Ígérem.

Az ígéret óta eltelt nyolc év. Nyolc nagyon rövidnek tűnő év. Hogy mennyi mindent történt ez alatt a nyolc év alatt? Most elmesélem nektek.

Draco hamar megbocsátotta az ostobaságomat. Elfogadott minden hibámmal együtt. Lehet, hogy nem volt sokszor érzelmes, de ha arra került a sor, mindig megnyílt nekem. Őszintén kifejezte az érzéseit. Már nem az a Draco volt akit hét évvel ezelőtt megismertem. Megszabadult az apja kegyetlenségeitől, kibírta Voldemortot, túlélt egy háborút, és bevallotta nekem hogy szeret. Miattam megváltozott. Ez volt a legnagyobb ajándék amit egész életemben kaptam tőle. Vagyis nem...

Úgy döntöttünk, hogy nem szólunk a minisztériumnak arról, hogy túléltem. Csak a barátaink tudták, hogy egy kis magyarországi házat vettünk. Budapest egyik kertvárosi részén telepedtünk le. Bevallom az évek alatt többször is összevesztünk, de a harag sosem tartott tovább egy napnál. Eleinte nehéz volt ketten élnünk, de szereztünk munkát, és máris könyebb lett. Alkalmazkodtunk a másikhoz. A barátaink is sokszor jöttek látogatóba.

Nyugtunk volt a varázsvilágtól. Persze benne éltünk, de mivel nem tudtak rólam, ezért békében voltunk. Volt sokszor olyan pillanat, mikor hiányzott nekem az eredeti életem, de szerencsére nem voltam egyedül. Volt kivel megosztanom az aggodalmaimat, volt aki megvígasztalt. Volt aki szeretett, törődött velem, és a világot jelentettem a számára. Ez mindennél többet ért nekem.

Harryékkel kicsit nehezebb volt rendeznem a kapcsolatomat. Dühösek voltak rám, és ez a düh elvakította őket. Hónapok múlva, viszont sikerült ép ésszel gondolkodniuk, és beleláttak a helyzetembe. Havonta párszor találkoztunk, így próbálva rendezni a dolgokat.

Most, nyolc évvel később ugyan úgy tudunk nézni egymásra, mint évekkel ezelőtt. Barát, testvér, apa. Visszatértek, a régi kapcsolatok. Újra egy család voltunk. Hiába éltünk távol egymástól, mindig szakítottunk időt a találkozásra.

Perselusszal újra apa lánya kapcsolatot hoztunk létre. Megosztottuk egymással fájdalmas múltunkat. Többet nem hagytuk, hogy egy titok szétrombolja amit felépítettünk. Nem volt egy egyenes út a békéig. Rengetegszer veszekedtünk. Azt gondoltuk, hogy nekünk van egyedül igazunk. Képtelenek voltunk meghallgatni a másikat. Aztán túlléptünk ezen.

Pár év múlva otthagyta a Roxfortot, és nem messze mellénk költözött. Része akart lenni az életemnek. Be akarta pótolni az elvesztegetett éveket. Lehet hogy nem az ő lánya voltam, de nála jobb szülőt elképzelni sem tudtam. Persze sokáig fájt, hogy a szemembe hazudott. Valahonnan az ő szemszögéből még meg is értettem a dolgokat. Csak védeni akart. Ugyan úgy ahogy én is őt.

Hetente meglátogat bennünket. Tényleg törődik velem, néha már túlságosan is. Van olyan pillanat, mikor elérem hogy mosolyogjon. Kezd nekem megnyílni.

Teltek az évek. Ez a kis család, melyet alkottunk teljesen jól megvolt magának. Harry feleségül vette Ginnyt, Nevill Lunát, Ron pedig Hermionét. Három évig járhattunk esküvőkre. Örülök hogy a barátaim, a családom ennyire boldog. Számomra ez az élet legnagyobb ajándéka.

Engem egyáltalán nem zavart, hogy Draco nem vett feleségül. Tudom hogy egy papír, és gyűrűk nélkül is szeret. Tiszta szívéből.

