Dracot gyorsan megöleltem, és mentem is aludni. Nem foglalkoztam a klubhelyiségben zajló bulival. nagyon fáradt voltam, és készülnöm kellett a következő fontos dologra. A Karácsonyi bálra. De még ahogy láttam, Harry és Ron rendezte a kapcsolatukat. És nem sokára bál!!!

-Minden egybe vág.-kezdi Harry a bagolyházban.

-Csak ne kezd el gyártani az összeesküvés elméletedet.-nézek rá haragosan.

-Figyelj Elena. Malfoy említette, hogy az apja ismeri Karkarovot. Tehát ő is halálfaló.-fogja meg a kezemet, kényszerítve engem, hogy ránézzek.

-De lehet, hogy csak volt!-rángatom meg a kezét, ezzel próbálva őt visszahúzni a valóságba.-Könyörgöm Harry! Elsőben, és másodikban is tévedtél. Nem kellenek kész tények, és elméletek.

-Így meg tudhatnám, hogy ki akart az életemre törni.-nézrám teljesen kétségbe esve.

-Lehetett az egy diák is.-vonja meg a vállát Ron.

-Hányszor mondjam még?-teszem fel idegesen a kérdést.-Egy diák NEM TUD megtéveszteni egy ilyan nagyhatalmú tárgyat!

-Akkor csak Karkarov lehetett.-mondja Ron.

-Én ezt nem bírom!-fogom meg a fejemet, és a torony széléhez sétálok.

-Szerinted nem?-lép mellém Ron, míg Harry Pulipinty lábára köti a Siriusnak szánt levelet.

-Karkarovot jobban érdekli, hogy milyen samponnal mos hajat, mint hogy Harry mikor hal meg.-forgatom meg a szememet.

-Ebben van valami.-hümmög Ron mellettem.

-És persze Karkarov mélységesen ellenezte, hogy Harry induljon. A miniszterhez akarat fordulni. Ne mond nekem, hogy nem gondolta komolyan!-mondom el neki, vagy századjára a trófeateremben elhangzottakat.

-Akkor tényleg nem lehetett ő.-na végre.

Könyörgöm. Karkarov annyit sem ért a varázsláshoz, mint Ron. Nincs is szüksége pálcára, ott fent északon. A Durmstrang el van rejtve. Évezredek óta egy varázsló, vagy boszorkány sem találja. Akik oda járnak, azok a sírig hallgatnak az iskola hollétéről. Azt tartják, hogy mióta Grindelwald oda járt, még jobban félnek, és még jobban megválogatják az iskola tanulóit. Én-őszintén szólva-szívesen megnézném az iskolát. Lehet, hogy Grindelwald nagyon gonosz, és kegyetlen volt, de engem lenyűgöz a munkássága. Egy életet áldozott arra, hogy megtalálja a halál ereklyéit. Számtalan helyen járt, ezáltal olyan tapasztalatokat szerzett, mint amiről még a legjobban képzett varázslók is csak álmodnak. Kegyetlen volt, de hatalmas erejű. Van valami benne, ami megfogott. Talán az elszántsága. Mert végül is megszerezte a bodzapálcát. Az már az ő hibája, hogy Dumbledore legyőzte. Most nála van a pálcs, de nem engedi nekem megnézni. Már mint nem foghatom meg. Azt mondja, hogy miután legyőzte Grindelwaldot, egy titkos helyen bezárva tartja. Még él, minden idők leghatalmasabb sötét varázslója. Olyan szívesen mennék el hozzá. És pont ezért mennék el a Durmstrangba is. Ki tudja miket hagyott hátra? Jeleket, tárgyakat?

-Hihetetlen Ron.-jön oda Hermione is.-Ezt magyarázzuk már egy órája.

-Nem mindenkinek van olyan hatalmas agya mint neked.-veti oda Ron, majd elindul vissza, a klubhelyiségbe. Mivel Harry végzett, ezért követjük Ront mi is.

-Sikerült?-kérdezem Hatrytől, mert bármennyire is bírom Pulipintyet, nem bíznék rá semmi fontosat. Aranyos madárka, de egy fuvallat, és kettétörik a csontja. Megérzésem szerint kancsal is. Hogy képes neki menni egy hatalmas ablak oldalának? Mikor lett volna helye berepülni.

-Igen.-bólint.-De még mindig nem tartom jó ötletnek, hogy ide jön. Vagyis valahova a közelbe.-rázza meg a fejét helytelenítően.

-Figyelj.-fordulok felé, és megfogom a vállát. Nem állunk meg, így figyelnem kell a lábam elé.-Én is féltem, de tud magára vigyázni. Túl élt már egy háborút, ráadásul...-gyorsan körbe pillantok. Nincs itt senki, de azért suttogóra fogoma hangomat.-...bejegyzetlen animágus. Senki sem ismerné fel kutya alakban.

-Igazad van.-sóhajt egyet tehetetlenül.

-Mint mindig.-kacsintok rá, mire halványan elmosolyodik.

Újabb mulatság volt a griffendél toronyban. A Weasley ikrek szó szerint kifosztották a konyhát, és még vajsört is szereztek. Volt minden, amit szem-száj csak kívánni tud. Sütik tömkelege, töklé szökőkút. A Weasley Varázsvicc Vállalat is bemutatkozott. Termékeik rogyásig hevertek az asztalokon. Minden közepén viszont ott díszelgett az aranytojás.

Milyen furcsa...Eddig mindenki egy aljas csalónak tartotta Harryt. Most, mikor látták, hogy majdnem meghalt, akkor már könnyű ünnepelni, hogy sikerült neki. De egyikőjük sem szégyelné el magát. Végre sikerült nekik is észre venni magukat. Bár nem tudom, hogy mit csináltak volna, ha ők néznek farkasszemet egy kifejlett magyar mennydörgővel.

-Kinyissam?-kérdezi Harry idő közben a tojás mellől.

-Igen!-hangzik fel az egyöntetű válasz.

-Várj!-kiálltom túl a tömeget.

-Minek?-kérdezi Lavender flegmán. Hogy megátkoznám néha!

