Patience:
El kell tűnnöm innen.
Ez a gondolat abban a pillanatban fogalmazódik meg bennem, ahogy reggel kinyitom a szemem. Tudom, hogy technikailag nem történt közöttünk semmi Shawnnal, csak átjött megnyugtatni és ez nekem rengeteget segített is, de valamiért mégis bűnösnek érzem magam. És nem akarok ezek után Sky elé kerülni most. Sőt, Shawn közelében sem szeretnék lenni jelenleg.
Pedig tényleg nem történt semmi.
Shawn megvárta, amíg végleg megnyugszom, aztán, amikor megbizonyosodott róla, hogy biztosan jól vagyok, akkor vissza is ment Skyhoz. Egyetlen félreérthető mozdulat sem volt. Legalábbis szerintem. És ezt nem csak azért mondom, mert, amúgy leállítottam volna Shawnt, ha bármi sok lett volna; hanem, mert eszembe sem jutna átlépni bizonyos határokat. Nem is vágyom arra, hogy bármi történjen és Skylerrel sem tenném ezt. Plusz tudom, hogy Shawn sem tenné. Hiszen láttam őket együtt és hallottam tőlük, hogy mennyire szeretik egymást.
Ezek miatt pedig a tegnap estét a részéről inkább egy baráti vagy éppen testvéri jellegű gesztusnak tudom be. De valamiért, még így is azt érzem, hogy ki kell szabadulnom itthonról és a lehető legkésőbb jönni haza. Az is lehet, hogy ennek nincs köze Shawnhoz, csak szimplán szükségem van arra, hogy eltűnjek innen és kiverjem a fejemből az álom okozta negatív érzelmeket. De legalábbis megpróbáljam azt. Éppen ezért, ahogy egy kicsit sikerül kipislognom az álmot a szememből, az oldalamra gördülök és bekapcsolom a mobilom, hogy felhívhassam a bátyám. Nem terveztem, hogy máris élek ezzel a lehetőséggel, de úgy néz ki, hogy az élet olykor jobban irányítja az embereket, mint az emberek az életet.
Nem akarok máris, megint rá támaszkodni, de úgy tűnik, hogy nem nagyon van választásom. A mellkasomban egy érzés szinte könyörög, hogy hívjam fel Brettet és ez a kis érzés annyira erős, hogy mielőtt felfoghatnám, hogy mit teszek, már tárcsázom is a bátyámat, a telefont pedig a fülemhez emelem.
- Patience, minden rendben? - Szól bele szinte azonnal.
A hangján hallom, hogy ő is nem rég kelt fel és ettől egy kicsit elönt a bűntudat.
- Én keltettelek fel? - Kérdezem a szám szélét oly' annyira rágva, hogy az egyik harapásnál érzem, ahogy kiserken a vérem.
- Nem, már egy ideje fent vagyok - feleli őszintén. - Csak fetrengtem még az ágyban, de nem te keltettél. Egyébként, ha így lenne, akkor sem kellene emiatt aggódnod. A kishúgom vagy, tudod, hogy bármikor hívhatsz.
- Tudom, mindig ezt mondod - nyelek hatalmasat, hogy eltűntessem a gombócot a torkomból.
Brett az a típusú báty, akire szerintem minden kislány vágyik. Nyilván megvannak a magunk vitái vagy veszekedései. Nem értünk mindig, mindenben egyet - a pasik terén szinte soha nem értettünk - és néha cukkoljuk egymást, nem is kicsit. De mégis képes lenne hajnali egykor, az ágyból kirángatva elindulni megkeresni, ha felhívnám részegen, hogy nem tudom, hogy hol vagyok. Addig biztosan nem állna meg, amíg a karjaiba nem zárna. Aztán másnap, amikor már nem lennék mocskosul másnapos, tuti, hogy kapnék egy hegyibeszédet, de ettől függetlenül, tudom, hogy minden szituációban számíthatnék rá. Persze, nem mintha valaha innék annyit, hogy ne tudjam, hogy merre vagyok, de ez csak egy példa. Nincs bajom az alkohollal, viszont mindig figyelek arra, hogy mit és mennyit iszom. Szerintem egy buli akkor igazán jó, ha józanon is jól érzi magát az ember. Sőt, ha úgy érzi igazán jól magát. És tartom magam ahhoz, hogy nincs az az igazán mély gödör, ami ok lenne arra, hogy az alkoholhoz nyúljunk.
