-Saphira.-suttogom mire ő fejet hajt előttem.

Ma egy nappal a próba előtt vagyunk. Hosszú volt az ezt követő két nap.

Vasárnap reggel még mindig tiszta kómásan keltem fel. Megbabonázott a sárkány. Még aznap este felkerestem az igazgatót, nyomomban McGalagonnyal, és Perselussal. Mert mint kiderült egyikőjük sem tudott erről az elhallgatott információról. Dumbledore pontosan ugyan azt mondta, amire gondoltam. Félt, hogy mindent hátrahagyva elindulok, és megkeresem ezt az állatot. Hogy gondolhatott ilyet? Persze igen is érdekelt volna, de fontosabb dolgom is volt. Először is nem tudtam, hogy ez az állat mi lehet. Ló, sárkány, vagy egy hernyó? Céltalanul elindulni a legrosszabb dolog, főleg úgy, hogy a halálfalók egyre többször tűnnek fel. nem kockáztathattam, hogy rám találjanak. A másik meg, hogy Harryt sem hagynám itt. Valaki bele keverte ebbe a szarba, és nekem segítenem kell, hogy ki tudjon mászni belőle. Pláne, ha az a valaki az életére is tör. Ezt Sirius is megmondta neki. Mert én nem mentem el a találkára, mert ugye bár éppen Dumbledorenál őrjöngtem, Perselussal együtt, hogy miért titkolt el egy ilyen fontos információt. Azt is elmesélte nekem. hogy Ronnal is újfent összevesztek. Az az agyalágyult még mindig féltékeny Harryre. Tulajdonképpen megértem, hogy Perselus néha kiakad tőlük. Egyáltalán nem hibáztatom.

Hermione, és Harry ezalatt a két nap alatt megpróbálták kideríteni, hogy Harry hogyan győzheti le a sárkányt. Mert az az istenverte Hagrid megmutatta neki. És persze Madame Maximenak is. Ő meg habozás nélkül elmondta Fleurnek. Jó megfigyelő vagyok. Tisztán látszott a lány sápadt arca. Feltételezem, hogy már Viktor is tudja. Nem tetszik nekem az az ember. Folyton a könyvtárba jön, persze akkor amikor én, és Hermione is ott vagyunk. Mily véletlen pont a hozzánk legközelebb eső könyvespolcnál áll meg, és kezd el olvasni egy könyvet. A rajongó táborával pont halál csöndben vannak. Kikészít engem ez az ember. Nem tudunk tőle tanulni. Meg folyton Hermionét lesi, és mikor ezt felhoztam 'Mionénak akkor egy picit elpirult, de attól még a szemével meg akart ölni

A lényeg a lényeg, hogy nem sokra jutottak. Vagyis...de. Mordon szerint Harry seprűn nagyon jó, ezért azzal kéne valamit kezdenie. Ez jó, csak az a baj, hogy a bajnoknál pálcán kívül nem lehet semmi már. Gondoltam, hogy az Invitó jó lenne, de én nem segíthetek nekik. Tudtommal a begyűjtőbűbáj engedélyezett, mivel csak a pálcát használja. A seprű az iskolában lenne, ezért szabályt ebből a szempontból nem szegne. Viszont, amint a kezébe került, ki is lehet zárni, mert igaz, hogy varázspálcával hívta oda, de na. Értitek. A seprű nem pálca.

Hétfőn, Hemione Krum elől menekülve berángatta Harryt egy üres terembe. Ott megtanultak több kisebb-nagyobb varázsigét, köztük a begyűjtőbűbájt. Sajnos mással nem sokra mennek.

A sárkányok különleges teremtmények. Nem lehet őket egykönnyen megölni, sem megsebezni. A bőrük ősi varázslattal vannak átitatva, melyeken csak a legerősebb bűbájok tudnak áthatolni. Harry nem tudna egy Avada Kedavrat varázsolni, mert ahhoz igazán kegyetlennek kell lennie. Nincs elég gyakorlottsága, és tudása a magasabb fajta varázsigékhez. Ezt még Hermione sem tudná megcsinálni. Ellenben velem. Én már öltem embert. Persze csak védekeztem, és úgy pattant vissza az átok, de akkor is az én hibám. Van bennem harag, és kegyetlenség is. Harag Voldemortiránt, és kegyetlenség a sötét oldalam miatt. Ami ne felejtsük el egyre kevesebbszer vesz erőt rajtam. Tök jól tudom már megfékezni. Persze néha ki kell engednem. De azt meg tudom tenni egy üres tanteremben. Majd nem mint a vérfarkasok. Csak olyan öt perc múlva már végeztem is vele.

