Ezeket még levittem a megbűvölt karácsonyfához, majd másnap reggelig ki sem jöttem a szobámból.

Reggel, a hajnal első sugarai ébresztettek. Félkómásan fordultam át a másik oldalamra. Hunyorogva nyitottam ki a szememet, éppen annyira, hogy megnézzem merre jár a nap az égen. De amint kinyitottam, megláttam az ágyam végében heverő ajándékkupacot. Az álmosság egyből tovaszállt, helyét átvette a mindent elsöprő öröm. Ülésbe tornásztam maga, kikeltem az ágyból, és letérdeltem az ajándékok mellé. Először egy kisebb csomagot vettem a kezembe.

Kedves Elena!

Köszönöm ajándékodat. A könyvnek nagyon örültem, már ki is olvastam.

Fogadd tőlem sok szeretettel ezt a kis csomagot.

Boldog karácsonyt!

Hermione

Egy könyvet emeltem ki belőle. Mágikus tárgyak, és használatuk. Már most imádom. Mindent ami mágikus tárgy-legyen az akár egy darab fa ami mozog, egészen az önműködő konyháig-imádok. Kár, hogy ilyen tantárgy nincs a Roxfortban.

A következő két csomag Harrytől, és Rontól érkezett. Felismertem a girbegurbás betűiket. Mindkettőjüktől egy hatalmas csomag édességet kaptam.

Aztán, legnagyobb meglepetésemre volt ott még két csomag, és egy levél. A levéllel kezdtem.

Kedves Elena!

Szívből jövően kívánok neked varázslatos karácsonyt!

Ha van kedved, bármikor megkereshetsz, szívesen állok a rendelkezésedre.

(Keresd a kőszörnyet.)

Albus Dumbledor

Az igazgató mióta küld levelet? Más is kapott rajtam kívül? Honnan tudja, hogy rengeteg kérdésem lenne? Talán Piton mondta el? Az tény, hogy sok mindenre választ akarok szerezni. Ezek a kérdések leginkább a múltammal kapcsolatosak. Ha Dumbledor nem, akkor senki sem tud nekem választ adni.

A következő csomag, egy nyakláncot rejtett. Vékony volt. Egy ezüst, apró vonalakból alkotott falevél medál volt rajta. Semmi levél. Vajon ki küldhette? Csak nem....? Draco Malfoy?

Miért küldene nekem bármit is Malfoy? Jó az igaz, hogy én is küldtem neki ajándékot, de csak azért mert karácsony van. Le sárvérűzött mikor tudta, hogy nem is vagyok az. Inkább Pansy mellett állt ki, mint hogy velem mutatkozzon. Tudom, griffendéles vagyok. A mardekár gyűlöli a griffendélt. Ez kölcsönös. De ki mondta, hogy nem lehet egymással barátkozni? Nem muszáj mindenkinek tudnia róla. Ha Harry már tudná, hogy egyáltalán szóba álltam Malfoyjal akkor abból nem lenne köszönte, az biztos. Eddig azt hittem, hogy Ron tévedett. Azt hittem nem olyan mint amit elmondott róla. Beképzelt, kegyetlen, nagyra tartja magát, szánalmas. Én el akartam hinni, hogy nem ilyen. Tudom, hogy rengeteget piszkált, viszont mikor először találkoztunk a toronyban olyan sebezhetőnek tűnt. Mint aki azt akarja, hogy valaki az álarca mögé lásson. Hogy ne az öntelt, zsarnok fiút, hanem a kedves, sebezhető fiút lássák. Viszont mikor letagadott....Azt éreztem, hogy jól esik neki. Tetszett neki az, hogy beszólt nekem, és hogy Pansy rajta csüngött mint a majom a banánon.

A következő téglalap alakú csomag volt. Két betű volt rajta. P.P. Amint kibontottam, megláttam egy könyvet benne. A világ legnagyobb tornászai. A szívem majd kiugrott a helyéről. Már azt is tudom, hogy ki küldte. Perselus Piton. Csak ő lehetett.

Az ajándékokat felpakoltam az ágyamra, a nyakláncot felcsatoltam a másik mellé, és felöltöztem.

Hogy jutottunk e valamire a nyaklánccal kapcsolatban? Semmire. Semmire nem jutottunk. Az egész könyvtáron átrágtuk magunkat. Kerestünk Hindi származású családokat, ilyen nyelvű varázslóiskolát. Semmi. Megpróbáltuk megkeresni a JHEL szót. A jelentését tudtuk. Ellenáll. Sem Hindi, sem angol nyelven nem találtunk róla semmit. Külön a sarkcsillagra is rákerestünk. Minden féle asztronómiai dolog volt felsorolva, csak az nem ami nekünk kellett. Átlapoztuk az összes reggeli prófétát. Sehol nem írnak hindi varázslócsaládról. Sem arról, hogy meghaltak volna. Lehet a szüleim, csak szerették ezt a nyelvet, és szerették a csillagokat. Bár csak megtudnám kérdezni őket. Bárcsak...