- Mert így is van - szakít ki a gondolataimból, amik igencsak elkalandoztak a kezdő gondolathoz képest.
Azt hiszem, hogy kicsit kimerült vagyok fejben és lelkileg.
- Patience, mikor tanulod meg végre, hogy nem kell egyedül megküzdened a világ gondjaival? És, hogy a bátyádként természetes az, hogy ott vagyok neked? Mind a kettőtöknek. Szóval mondd el, hogy mi a baj? Miért hívtál?
- Otthon vannak a srácok nálatok?
- Tudtommal nincsenek - érkezik a válasz. - Mindegyiküknek van programja mára, de miért?
- Átmehetek hozzátok? - Nyelek megint nagyot, de az a fránya gombóc nagyon makacs és csak nem akar eltűnni a torkomból.
- Persze, nyugodtan - feleli, s hallom, ahogy megnyikordulnak a matrac rugói alatta, gondolom, mert felül.
Remek, most elkezd aggódni.
Pedig nem szerettem volna megijeszteni. De ismerem már annyira, hogy tudjam, hogy aggódni kezd egy ilyen szituációban. Lehet, hogy ebbe belejátszik az is, hogy tényleg hajlamos vagyok a túlzott önállóságra és elég ritkán szólok, ha valami gondom akad, mert attól tehernek érzem magam. Így, ha felhívom egy ilyen miatt, akkor biztos, hogy beindulnak a fogaskerekek a fejében.
- Bántott valaki? - Kérdezi megtörve a csendet, s megint kirántva a gondolataimból.
- Nem - rázom a fejem hevesen, hiába nem láthat. - Nem, dehogyis. Csak...rosszat álmodtam és szeretnék kiszabadulni itthonról, de... - elcsuklik a hangom, ahogy bekönnyezem, pedig nagyon nem szerettem volna sírni. - De nem igazán van hova mennem. Terra már nincs itt és haza ilyen állapotban biztosan nem mehetek. Nem akartam a terhedre lenni, de...
- Fejezd be - szól rám, de a hangja mégis gyöngédséget sugárzik. - Mindjárt összeszedem magam és érted megyek.
- Ne! Nem kell, maradj csak otthon. Átmegyek én tömegközlekedéssel vagy sétálok.
- Patience, az nagyon nagy séta l...
- Nem baj - szakítom félbe, de ő sem hagyja annyiban.
- Akkor legalább egy darabig hadd menjek el érted. Kérlek.
Vitatkoznék én vele és megmondanám neki, hogy feleslegesen pattog, de tudom, hogy valójában ez a vita lenne felesleges. Úgyhogy nagy nehezen ugyan, de beadom a derekam.
- Rendben, összeszedem magam és üzenek, ha elindultam.
Pedig nem is lett volna annyira nagy séta.
Minden esetre ezt nem mondom ki hangosan, hanem, miután elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy hol vesz fel pontosan, már el is kezdek készülődni. Nagyon sietek vele, ugyanis minél előbb el akarok tűnni innen, így kábé S. O. S.-ben mosakszom meg, öltözöm át, végzem el a komplett reggeli rutinomat és kapok össze pár holmit. Semmi komoly természetesen, csak az irataim és a telefonom, meg a fülesem.
Nem sokkal később pedig már megyek is kifelé a házból, amikor valaki utánam szól:
- Ennyire rosszul érzed magad nálunk? Hogy máris menekülsz?
Ahogy felkapom a fejem, szembe találom magam a kanapén a kávéját kortyolgató Brendonnal. A szemei még bágyadtan csillognak, de az ajkain még így is mosoly bújkál.
- Nem, dehogy - lépek be hozzá. - Csak...csak megbeszéltem egy találkozót a bátyámmal.
- Reggel kilencre? - Pillant az órára, majd vissza rám és felvonja az egyik szemöldökét.