Harry úgy döntött, hogy mivel Fleur, és Krum is tudja, ezért elmondja Cedricnek a sárkányokat. Mint szervező, nem helyeseltem, de mint barát abszolút jó ötletnek tartottam. Nem lenne fer, ha már a másik három tudja, akkor őt meg meglepetésként érje. Aljas dolog lenne, és tudom, hogy Harryn kívül a másik kettő nem szólna neki. Egyszer ez a jó szándéka fogja a sírba vinni...

Ma este, mikor végre van egy kis szusszanni való időm, lemegyek Perselushoz beszélgetni egy kicsit.

Az üres folyosókon, már zavaróan hangos volt a cipőm. Minden lépés visszhangot vert. A falakat a gyér fáklyafény világította meg, és néha a felhők mögül előbukkanó Hold kékes-ezüstös fénye. ugyan ez a fény borult rá a birtokra is. A Fekete tóra, melyen a Durmstrangosok viharvert hajója állt, a Beauxbatonszosok ékesen díszelgő hintójára. Meseszép volt. Bár csak ki lehetne menni. Jó lenne hallani a megannyi állat, és különféle mágikus élőlény éjszakai mozgolódását a Tiltott rengetegben. Leülni a Fúriafűzhöz, és nézni ahogy az megpróbál csapdosó ágaival elérni. A tó mellett sétálni, és figyelni a holdfényben játszó sellőket. Jó lenne gondtalannak lenni. Elfelejteni azt, hogy iskolába jársz. figyelmen kívül hagyni, hogy bárhol veszély leshet rád. Hagyni a fenébe Voldemortot, és csatlósait. Csak gondtalanul nevetni, és élvezni a pillanatot.

Mióta a halálfalók újra mutatkoztak, nem is nagyon küldök haza baglyot a szüleimnek. Aramist is csak ritkán látogatom meg. Ha Mordon nem Mordon, és akkor, azon az óráján felismert, nem vagyok már többé biztonságban. Ahogy azok sem akik a közelemben vannak. Sem a családom, kik most távol vannak. Szünetekre sem kísérelek meg hazamenni. Elmondhatatlanul hiányoznak. A torna is. Csak mikor meglátogattam őket, akkor volt időm elmenni a csarnokba. kiélhettem minden fájdalmamat, és örömömet. Időm sincs elmenni Perselusszal ahhoz a teremhez.

Büszke vagyok, hogy három éve egyszer sem fordult meg a fejemben az önbántalmazás. Nehezen tettem túl rajta magamat. De voltak akik segítettek. Jobb lett a közérzetem, a hangulatom. Nem kell eltiltani az éles dolgoktól sem. Legalább ettől megszabadultam.

Álmosan, karikás szemekkel cammogtam le a pincelépcsőn. Sokszor jutott eszembe, hogy miért zárták el ennyire a mardekárosokat. Vannak közöttük egészen jó fejek is. Csak annyira elítélik őket, és a szóbeszédnek hisznek, hogy nem látnak ezek mögé. Lehet, hogy úgy tűnik ők tök jól elvannak, de nem. Nyomorultul érzik magukat. Esélyt sem kapnak, hogy barátkozzanak. Kitagadják őket, nem csak a mardekáros létük miatt, hanem esetleg a nevük miatt. Mint a Malfoy. Nem tehetnek arról, hogy melyik családba születnek bele. Azt a nevelést kapják amit a szüleik adnak nekik. Pláne ha aranyvérű vagy. Kell nekik egy új környezet, hogy ráismerejenek, hogy amiket eddig tanultak annak a fele sem igaz. Újra kell építeni magukban mindent. Ehhez kellene a többiek segítsége.

Futó pillantást vetettem csak a festményre, mely a mardekáros klubhelyiséget rejti, de mentem is tovább. Perselus ajtajánál álltam meg, és magamban bólogattam, hogy vagy jó tíz percet késtem. Nem baj. Már megszokta.

Lazán bekopogok.

-Szabad.-szól ki, kicsit vidámabb hangján. Amúgy nem így lenne, ha nem én jönnék.

Benyitok a szobába, majd kérdés nélkül levetem magam az egyik fotelba.

-Neked is szia.-néz rám felhúzott szemöldökkel.

-Szia.-legyintek, majd a karfán megtámasztom a kezemet, és azzal a fejemet. Így nézek fel rá, és csak akkor veszem észre a mögötte lévő Dracót. Fáradt, de vidám mosolyra húzódik a szám, mire neki is.-Hello.

-Szia.-nevet ki. Kettő az egy ellen. Értem én...

-Fáradtnak látszol.-ül le Perselus is egy fotelbe, míg Draco elfoglalja a kanapét.

-Gratulálok Sherlok, hogy észrevetted.-morgok rá. Úgy tűnik, valamit sikerült eltanulnom tőle.

-Tíz pont a griffendéltől.-húzódik szórakozott mosolyra a szája. Csak mérgesen csukom be a szememet.

