A zenét érdemes elindítani közben.

Ha harcolni kell az iskoláért, akkor mi harcolni is fogunk. Legyen bárhogy, mi készen állunk.

Nem kellett sokáig várnunk. Harci állásaban fedeztük egymást, és társainkat. Én kimentem az udvarra körülnézni. Biztos ami biztos. Mikor elindultam volna vissza a többiekhez, akkor meghallottam egy elgyötört hangot.

-Perselus....Kérlek.-Dumbledore hangja fentről jött. Meggyötört, és beletörődő volt. Felnéztem, a torony tetejére. Nem láttam semmit.

-Avada Kedavra!-Perselus hangja töri meg a csöndet.

Tudtam. Már akkor tudtam hogy kinek szánta, mikor meghallottam Dumbledore hangját. Miután elhangzott a végítélet megláttam Dumbledore testét. Élettelenül hullott a mélybe, és zuhant a földre.

-NEEE!-kiáltottam fájdalommal teli hangon.

Leborultam Dumbledore testéhez, és eleredtek az első könnyeim. Érzésem szerint nem ez lesz a mai nap az utolsó. Felnéztem könnyes szemeimmel, és két számomra fontos embert láttam ott. Egyenesen rám néztek, arcukról semmit nem tudtam leolvasni.

Kérlek halgass meg!

A fejmben hallottam Piton hangájt. Mélyen a szemembe nézett. Draco tekintete féltést, és bűnbánást tükrözött.

-Elvettétek tőlünk őt! Az iskolát már nem adjuk!-kiáltottam nekik.

Erősen megmarkoltam a pálcámat, és nagy nehezen de otthagytam Dumbledore testét. Ott hagytam azt az embert, aki szeretett, és nagyszülőként bánt velem. Ott volt velem az első pillanattól fogva. Egyszer kellett volna mellette lennem, de hagytam hogy lebeszéljen róla. Ha elég makacs lettem volna, akkor meg tudtam volna védeni. Most ott fekszik holtan, és az az ember ölte meg aki apám helyett apám volt. Sosem fog már többet hozzámszólni. Sosem fogja mosolyogva figyelni a kirohanásaimat. Többet már nem fog felébredni, mert megölték. Megölték a halálfalók. Most meg kell védenem az iskolámat, de amint lehetőségem lesz rá, Voldemortot kegyetlen kínok között fogom részesíteni. Megbosszulom Dumbledore halálát, ha addig élek is!

Tudom, hogy mit akarna Dumbledore. Azt várnà el tőlem, hogy keressen fel Sashát, és tanuljak. Tanuljak, védjem meg a szeretteimet, és ha eljön a pillanat, akkor öljem meg Voldemortot. Azt akarná, hogy higgadt maradjak, és gondolkodjak józanul, még akkor is ha hajt a düh. Sosem fogom elfelejteni.

A szívem romokban hevert. Dumbledore meghalt, és Piton ölte meg. Piton és Draco halálfalókat-a társaikat-engedték be az iskolába, és elárulták Dumbledoret. Elárulták a diákokat, a tanárokat, és az iskolát. Elárultak engem. Megígérték nekem, hogy sosem fognak beállni Voldemort seregébe. Megígérték, hogy mellettem lesznek, és ha választás elé kerülnek akkor sesem fordítanak hátat a jónak. Most viszont elárultak mindenkit. Piton elárult engem, és a szüleimet is. Draco pedig főleg engem. Én naívan bíztam bennük, és hittem nekik. Egész végig az orromnál fogva vezettek, és én bedőlte nekik.

Rohantam vissza a kastélyba, ahogy csak tudtam. Halálfalók küzdöttek a tanárokkal, és a diákokkal. Mindenhol röpködtek az átkok. Eddig ahogy láttam, hála Merlinnek egy társamat sem találta el halálos átok. Bevetettem volna magamat a harcba, mikor az a két ember jelent meg előttem, akikkel most pont nem akartam találkozni. A düh feléledt bennem, és nagyon visszakellett fognom magamat, hogy ne változzak át.