Felöltöztem egy oroszlános rövid ujjúba, egy piros pulcsiba, és egy sima, fekete cicanadrágba. Éjfekete hajamat egy szoros lófarokba fogtam. Felvettem a piros cipőmet, és kómás fejjel lebattyogtam az üres klubhelyiségbe. Lent a kandalló melegénél ott ült a két fiú. Halkan mögéjük osontam. Mivel a fotelek, melyekben ültek egymáshoz nagyon közel vannak, ezért könnyű szerrel megtudtam ijeszteni mindkettőjüket. Elővettem a pálcámat, és hallkan elmormoltam egy varázsigét.

-Wingardium Leviosa-az asztalon lévő édességek egy része, lassan felemelkedett. Egy határozott rántással az arcukba irányítottam. Mindkét fiú akkorát ugrott ijedtében, mint Mógus a vámpírtól.

-Mi a Merlin szent pöttyös bugyogójára?!-mondja Ron nyolc oktávval magasabb hangon. Nem bírtam tovább, muszáj volt elnevetnem magam.-Hogy az a....-vesz észre Ron. Ördögi vigyorral az arcán indul el felém. Nem tétovázok, azonnal futásnak eredek. Így kergetőzünk vagy öt percig, közben Harry már sírva fetreng a földön a nevetéstől.-Segíts már-mondja Ron valahol a hátam mögött. Egyszer csak egy kéz nyúl felém, és oldalról leterít. A kéz tulajdonosával együtt-aki valószínűleg Harry-ráborulunk a kanapéra. Ronnal együtt elkezdenek halálra csikizni. Hiába próbálom lelökni őket magamról, nem sikerül.

-Eh...Eh...légh...-mondom folyamatosan nevetve.

-Nem hallottam a varázsszót.-vigyorog Harry. Ezt még nagyon megbánják....

-Kéh...lehk...-nevetek még mindig. Gondolom ez már megfelelt nekik, mivel a csikizés abba maradt, és már tudtam rendesen levegőt venni. Könnyeimet törölgetve ülök fel a kanapén.-Állatok.

-Te kezdted.-emeli fel Ron a kezét, még mindig nevetve. Csak megforgatom a szemem.

-Elena az ajándékod valami elképesztő.-kezd csillogni Ron szeme.-Egy igazi....

-Állj! Könyörgöm ne kezd el nekem mondani milyen mittudom én mit vettem neked.-folytom belé a szót.

-Neked is tudnod kéne az alap dolgokat mivel hajtó vagy.-mondja megjátszott sértettséggel.

-A lényeg az, hogy köszönjük szépen.-veszi át a szót Harry. Mindkét fiú odajön, és megölel.

-Én is köszönöm a rengeteg édességet.-nevetek fel.

-Hát...Tudod...Nem tudjuk a lányok minek örülnek ezért...

-Én annak sokkal jobban örülök, hogy itt vagytok.-folytom Ronba a szót már másodjára.

-Szép a nyakláncod. Kitől van?-kérdezi Harry. Megdermedek. Nem akarom nekik elmondani, mert ki tudja, mit fognak reagálni. Az kéne még, hogy a téli szünetben összevesszünk.

-Öhm...Anyáéktól kaptam. Tudod ők már előbb elküldték, csak most bontottam ki.-füllentettem. Majd valamikor elmondom az igazat.

-Hermionétól bezzeg könyvet kaptunk.-mondja Ron letörve.

-De legalább kviddicseset!-teszi hozzá Harry.

-Jó ez igaz.-vallja be Ron.

-Menő a pulcsitok.-kuncogok.

-Ne is mond.-forgatja meg a szemét Ron fájdalmasan.-Anya minden évben, mindenkinek csinál egyet karácsonyra. De! Neked is van!-dob felém egy csomagot. Kibontom, és egy piros alapon arany E betűs, kötött pulcsit találok. Azt amit reggel felvettem, egyből le is veszem, és kicserélem arra amit Mrs. Weasleytől kaptam.

-Jól áll hugi.-nevet ki Harry. Mint egy óvodás, kinyújtom rá a nyelvem.

-Nekem tetszik.-mondom sértettséget színlelve.

-Ha te mondod...-hagyja rám Ron.

-Elena!-kiálltja Harry. Ugrok egyet ültömben, majd kicsit morcosan fordulok a fiú felé.

-Itt ülök melletted. Nem vagyok süket.-nézek rá, mint a hülyére.

