"Build your own dreams, or someone else will use you to build theirs"

Kezemből kihullot a könyv, ahogy újra álomba merültem, várva a sötétséget, de ehelyett szemeim mintha egy valós helyen láttak volna újra fényt.
Egy réten feküdtem. A nap felmelegített mindent, mellettem ezeregy féle különböző virág nyújtózkodott a felettem ragyogó kékség felé.
Mint egy emlékképben megnyílt világ, még ruhám is ugyanolyan fehéren ragyogott mint azon a napon..

Ültem az égen elsikamló felhők, és apró elsuhanó szárnyak hangjának élvezetében.
Majd egy hang , talán szirén hangja, mintha hívna engem, szava átszeli az eget, mintha a mélyből érkezne felém. Dala szomorú , gyengéd , mégis csábító, erőteljes, mintha ő lenne itt minden . A szellő lágy érintése lassan magával húz, édesen könyörög .. Szavai számra tapadnak . Ugyan az a dallam , remegő lábaimnak erőt ad, érzem a csiklandozó fűszálakat , a puha talaj besüpped talpam alatt .

- Ennyi nem elég.. - Szaladni kezdtem . Át a virágok közt, az engem kísérő szellő karjaiban ..Ha még lehetnek ilyen álmaim , még lehet remény is..

Nem kell látnom, nem kell hallanom, hogy tudjam, én irányítom.
Lépéseim, lassan döntéseim kapujává váltak... De amint a szél elér.. Egy lépés a földre, mint a szél ölel újra, a következő feljebb, tovább, feljebb s mint a szakadék felé érek... A hang azt hinném alábbhagy, de mintha könyörögne, hogy magaméként vigyem.
Tovább, feljebb... Torkom mintha égetné, de soha nem érzett örömmel nyitom tágra szemeim. Mintha ezután maga a dallam emelne tovább. Az ég tengerét átszelve, minden fehér halát megérintve, tovább. Bár többé ne ébrednék fel, többé ne érné lábam a talajt. Még az alattam versenyző tenger habjainak látványa sem képes vissza csábítani.

Valamivel ellentétben... Egy mogyoró barna szempár örömteli, mégis gyászos pillantása felém. Egy halvány, lágy mosoly, s gyönyörű arcára simuló haja, ugyan azon színnel, miben szinte elveszni készülök. Mire észbekapok, közeledni kezdek ..
Ez az ő dala, ő adta nekem ezt, mégis ugyanazon érzéssel néz fel rám..
El kell érnem.
Ugyanazzal a mosollyal szerettem volna elérni, mit ő adott nekem. De amint elértem volna, a homály közepén ébredtem. Félrehúzom az ágyam feletti ablak függönyét, mit mint kiderült nyitva hagytam estére.

-Oh...

Lassan, mielőtt akárki felfigyelne rá, bezárom, félredobom a takarót, és rájövök, hogy a szoknyámban aludtam el. Most már emlékszem, Jane nővér nem látogatott meg tegnap este .

- És... Megvan honnan jött a szellő..

Belegondolva , mintha egyre kevésbé tartaná be az eddigi napirendét. Tegnap ebéd sem jött.. Már nem is beszél hozzám . Lehetséges mert eddig mikor tette ,mindig épp olvastam. Talán azt hiszi nem figyelek. Bocsánatot kérek, mikor legközelebb jön .

Sóhajtva kihajolok a tükrömhöz, egy ideig meredve bámulom az üres, kopott képet. Hiába a színek , a szőke kócok ,az azok alól már alig kilátó szürkéskék szempár , az élénk sárga pizsama. Minden nappal egyre szürkébbek .. Ahogy végigtapintok arcomon ,mintha egy régi ,kopott babát látnék Egyre sápadtabb , érzések teljes hiányában. Ezzel ellentétben.. Ő..

Nem tudom nem látni azokat a szemeket.
Furcsa álom.. Túl igazinak tűnt. De felemelő érzés volt, még ha fel is ébredtem. Az ágy szélére húzódom , pár pillanatig csak lenézve haszontalan végtagjaimra ,emlékezve hogy az előbb még hogyan szaladtam velük .Támadt egy ötletem.

El helyezkedtem, leeresztettem talpaim a padlóig, majd a szekrényre támaszkodva lassan fel álltam. Sikeresen tartom magam egy kis ideig , lassan eltűnik a kétség amivel belekezdtem.
Az érzés lassan visszajött, a mosolyommal együtt.

-Egy picit tovább- Súgtam magamnak, s tettem VOLNA egy lépést, de a belém nyilaló fájdalom erősebben rántott magafelé, s megint a földön végeztem.

A puffanás után, kicsapódott az ajtó.

-Enelyne!! - rontott be az épp akkor beosztott strázsár lány. Majd lassan rájött mi történt, s egy szánó tekintettel mellém sétált.

-Kisasszony, már feladhatta volna ezt - húzta érdes félmosolyra száját - Jobban tenné.

Miután újra az ágyra kerülök , kezembe adja az aznapi 4 tablettát , a pohár vízzel, és a szekrényre készített ruháim. Ezután szótlanul kisétál magamra hagyva egy újabb napra.