-Jason szemszöge-

Percek óta csak nézem a mellettem lévő ágyat. Óráknak tűnik a várakozás. Nem történik semmi. Egy nővért látok, aki a folyosón sétálgat, de semmi egyéb mozgás. Megőrít ez a csend. Unatkozásom Adam szakítja félbe.

-Most beszéltem Emily orvosával. Állítólag stabilizálták az állapotát. Egy seb szakadt fel a mellkasán, ami az ütközéskor keletkezett. A lábával még nem tudják mi történt pontosan.

Lesokkolódva hallgatom, amiket Adam mond. Nagyon sajnálom Emily-t. Ez mind az én hibám. Ha jobban figyelek, lehet elkerülhető lett volna az ütközés. De még mindig nem tudom, mi történt pontosan, így rákérdezek:

-Mi történt, miután összeütköztünk a kamionnal?

-Te elájultál. Em segíteni akart neked és kicsatolta a biztonsági övét. Akkor belétek ütközött egy személyautó, Em pedig kirepült a szélvédőn. Utána a két másik sofőr hívta a mentőket. Nekik nem lett semmi komolyabb bajuk. Ti jártatok a legrosszabbul.

Próbálom megemészteni a hallottakat. Képes volt a saját életét kockáztatni a szerelmem, miattam.
Miközben ezeken gondolkoztam, betolták Emily-t a kórterembe. Néztem, hogy milyen sok műszer csipog körülötte és hogy milyen sápadt, falfehér arca van. A doktor ránk nézett és beszélni kezdett:

-Emily mostmár jól van. A vérzést elállítottuk, már csak gyógyulnia kell. Jó hírrel szolgálhatok Nektek. Úgy tűnik, a baleset hatására a lába is gyógyulni kezdett, mivel ott is megsérült. Már van esélye, újra megtanulni járni. Próbáljuk értesíteni a szüleit, de nem sok sikerrel. Nem értük el Őket eddig. Most magatokra hagylak.

Miután távozott az orvos, összenéztünk Adam-mel. Jobbulást kívánt, és hazament. Rápillantottam Emily-re. Csak néztem a szép arcát és körülötte a sötét hajkoronát. Kötések fedték a nagyobb sebeket, a horzsolások pedig szinte mindenét elfedték.

Arra eszméltem fel a nagy töprengésemből, hogy beesteledett, és a vacsorát hozzák a nővérek. Emily kisasztalára lerakták mindkettőnk tálcáját, majd távoztak. Megettem, amit adtak, úgy, hogy azt sem tudom mi volt. Gyógyulnom kellett, ahhoz pedig kell energia is, mégpedig nemcsak az alvásból.

A szemem sarkából észrevettem, hogy Emily megmozdult. Hosszú szempilláit rebegtette sűrű pislogások közepette. A sok fehér szín túl világos itt a kórházban.

-Emily szemszöge-

Miután megszokta a szemem a fényt, tudatosultak bennem a megtörtént események. Oldalra fordítottam a fejem, ahol egy kíváncsi és könnyes szempárral találtam szemben magam. Nagy kő esett le a szívemről, amikor láttam, hogy Jason életben van. Kicsit megkönnyebbültem, de mégis aggódva vizsgáltam az arcát, leolvasható érzelmek iránt kutatva. Mielőtt megszólalhatott volna bármelyikünk is, az orvosom jött be, és elkezdett kérdezősködni a hogylétem felől. Miután mindent elmondtam neki, amit éppen éreztem, leellenőrizte a rámkötött orvosi műszereket, majd távozott. Végre beszélhettem Jasonnel.

X.X