-Azért, mert a tojásnak fülsértő hangja van.-megyek Harry mellé.-Tehát mindenki fogja be a fülét.

-Vicces.-mondja Parvati. Értetlenül nézek rá.-Ha ez lenn, akkor nem mondtad volna el. Boldogan néznéd, ahogy szenvedünk. Ugyan...Tuti valami szép ének fog szólni belőle.

Hát ha ő jobban tudja...Minden esetre én a fülemre tapasztottam a tenyeremet.

Szokták mondani, hogy nem szép a káröröm. Lehet hogy nem szép, de ez esetben most tekintsünk el ettől. Azok az arcok, amiket vágtak...Mert én megmondtam, hogy mit csináljanak, de ha ők nem hallgatnak rám. Mert logikus, hogy én-aki részt vesz a verseny szervezésében-hazudok, és Parvati tudja az igazat. Bátrak, de olyan idióták...

Harry magabiztosan-a győzelemben úszva-nyitja ki az aranytojást. Egyből visító, halláskárosodást okozó hang hasít a levegőbe. Mindenki egyszerre kiállt fel, majd tapasztja a kezét, a fülére. Hiába, még így is kapok egy kisebb halláskárosodást. Mindenki próbálja túlüvölteni ezt az embertelen hangot. Végül, Harrynek sikerül bezárnia, és a biztonság kedvéért visszahelyezi az asztalra.

A klubhelyiségben már kellemes csend van.

-Én megmondtam.-mondom, míg kikerülöm az embereket, és felmegyek a szobámba. Úgy is sokáig fognak még ünnepelni.

Gondosan bezártam magam után az ajtót. Egy tükör volt csak a szobában. Ez az ajtó mellett állt. Odaléptem elé, majd hezitálva belenéztem. Olyan mint Edevis tükre. Vagyis csak azt hittem, hogy olyan lesz. Ahogy elnézem magamat, eszembe jut pár dolog. Például az, hogy ki az az Elena Goldman? Ki vagyok valójában? Mert igy, külsőleg megvizsgálva magamat, egy határozott lányt látok. De senki nem tudja, hogy emögött a külső mögött egy igen törékeny lány rejlik. Rengeteg érzés kavarog bennem. Amit eddig hittem, akinek gondoltam magamat, az már négy éve megszűnt. Tudtam, hogy örökbe fogadtak. Tudtam, hogy a Goldman nem az igazi családnevem. De azt hittem, hogy ismerem magamat. De kiderült, hogy nem...Nagyon nem. Olyan oldalaimat ismertem meg, melyekről nem is gondoltam hogy léteznek. Boszorkány vagyok, a Főnix, egy veszélyes ember...már ha embernek mondhatom magamat. Egy olyan ember, akiről ha kitudódik a kiléte, a minisztérium befogja, és a bábjává teszi. És nekem ehhez nem lesz beleszólásom. Sosem gondoltam volna, hogy van egy veszélyes, sötét oldalam. Sosem hittem volna, hogy egyszer majd választanom kell...és...hogy én fogok dönteni a szeretteim sorsáról. Még nem történt meg ez a kettő, de folyamatosan azon vagyok, hogy ne is valósuljon meg.

Nem tudom mire vagyok még képes az erőmmel. Értékelem, hogy segítenek nekem Perselusék, de egy olyan érzés van bennem, hogy kell keresnem valakit. Valakit, aki tudja hogy hogyan működik az erőm, és hogyan tudom használni. Ez a gondolat beékelte magát a fejembe, és nem hagy nyugodni. De ugyan kitől kérhtenék segítséget? Az előttem élő Főnix, már meghalt. Tizennégy éve. Én vagyok, sok évszázad után az első, akinek tudják a kilétét. Semmit nem találok az ,,őseimről". Se egy lakcímet, se egy halálozási dátumot, még egy koszos zoknit sem. Próbálok az erőmre hagyatkozni, próbálom hagyni had vezessen, de nem segít. Hiába koncentrálok, nem tudok semmire se jutni. Pedig tudom, hogy ez nem minden amire képes vagyok. Csak valahogy...nem is tudom...meg kellen fejtenem az erőmet. Saphirát nem hívhatom ide. Nem is tudna segíteni, mert minden Főnixnek más a társa. Így nem is tudhatja az előttem lévő lány, vagy nő nevét. Ki fogok találni valamit...

A tükörképemet elnézve sóhajtok egyet, majd megfordulok. De a mozdulat közben megakadok. Visszafordulok a tükör felé, és garbós pulóverem alól előhúzom a nyakláncomat. Sokat forgattam a kezemben, az elmúlt négy évben. Otthon egy kódfejtőt is megkerestem. Hát ha az a szó, mozaikszó, vagy jelent valami mást is mint az ,,ellenáll". Kerestem egy hindi nyelven tudó embert, hátha jelent valami mást is, amit a szótarak nem ismernek. Kerestem egy kutatót, aki segít egy kicsit belelátni a dolgokba. Belelátni a nyelvbe, a szó mögé. A szünidőm szabad perceit ennek szenteltem, de nem jutottam semmire. Olyan szinten ideges lettem egy nap, hogy majdnem kidobtam a láncom, az ablakon. Dumbledore úgy mozgatja a szálakat, hogy sehogy se tudjam meg a jelentését, idő előtt. Lehet, hogy neki könyebb így, de nekem nem. Mit akarhat egy örökbefogadott gyerek? Egy családot, aki szereti, és gondoskodik róla. Nekem ez meg van. Ezért akarok én mást. Hogy mit? Ket nevet. Két nevet, melyek talán a világot, és a magyarázatot adják nekem. Két nevet, melynek elkeseredésében annó még az életemet adtam volna, és amik miatt depresszióba estem. Csak tudni akarom, azoknak a nevét, akiket először láttam, miután megérkeztem a világba. Annak a nőnek a nevét, aki megszült engem, es annak a férfinak a nevét, aki először fogott a kezében.

————-

Fáradtan foglaltam el a helyemet Harry és Hermione között.

-Mióta eszik?-biccentek a fejemmel Ron felé.

-Már vagy egy órája.-rázza rosszallóan a fejét Hermione. Hiába vagyok fáradt, ezen muszáj volt felkuncognom.