-Kérlek ne harcolj! Rejtőzz el.-Draco hangjában aggodalom csengett. Felém kezdett el közelíteni, de én rászegeztem a pálcámat.

-Erre nincs szükség Elena.-emeli fel Perselus a kezét.

-Hogy nincs szükség?!-kiàlltok fel mérgesen. Féltve néznek rám. Nem akarják, hogy bajom essen. Jobb lenne ha magukat féltenék, mert ha továbbra is az utamba állnak, akkor megtalálom átkozni őket.

-Lányom...-erre végképp ideges leszek. Hogy van képe így nevezni engem?

-Ne! Azt kéritek, hogy ne harcoljak?-amint ezt kimondtam, egy halálos átok csapódott be mögöttem a falba. Reflexből fordultam balra, és segítettem Ginnynek.-Stupor!-eltaláltam a halálfalót, aki jó messzire repült, majd becsapódott a falba. Ginny csak biccenteni tudott, mert ment tovább, segíteni a többieknek. Visszafordultam a két ember felé, akik továbbra is aggódva néztek rám.-Harcolni fogok azért, hogy megvédjem az iskolát, és a barátaimat a társaitoktól! Elárultatok, mikor megígértétek, hogy mellettem maradtok! Hazudtatok nekem, és elhitettétek, hogy szerettek engem! Bedőltem nektek! Utállak titeket!

Sarkon perdülök, és belevetem magam a csatába. Harcolok a társaim, tanáraim mellett. Nem èrdekel, hogy Pitonék merre járnak. Csak két cél lebeg a szemem előtt. Segíteni a többieknek, és megtalálni az öcsémet. Hárítom az ártásokat, és rontásokat, közben próbálok visszatámadni az erőm használata nélkül. Figyelek közben a környezetemre is. És igen...Fáradt voltam már, és nem figyeltem. Ekkor történt meg a kis baj. Eltalált egy tarolóátok, és nekicsapódtam annak a falnak, ahol pár perccel-vagy órával-ezelőtt álltam.

-Elena!-hallom Draco, és Piton hangját. Nagyon bevertem a fejemet, és valószínűleg zúzódott a jobb karom. Kómásan fogadtam el a segítséget nyújtó kezet, mikor leesett hogy kié.

-Eressz!-rántottam ki a jobb kezemet a szorításából. Felszisszentem a fájdalomtól.

-Had seg...-kezdi Piton, de közbe szólok.

-Harry!-kiálltok testvérem felé, aki azonnal felém fordul. Mikor meglátja Dracot, és Pitont, elönti a méreg. Azonnal odarohan hozzám, majd mikor megbizonyosodik, hogy jól vagyok, utánuk ered.

Fájdalmasan próbálok talpra állni, figyelve, hogy ne támadjanak rám. Szerencsére a harc forgataga miatt nem ismertek fel. Bal kezembe fogom a pálcámat, és úgy próbálok felállni. Jobb kezem még mindig használhatatlan, és nincs időm arra hogy meggyógyítsam. Gyorsan körbetekintek a termen, hogy kell e valakinek segítség. Sokan csoportban harcolnak, de van aki soloban küzd. Sokan nem kereültek tőlünk a földre. Sajnos az ellenség is jól tartja magát. Ahogy látom nem volt annyira szükséges a segítségem, ezért nehezen, de Harry után megyek.

Átvágok a csata zajaitól hangos termen. Kikerülöm az iskolájukat védelmező diákokat, és hárítok néhány csúnya ártást. Látok pár-a temetőben is előbukkant-ismerős halálfalót. Áldom az eget, hogy Voldemort nem jött ide. Szerintem nem gondolta volna, hogy továbbra is maradok a Roxfortban. Ennyi szerencsém van erre a borzalmas estére. Már csak attól az egy dologtól fèlek, hogy Dumbledore halála után Voldemort elfoglalja a Roxfortot, és félelemben fogja tartani a diákokat. Mindent meg kell tennem azért, hogy Harryvel együtt eltüntessük a föld színéről ezt a kegyetlen gyilkost.

