A betörő

Clint lefektetett egy asztalra majd felém tornyosult.
-Minden rendben lesz!- fogta meg az  arcomat.
Hirtelen egy másik szobában termedtem. Bágyadtan kémleltem az eseményeket. Elöttem egy lány volt. Szorosan összefont hajjal és kesztyűs kezekkel. Mikor lehúzták róla a kesztyűt a lány a földhöz érintette kezét mire az darabokra hullott. Csak zuhantunk és zuhantunk a mélységbe. Egyszer csak egy padlóra érkeztünk. Nyögve keltem fel a hideg kőről majd néztem rá a fekete hajú lányra.
A lány mereven figyelte a falat. Egyszer csak neki rontott mire a falból egy fiú vállt ki.

A fiú ügyesen kerülte ki a lány ütéseit egészen addig amíg a lány ki nem gáncsolta és hozzá nem ért. A fiú teste beeresedett és köddé vállt.
Sokkolva figyeltem az eltűnt fiú helyét. A lány hirtelen rámnézett majd egy gonosz mosoly kiséretében elindult felém.

-Waverly!- rázott valaki folyamatosan.
-Hála az égnek! Visszatért!- motyogta Tony miközben leszállt rólam.
-Mi történt?- néztem a plafont. Erőm nem volt megmozdulni, pedig már elrohantam volna.
-Nemtudjuk biztosan de szerintünk egy másik mutáns beakart törni a fejedbe. - válaszolta Tony miközben az asztalán matatott.
Dühösen meredtem a semmibe. Wanda.

Az eddig lévő fájdalom mintha sosem lett volna. Felpattantam és már ott sem voltam. (Lol ez rímelt) Átléptem a lány szobájának az ajtaját aki az ágyán ülve olvasott.
-Te!- mutattam rá fenyegetően.
-Én?- kérdezett vissza lepetten Wanda.
-Ez itt magánterüket!- mutattam fejemre.
-Nem illik csak úgy belenézni!- folytattam indulatosan. 
-Nem is csináltam semmit!- dobta le maga mellé a könyvet az ifijabbik Maximoff.
-Pedig nem játszottam meg a fájdalmat.- feltem.

Wanda hirtelen  felállt majd elém sétált.
-Vigyázz a szádra, mutáns! - figyelmeztetett mérgesen.
-Te meg ne turkálj az agyamban!- löktem meg. Mikor Wanda magáhoztért és elindult felém, hogy visszaadja előbbi cselekedetemet egy fuvallatot éreztem én pedig Wanda asztalán kötöttem ki.

Fejemet bevertem az asztali lámpába. Homályosan láttam, szédültem is. Megfogtam fejem hatsó részét és boldogan eszméltem fel, hogy fejem nem vérzik. Lassan felkeltem az asztalról és ránézten az ikerpárra. Pietro hugát ölelte közben mérgesen méregetett engem.
-Takarodj el!- sziszegte a fiú miközben egyre jobban szorította Wanda fejét a mellkasához.
Elmosolyodtam majd elhagytam a helyszínt. Kiléptem a szobából majd lesétáltam a lépcsőn egészen a kijáratig.
-Pietro nem így értette.- futott utánnam valaki.
-Így is, úgy is elmentem volna valamikor ebből a toronyból. Nem mindegy, hogy most, vagy holnap? - fordultam vissza közben széttártam karomat.
-Pietro betegesen védi Wandát. Ilyenkor össze-vissza beszél!- Clint nem adta fel, utánnam jött.
-Clint!- indultam felé mire ő megtorpant.
-Nem érdekel, oké? Szinte már hihetetlen, hogy mennyire nem tud érdekelni ez az egész dolog. Csak elakarok innen menni. Vissza az otthonomba. - mondtan indulatosan.
-És a többi gyerek?- szólt valaki a hátam mögül.
-Őket nem akarod megmenteni?