyiban, hogy a szünetekben, és a közös órákon találkozunk. Ez így is történt, egy valami kivételével. A barátságunk nem, hogy válságra jutott, hanem szorosabb lett. Legyünk külön házban, mindhárman számíthatunk egymásra. Bármikor. Rengeteget tanultunk együtt, csatlakoztak hozzánk. Látták mikor nem akartam megosztani velük Harry feltételezését. Nem szóltak érte. Tudják milyen az ha nem akarsz valamit elmondani. Ettől függetlenül teljesen megbíztak bennem.

-Merre mész?-kérdezi Luna.

-A bagolyházba. Ki kell szellőztetnem a fejem.-érti mire gondolok, ezért nem faggat.

-Megértem. Biztos sok lehet. De vigyázz, a sarki szél ártalmas az emésztésre.-mondja, majd egy mosollyal az arcán megfordul, és elmegy. Szeretem Lunát, de egy kicsit azért furcsa. És persze szenilis is. Értemén ezt az elhagyott tárgyaira.

Lassú léptekkel folytattam utamat. Közben kibámultam a kastély hatalmas ablakain. A táj elképesztő volt. Mindent fehér hó borított, mely a napfény hatására úgy csillogott, mintha ezer csillag lenne rajta. Hagrid kéményéből jött fel a füst, a Tiltott rengeteg fáit ellepte a hó. Az ég tiszta kék volt, a nap szebben ragyogott mint bármi más. Megnyugtató volt nézni. Úgy érezted, hogy biztonságra lelsz e kastély ölelő karjai között.

Az ajtón belépve, elindultam a Merlinnek hála nem jeges lépcsőn felfelé. Azonban az ajtóban megtorpantam. Egy ismerős tejföl szőke hajú fiú állt a korlátnak támaszkodva. Szerencsére nem vett észre. A résnyire nyitott ajtóból figyeltem. Szeme szépen lassan járta végig a hóval fedett birtokot. Kezével a korlátot támasztotta. Rajta volt a kabátja, mely nemrég még az én vállamon pihent. Haja most nem állt úgy mint aki a reggeli prófétából lépett ki. Testtartása nyugodtságot tükrözött.

-Szia.-köszöntem óvatosan. Hangomra felém kapta fejét. Szelíden végig mért, gondolom azt nézte fel vagyok e öltözve rendesen. Erre csak kapott tőlem egy óvatos mosolyt. Ő halványan viszonozta azt.

-Rég láttalak.-mondja.-A múltkor hamar elfutottál.-erre csak lehajtom a fejemet. Így visszagondolva eléggé szégyelltem tettemet. Nem volt szép itt hagyni. Meg kellett volna hallgatnom. Szememmel a cipőm orrát vizslatom, mintha lenne rajta valami érdekes.-Semmi gond. Nem történt semmi.-erre felkapom a fejemet. Szemében nem dühöt látok, hanem szórakozottságot.

-Akkor sem volt szép dolog.-megyek lassan a korláthoz. Tisztes távolságra tőle megállok, és elszakítva a tekintetem a tájról, rá emelem.

-Ebben igazad van.-hahh! Egy Malfoy igazat adott nekem.-De mond csak.-ajajj! Ez rosszul kezdődik!-Hová lett az a híres griffendéles bátorságod?-kérdezi felhúzott szemöldökkel. Hogy valaki milyen jót szórakozik rajtam.-Várj tudom! Lent maradt az eszeddel együtt.-mondja ezt már nevetve.-hogy az a....

-Keménynek vagy.

-Mint a kád széle.-válaszolja teljes komolysággal. Aztán egyszerre nevetjük el magunkat.

-Azt hittem egy Malfoy sosem poénkodik.-nézek rá, lecsillapodva.

-Sok mindent nem tudsz rólam.-néz bele a szemembe. Szürke szemem olyan áthatóan néz rám, hogy azt hiszem látja minden gondolatom. Minden érzésemet, minden emlékemet.-Nem vagy kíváncsi a válaszomra?-kérdezi. Pontosan tudtuk, hogy mire gondol.

-Nem. Megvárom hátha kiderül magától.-válaszolom az őszintét. Nem akarok üres szavakat hallani. Később minden szó jelentése megváltozik. ha most azt mondja mert utál,és később pedig meg kedvel akkor már teljesen értelmét veszti a szó. Ezért kell ráhagyni a jövőre. A cselekvés kevésbé észrevehetőbb, de jobb kommunikációs eszköz mint a szavak. Egy cselekvés jobban meg marad bennünk mint egy szó.

Ellöktem magam a korláttól, és elindultam Aramis felé.

-Megint elmész?-kérdezi. Hangjában egy kis csalódottságot hallok.

-Csak megetetem Aramist.-baglyom készségesen szállt kinyújtott karomra. Odaadtam neki az eledelt, amit ő egy hálás csőr csattogtatással köszönt meg. Az ajtó kinyílt, gondoltam Malfoy ment el.

-Draco mit csinálsz itt egy sárvérűvel?-azonnal megpördültem a tengelyem körül. Aramis visszaszállt a helyére, én pedig farkasszemet néztem Pansy Parkinsonnal. Pansy mardekáros, és mindenki tudja, hogy mennyire rá van akaszkodva Malfoyra. Rövid, fekete haja mindig egy-a mardekár színeiben pompázó-hajpánttal van hátrafogva. Szoknyáját mindig nagyon feltűri, inge alaposan simul a testéhez. Idegesítő egy lány nem mondom.

-Kit neveztél te sárvérűnek?-kérdezem tőle haragos tekintettel.

-Há téged sárvérű.- csak úgy köpte a szavakat.

-Félvér vagyok már ne is haragudj. Amúgy is mi közöd van ahhoz, hogy Malfoy kivel, mikor, és hol van?-kérdezem tőle.

-Állítsd le Draco! Velem nem beszélhet így!-rángatja a mellette lévő fiú karját. Malfoy egyenesen engem néz. Szemét mélyen az enyémbe fúrja. Bocsánatkérést látok benne.

-Hallottad. Le lehet kopni sárvérű.-megdermedtem. Eddig kedves volt velem. Pontosan tudta, hogy nem vagyok sárvérű. Arcán semmit nem lehetett látni, a szemével ellentétben. Ugyan azt a bocsánatkérést láttam mint azelőtt, mielőtt kimondta volna azt a bizonyos szót.

Egy szó nélkül robogtam vissza a griffendél toronyba. Harryék még mindig a kviddicsről beszélgettek. Kivételesen örültem. Becsomagoltam az ajándékokat. Az ikreknek egy csínyeket leíró könyvet vettem. Hermione egy a leghatalmasabb mágusokról szóló könyvet kapta. Ron, és Harry valamilyen kviddicses dolgot kapnak majd. Nem tudom pontosan mit. Luna, és Terry mér megkapták. Luna egy kék gyűrűt, míg Terry egy kék nyakláncot kapott. Vettem még valamit két embernek. Sokat gondolkodtam rajtuk. Végül úgy döntöttem, hogy karácsony van. Piton professzor egy fekete, bőrkötetes ,,naplót" kapott. Bele tud írni mindenféle bájital receptet. Draco...vagyis Malfoy egy kígyós, zöld gyűrűt kapott. Úri család, ezért gondoltam örülne neki. Viszont ezek után nem hiszem, hogy oda kéne neki adnom. De végül is....Ünnep van. Név nélkül fogja kapni.... tőlem. Ezeket még levittem a megbűvölt karácsonyfához, majd másnap reggelig ki sem jöttem a szobámból.

Köszönöm szépen az 1k-t!