Nos, emberek.
Megalkottam az insta oldalt, mert miért is ne? jamesbuchanahbarnes néven megtaláltok, ha valakinek kérdése lenne  vagy csak kíváncsi a kövi könyveimre.

Miért kínzol?

Szomorúan néztem a friss sírkövet.
Loren három napja halt meg. Rögvest el is temettük, megérdemli, hogy jó helyre kerüljön.
Érzelmek nélkül néztem majd eszembe jutott valami.
Dr. Thompson sosem ölte volna meg Lorent. Sokat hallottam az árvaházról az után is, hogy kijöttem onnan. Dr. Thompson imádta Lorent. A mindene volt. Sosem ölte volna meg, ahoz túl erős volt Loren. De lehet, hogy nem is Dr. Thompson ölte meg.

-Drágám.- állt mellém Pietro.
-Gyere menjünk.- fogta meg gyengéden a kezemet de én felé fordultam és magyarázni kezdtem.
-Lorent sosem ölte volna meg Dr. Thompson.- mondtam majd kiszedtem a számba fújt hajamat.
-Tessék?
-Nem ő ölte meg. Valaki más.- suttogtam mire Tony kiáltott oda nekünk a csendes temetőben.
-Zűr van a városban. Mennünk kell!- kiáltott majd elhúzott.

Futni kezdtem mire a fiú is kövezett.
-Szabad egy fuvar?- futott mellém majd bólintottam ő pedig felkapott és már a városban is voltunk.
Az időjárás rettentő volt. Szakadt az eső, villámlott és még a szél is fújt. Lenge, fekete ruhám se perc alatt átázott akárcsak a többieké.
Mindenki elkezdte kimenteni a civileket. Én is ezt tettem egészen addig amíg valaki rám nem lőtt. Ugyan nem talált el de rendesen rám hozta a frászt.

Keresni kezdtem ellenfelemet de nem találtam. Újjabb lövés de egy jég pajzsot képeztem így nem talált el. Megláttam egy férfit. Azt hittem, hogy ő adta le a lövéseket így elkezdtem közeledni felé. Csak arra nem gondoltam, hogy nem ő az. Hátam mögött egy autó közeledett felém.
Nem volt már annyi időm, hogy elugorjak de valaki elfutott velem. Pietro a kezeiben tartott egészen addig amíg ki nem ugrottam belőle.

-Köszi.- poroltam le ruhámat.
-Nem kapok valamit cserébe?- kérdezte és szájára mutatott.
Megfogtam halántékát és magamhoz húztam. Ajkaink között kettő centiméter volt de nem csókoltam meg. Elkezdtem közeledni de amikor már majdnem hozzáértem elrántottam onnan a fejemet.
Pietro felsóhajtott majd hátraszegte a fejét.
-Te lány!- sóhajtott.
-Hallgatlak.- mondtam mosolyogva. Jól tudtam, hogy legszivesebben nekem esne, látszódott rajta. A vágy a szemeiben nem lankadt.

-Miért kínzol?- kérdezte aranyos mosoly kíséretében de amikor válaszoltam volna valami elragadta őt.
-Pietro!- kiáltottam majd megragadtam a kezét.
-Engedd el!- kiáltottam a srácnak aki a labánál fogva rángatta.

-Soha!
Egy erős rántással magamra húztam Maximoffot aki nyögve közölte velem, hogy nem igazán tetszett amit csináltam.
A fiú leszállt. Pietro lassan legurult rólam de nem bírt felállni.
Én viszont felpattantam és készen álltam arra, hogy akár az életem árán is megvédjem Pietrot.