Kiérve azt látom, ahogy Bellatrix felgyújtotta Hagrid házát.r

-Hagrid!-szeli át a levegőt fájdalommal teli hangom. Az összes halálfaló hátrafordul. Harry mellé vánszorgok. Piton elinti Dracot, de ő marad. Marad és engem néz.

-A testvérpár.-mondja nyájasan Bellatrix.-Örülni fog neked a Nagyúr Főnixkém.

-Én fogok örülni mikor holtan látom.-vicsorgok rá. Azonnal pálcát ránt rám, és elkiáltja magát.

-Hogy mered! Crucio!

-Protego!

A két varàzs egymásnak ütközik, és fényük beborítja az egész birtokot.

-Fuss! Harry fuss!-kiáltom oda félvállról az öcsémnek.

-Nem hagylak itt!-makacskodik.

-Harry istenverte Potter! Ez most rohadtul nem az a pillanat, ahol makacskodni kell! Elbírok velük! Ments magad, és segíts a többieknek!-nem láttam az arcát, de pár perc múlva hallottam távolodó lépteinek zaját. Köszönöm édes Merlin, hogy elment!

-Ő megúszta. Neked nem lesz szerencséd. A Nagyúr már epekedve vár rád.-nevet fel őrülten Bellatrix.

-Sosem csatlakozom hozzá! Én betartom amit ígértem.-vetek egy gyors pillantást Perselusra, és Dracora, majd tovább figyelek Bellatrixra. Mindkettejük szemmel tudná megölni Bellatrixot, de nem teszik, mivel a társuk.-Csatlakozzak egy olyanhoz aki megölte a szüleimet, és ak börtönbe jutatta a keresztapámat? Álljak be a seregébe, hogy ártatlan diákokra támadjak. Öljem meg a társaimat, és lökjem Voldemort lába elé az öcsémet? Nem! Sosem árulom el azokat akiket szeretek.-rázom meg a fejemet.

-Ne mond ki a nevét!-csattan fel Bellatrix.

-Kimondom ha úgy tartja kedvem.-vonom meg a vállamat, mire fájdalom nyilall a jobb vállamba. Elhúzom a számat, de nem tulajdonítok neki nagyobb gondot.

-Megsebesültél?-kérdezi nyájasan.

-Mit számít az?-horkanok fel.

-Halálra vannak ítélve.-biccent a kastély felé. Addigra a csata zajai is elhaltak, és a bent lévő halàlfalók kijöttek az udvarra.

-Addig nem amíg én élek.-morgom. Nem eresztem a pálcámat, csak erősítek a varázson. Míg szemmel tartom Bellatrixot, addig a többiekre is vetek néha egy pillantást.

-Naív kislány. Sárvérű anyád megvédett, de most ki fog?-köpi elém a szavakat. Fel akar bosszantani, hátha úgy könyebben elfog. De ezzel csak ő fog rosszul járni.

-Ne merészeld így hívni az anyámat!-csattanok fel.-Megvédem én magamat is, nem kell senki segítsége.

-Megígérem neked, ha beálsz önként a Nagyúrhoz, akkor arany életed lesz.-kezd el hízelegni nekem. Furcsa, hogy a többiek egy szót sem szólnak. Ennyire félnének egy szociopata nőtől? Gyengébbek mint az hittem.

-Az ígéretek szàmomra már semmit sem érnek. Üres szavak.-itt jelentőségteljesen Dracora nézek. Pálcáját szorongatja, és a két varázs találkozàsi pontját nézi. Arcán rengeteg érzelmet látok. Megbànást, féltést, szeretetet.

Ne csináld ezt kérlek! Menekülj!

Perselusra nézek, arcom semleges marad. Elàrult engem, és azt kéri hogy futamodjak meg? Ki fogja megvédeni az iskolát tőlük, ha nem a diákok?