Lehet, hogy Ron nem egy észkombány, de hogy bármikor meg tud nevetettni az biztos. Fura, hogy hogy maradt eddig életben Harry mellett, ha az elmúlt három év eseményeit nézzük. Először egy sakkbábú akarta szétlapítani, majd Lockhart akarta törölni az emlékeit, ami nem sikerült, de a plafon azért rá omlott. Majd majdnem leharapták a lábát, utána meg egy vérfarkas akarta ízekre szedni. Jaaa! Hogy ne felejtsük el a halálfaló támadást sem. Elképesztő egy ember...

-Mennyi ideje?-kérdezi mellőlem Harry megrökönyödve.

-Jól hallottad.-bólintok.

-Merlin segíts!-nyög fel fájdalmasan.

-Hidd el nekem, a sok emlegetéstől csak úgy forog a sírjában.-paskolom meg a vállát.

-Hogy beszélhetsz így egy halottról.-szörnyülködik Hermione.

-Ne mond nekem 'Mione, hogy te még nem emlegetetted!-nézek rá élesen. Amint visszagondol a közelmúltra, úgy kúszik egy kis pír az arcára.-Na ugye.-nyugtázom magamban, majd veszek egy kis pirítóst, és a diákokat fürkészve majszolom el.

-Nem fogok hozzáérni!-sipítozik Parkinson.

-Mert leszakad a kezed...-forgatom meg a szemem.-Bár...Igen. Le is szakadhat.-bólintok.

Miután kisebb sikerekkel betuszkoltuk a szurcsókokat a ládákba, meghallottam egy kellemetlen hangot.

-Mik ezek a lények?-kérdeti Rita Vitrol.

-Neeeeh...-temetem a kezembe a fejemet.

-Bocsásson meg, de ki maga?-kérdezi Hagrid dörmögő hangján.

-Rita Vitrol vagyok.-mutatkozik be nyájasan.

-Dumbledore kitiltotta a kastély területéről.-háh! Ezt megszívta!

-Csak kíváncsi vagyok a maga híres tanítására.-rebegteti meg a szempilláját. Felpillantok Hagridra, aki ahogy látom, zavarban van.

-Oh...én...-dadog össze-vissza.

-Köszönjük, de ha megbocsát óránk van.-kezdem el lökdösni az óriást minél messzebb Vitroltól, aki már nyitná a szájá, de ên közbe vágok.-Bár pont nem érdekel, hogy megbocsát e. Csak húzzon el innen.-taszítok még egy nagyon Hagridon, majd végre magunk mögött tudjuk ezt az idegesítő nőt.

-Elena.-néz rám Hagrid mérgesen.-Hogy beszéltél vele?-fonja keresztbe a karjait.

-Azért, mert mindent amit mondasz, azt átvariálja saját ínyére. Olvastad mit írt Harryről. Hazudott róla, ezt te is tudod. Vigyázz a nővel kérlek. Nem véletlenül tiltotta ki a birtokról Dumbledore professzor.-nézek rá könyörgően.

-Vigyázok vele.-bólint, miközben megszólal az óra végét jelző csengő.

-------

-A halál kedveseim.-néz Trelawney Harryre, és rám. Lavender, és a Patil ikrek a szájuk elé kapják a kezüket.

Miért hisznek a jóslástanban ennyire? Dumbledore szerint is egy nagyon labilis téma. Mindenki könnyen ,,jósolhat". Van aki ténylegesen tud, és vannak a szélhámosok. Hogy Trelawney melyikbe tartozik, azt nem tudom. Harry elmondása szerint harmadikban tényleg jósolt. Hát...Én egyszer sem láttam.

-Ez ilyesztő lett volna, ha nem halljuk már vagy hatszázadjára.-forgatom a szememet bosszúsan.-Sokkal fontosabb dolgokkal is tudnánk foglalkozni.-morgom.

-Ebben egyet értek.-céloz Ron a Tusára.

-Tényleg!-fordulok Harry felé.-Haladtál valamit a tojással?-kérem számon.-Vagy még elő sem vetted.

-Elővettem.-néz rám jelentőségteljesen.-De nem haladtam vele semmit.-rázza meg a buksiját.-Könnyebb lenne, ha elmondanád.

-Tudod hogy nem tehetem.-nézek rá szomorúan.

-Akkor Cedricnek sem mondtad el.-sandít rám.

-Képzeld, a nem mondhatom el az Cedricre is vonatkozik.-fújtatok egyet dühösen, és sarkon fordulok.

-Nem úgy értettem!-kiállt még utánam Harry, de nem fordulok vissza.

Azt hiszi, hogy ha nem segítek neki, az azért van, mert már Cedricnek segítek. Ez hihetetlen! Tudhatná, hogy ő az első, és nem az a bájgúnár. De nem! Nem veszi észre, hogy itt vagyok mellette, és vigyázok rá. Neki nem elég! Mondjam meg neki a feladatot. Esetleg el ne végezzem helyette? Sokat vár el tőlem, ahelyett hogy képes lenne letenni a fenekét egy székre, és a tojáson gondolkodni. Ha az életben mástól várja el, hogy megoldja a bajait, akkor igen hamar egyedül marad. Lehet ez kéne neki. egyedül hagyni, és nem segíteni neki, ez hátha megteszi a hatását, és képes használni azt a maroknyi agyát.

-Elena!-kiállt nekem valahonnan a túloldalról Hermione.-Gyere!-int maga felé, majd tovább vonszolja a mögötte bukdácsoló fiúkat.

-Megyek.-mormogom, de ez már teljesen mindegy. Futva érem utol őket.

-Bocsi.-néz rám Harry, még mindig Hermione szorításában.

-Semmi gond.-sóhajtok.-Hova megyünk? Mert ha megint egy MAJOM akció, akkor rám ne számíts.

-Nem olyan lesz most. Miért kérdezi ezt mindenki?-fújtat bosszúsan.

-Nem is tudom.-vágok gondolkodó képet, de ő nem látja mert háttal van nekem.

Egy darabig még követjük a bezsongott Hermionét, míg nem elérünk egy gyümölcstálat ábrázoló festményt.