-És ingerült is.-erre Dracora villantom kicsit vöröses szemeimet. A fiú felnevet, így hála Istennek nem veszi észre az egyre pirosodó szememet. Gyorsan Perselusra nézek, aki meglepődik. Egyenesen belebámul az időközben tűzpiros szemeimbe. Draco nevetése kezd elhalni, ezért mintegy lenyugtatásként megrázom a fejemet.Valamit segített, mert a szemem kezdte felvenni az eredeti színét.

-Jól van. Igen ideges vagyok.-csapok a karfára. Mind a két hímnemű érdeklődve figyel rám. Most pattant el bennem valami.-Ideges vagyok mert holnap lesz az a nyomorult verseny, nyomorult első felvonása, és már tiszta ideg vagyok! Ráadásul az össze versenyző tudja mi lesz a feladat! Alig tudok aludni, mert folyton a tanárok között kell ingáznon! A versenyzők meg segítséget akarnak kérni tőle, de nem értik, hogy nem segíthetek! Agybajt kapok!-hadarom el mérgesen.

A két férfi-egyik fiatal férfi, vagy hasonló-meredten néztek engem. Perselus arcán együttérzést láttam. Ő átérzi a helyzetemet. Igaz, hogy neki kevesebb dologgal kell foglalkoznia mint nekem, de ő még tanít is, és a szabad idejében dolgozatokat javít, esetleg velem edz. Draco csak szomorúan mered rám. Sajnos nem oszthatom meg vele a Tusás gondokat, és ezt ő is pontosan tudja. Nem érzi azt, hogy titkolózok előtte. Mellettem áll, és támogat. Meghallgatja a kiborulásaimat, és reggelig elnyúlva beszélget velem. Áldás ez a fiú.

-Tudok valamiben segíteni?-kérdezi Draco szeretetteljesen.

-Csak légy holnap mellettem.-sóhajtok fel fáradtan, de még így is egy hálás mosolyt villantok rá.

Felkelek a fotelból, és átülök Draco mellé. Cipőmet lerúgom, lábamat magam alá húzom, fészkelődök egy kicsit, majd a vállára hajtom a fejemet. Ő is kényelmesen elhelyezkedik. Így bámulok fel Perselus enyhén mosolygós arcára.

-Ott leszek melletted.-simítja meg Draco az arcomat.-Nem hagyom, hogy bajod essen.

Még szorosabban bújok hozzá. Bárki bármit mondjon erről a fiúról, az hazugság. Képes mellettem lenni, ÚGY hogy ÉN GRIFFENDÉLES vagy, és FÉLVÉR! Ha azt mondja, hogy megvéd, akkor azt úgy is gondolja. Sok mindenbe bele lehet kötni vele kapcsolatban, csak egy valamibe nem. Az pedig az, hogy ha a szavát adja, akkor be is tartja. Nem kell hozzá megszeghetetlen eskü. Csak ismerned kell.

-Elena.-szól Perselus.

-Igen?-pillantok fel rá.

-Emlékszel mikor egyszer arról beszéltem neked, hogy én is elkövettem egy hatalmas hibát?-kérdezi halkan. Szemét lesüti.

-Igen. De ne beszélj most róla. Majd ha itt van az ideje.-szólok gyengéden. nem akarok elutasító lenni. Persze, érdekel hogy mit követett el, de majd elmondja ha úgy akarja. Viszont abba sem akarom megakadályozni, hogy elmondja ami bántja.

-Szeretném megosztani veled.-tekint fel, majd mélyen bele néz a szemembe. Pillantása oldalra siklik, a mögöttem ülő Dracora.-És veled is. Tudom, hogy nem akarsz halálfaló lenni.-uhh...Ez most meglepett. Tudom, hogy Perselus az volt. és hogy a két legidősebb Malfoy is az.

-Az hogy nem akarok, nem számít a szüleimnek.-keményednek meg a vonásai, és érzem ahogy megfeszül. Hogy érezze, hogy mellette vagyok biztatóan ráteszem a kezem az engem ölelő karjára. Erre kicsit felenged, de még mindig feszült marad.

-Tudom. De fontos, hogy ezt a Sötét Nagyúr ne tudja meg. Mert akkor idő előtt meghalok.-jelenti ki fájdalmasan.-És én nem szeretnék. Mert van kiért élnem.-pillant rám. Hálásan elmosolyodok.

-Mi az hogy idő előtt?-esik le nekem. Összehúzott szemekkel nézek rá. Valamit nem mond el.

-Arról majd máskor.-legyint mint egy nemtörődöm stílusban.-Szóval...-kicsit nehézkesen megy neki. Biztos fájó emlék lehet.-Volt egy lány. Egy lány akit még a Roxfort előtt szereztem. Az isola viszont elválasztott kettőnket. Pedig jó barátok voltunk. Ő más házba került, és találkozott négy fiúval. Az a négy fiú nem kedvelt engem. Szerettek belém kötni. Egyszer az udvaron találtak meg. Megaláztak, és a lány segíteni akart, és pedig...-nehezen ejti ki a szavakat.-...olyat mondtam neki, amit nem bocsátott meg nekem. Soha nem volt olyan a barátságunk, mint ez előtt.-hajtja le a fejét.