-Bocsi.-villantja meg kör alakú szemüvege mögül boci szemeit. Megforgatom a szemem, majd hosszasan ránézek, jelezve, hogy figyelek rá.

-Figyelj!-mondja Ron teli szájjal. Már korán reggel eszik.Ráadásul édességet.

-Azt akarom Ronald, ha nem szólnál be.-nézek rá a vöröshajúra.

-Tiszta anya meg Hermione. Csak te ne állj be melléjük!-nyög föl fájdalmasan.

-Na mond.-fordulom vissza kócos hajú barátomhoz.

-Vernon bácsiéktól kaptam egy darab ötvenpennys érmét.-mondja halál komolyan.

-Ennyi? Ezért kellett annyira figyelnem?-kérdezem.

-Neeeeeeem. Csak tudd, hogy milyen kedvesek.-mondja Ron még mindig tömve a hasát.

-A lényeg, hogy kaptam egy titokzatos csomagot.-na ez már felkeltette az érdeklődésemet. Harry arcomat látva ördögien elmosolyodott.-De gondolom ez téged nem annyira érdekel...-állt fel, é indult el a fiúk lépcsője felé. Nem tétováztam, felpattantam, és ráugrottam a hátára, ezzel mind a ketten a földön kötöttünk ki.

-Hallani akaroooom!-mondtam mint egy ötéves.

-Csak szállj le rólam.-nyöszörög fájdalmában. Azért nem vagyok olyan nehéz..... Ron fuldoklott a nevetéstől, és a szájában lévő édességtől. Undi....Mind ketten visszatelepedtünk a helyünkre, és korábbi akciómat figyelembe véve Harry nem húzta tovább az időt.

-Fontos, hogy senki ne tudja meg.-kezdi halkan. Izgi!-Az egyik ajándék egy ezüstösszürke, fénylő köpeny. Ebben az a különleges, hogy ha felveszed, láthatatlan leszel.-mondja még mindig halkan. Elállt a szavam. Egy igazi láthatatlanná tévő köpeny? Na ne....-Itt is van.-nyújtja át nekem. Óvatosan kezembe veszem a fénylő köpenyt. Anyaga finom selyem. Ráterítem a kezemre, és csodák csodájára tényleg nem látom a fél karomat. Óvatosan vissza adom a köpenyt, és várom a folytatást.-Amikor széthajtottam kicsusszant belőle egy levél.-most azt nyújtja át nekem.

Apád halála előtt rám bízta ezt a köpönyeget. Úgy vélem, eljött az ideje, hogy visszaadjam. Használd belátásod szerint.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok!

-Aláírás nem volt rajta.-mondja Ron, lenyelve azt ami a szájában van. Ahogy jobban szemügyre veszem az írást, igen ismerősnek tűnik. Azok a szépen ívelt, kacskaringós, mégis jól olvasható betűk. Talán....

-Egy pillanat!-ugrok fel, és a levéllel együtt futásnak eredek a szobámba. Fent kezembe veszem Dumbledor levelét. Egymás mellé helyezem a két pergament, és láss csodát, legnagyobb döbbenetemre a két írás megegyezik egymással. Sőt! Ugyan az a kettő. Hogy került ez a köpeny Dumbledorhoz? Az biztos, hogy nem mondom el Harrynek, először inkább élek az öreg ajánlatával, és meglátogatom. Viszont, felvettem a Hermionétól kapott könyvem, és úgy mentem vissza a fiúkhoz.

-Na mit....-kérdezné Ron, de meglátja a kezemben a könyvet.-Merlin kacsás papucsára, és nyuszis pizsamájára, hogy én a szünetben nem fogok könyvhöz nyúlni az biztos!-emeli fel védekezően a kezét. Én csak lemondóan megrázom a fejem, és vissza telepszek Harry mellé.

-Ezt Hermionétól kaptam. Minden féle varázs tárgyat tartalmaz, róluk rengeteg információt.-fellapozom a könyvet, és elkezdek kutatni a köpönyeg után. Pár perc néma csend után meg is találtam.-Itt van.-mondom boldogan. Jó persze az átpörgetett lapokba azért bele is olvastam...De ettől még nem vagyok Hermione. Szegény mennyit csuklik miattunk. Majd ha visszajött megkérdezem, hogy bírta ki.-Szóval. A láthatatlanná tévő köpenyek igen ritkák. Előállítani csak nagyon nehezen lehet. Egy régi varázslócsaládé a Pewerell-lek tulajdonában is volt ilyen. Apáról fiúra, és így tovább szállt. A mostani helye ismeretlen, valószínűleg eltűnt a Grindelwald elleni harcok során. Az utolsó darabok, a Mágiaügyi Minisztériumban vannak kiállítva, elzárva. A használója láthatatlanná tud válni, de a szagot, hangot nem tartja vissza, tehát a köpeny alatt lévő ember illatát lehet érezni, és hangját lehet hallani. A Pewerell fivérek köpenye egy volt a Halál ereklyéi közül. A köpeny elpusztítására senki sem talált még módot.