Egyik reggel éppen veszekedtem vele valamin, mikor megunta, letérdelt elém, elővett egy csodaszép gyűrűt és megkérte a kezemet. Azonnal sírva fakadtam, és gondolkodás nélkül igent mondtam neki. Azóta sem bántam meg. A nyakába borultam, majd hagytam hogy megcsókoljon. Nem volt egy egzotikus helyen a lánykérés. Egyáltalán nem is zavart. Dracora vallott ez a féle megoldás. Bevallom sokkal jobban örültem neki, mint egy díszes helyen, sok ember között állva igent mondani. Persze akkor is igent mondtam volna, de így sokkal jobb volt. Különlegesebb. A mi pillanatunk.

Jövő évben megtartottuk az esküvőt. Csak azok voltak ott akik számítottak. Hivatalosan is Elena Malfoy lettem. Életem egyik legszebb pillanata volt.

Nemrég pedig megkaptam Dracótol azt az ajándékot, ami az egész éltemet megváltoztatta. Ezt az ajándékot én adtam magunknak. Akkor láttam őt először sírni. Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot.

-Szeretlek.-suttogja nekem Draco.

-Én is szeretlek.-csókolom meg.

-Téged is szeretlek Aisha Malfoy. Ifjú Főnix.

-Ő csak egy lány a sok közül Draco.

-Ebben nincs igazad. Ő A lány. A mi lányunk.

Bonyolult, és nehéz életem volt. Harcolnom kellett magamért. Elveszett voltam egy furcsa világban. Történelmi személyek leszármazottjai vagyok. Egyedül kellett megtapasztalnom az élete apró dolgait. Voltak pillanatok, mikor mellettem volt valaki. Viszont ők sem tudtak mindentől megvédeni. Hiába titkolták az igazat, az egyszer napvilágot látott. Egyedül kellett feldolgoznom. Senki sem tudott nekem segíteni, mert ők nem élték át azt amit én. Bántottam magamat, fényderült a múltamra, meghaltak a szüleim, majd én is meghaltam....A sorstól kaptam még egy esélyt. Esélyt egy rendes életre. Ki is használtam a lehetőséget. Férjhez mentem, gyerekem lett, és rendeztem a kapcsolataimat. Tökéletes életem van. Ehhez az élethez, viszont szükségem van a múltamra. Az formált engem olyanná, aki most vagyok. A hegek a karomon azt mutatják, hogy nem adtam fel, és igenis harcoltam. Lehet így visszagondolva őrültség volt bántani magamat, és nem is vagyok büszke rá, de ez is segített abban hogy olyan legyek mint aki most vagyok. Az a sok szörnyűség amit átéltem segített abban, hogy erős maradjak a jövőben. Segített a múltam megtanulni használni az erőmet. Végre nem félek magamtól. Rengeteg olyan embert veszítettem el, akiket szerettem. Volt akit visszakaptam,...volt akit meggyászoltam. Szívem darabjaira hullott. Ezeket a darabokat később minden egyes olyan ember, aki nem hagyott magamra lassan visszaragasztotta a helyére. Nem volt tökéletes. Már nem lesz tökéletes. Én sem leszek az. De ez vagyok én. Egy összetört, elveszett lány aki kapott egy új esélyt.

Sosem fogom elfelejteni hogy honnan jöttem
...hogy ki voltam...
hogy min mentem keresztül.
Mert én vagyok
A lány.

Kedves Olvasóim!

Elérkeztem legelső könyvem végéhez. Bevallom fájó szívvel írom eme utolsó sorokat. Köszönöm hogy velem tartottatok, és nyomon követtétek Elena életét. Nélkületek nem létezne ez a könyv. Ti vagytok a szíve.

Imádtam olvasni minden hozzászólást. Volt ami megnevetettet, volt ami megsiratott. Milliószor köszönöm nektek, hogy velem voltatok. Nagyon nagyon szeretlek titeket. Rengetegszer aranyoztátok be a napomat.

Remélem találkozunk még egy másik könyvben.
❤️