- Igen - bólintok annyira határozottan, amennyire ez csak lehetséges a jelenlegi állapotomban. - Szeretünk együtt reggelizni.
Látom, hogy Brendon ajkai megremegnek, mintha a vigyort próbálná visszatartani, de aztán csak kortyol egyet a kávéjából és bólint.
- Nos, ez esetben, jó szórakozást.
- Köszi - indulok el újra, de aztán megtorpanok és visszafordulok egy pillanatra. - Ha a többiek keresnének, miután felkeltem, megmondanád nekik, hogy a bátyámnál vagyok és valószínűleg csak este felé jövök majd?
Brendon összeszűkült szemekkel kezd el fürkészni, mintha valami nyomot keresne arra, hogy esetleg kamuzom vagy valami gond van, de aztán megint csak bólint.
- Persze. Ha Sky kérdezi, megmondom, hogy szeretsz együtt reggelizni a bátyáddal és azt eddig elhúzni vele - feleli komolyan, de a szavai egyértelműen arra utalnak, hogy cukkolni akar.
És valahogy...sikerül is elérnie, hogy mosoly szökjön az ajkaimra.
- Köszi, az adósod vagyok - biccentek hálásan, majd már indulok is.
A fülemet bedugva megyek egészen addig, amíg meg nem látom a bátyám kocsiját. Annyira jó érzés volt úgy utazni, hogy nem nekem kellett figyelni a környzetre, hogy nem nekem kellett vezetni és csak a zenére koncentrálva nézhettem ki a fejemből, hogy most, amikor beszállok a kocsiba, egy kicsit könnyebbnek érzem a lelkem.
- Szia, húgi - szorít magához, ahogy a karjaiba vetem magam.
- Szia - morgom a mellkasába. - Ne haragudj, hogy vasárnap reggel kirángattalak az ágyadból, csak...
- Héé - szakít félbe és eltol magától, hogy a szemembe tudjon nézni -, hagyd ezt abba, rendben? - Mosolyodik el halványan, biztatólag. - Mondtam, hogy bármikor, bárhol, bármiért számíthatsz rám. Most pedig meséld el szépen, hogy mit álmodtál és, hogy mi a másik ok, amiért el akartál tűnni a házból.
Azonnal felkapom a fejem az övemmel való babrálásból, s egy pillanatra a víz is lever.
- Honnan veszed, hogy van másik ok is?
- Ugyan, Patience - biccenti oldalra a fejét -, ismerlek már jó ideje. Tudod, a kishúgom vagy. Tudom, hogy mikor van más gond is. Tegnap még hallani sem akartál arról, hogy elgyere onnan, mert most csak be akarsz költözni. Végighallgattam, hogy mennyire jól érzed magad ott Shawn és Sky társaságában, aminek egyébként nagyon örülök. De tisztában vagyok azzal, hogy, ha te félre teszed a makacsságod, akkor ott van még valami a dologban. Szóval, ki vele - böki meg finoman a karom, belőlem pedig felszakad egy sóhaj.
Tényleg túl jól ismer. Ez olykor nagyon jól jön, de más esetekben -, mint például most, amikor szeretném eltitkolni mindazt, ami bennem van -, ez igazi átok.
Meg kéne tanulnom jobban uralkodni magamon és nem hagyni, hogy Brett ennyire jól olvasson bennem.
- Megint a balesettel álmodtam - kezdem az útra szegezve a tekintetem, mert tudom, hogy ha egy piros lámpánál találkozna a tekintetünk, akkor még jobban belém látna és az semmi jót nem ígérhet nekem. - Az pedig mind a ketten tudjuk, hogy semmi jót nem jelenthet - nevetek fel keserűen, s átvezetem kusza tincseimen az ujjaim. - A lényeg, hogy Shawn hallotta, ahogy sírok és átjött megnyugtatni.
És innentől úgy folynak belőlem a szavak, mintha amúgy sem akarnám visszafogni őket. Pedig nem az volt a tervem, hogy mindent elmondok. De egyszerűen a közelében nem tudom visszafogni magam.

Shawn:
- Az új csaj elég gyorsan feladta a dolgot - szólal meg Stacy nevetgélve a fotelből.
