Holnap hosszú, fárasztó, és izgalmas napom lesz.

Reggel csak úgy kipattantak a szemeim. Hihetetlen. Ma varázslókkal fogok találkozni. De ők mit hordanak? Süveget, és hosszú köpenyt mint a mesékben? Ha igen honnan szerezzek olyat? Mert hát csak nem mehetek egyszerű ember ruhában. Vagy ők is olyanokban járnak? Mivel az emberek közül kell átmenni erre az útra ezért gondolom nem vehetik fel a szokásos ruhájukat. A másik gond az az, hogy mit merre keressünk. Mert mi muglik-megtanultam, hogy az a varázstalan embereket jelenti-vagyis anyáék, meg azért én is hogy igazodjunk ott el? Mert gondolom nem egy egyszerű könyvesboltot kell majd keresni. Sem egy egyszerű ruhaboltot. Vagy netán egy papírboltot. Sport bolt sem illik bele a képbe a seprű miatt. Na meg a varázspálca. Nem lehet egy egyszerű botokat áruló üzlet. A kisállat kereskedésben abban szerintem nincs nagy eltérés a miénktől. És milyen pénzzel fizetnek a varázslók? Ha saját minisztériumuk van akkor csak van saját pénznemük is. Vagy nem? Nem tudom. Lehet-e útbaigazítást kérni, vagy pökhendiek mint a filmekben? Ezeken, és még megannyi kérdésen agyaltam miközben elindultam a szekrényem felé. Nyár van, de rövidnadrágot csak nem vehetek fel, még a végén magamutogatósnak fognak tartani. Hosszú nadrágban meg hülyének néznek. Végén maradtam egy szürkés szakadt farmelnél, egy szürke fehér csíkos, kötött, hosszú ujjú, haspulcsinál, egy rózsaszín bézból sapkánál, egy fehér cipőnél.

Amint elkészültem lementem a nappaliba, de nem találtam ott senkit.

-ANYA!

-KONYHA!-kapok választ a fel nem tett kérdésemre. Vállat vonva elindulok a konyha irányába. Apa egy újsággal a kezében ül, és issza a kávéját. Anya a reggelijét eszi, közben a Roxfortos levelet böngészi.-Jó reggelt kicsim!-mondja anya.

-Jó reggelt nektek is!-ülök le.

-Mitől vagy így bezsongva?-kérdezi apa.

-Nah szerinred mitől David?-forgatja a szemét anya.

-Attól, hogy ilyen csodás apukája van aki elviszi az Abszol útra.-húzza ki büszkén magát.

-Köszi apaaaaaa.-ugrálok a székemen ülve.  (ez így nem nagyon értelmes-író)

-Milyen ruhát szoktak felvenni a varázslók?-töpreng el anya.

-Nem hiszed el, de én is pontosan ezen gondolkodtam miután felkeltem. Én mugli ruhában fogok menni. Szerintem az jó lesz. ha nem akkor meg maximum megbámulnak.

-Mi az a mugli?-kíváncsiskodik apa.

-Olyanok mint te vagy én. Bennünk nincs semmiféle varázslat. Átlag emberek vagyunk. Ezáltal a muglik a varázstalan emberek.-aztaaa. Anya mennyire tájékozodt.

-És Elena?-még mindig nem érti apa.

-Ő boszorkány emlékszel?

-Igen.

-Mivel hogy boszorkány ezért az ő ereiben van varázslat. Ahogy a levélben is olvastad ő félvér. tehát az egyik szülője vagy muglik között született azaz csúnya szóval sárvérű, vagy simán mugli. A másik pedig aranyvérű, vagy félvér boszorkány avagy varázsló. Érted már?

-Azt hiszem igen. Van egy kis boszink.-nevet apa.

-Hellooooo! Én is itt vagy! Vigyázz mert ha hazajöttem az iskolából akkor békává varázsollak.

-Az a baj, hogy tudom, hogy te képes lennél megtenni.-szörnyülködik apa. Anyával egíszerre nevetünk fel.

-Reggelizz meg, és akár indulhatunk is.-adja ki a végszót anya. Leülök két szülőm közé, és veszek egy kis tojásrántottát az asztal közepén álló serpenyőből. Evés után felállok elmegyek fogat mosni, és felkapom a táskám amit már tegnap este összekészítettem. Lemegyek az előszobába, leülök a lépcsőre, és várom a szüleimet. Elraktam a táskámba egy üveg vizet, napszemüveget, kis jegyzetfüzetet egy tollal, és pénzt.

-Na mehetünk?-kérdezi apa.