-Mit mondtál neki?-kérdezem finoman. Szomorkásan rám néz, de közben az arca megkeményedik. Felállítja az okklumencia pajzsát.

-Sárvérű.-ejti ki mélységes megbánással a szavakat.

Most már tudom, mi lehetett. Ezekben az időkben is bántó, de akkor...Akkor amikor Voldemort erejében volt, és elnyomás alatt tartotta a mugli születésűeket sokkal bántóbb volt az a szó. Viszont ha ismerte Perselust a Roxfort előtt, és barátok voltak, akkor tudnia kellett volna, hogy nem gondolta komolyan. Az a négy fiú, akiket a barátjának vallt, azok miatt mondta ezt.

-Később hozzá ment az egyikhez a négy fiú közül.-tetőzze még a nyomorúságát. El nem tudom képzelni, hogy szegény mit élhetett át. Már az is nagy csapás volt neki, hogy megbántotta a lányt, akit feltételezhetően szeretett. De az mekkora volt amit akkor kapott, mikor megtudta, hogy végleg elvesztette, az még nekem is fáj.

-Ezért álltál be halálfalónak?-kérdezi Draco. Hangja együttérzésről árulkodott, és még szorosabban fonta körém a karjait.

-Ezért is.-bólint keserűen.-Akkor azt hittem, hogy amit ő képvisel az csoda. Hogy tanulhatnék tőle. Olyan nagy hatalmú lehetnék mint ő, és megmutathatnám a lánynak, hogy én is vagyok valaki. De a Nagyúr behálózott. Mikor arra került a sor, hogy ölni kellett, akkor nem léphettem ki. Azt sem hagyta, hogy a gondolat egyáltalán megforduljon a fejemben. A sok Cruciatus tett róla, hogy ne gondoljak rá.-összerezzen az emlékekre. Egy teljes percig meredten néz előre, fejben valahol máshol járva. Majd rám néz, és folytatja.-Elvárta a hűségemet. Ekkor tanultam meg az okklumenciát. Mindent ami kedves volt nekem elrejtettem. Féltem, ha tudomást szerez a lányról, akkor megöli őket. Majd megtudtam, hogy a lány terhes. Örültem a boldogságának, de azt...azt...kívántam...

-Hogy a gyerek bárcsak a tiéd lenne.-húzom szomorú mosolyra a számat. Alig láthatóan bólint, örül hogy nem neki kellett kimondania.

-Aztán...a Nagyúr tudomást szerzett róla, és a jóslatról. Az egész családot megölte. És én mondtam el neki a jóslatot.-teszi hozzá mint egy végszóként.

Pillantásomat Dracora emelem, és ugyan azt látom a szemében, mint amit gondolok. A jóslat...a lány...Voldemort...

-Hiába próbáltam, nem tudtam megmenteni. Az én hibám...-temeti a tenyerét az arcába.

-Nem...-kezdem, mire felkapja a fejét.-Nem a te hibád. Te tenni akartál azért, hogy megmentsd, és nem is szándékosan akartad a halálát. Nem tudhattad, hogy Vol...-mind a ketten megrezzennek a név hallatán.-Bocsánat...nem tudhattad, hgy a Sötét Nagyúr őket akarja megölni. A lány nem hallgatott meg, és ez volt a legnagyobb hibája.-látom, ahogy kételkedik abban amit mondtam, de egy kicsivel nyugodtabb lesz.

-Ki volt az a lány?-kérdezi Draco. Perselus lassan emeli fel a fejét, majd felém fordul. Ha a sejtésem igaz, akkor...

-Lily Evasn.-nyögi ki nagy nehezen, pillantását nem levéve rólam.-Megígértem neki, hogy megvédem a gyermekét.-és suttog még valamit, de azt már nem hallottam. De ha jól vettem ki, akkor valamit Lilyvel kapcsolatban.

————-

Ma van a próba napja. A tanítás csak délig tartott, hogy a diákok és a meghívott vendégeknek legyen idejük elsétálni a sárkány kifutóra. Én persze már hajnal óta ébren vagyok. Dumbledore csak egy csésze kávét engedett inni. Tényleg komolyan veszi azt, hogy figyel rám. Sajnos nem lehettem ott nap közben Harry mellett, de legalább Hermione mellette volt.