Ritka pillanatok egyike, amikor majdnem mind a nappaliban ülünk és megpróbálunk normális beszélgetést indítani, hogy ne legyen már-már kínosan feszült a légkör. De természetesen a vége mindig az, hogy csak még rosszabb lesz minden, mert egyesek sosem bírják ki, hogy normálisan beszélgessünk. Valamiért feltétlenül olyan pontokat kell betalálniuk, amik valakit mindig fájón érintenek. Általában Theo szokott ez lenni, de nem igazán lep meg, hogy most Stacy csapta le a levegőben pörgő labdát. Szerintem ezeknek élvezet az, hogy feszegetik a határokat.
Stacy pontosan tudja, hogy Skyler és én elkezdtünk jóban lenni Patience-szel és valószínűleg azt is látja, hogy Skyler egy cseppet aggódik, amiért Patience már a második nap, szó nélkül lelépett. Na jó...annyira nem szó nélkül, hiszen Brendonnak szólt, hogy mondja meg nekünk, hogy hol van, de ez Skyt kicsit sem nyugtatta meg. Folyamatosan azon pörgött reggel, hogy nem mi mondtunk vagy tettünk-e valamit, amivel megbántottuk és arra késztettük, hogy lelépjen. Én ezt egy kicsit túlzásnak gondolom, hiszen csak a bátyjával ment találkozni, de egy kicsit aggódom is, amiért nem mondta. Tegnap meg sem említette, hogy elmenne a tesójához. Sőt, kifejezetten ellenezte, hogy innen bárhova is menjen, aztán mire felkeltünk, mégis eltűnt, hogy a tesójával reggelizzen. Persze tudom, hogy nem vagyunk túl régi barátok, sőt, gyakorlatilag egy napja ismerjük egymást, így nem is várhatom el, hogy szóljon, hogy mikor és hova megy, de egy kicsit én is aggódom. Félek, hogy talán a tegnap estéhez köthető az, hogy elment. Nem akartam olyat tenni, ami neki sok lehet vagy elüldözi. Csak segíteni akartam és lehet, hogy ezzel rontottam el mindent.
- Nem feladta, csak elment találkozni a bátyjával - szólal meg Brendon és látványosan megfeszülnek az izmai.
Azt tudom, hogy Patience és Brendon a múltkor beszélgettek, amikor Theo megpróbált rámászni, de nem gondoltam, hogy ez annyira komoly esetleg, hogy Brendon befeszül miatta. Persze lehet, hogy ez csak Stacynek szól. Finoman fogalmazva sem bírja a lányt. Mondjuk ezzel nincs egyedül. Maradjunk annyiban, hogy Stacy csak a saját körében kedvelt. És abban a körben például Theo van, ami szerintem elég sok mindent elmond a dologról.
- Kora reggel, egy nappal azután, hogy beköltözött? Talán csak kifogásnak használta ezt - vág vissza, s látványosan élvezi a helyzetet.
Nem tehetek róla, de én is kezdek befeszülni. És, ahogy magamhoz ölelem Skyt, érzem, hogy neki is egyre keményebbek az izmai.
- Pontosan azért, mert mégcsak tegnap költözött be, teljesen normális, hogy elment találkozni a tesójával - szólal meg Skyler, s én hallom a hangján, hogy mennyire uralkodik azon, hogy ne legyen túl agresszív vagy kétségbeesett. - Ha jól emlékszem, tegnap mi is elmentünk itthonról, ki-ki a saját programja miatt. Itt hagytuk őt. Csak Shawn maradt itthon, most akkor belénk is belénk kéne kötni.
- Kétségbeesetten ragaszkodsz hozzá, igaz? - Nevet fel Theo. - Kell, hogy barátok legyetek, hogy ne legyél egyedül itt a házban.
- Nem vagyok egyedül - vágja rá. - Shawn is itt van nekem, meg Camiék. Ha jól tudom, csak ti nem vagytok velem bensőséges kapcsolatban, de jobb is - mosolyog rá negédesen, de Theónak a szeme sem rebben.