-Azta. Ez egy hasznos könyv.-mondja Harry maga elé bámulva.

-A köpeny valószínűleg egy a sok közül ami található a földön. Nem valószínű, hogy a Pewerell fivérek köpenye az. Mint azt a könyv említette réges-rég eltűnt. Ha Dumbledornál lett volna akkor biztosan hangoztatta volna, mivel, hogy ez egy a Halál ereklyéi közül, bármik is legyenek azok.

-De csúcs!-eszmél fel Ron is. Fáziskésés....

Megreggeliztünk, majd jó alaposan felöltöztünk, és kimentünk az ikrekkel hó csatázni. Két csapat volt. Ron, Harry, és én, ellenünk az ikrek. A hó hegyekben állt. Ösvény volt csak Hagrid házáig, a Tiltott rengeteg bejáratáig, és az üvegházakig. Az idő agy mínusz akárhány fok is lehetett, de ez sem riasztott vissza minket. A hóról visszaverődő nap teljesen elvakított. Órákig hó csatáztunk. Vacsorára csak éppen hogy beértünk. Hatalmas lakoma volt. Tanárok, diákok mind egy asztalnál ültek. Harry kicsit hamarabb ment el, gondolom elfáradt. Később a többiekkel együtt én is elhagytam a nagytermet. Viszont, nem a griffendél toronyba indultam. Úgy gondoltam, hogy ideje lenne beszélnem Dumbledorral.

Egy hatalmas kőszörnyhöz értem, ami kérte a jelszót. Persze idehív, aztán még jelszót se mond.

-Mit csinálsz itt?-kérdezte mögülem Piton professzor. Ezer közül is felismerem a hangját. Látom maradt a tegezésnél, mivel ketten vagyunk.

-Uram, Dumbledor professzor mondta, hogy ha van kedvem jöjjek fel hozzá beszélni.

-Ezesetben...-fordul a kőszörny felé.-Csokibéka.-a szörny félre ugrik, ezzel utat engedve nekünk. Egy felfelé mozgó csigalépcsőhöz érünk. Piton int, hogy menjek be előtte. Bizonytalanul rálépek a lépcsőre, és hagyom had vigyen fel. Biztos jó ötlet ez? Fent egy hatalmas ajtóhoz érünk el. Piton kopog rajta, majd meg is szólal bentről az öreg rekedtes hangja.

-Szabad!-kiállt ki az igazgató.

-Jó estét!-lépek beljebb. A szoba ugyan olyan volt mint mikor először jártam itt. Tele tömve a polcok hatalmas, ősöreg könyvekkel, minden féle ingósággal. Int, hogy üljek le. Elindultam a hatalmas fa asztal előtt álló székhez. Letelepedtem rá, majd hátra fordultam Piton felé.

-Dumbledor.-köszön Piton.

-Perselus.-bólint, hatalmas vigyorral az arcán Dumbledor. Pitonnal ellentétben neki nagyon jó kedve volt. Merlin mi volt abban a töklében!

-Mit szeretne a kisasszonytól?-kérdezi teljesen komor arccal Piton.

-Beszélgetni.-Piton felhúzza a szemöldökét, jelezve nem tetszik amit hallott.-Ugyan kérlek nem akarom kirúgni. Tehetséges, ifjú boszorkány. Sokra viheti még.

-Ezt nem cáfolom.-erősíti meg Piton Dumbledor szavait.

-Nos Perselus köszönöm, hogy felengedted. Nyugodtan elmehetsz, nem fogom megenni a kisasszonyt.-mosolyog rá az igazgató. Piton még egyszer felém pillant, majd biccent egyet Dumbledornak, és elhagyja a szobát.

Az igazgató leül a velem szemközti, hatalmas, kipárnázott székére. Kezét összekulcsolja, majd álla alá helyezi. Félhold szemüvege mögül fürkészve néz, óceán kék szemével. Déjá vu érzés.

-Mit tehetek önért kisasszonyt. Tudom mondtam,hogy keressen meg. Jól esne egy ilyen okos hölggyel beszélgetni. Ha jól tudom, még csak most csöppent bele a világunkba ugye?-bólintok.-Kérdezzen bármit. Szívesen mesélek.-mosolyog rám kedvesen. Nagy levegő. Ez a kérdés, kérés már sok ideje foglalkoztat.

-Igazgató úr meséljen nekem a szüleimről.