Izzadó szemek

Halkan öntöttem ki a narancslevet a dobozból. A poharat számhoz emeltem de megálltam. Egy órája ezeken az ajkakon másé uralkodott. A gondolattól elkapott a hányinger és leraktam a poharat a pultra, a mosogató felé hajoltam és kiadtam gyomrom tartalmát.

Remegtem. Mindenem reszketett. Nem bírtam feldolgozni, hogy újból megtették. Nem bírtam magam megmenteni.

Könnyek között sétáltam fel a szobámba. Benyitottam majd ledöltem az ágyra. Arcomat a párnámba temettem és sírni kezdtem.

A francba!

-Abby?- a hang hallatára összerezzentem. Az óra hajnali kettőt ütött. Nem hittem, hogy bárki is ébren van.
-Igen?- kérdeztem de nem fordultam felé.
-Minden rendben?- kérdezett vissza rögvest.
-Igen csak izzad a szemem.- suttogtam halman, letörten.
-Ja jólvan.- mondta majd elment.

Legalább is azt hittem.

Néhány másodperc múlva besüppedt mellettem az ágy. Pietro megérinette alkaromat amitől kirázott a hideg. Elrántottam onan.

-Nekem is szokott.-viccelődött de amikor látta, hogy nem jött be komolyabbra vette a témát.
-Abby mi történt?- kérdezte. Felültem majd letöröltem könnyeimet.
-Elestem.- hazudtam.
Pietro szemembe nézett majd halkan megszólalt.
-Nem hiszem.- halványan elmosolyodott.
-Mit csináltál?- kérdezte miközben mindvégig szemeimbe bámult.

Kitálaljak vagy ne? Elmondjam neki vagy ne?

-Pietro... Én...- kezdtem makogni.
A fiú érdeklődve nézte végig szerencsétlenkedésemet.
-Nos... Öh... Tudod...- össze-vissza mutogattam de nem bírtam kinyögni.
-Igen?- nézett rám.
-Nem akartalak megbántani.- suttogtam lehajtott fejjel.
Pietro elmosolyodott majd felemelte a fejemet.
-Nem tetted. Én voltam a paraszt, Abby.- tekintete ajkaimra tévedt.

Hát, ha ő lekap én elhányom magam.

Pietro közeledni kezdett mire én ilyedten menekültem tőle a legtávolabb. A fiú a hült helyemet nézte.
-Én csak..- kezdett bele de félbe szakítottam.
-Értem.- bólintottam. Karjaimmal körbeöleltem magamat.

Egy szál trikó volt rajtam. Fáztam.

Pietro felállt najd rámnézett.
-Bocsi.- mondta majd otthagyott a gondolataimmal együtt.

~

Pietro hülye

Fel-alá járkáltam a szobában miközben egyfolytában a szélvészen járt az eszem. Meg akart csókolni.
-Oh, a francba!- emeltem szám elé a kezemet viszont amikor valaki bejött az ablakon keresztül újból megismételtem magamat.
-Oh, a francba!- meredtem a kitört ablaküvegre majd a férfire.

-Üdv, midgardi!- szólított Thor.
-Uram...- suttogtam de ő félbeszakított.
-Tudom, tudom.- emelte fel kezét, ezzel jelezte nekem, hogy fogjam be.
Thor nemes egyszerűséggel kisétált a szobámból otthagyva engem és az összetört ablakot.

Nem akartam ottmaradni, hiszen, ha bejön valamilyem bogár én attól frászt kapok. Vagy egy nem kívánatos vendég. És bevallom, a másodiktól jobban féltem.
Lementem a nappaliba. Ott bekapcsoltam a tévét majd leültem a kanapéra. Próbáltam elfelejteni a tegnap esti történteket illetve a fiú tettét.

~

Reggel arra keltem, hogy valaki simogat.
Lassan nyitottam ki a szememet elöttem pedig Tony ült.
-Nagyjából fél tizenegy van, drága. Nem szeretnél felkelni?- mosolygott rám mire én arrébb húzódtam. Tony összeráncolta a szemöldökét.

-Esküszöm, fürödtem tegnap este. Ennyire azért nem vagyok büdös!- helyezte szivére kezét mintha valami  esküt mondana. Az asztalnál reggeliző csapat felkapta a fejét.