- Ja tényleg, itt a kis énekesed, aki veled akarja azt mutatni a világnak, hogy az, hogy valójában a pasikhoz vonzódik, kamu.
Tudom, hogy nem kellene, de a szavai egyszerre okoznak fájdalmat és fokozzák a haragom. Senki nem kérdőjelezheti meg a szeretetem Sky iránt, ami a szerelemből fakad.
- Látom, te sem lettél okosabb - nézek a fiú szemébe. - Nem tudod elengedni ezt a témát, igaz? Nem is tudom, Theo, lehet, hogy te élsz tévedésben, hiszen folyton ezen a témán lovagolsz. Talán te vonzódsz hozzám, nem gondolod? - Biccentem oldalra a fejem, mire Skylerből kuncogás tör ki.
- Most, hogy mondod, ez nem is olyan rossz feltételezés - szólal meg a barátnőm, miután összeszedte magát. - Komolyan, Theo, szerinted Shawn jó pasi?
- Kurva viccesnek hiszitek magatokat, igaz? - Vicsorog ránk, de aztán megrándul az arca és megint mosolyt erőltet magára. - Meglátjuk, hogy Patience is egyetért-e majd veletek, miután komolyabban is megismert engem. Már, ha értitek a célzást.
Azonnal szóra nyitom az ajkaim, hogy Patience védelmére keljek, de Brendon megelőz ebben:
- Ha jól emlékszem, Patience tökéletesen az értésedre adta, hogy nem akar tőled semmit. Szóval ne merészeld bármire is rávenni vagy komoly bajok lesznek.
- Nahát - nevet fel Adam, Theo egyik haverja -, csak nem elnyerte a tetszésed a kiscsaj? Mi van, Shawnnal bokszolni is fogtok érte?
- Hogy mi van? - Bukik ki belőlem, s érzem, hogy egyre ingerültebb leszek.
Nem akarom, hogy kihozzanak a sodromból és elérjék, hogy olyat tegyek, amit esetleg nem akarok - például beverjem a képüket -, de egészen jó úton haladnak. Előbb megkérdőjelezik az érzéseim, aztán melegnek hívnak, majd Theo elkezd arra utalgatni, hogy megszerzi magának Patience-t, most meg már megvádolnak azzal, hogy rámozdulok. Minden egyes vád egyre jobban felhúz és bár nem szeretem az erőszakot, de van egy olyan érzésem, hogy, ha beverhetném a képüket, akkor igazán kiengesztelném a dühömet.
Mielőtt bárki azt hinné, semmi bajom nincs azzal, ha valaki a saját neméhez vonzódik. Sőt, nem egy olyan barátom van, aki homoszexuális, de ahogy azt mondtam is Patience-nek, az egyenesen fáj, ha engem vádolnak ezzel. Annyiszor kaptam ezt a sajtó felől is, csakmert nem osztom meg a magánéletem minden kis részletét és, mert a turnék és koncertek mellett nem volt alkalmam barátnőkkel mutatkozni, hogy már a mellkasomban érzek fájdalmat ettől. És valószínűleg Theo pontosan tudja, hogy ezzel övön alá ütött.
- Ugyanmár, Shawn - ingatja a fejét Adam -, tegnap kettesben maradtatok itthon. Azt ne mondd, hogy nem történt köztetek semmi. Annyira tökéletes alkalom lett volna. És akkor érthető, hogy miért borultál ki, amikor az előbb Theo őt emlegette.
Na ne!
Ezt rohadtul nem kéne.
Már nem csak az izmaim, hanem a kezeim is ökölbe vannak szorulva és a pulzusom is emelkedni kezd a dühtől.
- El kell, hogy keserítselek - felelem összeszorult torokkal -, semmi nem történt közöttünk. Én egyesekkel ellentétben - pillantok Theóra -, őszintén szeretem Skyt és a szeretettel együtt jár a hűség. De nem lep meg, hogy ezt neked is el kell magyaráznom. Elvégre, aki ekkora taplóval barátkozik, az bizonyára nem tudja, hogy valójában hogy kell viselkedni egy párkapcsolatban.
- Ezt azonnal szívd vissza - ugrik talpra Theo, s elindul felém, de Camila közénk lép.