-Ez esetben kényszerrel, de velünk jössz.-mielőtt cselekedne, átengedem az érzelmeimnek az irányítást, és hagyom hogy átváltozzak. Draco csodálkozva, elkápráztatva, és szeretetteljesen néz rám. Én nem hazudtam neki. Csak nem mondtam el egy titkot. És lám milyen jól is tettem...

-NE!-kiállt fel Bellatrix.

Már késő. Vörösben égő szemeimtől néhányan megijednek. Sokan pálcát rántanak rám, és mindenféle árokkal bombáznak. Kivéve a halálosat. Az uruk mérges lenne, ha holtan vinnének elé. Egy karlendítéssel eltérítem az átkokat, vagy pajzsot húzok fel. Tűzlasszókkal fogom meg a halálfalókat. Bőrüket égeti, hangosan kiálltanak. A levegőben érezni lehet megégett húsuk szagát. Megràntom a lasszót, ami elengedi őket. A földre hanyatlanak, és levegőért kapkodva szorítják égett bőrükre a kezüket. Màsokat tűzzel borítok be. Vigyázok arra, hogy ne öljek meg senkit. Nem vagyok, és nem is leszek olyan mint ők. Hirtelen erős fájdalmat érzek a gyomrom tájékán, és még mindig égve, a földre esek. A hasamhoz nyúlok, melyből egy tőr áll ki. Felemelem a kezemet magam elé, ami tiszta vér. Levegőèrt kapkodok, és próbálok eszmeletemnél maradni.

-Találjanak meg gyorsan, vagy meghalsz.-veti oda Bellatrix, majd elindul a hopponálási ponthoz. Most inkább a társaival törődik mint velem.

Már kezdek homályosan látni.

-Imádkozz hogy ne haljak meg, vagy az urad halálra kínoz.-nyögöm ki nagy nehezen.

Ülésbe tornázom magamat, és a sebre szorítom a kezemet. Nincs erőm meggyógyítani magamat. A vérem lassan kezdi beteríteni a földet.

-Maradj ébren. Kérlek!-fut mellém Draco.

-Piton! Malfoy!-hallom Bellatrix kiàlltását.

-Sajnálom!-puszilja meg a homlokomat Perselus. Draco mielőtt felállna még erősen magához szorít.

-Meg foglak keresni, és megvédelek. Sajnálom!-feltápázkodik, majd elindul otthagyva engem. Nem érdekli ha elvérzek, ha meghalok. Látom a szeretete is csak színjáték volt.

-Éhn...én is...-lehunyom a szemeimet, majd hagyom hogy elnyeljen a sötétség.

Perselus szemszöge:

A Malfoy kúriába érve azonnal a szobám felé veszem az irányt. Bella majd elmondja a Nagyúrnak, hogy mi történt. Vagy majd a Nagyúr kideríti magának. Nincs ingerem Bella közelében maradni, mert lehet, hogy megátkoznám. Hogy volt mersze egy kést dobni a lányom felé?! Igaz, hogy csak a fogadott, de akkor is.

Sok időbe telt, mire elzártam a gondolataimat Elenával kapcsolatban. Ha a Sötét Nagyúr rá jönne, hogy lányomként szeretem, akkor nem csak őt, de engem is megkínozna. Nem tudom, hogy mi lesz majd ezek után Elena terve, de azon leszünk Dracoval hogy megtaláljuk. Muszáj megtudnia az igazat. Nekem már csak ő maradt egyedül. Nem szeretném őt is elveszíteni. Ez már koránt sem arról szól, hogy megígértem Lilynek hogy vigyázok rá. Először nem akartam közel engedni magamhoz. Nem akartam megismerni, mert Potter lánya. Később viszont megismertem az igazi oldalát. Kívülről is hasonlított egy kicsit Lilyre, de a személyisége szinte ugyanaz volt. Kedves, elfogadó, törődő. Jobban meg akartam ismerni. Már nem is próbáltam meg tagadni. Csodálatos lány. Aztán megismertem. Rengeteget találkoztunk. A kapcsolatunk egyre szorosabb lett, mígnem egyszer apának szólított. Egy pillanatban, sikerült elrontanom mindent, és féltem attól, hogy elveszítem. Megbocsàtott nekem, pedig nem volt szép hogy a fejében turkàltam. Minden jól alakult, egészen eddig. Elakartuk neki mondani Dracoval az igazat, de ő nem jött el hozzánk. Már Dumbledore halála előtt is gyűlölhetett minket. Ha nem lett volna az a szemérmes öreg, akkor ezt elkerülhettük volna. Azt hiszi, hogy hazudtunk neki, de ez nem igaz. Mellette állunk amíg csak élünk. Valószínűleg én leszek a Roxfort igazgatója, és biztos vagyok abban, hogy nem fog visszajönni az iskolába. Ahogy Draco sem. Meg kell majd találnunk Elenát bàrhol is legyen majd. El kell neki mondanunk az igazat, mert szükségem van rá. Szükségem van a lányomra.

