Hogy mennyi idő telt el a temetőben történtek óta? Egy és fél év. Keserves, fájdalommal teli egy és fél év. Cedriket meggyászoltuk. Voldemort visszatért, és a minisztérium nem hitt se Dumbledorenak, sem pedig Harrynek. Mindenki aki hitt nekik, az rettegett. Féltettem mindenkit, akit szeretek, mert Voldemort tudja hogy ki vagyok. Nem fog addig nyugodni, míg el nem kap. Kellek neki. Kell neki az erőm, mert tudja hogy én le tudom győzni. Be akar állítani halálfalónak. Ezt màr akkor elszúrta, mikor megszületett. Most meg, mikor megrudtam hogy ki vagyok, akkor azt kéri csatlakozzak hozzá, felejtsem el hogy megölte a szüleimet, és hogy kínozza a testvèremet? Nem...Sosem fogok fejethajtani előtte. Kínozzon meg, csináljon bármit, de nincs az a Merlin hogy én a közelébe menjek. Sem a jó, sem a rossz oldalam nem fogja ő követni.

Ötödik év. Az eddigieknél is szörnyűbb ötödik év. Umbridge kegyetlen volt. Kirúgatott tanárokat, meggyalázta a diákokat. Caramel szó nélkül tűrte. Megparancsolta nekem, hogy kövessem azt a vén banyát. Azt hiszi, hogy ha nem Voldemorté, akkor a minisztérium bábja leszek? Neeem...A kezdetektől fogva minden egyes Főnix szabad volt. Caramel már nem volt épeszű. Megbolondult, és fél hogy elveszti a hatalmát. Maga mellett akar tudni, mint szövetségest.

Perselus és Draco sem osztotta a nézeteit. Draconak muszáj volt beállnia Umbridge főinspektor különítményébe, mert különben az apja megverte volna. Próbáltam mind a kettejükkel sok időt tölteni. Perselus szinte már az apám volt. Nem hagyta, hogy elhagyjam magamat. Mellettem volt, és képes lett volna miattam szétátkozni Umbridget. Nem havarta, hogy James lánya voltam. A sajátjaként kezelt, és szeretett. Mint ahogy megtudtam szerette az édesanyámat. Megígérte hogy vigyáz rám, és Harryre. Nem akart közel engedni magához, mert tudta ha Voldemort visszatér, akkor Perselust megöli az árulása miatt.

Dracoval egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Sajnáltam, hogy el kellett titkolnom előle Dumbledore Seregét. Nem tölthettem vele annyi időt. Ez nem zavarta őt. Bízott bennem-bennünk-és szeretett. Nem tudom hogy úgy e, ahogy én, de szeretett. Biztosított, hogy sosem áll majd be sem ő, sem Perselus Voldemort seregébe. Megígérte, hogy mellettem marad, és vigyáz rám.

Voldemort valamilyen szinten kapcsolatot teremtett Harryvel. Féltünk tőle, hogy ez megtörténi. A jóslatok kellettek neki. Harryé, és az enyém. Megtámadta Mr. Weasleyt, befolyásolta Harry tudatát. Elcsalt minket a minisztériumba. Naívan odamentünk, ahol egy csapat halálfalóval találkoztunk. Felvettük a harcot. A Rend besegített nekünk. Nagy ára volt a fejetlenségünknek. Hatalmas ára. Elvesztettünk egy olyan embert, aki sokat jelentett nekünk. Főleg nekem, és Harrynek. Bellatrix Lestrange megölte Siriust. Harryvel utánarohantunk. Fűtött minket a bosszúvágy. Viszont valaki utunkat állta. Voldemort jelent meg a minisztériumban. Harcba akart szállni velünk, de Dumbledore közbe avatkozott. Utoljára még hozzámszólt Voldemort, mielőtt eltűnt. Minden este az ő szavakt hallom a fülemben. Egyszer az enyém leszel Elena Potter.

Minden harc, és Sirius halála előtt, megtaláltuk a két jóslatot. Harrynél nem élhet az egyik, míg él a másik. Meg kell ölnie Voldemortot. De nekem is. Az én jóslatom-melyet Voldemort nem tudott megszerezni-így hangzik: Egy januárban született lány, ki Harry Potter nővére arathatja le a végső diadalt a Sötét Nagyúr fölött. Kínok között fog harcba szállni e nagyhatalmú sötét varázslóval. A győzelem érdekében hatalmas nagy árat kell fizetnie.

Éjjel-nappal az utolsó mondaton járt az agyam. Mi az a hatalmas nagy ár, melyért legyőzhetem minden időkk leggonoszabb varázslóját? Aggodalmamat megosztottam Dumbledoreval és Perselusszal is. Perselus olyan apai féltéssel nézett rám, hogy az szavakkal leírhatatlan.

Draco időközben megtudta, hogy én vagyok a Főnix. Teljesen megbíztam benne, ezért jogában állt tudni az igazat. Nem azon akadt ki, hogy ritkolóztam, hanem azon hogy az életemet kozkáztatom. Jól esett, hogy féltett engem. Éppen ezért nem mondtam el neki a jóslatot. Sokszor tartott szem előtt.

A hatodik évben teljes volt a káosz. Miután Voldemort megmutatta magát a minisztériumban, sokan féltették a gyereküket. Az én szüleim is. Próbáltam rávezetni őket, hogy törölt memóriával biztonságban lehetnének, de nem ment. Makacskodtak, hogy nem fognak elfelejteni. Még mindig emlékszem arra, mikor anámy megkérdezte azt, amitől féltem.