- Talán jobb lenne, ha most megbontanánk ezt a kört - pillant rám. - Patience elment, mert ahhoz volt kedve, nincs ezen mit boncolgatni. Nyilván Sky és Shawn megvédik, mert ők igazán nyitottak felé tegnap. Te pedig - néz Theóra -, jó lenne, ha nem csinálnád ki a szánalmas nyomulásoddal, mert annak tényleg nem lesz jó vége. Brendon csak kiáll mellette, mert normális. Szerintem is le kéne szállnod róla. Az meg, hogy ki kit és mennyire szeret, senki másra nem tartozik, csak arra a két emberre, aki a kapcsolatban van. Szóval mindenki menjen a dolgára. Semmi értelme itt ülni, ilyen feszültségben. Nem értem, hogy miért nem lehet felnőtt emberek módjára viselkedni - ingatja meg a fejét, s ahogy befejezi, Sky feláll, majd elindul felfelé.
Én is felállok, s nagy nehezen elindulok utána, de természetesen ez megint nem olyan könnyű, mint amennyire lehetne:
- Mi az, cicám? - Kiált utána Theo. - Fáj az igazság, miszerint a pasid megcsalt az új lánnyal? Vagy az a része, ami szerint az új barinőd máris menekül előled?
Ennyi.
Most pattan el bennem az utolsó idegszál is.
Az egy dolog, hogy engem betaláltak. Nehezen, de lenyelem. Viszont az, hogy ez a féreg a barátnőmet támadja, az már több a soknál.
Visszalépek a fiú elé és meglendítem a kezem, amitől az öklöm Theo arcába csapódik. A lakótársam megtántorodik és Scottnak kell elkapnia, viszont Adam azonnal felpattan és elindul felém. Vagyis csak indulna, de Daniel - az egyik másodikosunk - lefogja őt. Én is mennék még, hogy adjak párat Theónak, de Sky elkapja a karom.
- Shawn - szól hozzám reszketeg hangon -, ne csináld, kérlek, menjünk fel.
- Hallgass a főnöködre, mielőtt elkaplak - rángatózik Adam, de Daniel vasmarokkal fogja.
- Halott ember vagy, Mendes - mutat rám Theo, amint meg tud szólalni. - Kicsinállak, hallod?
Hallom, de esélyem sincs válaszolni, mert Sky már felfelé húz, Niall pedig besegítve neki, Camival együtt tolnak.
- Jobb, ha most egy darabig nem kerültök egy légtérbe - néz rám Cami, majd átvezeti barna tekintetét Skylerre. - Ne hagyd, hogy kijöjjön.
- Nem fogom - ígéri Sky, aztán becsukja az ajtót.
Amint kettesben maradunk, engem az ágyra tol és bekúszik az ölembe, majd magához ölel.
- Nem kellett volna megütnöd - morogja a hajammal játszva.
- Tudom - felelem halkan, s a vállaim előre esnek.
Olyan, mintha minden erőm elhagyna most.
Nem szeretem az erőszakot, de nem hagyhattam, hogy így beszéljenek Skylerrel vagy róla. Egyszerűen elvesztettem az eszem és most, mintha visszaesnék a valóságba, teljesen gyengének érzem magam.
- De ahogy veled beszéltek, én...
- Tudom - szakít félbe gyöngéden. - Tudom, ezért nem haragszom. De Theo nem ér ennyit.
Egy kicsit eltolom magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni. Remélem, hogy nem kezdtek el rémképek pörögni a fejében, de a biztonság kedvéért szeretném tudtára adni, hogy semmi nem történt Patience és köztem.
- Sky, nem csaltalak meg tegnap - rázom meg a fejem. - Eszembe sem jutott, hogy én és Patience, én...
- Hé, shh - szól közbe megint gyöngéden -, te nem Theo vagy. Eszembe sem jutott, hogy bármi ilyen történt volna - rázza a fejét. - Szóval nyugodj meg és csak ölelj magadhoz, rendben?
Nyugodtnak mutatja magát, de a szemében látom a fájdalmat. Éppen ezért, csak bólintok és eleget teszek a kérésének.