-Meg kell néznünk, hogy jól van e! Vissza kell mennünk a Roxfortba!-ront be Draco a szobámba.

-És ezt még is hogyan gondolod?-kèrdezem a fejemet maszírozva.

-Kiábrándító bűbáj?-tárja szét a karját, és levágódik az egyik fotelomba.

-Rendben. Hogy akarsz innen elmenni?-kérdezem meg. A kiábrándító bűbáj még rendben van, de hogyan akarja elhagyni a kúriát?

-Hazudd, hogy visszamész pár dologért.

Most hogy így mondja...Két dologért mennék vissza egyedül.

-Lucius!-rontok be a tàrsalgóba. Talárom megnyugtatóan, ismerősen örvénylik mögöttem. Az említett személy felkapja a fejét.

-Ünnepelj velünk Perselus! Végül is te ölted meg Dumbledoret.-tart felém egy Lángnyelv-viszkis poharat.

-Nem ezért vagyok itt.-hárítom el.-Visszamegyek a Roxfortba pár dologért.

-Menny csak! Ne hogy meglássanak!-nevet fel Lucius. Megártott neki a sok ital. Legalább így könyebb dolgom volt.

-Draco is velem jön.-csak legyintett egyet, és tovább beszélgetett a társalgóban tartózkodó halálfalókkal. Szerencséje van Bellatrixnak hogy nincs itt, különben nem biztos hogy türtőztetni tudnám magamat.-Gyere.-lököm meg magam előtt a fiút.

-Tudok egyedül is hopponálni.-fonja keresztbe a karját. Megforgatom a szememet.

-Már nincsenek fent a Dumbledore által használt védővarázslatok, de nem hiszem hogy egy tanár nélkül be tudnál jutni. Nagyobb gondjuk is van annál, minthogy a védővarázslatokat megerősítsék.-rossz érzés fog el, mikor Elenára gondolok. Dumbledoret is sajnálom, bár a saját csökönyössége miatt kerûlt ilyen helyzetbe.

-Rendben.-megadóan karolt belém, mire sarkon pördültem, és màris a birtokon találtuk magunkat.

Mind a kettőnket kiábrándítottam, majd halkan beszélgetve haladtunk a kastély felé. Kicsivel távolabb az érkezési pontunktól megtaláltuk azt a helyet, ahol Elena Bellatrixszal harcolt. A fű egy nagyobb részen sötétebb volt. Óvatosan lehajoltam, és a pálcám fényénél megnéztem, hogy mi okozta. Egy hatalmas-már alvadt-vértócsa terült el a füvön. Egy kisebb csíkban is folytatódott, mamd a vér eltűnt.

-Szerinted...-nyelt egy hatalmasat Draco.-Nem halt meg...ugye?-kérdezi remegő hangon.