-Komolyan a konyhához jöttünk?-kérdezem értetlenül.

-Konyhát mondtál?-csillan fel Ron szeme.

-Nem.-vágjuk rá egyszerre Hermionéval. Ron lecsügged.

-Esetleg nem az ikrektől tudod?-kérdezem barátnőmet.

-Véletlen szedtem ki belőlük.-mondja Hermione. Én csak felhúzom a szemöldökömet.-Jó...Direkt akartam kihúzni belőlük.-már nyitnám a számat, de két felemelt keze belémfojtja a szót.-Esküszöm, hogy nincs semmi hátsószándékom.

-Oké.-nézek rá hitetlenkedve. Tudni illik, hogy a konyhában manók dolgoznak. Hermione célja pedig az, hogy a manók szabadon, és pénzért dolgozzanak. Meg persze, hogy kapjanak ruhát. Mindig köt sapkát, meg sálat amit elrejt a klubhelyiségben, hogy fogják meg. De nem érti, hogy a manóknak itt teljesen jó sorsuk van.

Hermione megcsikizte a körtét, majd szemünk elé tárult a manóktól nyüzsgő konyha. Olyan folt mint a nagyterem. Ugyan úgy ott volt az öt asztal, melyet most nem díszítettek arany evőeszközök, és serlegek. Nem gőzölgött rajta a friss ennivaló, és nem ültek körülötte éhes diákok. A terem hátsó részében hatalmas edények álltak, és nyüzsögtek körülötte a különbözö zöldségeket, húsokat cipelő manók. Tudtam miért hozott ide minket Hermione. Dobby, és Winky-Kupor volt házimanója-is itt dolgozik.

-Harry Potter úr!-sipítja a Harry felé futó Dobby. Ki más lenne?

-Dobby?-kérdezi Harry meglepetten nézve, a térdét ölelgető vékony kezeket.

-Igen uram, Dobby!-bólogat hevesen a manó.

Ez-a szívmelengető találkozó-után a házimanók vendégszeretetét élveztük. Míg Harry, Hermione, és Ron Dobbyval beszélgetett, és Winkyt próbálták összekaparni a földről, addig én meglátogatta, a többi manót. Kaptam sütit és teát is. Meg tudtam, hogy már évszázadok óta, pontosabban majdhogynem a kezdetek óta foglalkoztat a Roxfort házimanókat. Megárvult manók, és ruhát kapottak jönnek ide, ahol a mindenkori igazgató ad nekik munkát. Szabadok, bármikor elmehetnek. Meséltek nekem arról is, hogy akkor takarítanak a kastélyban, mikor senki nem látja őket, hogy a legtöbb gyerek ne is tudjon a létezésükről. Nem kell titokban maradniuk, nyugodtan mutatkozhatnak diákok előtt, csak így-egyedül-nyugodtabban tudják végezni a munkájukat. Örülnek ha jön ide látogató, és még boldogabbak, ha ételt is visznek el.

-Na?-kérdezem már elhagyva a konyhát.

-Dobby szabad, és pénzért dolgozik.-jelenti be nagy büszkén Hermione.

-De a többi manó hallani sem akart róla. Ugya?-tippelek.

-Igen. De nem értem miért nem! Az ő érdekükben cselekszem.-morog bosszúsan. Elmehetnék lottózni. Van egy olyan tippem, hogy Hermione nem adja majd magát ilyen könnyen. Hány galleon a jutalmam?

—————
Kedd van. Éppen átváltoztatástanon ülök. Sajnálom McGalagony professzor, de szétunom magamat. Már mindent ami elhangzott megtanultam. Sokkal többet is mint kellett volna. Ezt ő is, és Dumbledore is tudja. Akkor meg mi a jó életnek kell itt ülnöm? Szerintük nem árt a gyakorlás, szerintem meg mással is tudnék foglalkozni. Például kell egy bájitalesszé holnapra. És még csak hozzá sem kezdtem. Oké, tudom hogy a különóra miatt kell, mert a tananyagban szereplő bájitalról többet tudnék írni mint Hermione, de komolyan? A Herbicidről kell írnom. És majd el is kell készítenem. Valamikor év vege felé. Ennyi erővel a RAVASZT is le tudnám tenni.

-Potter! Weasley!-dörren rá McGalagony a két, álmodozó fiúra. Azok egy szempillantás alatt visszatérnek a valóságba.-Miután sziveskednek idefigyelni, Goldman kisasszony bejelentene valamit.

Értetlenül nézek rá, hogy mégis miért én? Elmondta Dumbledore. Minden tanár az órája végén közli. Tudtommal nem vagyok tanár. De hiába, ő csak egy karintéssel jelzi, hogy áljak már fel a helyemről. Hermione kérdőn néz rám, de én csak legyintek. Úgy is mindjárt megtudja, akkor minek mondjam el neki? Az asztalra támaszkodok, és felnyomom magam állóhelyzetbe. Körbenézek a termen. A lányok izgatottan figyelnek, míg a fiúk mind Harryt bámulják. Biztos arra számítanak, hogy vele kapcsolatos lesz a bejelentés. Hát...Kicsit hozzá is fog kapcsolódni.

-Khm...-köszörülöm meg a torkomat, és megvárom amíg mindegyik fiú rámfigyel. Elégedetten nyugtázom, majd bele fogok.-Közeledik egy olyan esemény, amely hagyományosan a Trimágus Tusához kapcsolódik. Ez nem más, mint a karácsonyi bál.-a fiúk fájdalmasan felnyögnek, míg a lányok közül páran (Lavender, a Patil ikrek) felsikítanak. Megvárom, míg csillapodnak egy kicsit, és utána folytatom.-Ez a bál, arra szolgák, hogy közelebről is megismerjük a másik két iskola tanulóit. A bálom csak a nagyedevéves diákok, és a náluk idősebbek vehetnek részt. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet meghívni fiatalabbat. A bál karácsony első napján lesz, este nyolc órakkor. Megjelenés dísztalárban.

