-Elena!-kiabálnak lentről-Levél!-nekem soha nem jött még levelem. Ha belegondolok nem is jöhetne kitől. Na nem vagyok én antiszociális. Watfordban Londonon kívül egy városban lakunk. Én és a szüleim. Anyukámat Elizabeth Goldmannek hívják, és titkárnőként dolgozik. Váll alá érő barna haja van, és ugyancsak barna szeme. Kedves, mindent megad amit csak tud nekem, de közben igyekszik megtanítani arra, hogy ne akarjak többet mint ami megadatik. A munka mellett mindig van ideje rám, és apára. Apukám David Goldman vállalkozóként dolgozik, üzletember, tulajdonos. Számos kisebb boltja van. Emellett társtulajdonos is. Barnás szőkés hajú kék szemű. Sokat dolgozik, de neki is mindig van ránk ideje. Nem sok vita van a családunkban. Jól élünk, tehetősebbek vagyunk az átlag családoknál. Nem szeretünk felvágni. nem járunk luxus autókkal, nem élünk hatalmas modern házban. Egy fekete BMW-nk van-ami apa munkája miatt kell-és egy emeletes kertes házunk. Az emelet is a vendégek miatt van akik általában a nagyiék.

Fekete hajam kiengedve omlik a vállamra, és zöld smaragd színű szememet most egy szemüveg keretezi. Örökbe fogadtak úgy körülbelül egy évesen. Semmit nem tudok az igazi szüleimről. Az itteni általánosba járok. Mivel sokan ismerik a családomat, ezért tudják, hogy örökbe fogadtak. Rengeteget bántanak. Egy barátom volt egészen ötödikig. Kiderült, hogy csak kihasznál. Nagyon összetörtem. Első barátságom kudarcba fulladt. Persze, hogy nagyon rosszul esett. Erősen hangzik, hogy tizenévesen addig fajult a dolog, hogy önbántalmazásba kezdtem. Eleinte bántam, hogy belekezdtem. Utána pedig egyre jobban élveztem, mert így a szavak okozta fájdalmat elnyomta a testi fájdalom. Pár hónap után a szüleim észrevették a karomat. Elvittek pszichológushoz. Segített. Sokat segített. Nem folytattam a vágdosást azóta sem. A hegek persze megmaradtak, de ez nekem csak annyit jelent, hogy ezt is túléltem. Ezért is folyamatosan bántanak. Sajnos a pszichológus sem tudott abban segíteni, hogy megbízzak másokban. Aki közeledni akart jószándékból azt én elküldtem. Nehéz megszerezni a bizalmamat, de ha valakit elsőre szimpatikusnak találok, annak szerencséje van. De elég a depis részből. Ez már a múlt. Szeretek olvasni. Ebbe temetkezek szinte mindig. Mellette zenét hallgatok. Nem sokszor. Ritkán, de ha hallgatok akkor sem a felkapott zenéket. És a sport. Imádok tornázni. Talajtorna, felemás korlát, akrobatika, szertorna, gerenda, gyűrű. Nem vagyok olyan magas, de szerencsére nagyon hajlékony vagyok.

-Megyek már!-csukom össze a könyvem. Leveszem a szemüvegem, és ráteszem a könyvre. Felállok a babzsákomból, és elindulok le a lépcsőn. A szobám az emeleten van, közvetlenül a lépcső mellett. Szemben két vendégszoba ami zárva van, ha nincs itt senki. Mellettem a fürdő. Lefelé menet elfordulok jobbra. Arra van a konyha. Balra a nappali, azon továbbhaladva anyáék hálója, és a lenti fürdő. Anya már a konyhában vár. Háttal van nekem, csinálja a vacsorát. Odamegyek a hűtőhöz, kiveszem a narancslevet, és öntök magamnak egy pohárral. Felülök a bárpultra, és megkérdezem anyát:-Mi lesz a vacsora?

-Milánói.-válaszol anya hátra sem fordulva.-A boríték az asztalon.-előrenyúlok a levélkupacért, és a kezembe veszem. Számla, banki papír, anyának, apának, apának, apának, és.... áhhhááááá. Elena Goldman. Milyen régimódi. Sárgás boríték, rajta kacskaringós gyöngybetűkkel a nevem, és a címem. Megfordítom, hogy felnyissam, de egy piros pecsétet találok. Egy R betű van rajta. Körülötte négy állattal. Oroszlán, borz, holló, és kígyó. Feltöröm a pecsétet, kihúzok belőle egy papírt.

Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

Tisztelt Goldman kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel: Minerva McGalagony igazgatóhelyettes

Elképedtem. Hogy én boszorkány?! Bevallom volt pár furcsa dolog. Egyszer matek röpit írtunk, és én hátul ültem. Elkezdtem írni, de Sarah-aki folyamatosan piszkált-most sem hagyott békén. Dobált, rugdosta a székem. Azt akartam legyen mozdulatlan csak egy kicsit, és érezze át amit velem tesz. Óra végén mindenki elindult kivéve Sarah. Úgy ült a széken mint akit oda öntöttek volna. Meg se moccant. Folyton összecsukta a szemét. Mintha valami fájt volna neki. Hirtelen minden elmúlt. Az ijedséget láttam az arcán. Megfogta a táskáját, és kiviharzott a teremből. Nem tulajdonítottam neki nagy dolgot. Most, hogy ezt a levelet olvasom elbizonytalanodok. Vajon igaz? Tényleg létezik egy másik világ? Miközben ezen merengtem kicsusszant egy másik ugyan ilyen papír a borítékból.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Egyenruha

Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:

1. Három rend egyszerű munkatalár (fekete);

2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;

3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);

4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal)

A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!

Tankönyvek Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből:

Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon

Bircsók, Bathilda: A mágia története

Goffrid, Adalbert: Modern varázsláselmélet

Ripsropsky, Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek

Spora, Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba

Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal

Salmander, Göthe: Legendás álltatok és megfigyelésük

Reskesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz

Egyéb felszerelési tárgyak:

1 db varázspálca

1 db üst (ón, II. méret)

1 készlet üveg- vagy kristályfiola

1 db teleszkóp

1 db rézmérleg

Ezenfelül minden tanuló magával hozhat 1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.

A SZÜLŐK SZÍVESKEDJENEK TUDOMÁSUL VENNI, HOGY AZ ELSŐÉVESEK NEM HASZNÁLHATNAK SAJÁT SEPRŰT!

-ANYAAAAAAAA!-üvöltök fel. Annyira megijed, hogy ugrik egyet. Gyorsan elzárja a tűzhelyet, és felém fordul.

-Minek kell üvölteni?! Itt állok előtted!-kicsit mintha morcos lenne.

-Bocsiiii.-nézek rá kiskutya szemekkel.

-Semmi gond.-masszírozza az orrnyergét.-Honnan jött a levél?-kíváncsiskodik mosolyogva.

-Valami....-gyorsan megnézem a címet.-Roxfort Boszorkány-és Varázslólépző-Szakiskola.-mondom várva anya reakcióját. A mosoly szépen kezd lehervadni az arcáról. Sápadt lesz, és megszédül. Belekapaszkodik az előtte lévő székbe. Felpattanok, és odarohanok hozzá.-Jézusom anya! Jól vagy?-segítek neki leülni. Megijedtem. Mi lehet rossz ebben az átkozott iskolában?

-Jól vagyok.-kezébe veszi a levelet, és elolvassa. Mikor a nevemet olvassa hangosan, megkönnyebbülten sóhajt fel. Az előbb majdnem elájult most meg megkönnyebbült? Mi ez a Kész átverés?-Most menj fel a szobádba.-mondja halkan.

-Nem! Tudni akarom mi ez az egész!-engem nem fog felküldeni az biztos!

-Menj fel a szobádba!-mondja erőteljesebb hangon.

-De...

-AZT MONDTAM MENJ FEL A SZOBÁDBA!!!-kiabál velem. Hátrahőkölök. Sosem kiabáltak még velem. Semmiért sem. A hangjukat emelték meg, de sosem kiabáltak. Könnyek gyűltek a szemembe. Anya is észrevehette, hogy kiabált. Egyből felállt, és elindult felém.

-Ne....-tartom magam elé a kezem.

-Ne haragudj. Én nem..én...én...nem...nem...a...akar...-már ő is könnyezik. Letörlöm a könnyeimet, és közbeszólok.

-A szobámban leszek. Gondolom meg kell beszélned apával.-nem várok választ. Felrohanok a szobámba, és a nyomatékosság kedvéért jó erősen bevágom az ajtót magam mögött. Leülök a könyvemhez. De akárhogy próbálok ráfókuszálni nem megy. Ezer meg egy kérdés kavarog most bennem. Mi ez az egész? Igaz? Létezik? Van másik világ is? És a legfőbb. Mi vés ki vagyok én? Lerakom a könyvet, és átülök az íróasztalomhoz. Felnyitom a laptopomat amit azért kaptam, mert szeretek írni, és beütöm, hogy Roxfort. Semmi. Boszorkányok. Semmi. Varázslók. Semmi. Rengeteg módon próbáltam, de semmi. Annyira belemerültem a kutatásba, hogy észre sem vettem több mint két óra eltelt, mígnem kopogtak.

-Szia. Beszélnünk kell.-mondja anya halkan. Mögötte az ajtóban apát is látom. Nem tudok semmit leolvasni az arcukról. Nyugtalanság, félelem, és kíváncsiság kavarog bennem. Az utóbbi győz. Érdeklődve figyelem a szüleimet.-El kell mondanunk valamit....