A kifutó nem egy átlagos állatkerti fajta volt. A lelátón lévő padok szorosan, körben helyezkedtek el, hogy minél több embert tudjanak fogadni. A lelátó közepén, szemben az ajtóval-melyen a bajnokok, és a sárkányok lépnek ki-volt a zsűri, és egyéb fontos, magas rangú ember helye. A lelátó, és a kifutó között húzódott egy rész, melyen sárkányidomárok járőröztek, és ahol a pajzs fel lesz húzva. A kifutó maga tele volt kisebb-nagyobb sziklákkal. Több dolog miatt is emelett döntöttünk, és nem a kopár terep mellett. A sziklákon a sárkány a termete miatt kicsit nehezebben boldogul, míg a bajnok könnyen el tud rejtőzni. A sziklák közötti részt földdel, és egy réteg homokkal fedtük be. A pálya közepén egy nagyobb placc volt szabadon hagyva. Ezen fogom majd elhelyezni az aranytojást, melyet a versenyzőknek meg kell szerezni. A sárkány persze ezen a területen fog a legtöbbet tartózkodni, ezért körben itt is elhelyeztünk sziklákat, de sokkal szétszórtabban. Én a lehető legközelebbi mögött leszek elbújva. Ha kellene a segítségem. Bár remélem, hogy nem kell közbe avatkoznom...

A bajnokok már kezdtek megjelenni. A nézők nyüzsögtek mint a hangyák, és izgatottan pusmogtak. A bírók közül csak Bumfolt, maradt itt a sátorban, mert ő osztja ki a sárkányokat. Remélem, hogy Harry nem a mennydörgőt húzza. Voltam mostanában a sárkánynál, és igen harcias. Nem tudom, hogy mire megy majd a seprűjével, mert ez a sárkány könnyen elszakítja a láncot. Pedig meg van bűvölve.

-Nagyon vigyázz magadra.-néz rám Darco komoly aggodalommal.

-Ígérem!-húzom magamhoz egy ölelésre.

-Nem akarlak elveszíteni.-suttogja a hajamba.

-Nem fogsz.-fúrom a fejemet még jobban a mellkasába.-Van egy ötletem.

Kíváncsi arccal tol el magától.

-Mi lenne, ha ez után az egyik hétvégét együtt töltenénk Roxmortsban? Persze kiábrándító bűbájjal, vagy valami mással.-dobom fel az ötletet.

-Nekem megfelel.-húzza mosolyra a száját.

-Mennem kell.-felpipiskedek, majd nyomok egy puszit az arcára.

Blaisenek is köszönök, majd szaladok az arénába.

Ott lépek ki, ahol a bajnokok fognak majd kivonulni. Az emberek kíváncsian tekintenek rám. Már izgatottak lehetnek. Néhány jelvényt látok megcsillanni egyesek ruháján. Sajnos a Creevey testvéreknek nem sikerült a Harryt szidó jelvényeket átbűvölni, de se baj. A szándék a fontos, és ezt Harry is elismeri.

A lelátó egyik részén meglátom a griffendéles csapatot. Ron még mindig durcázva ül, de remélem hogy ez a próba elveszi a kedvét a féltékenységtől. Hermione Luna, és Terry társaságában ül, és szemmel láthatóan feszült az arca. Ha jól láttam nem rég jött ki Harrytől. Hiába biztosítottam arról, hogy Charli és én is itt leszünk, egyáltalán nem sikerült megnyugtatni.

A másik oldalon pont most helyezkedik el Draco és Blaise. Dracon látni lehet az aggodalmat. Persze csak akkor veszed észre, ha már eléggé kiismerted. Egy külső szemlélő ridegnek, és unottnak mondaná, de én átlátok az álcáján. Ahogy Blaisenén is. Jóban lettem azzal a fiúval. Soka beszélgettünk, és majd hogy nem hasonlít is Dracora. Rajta is nyomokban fel lehet fedezni az aggodalmat, amit irántam érez, mivel barátok vagyunk, de az izgatottsága jobban látszik.

Nem törődve a kíváncsi tekintetekkel, és kérdésekkel-ez esetben Vitrollal-beállok középre. Laza testtartást veszek fel, majd előveszem a pálcámat. Egy bonyolult védőbűbájt fogok létrehozni, ami biztonságban tartja a nézőket. De előtte egy kis instrukció.

-Kedves nézők!-erre mindenki elhalkul, és csak is engem nézek. Körbe fordulok, majd folytatom.-Megkérjük önöket hogy a feladatok alatt ne hangoskodjanak, ne hergeljék a sárkányokat, és élesen világító tárgyakat ne használjanak. Aki ezeket megteszi, az veszélyezteti a bajnokok testi épségét, és mindenképpen felelősségre fogjuk vonni. Tehát kérem tekintsenek el az előbb felsoroltaktól, és szíveskedjenek felnőtthöz méltón viselkedni.Jó szurkolást, és szórakozást kívánunk!