Pont, mikor felharsant a csengőszó, akkor fejeztem be. Mindenki izgatottan szedte össze a dolgait, és ment a következő órájára. Nekem hála Merlinnek nem volt már több órám.

-Harry.-állítom meg a fiút. McGalagonyra sandítok, aki csak biccent egyet.

-Igen?-kérdezi kíváncsian.

-A bált...-fogok bele, kicsit feszengve. Tudom, hogy neki nem lesz annyira jó amit közölni akarok.-A bajnokok, és a partnereik fogják megnyitni.-hadarom el gyorsan, és várom a reakcióját. Arcáról egyből le fagy a mosoly.

-Mond hogy nem kell táncolni.-kérdezi merökönyödve. Én csak bíztatásként a vállára teszem a kezemet.

-De. Kell.-lehet valaki még sápadtabb?-Jól vagy?

-Ühümm.-bólint. Csak megforgatom a szememet, és megölelem.

-Nem lesz annyira rossz.-suttogom a fülébe.

-Ha te mondod.-megpaskolja a hátamat, majd megy a következő órájára. Én pedig megcélzom a könyvtárat.

A legelső asztalhoz lerakom a táskámat, majd hallkan köszönök Madam Cvikkernek. A bájitalos polcokat célzom meg, és elkezdek keresgélni a h betűnél. Hamar meg is találom a Herbicidről szóló könyvet. Leemelem a polcról, majd megfordulok, de ezzel egy időben egy apró sikoltás hagyja el a számat. Nem más állt mögöttem, a könyvespolcnak dőlve mint Viktor Krum.

-Ezt ne csináld.-szólok rá a Durmstrangosra.

-Bocsáss meg. Csak segítséget szenék kéni.-erre csak felhúzom a szemöldökömet, jelezve hogy hallgatom.-Hermijjóninak van már párja?-óhh. Tehát erre megy ki a játék.

-Nem. Még nincs.-hangsúlyozom ki a még szócskát.-Sajnálom Viktor, de még be kel fejeznek egy házit. Szia!-intek búcsút a fogónak, majd kikerülöm, és a kezemben lévő könyvvel visszamegyek az asztalomhoz.

Körbenézek, hogy senki nincs e a közelemben. Ez azért fontos, mert nem tudom mit mondanék arra, ha egy RAVASZ szintú tananyag megírásán kapnának rajta úgy, hogy még csak negyedéves vagyok. Csak Dracot láttam egy lánnyal. Várj! Mi? Gyorsan vissza kapom a tekintetem abba a sarokba. Hmm...A tejfölszőke haj csak is rá jellemző. Meg Lunára, de neki hosszú haja van. Egy-ha jól látom-hugrabugos lánnyal áll ott. Vészesen közel egymáshoz. De mit is érdekel ez engem? Gyorsan megrázom a fejemet, mamd elnézek. De még így is el tudtam kapni Draco döbbent pillantását. Most mi van? Nem mindenki enyelegni jár a könyvtárba.

Kizártam a fejmeből mind Krumot, és mind a tőlem nem messze lévő Dracót. Ilyenkor ténylegesen sokat segít az okklumencia. Elővettem egy tekercs pergament, tintát, és tollat, majd kinyitottam a könyvet. Alaposan átnyálaztam az elejétől a végéig, figyelve a részletekre is. Szóval...

A Doxicid-mint főzet-a nonverbálisan elmondott ártások gyógyítására való. Mivel a varázsige nonverbálisan volt kimondva, ezért van úgy, hogy nem minden ártásra jövünk rá. Nem mindegyiknek vannak mellékhatásai, mint például a sóbálványátoknak. Nonverbálisan el lehet mondani a három főbenjáró átkot is, azok közül csak az Avada Kedavrat nem gyógyítja. A főzet használata előtt meg kell bizonyosodnunk róla, hogy vannak e külső jelei az áldozaton használt bűbájnak. Ha vannak, akkor meg lehet állapítani, hogy az áldozat mennyire sérült, és ha a sérülések szintje ötven százalék alatt van, akkor magunk is be adhatjuk a bájitalt. Ezek meggyőződésére egy könnyed elemzőbűbájt szórink ki a páciensre. Viszont, ha a sérülések száma ötven százalék felett van, akkor javaslot egy képzett gyógyítóhoz menni, főleg akkor, ha nem ismerjük milyen átkot használtak rajta. Magunk is megpróbálhatunk segíteni, de a rosszul beadott bájital ronthat a helyzeten. Figyelni kell a mennyiségre-sok akár halálos is lehet-, a gyorsaságra-a megfelelő tempóban kell beadni-, és a páciens testhelyzetére.

Hozzávalók:
1db Bundimun
Lidércméreg (igen ritka, óvatosan kell vele bánni)
1db Sárkány máj
Bürök esszencia
Színes házú csigák (egy adaghoz minimum öt darab)
2db Pimpófű tinktúra

Elkészítése: Mindenek előtt, az üst legyen tiszta. Ne maradjon benne semmi sem az előzőleg elkészített bájitalból. Az üst alatt, alacsony lángot gyújtsunk. Két percet kell várni, se többet, se kevesebbet. Az idő leteltével öntsük az üstbe a Lidércmérget. Egy közepes fiolányi kell belőle. Miután beleöntöttük, kavarjuk meg kétszer, az óramutató irányával ellentétesen, majd négy percig hagyjuk forrni. A Bundiumot-mint száraz kérget-törjük apróra egy mozsárban. A mozsár, és a törő csak is bükkfából készülhet. Ha más fából van, akkor a hozzávaló elveszti az értekét. Az apróra tört Bundiumot a négy perc leteltévet öntsük bele az üstbe, és kavarjuk egyszer az óramutató járásával ellentétesen, majd háromszor az óramutató járásával megegyezően. Ezt harminc percen keresztül csináljuk. Ha egyszer is elvétjük, az üst fekete gőzt fog ereszteni, és felrobban. A harminc perc leteltével a lángot vegyük kettő csavarással nagyobbra, és a főzetet hagyjuk fornni kilenc percig. A színes házú csigákat szeleteljük fel hosszú csíkokra. A házaikat egészben kell majd használni. A felszeletet csigákat alaposan itassuk át a Bürök esszenciával. Ha sikerült, akkor a csiga színe felveszi a főzet sötétkék színét. A kilenc perc leteltével egyesével rakjuk bele a csigaházakat. Ezeket két percig kell állva hagyni, majd az öt-Bürök esszenciával átitatott- csigát egyszerre kell beledobni. Ezt csak is az óramutató irányával megeggyezően kell kavarni tizenhét percig. Majd állni kell hagyni egy percig. Ez idő alatt a lehető leggyorsabban kell lereszelni a Pimpófű tinktúrát. Egy maroknyi kell összesen. Az egy perc leteltével lassan adagolva bele kell szórni. Állni kell hagyni négy percig, majd el kell zárni a tüzet, és meg kell várni amíg kihül. Bele kell kanalazni az üvegcsébe.

