Nyár van. Nem sokára indulhatok a Roxfortba. Pontosabban negyedjére. Igen. Kicsit ugrottam az időben. De kezdjük is az elején.

Első év végén minden jól alakult végül. Túléltük mind a négyen Mógus ármánykodását, és Voldemortot. Harryvel mi egy kicsit több idejig lábadoztunk, mint Ronék. A griffendél toronymagasan nyertte el a házkupát. Persze ezt a jutalompontoknak kell köszönni. Én miután felébredtem kegyetlenül magamba zuhantam. Nem tudtam feldolgozni, hogy megöltem egy embert. Ugyan olyannak éreztem magam mint Voldemort. Nem különbnek. Nagyon sok időbe telt, mire felfogtam, hogy akkor ez volt a jó döntés. Ha nem teszem megöli Harryt, és elviszi a követ. A szüleimnek mindent elmeséltem. Először nem is akartak vissza engedni az iskolába. Veszéjesnek tartották. De a végén McGalagony meggyőzte őket. Igen. A hátom tanár minden nyáron eljött hozzám gyakorolni. Nagyon sokszor. Volt amikor bevittek a kastélyba. Egyre jobban tudtam már használni az erőmet. Már egy teljes házat fel tudtam építeni, így három évvel később. Hasznos a tudásom, de még mindig titokban tartom. Év végén, nehezen, de Pitonnal is, és Dracoval is rendeztem zavaros kapcsolatom.

Huhh.....A második év sem telt nyugisabban. Egész évben a másik felemmel hatcoltam. Nem tudtam Ron kisebb testvére mellett, Ginny mellett lenni. Kedveltem, és most is kedvelem a lányt, csak valami húzott felé. Ugyan így voltam az egyik lánymosdóval is. Hisztis Myrtleével. Valami megmagyarázhatatlan dolog. Aztán ott voltak Harry furcsa hangjai, smit senki sem értett. Később kiderült, hogy tud párszaszóul. A kígyók nyelvén. Ott voltak még a rejtélyes kővédermedések, melynek Hermione is az áldozata lett. Mikor megtudtuk, hogy egy Baziliszkusz rejtőzik az iskolában, faképnél hagytan Harryéket, és elindultam a lánymosdóba. A csap valami miatt nyitva volt. Nem tétováztam, leugrottam. Ott egy kisebb összetűzésbe kerültem Voldemorttal. Megint. Pontosabban a fiatal énjével. És emlékezett rám. Innen tovább már nagyon bonyolult minden, de megjelent griffendél kardja, Fawkes, Dumbledore főnixe. Harry kinyírta Denem naplóját egy baziliszkuszfoggal. Én megint a gyengélkedőn kötöttem ki.

Harmadik évben egy szökött gyilkost kergettünk, vagy ő minket. Részletkérdés. Bejutott a Roxfortba is, előtte kiszökött az Aszkabanból. Az egyik legjobban őrzött helyről. Hermionétól, és az időnyerőjétől már agybajt kaptam. Lupin, az új SVK tanár megtanított engem, és Harryt patrónust idézni. Én hamar megtanultam köszönhetően az erőmnek. Egy gyönyörű sárkányt formál. Az egész szobát beterítette. Itt megtanultam teleportálni is. Ez az egyik előnye annak, ha te vagy a Főnix. Később kiderült, hogy a szökött rab, Sirius Black Harry keresztapja. Hihetetlen, de ő is ismerte a szüleimet. Egy szökött gyilkos jobban ismer engem mint én magamat. Megáll az eszem. Év végén Peter Pettigrew újra ,,életre kelt". Kiderült, hogy ő árulta el Harry szüleit. Ő ölt meg sok embert. Miatta haltak meg Harry szülei. Visszamentünk az időbe, megmentettük Csikócsőrt, Hagrid hippogriffjét, és Blacket. Malfoy kapott egy szép orrtörést Hermionétól. Vele is sokat beszéltem. Betekintést engedett az álcája mögé. Úgy ahogy Piton is. Mind a ketten megbíztak bennem. Sok titkot mondtak el, cserébe én is meséltem. Draco persze úgy ahogy Harryék, ő sem tudja, hogy én vagyok a Főnix. Na de. Siriust együtt mentettük meg Harryvel. Két teljes értékű patrónust varázsoltunk. Lupinnak el kellett mennie, mivel vérfarkas. Hermione vissza adta az időnyerőjét. Én sokat tanultam az év alatt. McGalagony, Dumbledore, és Piton megtanítottak nekem mindent, egészen a varázslat őskorától kezdve napjainkig. Tudom kik a halálfalók, mit tett Voldemort, hogy építették a Roxfortot, neves varázslókat, és boszorkányokat ismertem meg. Fontos, életmentő dolgokat tanultam meg, mint például a bezoárkő.

Az erőm egyre nagyobb lett. Néha megijedtem saját magamtól, de mindig eszembe jutott, hogy nem ellenségként, hanem társként kell rá tekintenem. Szörnyen hangzik, de megtanultam ölni is vele. Fontosnak tartották, azok után ami történt. Igazuk is van. Ha Voldemort még mindig él, és ezer százalék hogy él, akkor segítenem kell. Nagyobb az erőm mint neki. Senki sem várhatja el tőlem, hogy ölbetett kézzel fogom végignézni, ahogy pusztít. Ha ilyenre lesz példa-bár remélem, hogy nem-akkor gondolkodás nélkül felfedem magamat.

Összességében tartalmas három évem volt. A szüleim halálra aggódták magukat. A helyükben én nem engedtem volna vissza magamat az iskolába, de belátták, hogy csak így tudom megtanulni uralni az erőmet.

Az igazi szüleim kilété még mindig nem tudom. Hiába könyörögtem, hogy mondják el nekem.

Úgy érzem, hogy a negyedik évem sem lesz valami könnyű.....

Sziasztok! Egy kis tidőugrás. Ez azért van, mert a negyedik résztől kezdve gyorsul fel minden. Remélem nem haragszotok. De most igen hosszú részek lesznek. Rengeteg résszel fogok jönni. El kezd majd minden értelmet nyerni, de nem mondok semmit. Egy kérdésem lenne felétek. Szeretnétek kérdezz-feleleket? Kérdéseket például a könyvvel, vagy velem kapcsolatban. Sietek a következő résszel!❤️❤️