Draco nem az a romantikus, és féltő típusú fiú. Mióta Elenára nem csak barátként tekint, azóta megvàltozott. Ha Elenáról volt szó, akkor ölni is képes lett volna érte. Vállalta volna a Nagyúr kínzását, mint sem hogy egész tanév alatt titkolózzon. Mikor itt állt vele szemben Elena, és Bellatrixszal párbajozott, akkor vissza kellett fognom a fiút, mielőtt a nénikéjének rontott volna. Sosem láttam Dracot ilyennek ezelőtt. Féltőbb, és törődőbb lett. Néha már túl szerelmesen nézett Elenára. Mindent megtenne érte, ahogy én is. Meg kell tudnunk, hogy jól van, és hogy hova akar menni az elkövetkezendő időkben. Eddig nem sikerült vigyáznunk rà. Hát most mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy biztonságban legyen.

-Nem tudom. Pont ezért jöttünk ide. Menjünk tovább.

A kastély csendbe, vagy inkább gyászba borult. Senki nem lézengett a folyosókon. A Nagyterem ürse volt, nem szállt ki a vacsora finom illata, és nem hallatszottak ki nevetések. Csend uralta ezt az ódon kastélyt. Harc nyomai láthatóak a folyosókon. Véres foltok, mely akár diàkokhoz is tartozhattak. Ki tudja hányan sérültek meg? Hányan adták az életüket azért, hogy társaik mellett harcolva megvédjék az iskolájukat?

Csendben sétáltunk fel a gyengélkedőhöz. Poppy éppen akkor jött ki, ezért Dracoval beosonhattunk az ajtón, mielőtt bezárta volna maga mögött.

A gyengélkedőt halvány fény, és síri csend uralta. Az ágyak legtöbbje üres volt, kettőt kivéve. Egyiken Bill Weasley feküdt, akit Grayback harapott meg. El sem tudom képzelni milyen érzés lehet, közelről érezni a vérfarkas szájának bűzét, látni a sárga fogait. Nem tudom elképzelni a fájdalmat, és azt a hangot amit a szakadó bőr, és szövet hallatt. Érezni ahogy a fogai a húsunkba vájnak, és megfertőzik a testünket. A hideg is kiráz tőle.

A második ágyon Elena fekszik. Egybő kiszúrtam. Gyorsan odasiettünk hozzá. Levettem magunkról a kiábrándító bűbájt, és az ágy köré szórtam egy ugyan ilyet. Hangtalanítót tettem még ki, hogy mi szabadon tudjunk beszélgetni.

-Istenem!-szörnyülködik Draco és leül az egyik székre. Megszorítja Elena kezét, és hangtalanul könnyezik. Én is letelepszem a másik oldalán lévő székre, és megfogom a másik kezét.

Nagyon rossz állapotban van. Sápadt, alig van szine. Szája cserepes, a kiszáradás miatt. Erőtlennek, és gyöngé ek tűnik. A takaró egy részén nagy vérfolt díszeleg. Már rászáradt, ezért régebben vérezhetett át a sebe. Nem tudom, hogy milyen kárt okozott benne Bella, de egyszer még meg fogja keserülni, azt garantálom. Nem fogom tételenül nézni ahogy a lányomat bántják. Azt már nem!

-Él még?-kérdezi Draco remegő hangon.

-Él.-felelem, miközben a lányom arcát nézem. Olyan ártatlannak, higgadtnak, és sebezhetőnek tűnik. Aki nem ismeri, az meg sem mondaná, hogy milyen tüzes, és lobbanékony. Szó szerint.

-Nem tudtam megvédeni.-hajtja le a fejét, és engedi a könnyeinek, hogy az ágyra csöppenjenek.

-Én sem. Amíg élek, esküszöm hogy azon leszek, hogy minden erőmmel megvédjem.