Tárolása: A Doxicidnek nincs külön kiemelt tárolási módja.

Figyelmeztetés: Szakképzett bájitalmesterrel ajánlott elkészíteni, mert könnyen elrontható. A ritka alapanyagokat rendesen kell megpucolni, összetörni. Ha bárhol elrontjuk, kérdés nélkül felrobban az üst tartalma, és súlyos égési sérüléseket, vagy rendellenességeket lehet szerezni.

És kész! Ennyi. Hihetetlen, hogy végeztem vele. Bár kicsit kiürült a könyvtár, de befejeztem. Holnap oda is adom Perselusnak.

Visszahelyeztem a könyvet a helyére, elköszöntem Madam Cvikkertől, és kiléptem az időközben sötét folyosóra.

-Szia.-köszön az ajtó melletg szobrozó Draco.

-Szia.-köszönök rá sem nézve. Valamiért nagyon zavar az, hogy más lánnyal láttam.

-Mi a baj?-jön mögöttem. Nem akarom hogy elém kerüljön, ezért gyorsítok a lépteimen.

-Semmi.-majd vissza sem nézve felsétálok a lépcsőn.

————-

Egy hét telt el. Addig beadtam a bájitaltanos esszémet is, mely jól sikerült. Már csak el kell készíteni gyakorlatban.

A Roxfort ódon falai között sosem volt még ekkora pompa. A márványlépcső korlátjain önfagyasztó jégcsapog csillogtak. A nagyteremben felállított tizenkettő karácsonyfa díszei ékesebbek voltak, mint az elmúlt években. Világító magyalbogyóktól egészen az igazi, huhogó aranybagjokig volt minden. A lovagi páncélokat egy trükkös bűbájjal sikerült rábírni, hogy ha valaki elhalad mellettük akkor karácsonyi dalokat zengjenek.

A diákok izgatottak voltak, mert holnap lesz egy Roxmorti hétvége, melyen mindenki beszerezheti az ajándékait, és a báli tuháit. Ginny, Luna, Terry, és Hermione lefoglaltak maguknak, tehát nem fogom megúszni.

————

-Gyere már!-rángat Ginny.

-Nem.-makacsolom meg magam. A nagy tölgyfa ajtó előtt szenvednek velem. Nincs kedvem menni, de be kell látnom hogy nincs ruhám.

-Elviszik a jó tuhákat, és már csak a fültréfásak maradnak nekünk.-mondja Luna. Nem tudom hogy mik azok a fültréfások, és nem is akarom megtudni.

-Jó.-egyezem bele nagy sóhajtva.

Engem átkarolva baktattunk le vidáman a faluba. Mindenhol izgatott, és karácsonyi lázban égő diákot lehetett látni. Valakinek már ajándékcsomagok is voltak a kezükben. A falu is fényesen díszelgett. A házakat fényfüzérek vonták be, é néhánynál még elvarázsolt díszeket is fel lehetett fedezni.

-Erre.-húzott be Terry egy kisebb utcába.

Egy aranyos, visszafogott stílusú ruhaboltba mentünk be. Halkan szólt a zene, és kellemes illat terjengett a levegőben. A kirakatban díszes báliruhák voltak kiállítva, és itt bent is rakásig voltak a különdöző színű, és fazonú ruhák.

-Jó napot!-köszöntünk illedelmesen.

-Sziasztok kedveskéim.-jön elő, egy már kicsit idősödő nő.-Ruhát szeretnétek?

-Igen.-bólint Ginny magabiztosan. El is felejtettem említeni. Ginnyt Nevill hívta meg, Hermionét Krum, Terryt valamilyen Daniel, és Lunát Dean. Engem még senki...

-Ki kezdi?-én csak leültem egy fotelbe, és megvártam míg végeznek. Annyi ruhát próbáltak fel, hogy az hihettelen. Egy idő után meguntam, és el kezdtem körbe járkálni. Végighúztam a kezemet a ruhákon. Mindegyik túl díszes volt. Rikító színű, csillámlós darabok, melyek nem illettek hozzám. Aztán megakadt egyen a szemem. És tudtam hogy az lesz az igazi. Gyorsan odavittem a kasszához, és kifizettem míg a többiek még válogattak.

Egy óra múlva a cipősboltban kötöttünk ki. Majd ott is végezve megittunk még egy vajsört, beszélgettünk, és visszamentünk a kastélyba. Gyorsan elküldtem még egy levelet Aramissal anyáeknak. Kockázatos, de remélem sikerült.

———-

Karácsony első napja. Izgatottan ébredtem fel, mikor megláttam az ágyam végében lévő ajándékkupacot. Felkeltettem a többieket is.

Én Hermionénak egy olyan táskát adtam, melyen álcázott tágítóbűbáj van, és a belsejében könyvespolcok tömkelege sorakozik. Így könnyedén tudja cipelni a könyveit, és bárhova magával tudja vinni. Ő-mivel mellettem volt-azonnal a nyakamba ugrott, és majd meg fojtott. Harry és Ron rengeteg édességet kapott tőlem, és kviddicses dolgokat. Luna egy kék karkötőt kapott, míg Terry egy azúrkék, pillangós nyakláncot. Perselusnak egy olyan füzetet kapott, ami jelszóra nyílik ki. Ebbe írhatja a saját keszítésű bájitalreceptjeit. Dracora még mindig haragszom, de nem hagyhattam ki. Egy karkötőt kapott tőlem. Sárkánybőrből készült, egy újnyi vastag volt. Rajta sötétzöld kígyó tekergett.