Lehet, hogy egy kicsit nyers voltam, de a szép szóból úgy sem értenének. A sárkány egyik gyenge pontja a szeme. A másik ha hergelik. Azért vagyok itt hogy megakadályozzam az esetleges baleseteket, de ha valakit meglátok hogy szándékosan provokálja a sárkányt, azt én magam dobom be elé. A védőfal amit varázsolni fogok, az nem hang, és fény szigetelt.

Egy hosszú percen át kifújtam a levegőt. Szememet lecsuktam, és koncentráltam. Pálcát szorító kezemet magam elé emeltem, és mikor már nyugodtnak éreztem magam kinyitottam a szememet. Elmémet lezártam, kiürítettem, és levédtem az okklumencia segítségével. Majd szépen lassan neki kezdtem.

-Protego maxima, Fianto Duri, Repello Inimicum.-ezt kántáltam még el, annyiszor ahányszor kellett.

A Pálya szélétől elkezdve egy láthatatlan erő tér indult meg kupola alakban az ég felé. Épphogy csak megcsillant a fényben, de azonnal átlátszó lett. Legfelül, pont a pálya közepén zárult össze. Nehezen lehet áttörni, de nem kételkedek abban, hogy ez megakadályozza a mennydörgőt.

Elégedetten konstatáltam, hogy sikerült, majd az ámuldozó szempárok forgatagától hátat fordítottam, és vissza masíroztam a bajnokokhoz.

-Ki mit kapott?-kérdezem kíváncsian.

Mindegyikük arca meggyötört volt. Látszott rajtuk, hogy elszántan gondolkodnak, és próbálnak valami stratégiát kitalálni. Közben-míg senki nem válaszolt-összehúzott szemöldökkel fordultam körbe.

-Hol van Bumfolt?-kérdezem lőre sejtve a választ.

-Elment zsűrizni.-rántja meg a vállát Krum.-Azt mondani, hogy majd megoldod.

Dühösen fújtattam egyet. Nem igaz, hogy képes volt rám hagyni mindent.

-Na akkor ki mit kapott?-kérdezem meg újra.

-Walesi zöld.-mondta Fleur elhúzva a száját. Az még nem is annyira nehéz. Csak a szeme közé kell célozni. Attól megzavarodik. Remélem tudja a csaj, mert ha nem, akkor kicsit megsülhet...

-Kínai gömblángsárkány.-feleli Krum kihúzva magát. Csak a számat húzom ezen a magabiztosságon, de nem teszek rá megjegyzést. Kíváncsi vagyok, hogy a pályán is ennyire magabiztos lesz e.

-Svéd sróforrú.-mondja Cedric. Azzal ő könnyen el fog bánni, bár lehet egy kicsit lefárassza.

-Hát barátom...-veregetem meg a mellettem álló Harry vállát.-Ha a mennydörgő nem fog megenni, akkor szerencséd van.-mondom cseppet sem nyugodtan.

-Kösz.-horkant fel mellettem.

-Hé.-fordítom magam felé, kényszerítve hogy nézzen rám.-Én ott leszek, és vigyázok rád.-szorítom meg a vállát. Egy halvány mosoly kúszik az arcára, majd válaszol.

-Ezt nem nekem kéne mondanom?-húzza fel a szemöldökét.

-Tényleg!-csapok nevetve a homlokomra.-Te fiú vagy!-mutatok rá. Hiába a feszültség, ezen még ő is elneveti magát.

-Nem is tudtam.-mondja két nevetés között.

-Hát akkor szívesen.-kacsintok rá, mire még jobban nevetni kezd. Legalább eltereltem egy kicsit a figyelmét.

Már megszólalt a verseny kezdetét jelző csengő szó.

-Figyeljetek!-szólok a bajnokoknak, mire körém gyűlnek. A sorrend: Cedric, Fleur, Viktor, és Harry. Ha meghalljátok, nem a csengőt, hanem a harangot, akkor kell kimennetek. Én nem maradhatok itt veletek, mert kint van a helyem. Ha segítség kell, és úgy érzitek hogy feladjátok, akkor küldjetek fel egy piros jelzőfényt. De ha kell, akkor magamtól is beavatkozok. Az a helyzet súlyosságától függ.-magyarázom, mire bólintanak, jelezve hogy értik.-Sok szerencsét kívánok!

Azzal sietősen a sárkányok felé veszem az irányt.Mivel Cedric kezd, ezért a svéd sróforrúhoz fordulok.

-Engedjék ki.-mondom a sárkány őrének. Ő engedelmesen kinyitja a ketrec ajtaját, majd a sárkány nyakán lógó láncot a kezembe adja. Felveszem a ketrec mellett lévő aranytojást, majd már indulnék is ki, mikor Charli megállít.

-Óvatosan.-jön oda hozzám megölelni.

-Mikor nem voltam óvatos?-húzom fel a szemöldökömet.