Senki sem váltott ki érzelmeket belőlem, egyedül csak is Lily. De most...de most Elenának sikerült. Sikerült, mert lányom helyett lányom volt, és nem félt levenni rólam a maszkot, és megnézni az igazi énemet. Olyan érzéseket keltett életre bennem, amikről azt hittem, hogy már régen eltűntek belőle. A felém irányuló szeretete bennem is felélesztette azt. Éppen ezért, hagytam hogy egy könnycsepp, egyetlen egy végigfollyon az arcomon, és lecsöppenjen a takaróra, ami a lányom törékeny, és megsebesült testét fedte. Egyetlen könny elég ahhoz, hogy az összes iránta való érzelmemet kifejezzem. Azt a szeretetet, és hálát amit érzek nem tudom szavakba foglalni. Éreztette velem, hogy érek még valamit, és ő mellettem áll. Soha, egyszer sem kételkedett a szavaimban, vagy bennem. Az életét is rám bízta volna. Vajon megbocsátja, amit tettem? Ha megtalálom meg fog hallgattni? Szeretni fog e még engem mint...mint...az apját?

-Szeretlek.-suttogja neki Draco, majd egy csókot lehel az arcára, és kisétál a teremből. Elszántsággal fogja kutatni Elena hollétét, mert fontos neki. Együtt kell majd őt megtalálnunk, mert mind a ketten szeretjük őt. Szeretjük őt, csak máshogy.

Elena szemszöge:

-Most mit fogunk csinálni?-kérdezi Hermione a rorony tetején állva.

Fáj a sebem, de mégjobban fáj, hogy elárultak azok akiket szeretek. Nem szabadott volna felkelnem, de az öcsém mellett a hejem.

-Megkeressük a többi horcruxot, és végzünk Voldemorttal.-szorítja meg a korlátot.-Ahogy Dumbledore akarta.-suttogja maga elé.

-A medál?-kérdezi Ron. Harry vállának hajtom a fejemet.

-Hamis.

——-

Dumbledore temetésével lezárult egy szakasz. Senki sem mondja ki hangosan, de mindenki tudja, hogy már nincs olyan hogy biztonság. Voldemort él, és elkezdte a tervét, hogy megszerezze az összes hatalmat. Mindenki tudja, hogy senki nincs akit életben hagy, ha az a valaki az útjába áll. Bárhol lehetnek emberei, és bárkiket szabadon meggyilkolhat, mivel a minisztérium nem tesz semmit. Nem tesz semmit azért, mert Voldemort kezében van. Mától fogva nem tudhatod, hogy kiben bízhatsz. El kell felejtened azt, hogy valaki megvéd. Csak magadra számíthatsz, és ha nem vagy elég gyors, akkor könnyen meghalhatsz. Az életed a tét. Voldemort bármikor lecsaphat. Mind a muglik, és mind a varázslók veszélyben vannak. Minél több híve lesz, annál kevesebb ellenséggel kell szembenéznie. Mindenki aki csak tud, ragadjon pálcát, és száljon szembe Voldemorttal és a seregével. Csak is így szerezhetünk egy jobb jövőt magunknak.

Harry, Ron, és Hermione horcruxokat fognak keresni. Rejtőzködni, lopni, utazni fognak. Sosem tudhatják, hogy mikor követi őket valaki. Be akarjá fejezni azt, amit Dumbledore elkezdett, mert csak így lehet Voldemortot gyengíteni. Mindenben segíteni fogok nekik, de én nem fogom velük tartani.

Elkezdem a feladatomat. Megkeresem Sashát, bárhol is legyen a világon. Tanulni, erősödni fogok. Megtanulom az erőmet használni, megtudom a Főnixek történetét. Segítek majd az iskolában lévő diákoknak, és az öcsémnek is. Elkezdem a feladatomat, és addig nem állok meg, amíg nem végzem be. Bármi is legyen az a hatalmas fizetség, meg fogom ölni Voldemortot. Azt akarom, hogy a gyerekeknek jobb jövőjük legyen. Egy szabad országot, egy veszélymentes helyet szeretnék, ahol nem kell minden percben attól tartani, hogy ki akar megtámadni. Minden erőmmel azon leszek, hogy végezzek Voldemorttal. Amíg élek, addig nem fogok nyugodni. Ha kell, feláldozom az erőmet. Ha kell, akkor...akkor törlöm magamat mindenki emlékéből. A győzelmemnek hatalmas ára lesz. Lehet ez az ár bármekkora, megéri, ha Voldemort meghal.