Én sok édességet kaptam. Darcotól egy karkötőt. A faleveles nyakláncom párját. Vigyorogva csatoltam fel a karomra. Hermione könyvet adott. A Főnix legendáját. Extra rajzokkal. Perselustól egy vajszínű kardigánt kaptam, melynek a zsebei álcázott tágítóbűbájjal voltak ellátva. McGalagony, és Dumbledore egy csodaszép fülbevalót adott, mely jól fog menni a báli ruhámhoz.

A nap további része pihenéssel telt. Összegyűltünk a fiúk szobájában. Beszélgettünk, és csak elveztük a pihenést. Öt órakkor viszont startoltunk Hermionéval készülődni.

-Csak hogy megjöttetek!-kiálltja Lavender.

-Kisminkelünl titeket, és megcsináljuk a hajatokat.-tapsolgat Parvati. Hermioneval összenézünk.

-Igazán nem kell.-hárítom el őket.

-De de.-és már húz is a székbe Patil.

Sürögtünk, forogtunk a szobában. Lavender a haja,at, és a körmömet csinálta meg a ruhámhoz illően. Parvati Hermione haját, míg Patill az enyémet csinálta. Ennyi hajlakktól kettétudom törni a hajamat. De komolyan.

-Kész.-jelentette ki Lavender, mikor végeztünk mind.

-Öhm...-emelem fel a kezemet.

-A ruha!-kiállt fel Hermione. Ezt akartam mondani.

Megvártam míg mind felöltöznek, hogy ne legyen nagy a kavarodás. Hermione ruhája csodaszép volt. Rózsaszín, és rétegekben hullott alá. Az ikrek a náluk hagyományos viseletbe öltöztek. Lavender pedig egy sötétzöld, földig érőt választott.

-Te?-kérdezik.

-Megvártalak titeket.

-Na gyerünk.

Megfogtam a ruhámat, majd bementem a fürdőbe. Lezuhanyoztam, vigyázva a hajamra, és a sminkemre. Kivettem a tartóból a ruhámat. Valami lélegzetelállító volt. Az egész vérvötös volt. Nem volt válla sem, de nem is volt nagyon dekoltált. A szegélyét vörös virágok díszítették. Volt egy kis újja, de nekem a szoknya része volt a kedvencem. Az egészet tüll borította, és a bal lábamnál nagyon fel volt vágva. Óvatosan vettem fel a ruhámat. Majd jöhetett a magassarkú. Oldalra néztem, a fülbevalómért, de ekkor mást is láttam ott. Egy dobozt, melyen volt egy papír is. Kinyitottam a levelet, és olvasni kezdtem a kanyargós szavakat.

Kedves Főnix!
Tudom, hogy tündökölni fogsz a bálon, de fogadj el tőlem valamit. Ezt a mindenkori Főnixek viselték. Régen elveszettnek hitték.
Ragyogj a parketten, és érezd jól magad.
Szeretettel: az előző Főnix.

Azta. Kinyitottam a dobozt, és elállt a szavam. Egy csodálatos arany tiara volt benne, vörös ékkövekkel díszítve. Óvatosan, és tátott szájjal emeltem fel a kezembe. A tükör felé fordultam, és felhejeztem a fejemre. Tökéletesen illett a ruhámhoz.

-Köszönöm.

-Szívesen.-erre ilyedten fordulok oldalra, ahol meglátok egy tűzből álló, már idősebb nőt. Mosolyogva néz végig rajtam.

-De...hogy...-próbálom összeszedni a gondolataimat.-De ha maga volt az előző Főnix, akkor maga halott.

-Halott vagyok.-mosolyog még tovább.-De majd ha eljön az idő, a mestered leszek.

Ezzel elhalványodott, majd teljesen eltűnt, egyedül hagyva engem a kérdéseimmel.

-Elena! Menned kell!-igaz is. Egy fél órával hamarabb kell odaérnem. Félve nyitottam ki az ajtót.

-Na milyen?-kérdezem a lányokat, mire felém fordulna. Azonnal elképednek.

-Azta...-csak ennyit vít Ginny kinyögni.

-Csodaszép vagy.-mondja Hermione, mire a többiek bólogatnak.

-Köszönöm.

Gyorsan-vagyis magassarkúban egy kicsit lassabban megyek le a klubhelyiségbe. Kikukucskálok az ajtón, és észre veszem, hogy a legtöbb fiú lent van. Kitárom az ajtót, majd a döbbent tekintetek sokaságában haladok kifele. Méltóságteljesen vonulok végig a folyosókon, nem törődve azzal, aki utánam fülyül. Mekkora illetlenség ilyet csinálni egy lánnyal. A lépcső előtt még veszek egy nagy levegőt, mivel ott lent is sok fiú áll. Bátorság. Rálépek az első lépcsőfokra, mire minden fiú rámkapja a tekintetét. A magassarkúm nagy hangot ad a márványlépcsőn. Végigpásztázom a döbbent tekintetű fiúkat. Harry, és Ron vigyorogva bólintanak, Seamus a nyálát csorgatja. Cedric döbbenten néz végig rajtam, majd elmosolyodik. Dracora kicsit több ideig nézek. Szemkontaktust teremtünk. Ő csak elnyíló ajkakkal néz végig rajtam. Alaposan, mindem apró részletet végignéz a ruhámon, majd visszanéz rám. Akkor már én is megengedem magamnak hogy megnézzem őt. Szőke haja rendezetten áll, csokornyakkendője mereven figyel. Fekete dísztalárjában, és lakkozott cipőjében igen sármosan néz ki. Visszavezetem a tekintetem a szemére. Mivel nincs párom, ezért elindulok a nagyterembe.

-Elena?-kérdezi mellőlem egy fiú.

-Igen.-fordulok felé.

-Nem hiszem, hogy ez sikerülhet, mert egy ilyen szép hölgynek biztos van kísérője, de azért megkérdezem. Lennél a partnerem?-néz rám, igézően kék szemével. Velem egyidős lehet. Láttam már itt. Zcknek hívják. Zack Wilson. És hugrabugos.