-Nem is tudom...-teszi az állára a kezét, gondolkodást imitálva.-Mondjuk mikor egyedül rohantál be vagy húsz halálfaló közé.-néz rém helytelenül.

-De nem lett bajom.-mutatok végig magamon.-Mást mondj.-forgatom meg a szememet.

-Hmm...-most rosszallóan néz rám. Na most mivel fog előállni?-Mondjuk félelem érzet nélkül fogsz négy kifejlett sárkány mellett parádézni.-néz rám mérgesen.

-Mond csak.-teszem csípőre a kezemet.-te látsz rajtam színes parókát, és konfettiszórót?-teszem fel a kérdést. Már nyitná a száját, de belé fojtom a szót.-Nem. Jó. Mert akkor nem parádézni megyek.-sértődök meg.

-Oké.-emeli fel védekezően a kezét.-Mielőtt rám uszítod a sárkányodat...-bök Saphira felé.-...elmondom, hogy javíthatatlan vagy.-csóválja meg a fejét.

-Nem. Csak betörhetetlen.-kacsintok rá, majd elindulok.

A kifutó előtt még megtorpanok.

-Finoman lécccci.-húzom el a szót, és a sárkányhoz fordulok.-Azért ne öld meg, mert nem akarok a papírmunkával vesződni.-erre, ha lehet ilyet mondani, a sárkány elmosolyodott. Bólintással jelezte, hogy megértette. Még álltam ott egy kicsit, majd mielőtt elindultam volna, a sárkány az orrával megbökte a karomat.-Igen?-fordulok felé. Ő fejével kifele int.

Hosszan fújom ki a levegőt, majd elindulok, nyomomban a sárkánnyal. Persze ő tiszteletet parancsolóan feszít mellettem, kihúzva magát, és felemelve a fejét. Csak megcsóválom a fejemet, majd vezetem a helyére.

Körülöttünk csodálkozó kiáltások hangzanak fel. Mindenki megbabonázva nézi a sárkányt.

Bevezetem az üresen hagyott helyre, és a ,,fészekbe" teszem a tojást.

-Nézz rám!-parancsolom a sárkánynak.

Ő engedelmesen felém fordul, és orrával nekem dörgölőzik. Halkan felnevetek.

-Ügyes leszel.-simítom meg a két szeme között.

Kezemet lassan húzom le zöld, csillámló pikkelyei mentén, egészen az orráig. Átölelem vastag nyakát, vigyázva, hogy ne szúrjam meg magamat a tüskéivel. Megpaskolgatom, majd elhúzódok tőle.

-Figyelj most rám.-hiába bízik bennem, egy sárkánynál nem jó a hirtelen mozdulat. Főleg, ha bezárva érzi magát. Az sem segít, hogy képletesen láncra van verve. Jobb, ha a mozdulatainkat hangosan is kimondjuk, így ha nem is látja, tudja mit csinálunk.-Most óvatosan a nyakadhoz nyúlok.-felcsúsztatom a kezemet, egészen a láncig.-Most kikapcsolom a láncot.-gyengéd mozdulatokkal nyúlok oda, majd lekapcsolom a nyakát átölelő ,,nyakörvről". Ledobom a kezemben lévő láncot magam mellé.-Most felveszem ezt a láncot.-elengedem a nyakát, kezemet ugyan olyan finom mozdulatokkal húzom vissza, mint ahogy odafele. Bal kezemet az orrán tartom, ezzel jelezve a jó szándékomat. Másik kezemet magam mellé engedem, Szépen elkezdek leguggolni. A sárkány tekintetével végig követi a mozdulataimat. Ahogy leguggoltam, lenyúlok a mellettem lévő láncért, és felveszem.-Most ezt fogom rád akasztani. Oké?-kérdezem tőle. Tudom, hogy nincs választása, de hátha így nem akar megenni. Bólint egyet. Kezemet ugyan olyan gyengéden vezetem vissza, közben szorosan markolom a nehéz láncot. Ahogy elérem a nyakörvét, egy gyors mozdulattal rákapcsolom.-Szép volt.-paskolom meg az orrát. Csak megrázza a fejét, majd hátat fordít nekem, és elhelyezkedik a tojás fölött.

Felkapom a láncot, oda dobom Charlinak, majd elfoglalom a szikla mögött lévő helyemet.

Cedric jól kezdett, de hamar lefáradt. Az átkai jók voltak, de nem tudott pontosan célozni. Kissé megégett, de egyéb baja nem lett. Volt pár húzós helyzet, de álltalában kimászott belőle, így nem kellett közbe avatkoznom. Nem egészen tizenöt perc alatt végzett a feladattal, és egy kicsit fáradtan, de egyben vonult le a pályáról.

Kimentem a következő sárkányért, ami a walesi zöld volt. Kedves egy teremtés. De kicsit makacs. Több idő kellett, mire képes volt megbízni bennem.