-Ha háború lesz...-kezdi mélyen a szemembe nézve.-Te mit fogsz csinálni?

-Harcolni fogok. A testvérem mellett a helyem.

Nem fogom elfelejteni az arcukat. Hiába próbáltak lebeszélni, nem ment nekik. Makacsságom egyezett az öcsémével. Nem tudtak beletörődni. Fájt nekik, hogy lehet hogy meghalok. Nekem az fájt, hogy ha Voldemort elkapja őket, akkor majd választanom kell. Azokat a szüleimet választom e, akik felneveltek, vagy azokat akik meghaltak? Kegyetlen a sors, de az ember még kegyetlenebb.

Nagyon örültek annak, hogy megtudtam a múltamat. Nem féltek attól, hogy elfelejtem őket. Hogyan is felejthetném el mind a kettőjüket? Ők neveltek fel emgem. Ők látták az első lépésemet, nekik mondtam ki először, hogy anya, és apa. Ők voltak ott, mikor szükségem volt rájuk. Sosem érezették azt velem, hogy nem vagyok a vérszerinti gyerekük. Nem hagyták, higy idegennék érezzem magamat, aki betolakodott hozzájuk. Szerettek engem, és szeretni is fognak.

A hatodik év mindenkinek kegyetlen volt. Újabb gyászt kellett feldolgoznom. Már az első nap nagyon furcsa volt. Perselus lett az SVK tanár. Köztudott, hogy a poszt el van átkozva. Hiába kértem, nem mondta meg nekem, hogy miért nem maradt a bájitaltannál. Ha már itt tartunk, akkor Lumpsluck lett az új tanár. Az év tele volt furcsaságokkal. Katie Bell balesete, Ron megmérgezése. Bár arra jó volt ez a mérgezés, hogy végre összejöjjön Hermioneval. Harry pedig Ginnyt nézte ki magának. Annyira örülök, hogy valami jó is van ebben a sok rossz között.

Perselus és Draco nagyon furcsán viselkedett velem. Ha beszéltek valamiről, akkor mikor megláttak, azonnal elhalgattak. Titkolóznak előlem, és ez fáj. Én képes voltam elmondani nekik a legnagyobb titkomat, ők pedig képtelenek nekem bármit is mondani. Dumbledore fojton eltűnik. Kiderült, hogy Voldemort csinált horcruxokat, és azokat keresi. Harry kiszedte Lumpsluckból. Feltételezéseink szerint hetet készített. Egy volt a naplója, egy pedig a gyűrű, amit Dumbledore már elpusztított. Több ötletünk viszont már nincsen. Vagyis....Dumbledore most vitte el Harryt, egy lehetséges helyre. Ha visszajönnek, akkor lehet hogy egy újabb horcruxal gazdagodunk.

Engem megismert a világ. Na nem úgy, mint a Főnixet. Nem nem. Mint Harry Potter nòvérét, Elena Pottert. Ismert lettem. Ha látnak valahol mindig megállítanak. Nem mondom hogy nem zavar, de meg lehet szokni.  Én vagyok Harry Potter eltitkolt nővére. Harry Potter halott nővére. Mondtak már rólam szebbeket is. Arról csak páran tudnak, hogy én vagyok a Főnix. Draco, Harry, Hermione, és Ron a beavatottak. Meg persze Sirius volt.

Draco beszélni akar velem. Gondolkodtam, hogy elmenjek e, vagy maradjak, és várjam meg míg Dumbledorék visszatérnek, de inkább mentem. Nem tudtam volna csak ülni egy helyben. Most Dracohoz tartok. Perselusszal szeretnének velem beszélni valamiről. Lehet, hogy Voldemort rájuk talált? Mert ha tud az árulásukról, akkor nagy bajban vannak. Bár Draco még nem halálfaló, attól még ugyan csak elvárja tőle Voldemort, hogy szolgálja, mivel ugyebár Malfoy.

Leértem Perselus ajtajához, mikor kopogni akartam. A kezem félúton megállt, én pedig ledöbbentem. Nem hittem el amit hallottam.

-A Nagyúr kérése, hogy öljem meg Dumbledoret. Meg is fogom tenni.-mondja Draco.

-Én pedig segítek neked.-biztosítja Perselus.

Ott, abban a pillanatban egy világ tört össze bennem. Ezt sosem hittem volna attól a két embertől akikben a legjobban megbíztam. Az egyikük a második apám volt, a másikuk pedig az a fiú, akit szeretek. Erre kiderül, hogy mind a ketten halálfalók. Végig a bolondját járatták velem, és én hittem nekik. Átvertek és kihasználtak. Hazudtak mindenkinek. Vajon szerettek e engem igazán, vagy csak megjátszották az egészet? Mindegy is...Harrynek szüksége van rám. Összetört szivemmel később is ráérek foglalkozni.

Hátraléptem egyet az ajtótól, majd könnyes szemekkel futottam vissza a klubhelyiségbe. Nem válaszoltam a többiek kérdésére, csak felmentem a térképért, és Harry szerencse szérumáért. Felszerelkezve vártuk Harryt. A folyosókra mentünk ki, és minden házat-a mardekárt kivéve-értesítettünk a fejleményekről. Hatalmas csoportban vártuk a nagyteremben a halálfalókat. Nem futamodunk meg. Ma nem. Ha harcolni kell az iskoláért, akkor mi harcolni is fogunk. Legyen bárhogy, mi készen állunk.