-Zack ugye?-erre ő csak bólint egyet. Megeresztek egy féloldalas mosolyt, majd belecsúsztatom a felém nyújtott kezébe a kezemet.-Szívesen lennék a párod.

Erre ő rámmosolyog, majd hátrafordul a barátaihoz, és a levegőbe bokszol. Muszáj volt rajta felnevetnem. Így láthattam azt is, ahogy Harry, és Draco rosszallóan méregeti. Örültem volna annak, ha Draco legalább megkérdezi, hogy eljönnék e vele a bálba. De nem tette meg, és ez rosszul esett.

-Elena!-néz rám tátott szájjal McGalagony. Majd idejön hozzám, és óvatosan megölel.-Csodaszép vagy.

-Köszönöm. Maga is tanárnő.

Mindenki megdicséri a ruhámat.

-Ez az amire gondolok?-kérdezi a tiarámra célozva Dumbledore.

-Ühümm...-bólintok mosolyogva.

-Megtisztelsz majd egy tánccal?-kérdezi az igazgató.

-Csak akkor, ha először McGalagony professzorral táncol.-sandítok rá mindenttudóan.

-Elfogadom az ajánlatot.-biccent, majd vissza megy a többi tanárhoz.

-Nagyon szép vagy.-jön mellém Perselus.

-Köszönöm.-mosolygok rá.-Te is fess vagy ma.

-Ugyan az van rajtam.-néz végig fekete talárján.

-Akkor lehet, hogy a háttér miatt.-mutatok körbe.

A nagyterem teljesen fehérbe burkolózott. Kör alakú asztalok álltak, körülöttük fehérbe csomagolt székekkel. A teríték ezüstösen csillogott. Az italos pult egy hatalmas jégkastélyt formázott. A helyiségben egy szinpad is helyet kapott. A táncparkett pehér volt, mint minden más. Olyan volt a hely, mintha hó borította volna. Elképesztően nézett ki.

-Lehet.-rántja meg a vállát.

Az est elkezdődött. A bajnokok tánca nyitotta meg a bált. Később a táncba csatlakozott Dumbledore és McGalagony. Őket követte a többi páros, legyen az tanár vagy diák.

-Szabad?-kérdezte Zack felém nyújtva a kezét.

-Szabad.-fogom meg, majd máris egy szempillantás alatt a táncparketten találom magam.

Több mint öt dalt végigtáncoltunk. Csodálatosan táncol, és nem lép rá a lábamra. Normálisan viselkedik. Teljesen értelmesen tudtam vele beszélgetni, sokat nevettünk. A vacsora is mennyei volt, ahogy a sütik is. Pörögtem, táncoltam...csodás volt.

Utána Perselus, és Dumbledore is felkért táncolni. Majd kicsit később, kiálltam pihenni. Nem könnyű magassarkúban táncolni.

Éppen az italos pultnál voltam, mikor valaki mellém szegődött.

-Gyönyörű vagy.-suttogja Draco a fülembe.

-Köszi.-fordulnék el, de ő a könyökömnél fogva marasztal, és maga felé fordít.

-Mit tettem?-néz szomorúan a szemembe. Állom a pillantását.

-Nem mutatkozhatsz velem.-csak ennyit mondok.

-Az a baj hogy nem kérdeztelek meg?-lehajtom a fejemet, mert ez így tényleg gyerekesnek hangzik. Kezével megfogja az államat, és gyengéden felemelk a fejemet, kényszerítva hogy a szemébe nézzek.

Bólintok.

Mosolyogva rám néz, majd a kezét nyújtja.

-Megtisztelnél egy táncal?-levakarhatatlan vigyorral a fejemen fogadom el az ajánlatát.

Éppen egy lassú zene megy, ezért a fejemet a mellkasára hajtom. Így táncolumk a dalra. Kizárjuk a körülöttünk lévőket. Nem törődünk a minket bámulókkal, csak egymásnak simulva táncolunk a tömegben. Érzem minden egyes szívdobbanását, és lélegzetvételét. Valószínűleg ezzel ő is ugyan így van. Megnyugtató a közelsége. Érzem a parfümjének az illatát. Jól elraktározom magamban a pillanat minden egyes percét, mert ki tudja mikor lesz minden ugyan ilyen. Felemelem a fejemet a mellkasáról, és felnézek rá. Így, hogy magassarkú van rajtam, majd hogy nem egymagasak vagyunk. Ő is rám néz. Hosszasan nézzük egymás arcát, elraktározva minden apróságot. Mikor újra megtaláljuk egymás tekintetét, akkor mind a ketten elmosolyodunk. Feljebb hajolok hozzá, és egy puszit adok arca bal oldalára.

-Köszönöm.-suttogom neki, majd újra a vállára hajtom a fejemet.

Sok idő után ez volt életem egyik legjobb pillanata. Nem éreztem még ilyen jól magamat. Mindig csak a munka, és a kötelesség. Itt és most mindent elfelejtettem, és csak az engem tartó fiúra koncentráltam. Kizártam mindent és mindenkit, rajta és a zenén kívül. Végigtáncoltunk a termen, nem törődve a tömeggel. Önfeledten élveztük egymás társaságát, és a pillanatot. Egyikünk sem törődött azzal, hogy lesz e ennek következménye. Nem érdekelt minket a múltbéli viszály, és a jövő titka. Csak a jelennek éltünk. Csak egymásnak, és csak a pillanatnak. Mellette megtaláltam a nyugalmat, és a régen elvesztett boldogságomat. Újra megtanultam érezni, és élni. Vele. Nem tudom mit érzek, de Draco Malfoy megbolondítasz.

Sziasztok! Kicsit megkéstem a résszel, de cserébe jó hosszú lett. Ha bármimkérdésetek van, vagy kérésetek, akkor írjatok nekem privátban. Sajnos a következő rész csak nagyon későn fog kikerülni, mert most elutazunk, és után festeni fogunk. Úgy hogy nem tudom, mikor tudom majd hozni. Előre is elnézéseteket kérem.