Fleur nagyon rosszul indított. nem merte használni a pálcáját, mert annyira remegett a keze. Inkább csak vetődött, elbújt a sziklák mögé. Próbálkozott a sárkány mögé kerülni, de egyszer felkenődött a falra. Nem számolt a sárkány hosszú farkával. Nála is voltak merészebb helyzetek, de hála Istennek nem kellett közbe avatkoznom. Tíz perc alatt végzett. Nagy kárt nem szenvedett, csak pár égési, és horzsolási sérülést. Meg megijedt. Ki nem ijedne meg, ha szembe találkozik egy kifejlett sárkánnyal?

A kínai gömblángsárkány szívós egy egyed. Hallgatott rám, de szeretett szórakozni is velem. Kedvelem őt, de tíz perc múlva már nagyon untam. Muszáj volt oda rángatnom, és megkérni, hogy viselkedjen. Erre csak kacsintott. Nem tudtam, hogy a sárkányok kacsintani is tudnak!

Krum magabiztossága nem nagyon szállt el. Szó szerint farkas szemet nézett a sárkánnyal. Ügyesen cselezett, és hárított. Kevesebbszer kellett menedéket keresnie. Fürgén mozgott, és hamar oda is került a tojáshoz. Talán ő volt a leggyorsabb. Rajta is csak pár karcolás volt. Magabiztosan ment le a pályáról. Bájgúnár 2.0

Mind a hármójuknak sikerült megszerezni a tojást. Ebből következik, hogy már csak egy ember maradt. És egy sárkány.

Megálltam Saphira ketrece előtt. olyan mintha érezném azt amit ő. Az érzéseit. Most egy kicsit talán izgult. De lehet, hogy ez a saját érzésem.

-Szia kislány.-nyitom ki a ketrecet, majd lánc nélkül vezetem.

-Nem kell hozzá?-kérdezte egy idomár megszeppenve.

-Hozzá nem.-mosolygok rá, majd vissza fordítom a tekintetem, az engem bökdöső Saphira felé.-Mit szeretnél?-húzom fel az egyik szemöldökömet. Ő csak lejjebb hajol, majd leül.-Ó nem!-esett le mit szeretne.-Nem, nem, nem, és nem!-emelem fel a kezemet, a tiltakozás jeleként.-Nem ülök fel a hátadra.-erre ő csak oldalra fordítja a fejét, mint aki nem érti, hogy miért mondom ezt.-Nem leplezhetem le magam.-sziszegem neki úgy, hogy senki más ne hallja. Csalódottan engedi le a fejét, de úgy látom megértette.-Gyere.

Sokan meglepődnek, nem csak Saphira nagysága, és ritka veszélyes fajtája miatt, hanem azért is, mert úgy jön utánam mint egy kiskutya. Kutyának túl harcias, kicsinek meg...túl nagy. Vele sokkal hamarabb boldogultam, mint a többiekkel.

-Ne égesd halálra.-paskolom meg a nyakát. Bólint egyet, mire elindulok a sziklám felé. Nem, nem vagyok fóka, és nem, nem napozni megyek.

Harry falfehér arccal jött elő. Sokat nem nézelődhetett, mert Saphira azonnal megtámadta.

A tüze képes volt elégetni egy egész követ. Harry vetődött, támadta, és próbált a tojás közelébe kerülni, de mind hiába. Egy hajszálon múlott, hogy ne égjen el élve, csak sikerült neki gyorsan egy szikla mögé bújnia. Igen ám, de az a szikla elkezdett olvadni. Egyre kisebb, és kisebb lett. Csak vártam, de mikor közbe léptem volna, egy suhanó hangot hallottam. Harry Tűzvillámja. Ügyes taktika. A tűz megpörkölte egy kicsit a haját, de mikor a többi részét is elérte volna, felpattant a seprűre, és fölemelkedett. Saphire követte őt, és fáradhatatlanul okádta a tüzet. Sikerült egyszer megpörkölnie mind a seprűt, és mind Harryt is. De nem volt még súlyos a helyzet. Saphira egy pillanatban megszédült, megtántorodott, és ezt a helyzetet választotta Harry. Zuhanórepülést indított, és megszerezte a tojást. A leggyorsabban.

Nem figyeltem a történtekre, hanem vissza vezettem Saphirát a többiekhez. El kellett búcsúznom tőle. De még annyit hallottam, hogy Harry, és Krum az első kettő.

-Ha kellesz hívlak.-erre ő fejet hajt előttem, mire én is meghajolok.

Dracot gyorsan megöleltem, és mentem is aludni. Nem foglalkoztam a klubhelyiségben zajló bulival. nagyon fáradt voltam, és készülnöm kellett a következő fontos dologra. A Karácsonyi bálra. De még ahogy láttam, Harry és Ron rendezte a kapcsolatukat. És nem sokára bál!!!