-Abszol út!-sütöm el a nap poénját. Apa a fejét fogva nevet, anya meg csak megfordul, kinyitja a bejárati ajtót, és nevetve elindul a kocsihoz. Felkelek a lépcsőről, és elindulok a kocsi felé. Van garázsunk, de most direkt kiállt már apa reggel, hogy ne kelljen vele húzni az időt. Beülök hátra, míg apa a volán mögé, anya az anyósülésre, és kezdődhet is a nap. Útközben rengeteg kérdést teszek fel nekik, az sem érdekel, hogy egyikre sem tudnak válaszolni. Beérve Londonba anya előveszi a levelet, apa meg megpróbálja megtalálni a Foltozott Üstöt. Én is segítek nekik, nem sok sikerrel. Járókelőket, sőt még egy rendőrt is megkérdeztünk merre lehet, de senki még csak nem is hallott róla. Éppen egy kerezteződésben állunk amikor észre veszek egy teljesen feketére festett kicsi boltot. Szinte csak egy ajtóból állt. Az ajtófélfa tetejére lekopott betűkkel rá van írva, hogy Foltozott Üst.

-Apa! Állj! Ott van!-mutatok az ajtóra. Satuféket nyomott. Befordult balra, és leparkolt az első parkolóhelyre. Remegő lábakkal szálltam ki az autóból, és követtem anyáékat az ajtó felé. Előre engedtek, hogy nyissak ajtót. Megfogtam a kilincset, és lassan lenyomtam. Nehézkesen, de belöktem az ajtót. Hát nem erre számítottam. Az egész egy kocsma volt. Fura talárba öltözött emberek voltak minden felé. A helység félhomályos volt, a levegőben alkohol szag terjengett. A csapos észrevett minket.

-Roxfort?-kérdi.

-Igen.-válaszolja apa aki ugyan úgy meg van lepődve mint én, vagy anya.

-Akkor jöjjenek utánam.-int, és mi elindulunk. Átvágunk a helységen. Egy kisebb ajtó előtt megáll, és ránk néz.-Itt menjenek ki, és ott vannak.

-Köszönjük szépen!-mosolyog rá anya.

-Igazán nincs mit.-villantja meg hiányos fogsorát egy mosoly kíséretében. Megfordult, és elment. Most már kicsit határozottabban löktem be az ajtót. egy nagy tégla fal fogadott minket.

-Biztos hogy mi ide jöttünk?-kérdi anya.

-Szerintem igen.

-Az áldóját Harry erre van az Abszol út.-hallunk egy mély hangot valahonnan az ajtó mögül.  Kicsivel később kivágódik, és megjelenik egy óriás, mellette egy velem egyidősnek tűnő borzas barna hajú, szemüveges fiúval.-Áh jó napot!-köszön nekünk.-Rubeus Hagrid vagyok.-fog kezet velem, és a szüleimmel.-Ő itt mellettem Harry Potter.-az emlegetett kezet fog anyáékkal azután velem is.

-Harry Potter.

-Elena Goldman.-mutatkozok be.

-Te is elsőéves leszel a Roxfortban?

-Igen. Csak tudod az én szüleim muglik. Pontosabban ők a nevelő szüleim. Hosszú, ha nem bánod majd máskor elmondom.

-Nem, semmi gond. Én a nagynénéméknél lakok. Az én szüleim meghaltak. Hagrid hozott el tőlük. nem is tudtam, hogy létezik a varázsvilág.

-Részvétem.

-Köszönöm.-mosolyog rám.-De ha te is első éves vagy akkor ugyan olyan listát kaptunk nem?-kérdezi. Én csak bólogatok.-Akkor beszerezhetnénk együtt őket.

-Ez nagyon jó ötlet. Megkérdezem anyáékat.-elfordulok a fiútól, és anyáékhoz lépek. Ők az óriással beszélgetnek, feltehetőleg rólam.-Anya Harrynek is ugyanazokat kell megvennie mint nekem. Mivel mi se, és ő se ismer itt semmit ezért arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt. Hagrid bácsi meg gondolom tudja már a járást.-nézek fel az óriásra.

-Kérlek szólíts csak Hagridnak Elena.-mosolyog rám.-Baba korod óta nem láttalak. Még én vittelek el a Goldman családhoz.-néz rám meghatódva.

-Ha te vittél el a nevelő szüleimhez akkor te tudod, hogy kik az igazi szüleim nem?-majd szét vet a kíváncsiság.

-Tudom kik a szüleid. De nem én fogom neked elmondani. Majd ha Dumbledor professzor úgy tartja, hogy eljött az idő akkor majd ő elmondja neked.-szomorúan hajtottam le a fejem.-Na gyerekek gyerekek megyünk az Abszol útra!-Harryvel beálltunk Hagrid mellé, és figyeltük mit csinál. Előhúzott egy esernyőt, és megkocogtatott vele pár téglát. A fal lassan elkezdett két oldalra bomlani. Harryvel ámulva néztük. A téglák mögött elkezdett megjelenni egy utca. Rengeteg ember volt ott. Két oldalt tel is tele boltokkal.-Harry, Elena üdvözöllek titeket az Abszol úton!