Shawn:
- Úristen, ez hatalmas lehetőség, Patience! Gratulálok! - ugrik Skyler a lány nyakába, miután elmeséltük neki és a barátaimnak, hogy mi volt ma az Island Recordsnál.
A szobámban ülünk az ágyon. Itt van Skyler, Patience, Niall, Cami és Brendon rajtam kívül, míg lent a barátnőm exe osztja az észt a barátainak. Mindannyian úgy gondoltuk, hogy jobb nekünk itt bent. Khalid és Alesssia is jöttek volna a terveink szerint, de kiderült, hogy mind a ketten stúdióznak, így ők alapból is megúszták Theoék újabb kis összejövetelét lent. Bár így abból is kimaradnak, hogy segíthessenek egy kicsit Patience-nek. Amúgy is behívtam volna a barátaimat a szobámba beszélgetni, ha nincs más tervük, de az is bennem volt, hogy talán tudnak segíteni Patience-nek a döntés meghozatalában. Vagy legalábbis elmondhatják a tapasztalataikat, már az is segítség tud lenni.
Patience viszonozza az ölelését, de az arcára félénk és kissé talán fanyar mosoly szökik.
- Köszi, de legalább akkora felelősség is - feleli, amikor elválnak egymástól. - Még nem vagyok benne biztos, hogy elfogadom, bármennyire is csábító - vet rám félénk pillantást.
Van egy tippem, hogy mi játszódik le benne. Az, ami egész délután újra és újra lepörgött benne. És nem csak a pánikrohamra gondolok, bár Patience-ből kiindulva szinte biztos, hogy azt is átélte fejben folyamatosan és azt, hogy én nyugtattam meg. Ugyan azt is elmondtuk most Skylernek, hogy utána elvittem Patience-t fagyizni és a barátnőm nem is csinált belőle nagy ügyet, de szinte biztos vagyok benne, hogy ez is nyomasztja még mindig a lányt. Ez, a pánikroham és az ajánlat, amit kapott. Pontosabban az ajánlattal együtt járó hátrányok és előnyök egyaránt, amit ha komolyan nézünk... néha megegyeznek egymással.
- Már mondtam, hogy annyit gondolkozol rajta, amennyit csak akarsz - akasztom össze a tekintetünket. - És ha a végén nemleges lesz a válaszod, akkor sincs semmi baj. Mindannyian elfogadjuk és amennyiben azt még akarod, akkor folytatjuk a négy fal közötti munkát együtt.
- Tudom - bólint hálásan a lány, de a szemében még mindig látom az aggodalommal vegyes félelmet.
- Gondolkozol rajta, hogy nem fogadod el? - kapja fel a fejét Skyler és elkezdi Patience arcát fürkészni, aki nagyot nyel.
- Nem igazán volt időm még rendes átgondolni ezt, nem számítottam erre és... tudom, hogy ez tényleg hatalmas lehetőség, soha nem gondoltam ilyenre. Hiszen nem is erre a szakra jelentkeztem az egyetemen, mindig úgy képzeltem, hogy a forgatókönyvírás lesz az én utam. Ezer éve írok és már elég hosszú ideje szeretném egy nap a tévében is látni azokat a világokat, amiket kreálok, a zenével való foglalkozás eszembe sem jutott. Mármint... igen, szeretek dalokat írni és jó Shawnnal együtt dolgozni, de nem gondoltam minderre. Persze tudom, hogy ha ezt most elfogadom az Island Recordsnál, hogy hivatalosan is együtt dolgozhatok vele, nem csak itt a házban, az később a forgatókönyvírás terén is ajtókat nyithat meg és... azt is tudom, hogy ilyen lehetőség nem sok ember ölébe esik, de... - megint egyre jobban belelovalja magát és látom, hogy az arca égni kezd, mert zavarban van attól, hogy mind őt nézzük, így vesz egy nagy levegőt, hogy lehiggadjon. - Szóval tisztában vagyok az előnyökkel és hihetetlenül hálás is vagyok ezért - pillant megint rám, aztán lesüti kék szemeit a huzatra. - Ugyanakkor azt is látom, hogy mennyi mással is jár mindez. Én nem vagyok benne, de látom, hogy elég csak kimenni az utcára és máris ezer kép születik valakiről, aki ismert és... látom, hogy mindenből pletykákat kreál a sajtó, meg a rajongók. Tudom, hogy nem is biztos, hogy engem megismernek és hogy nagyon előre szaladtam, de ne értsétek félre, nem nagyképűnek akarok tűnni, csak...
- Lélegezz! - szólunk rá egyszerre Brendonnal, amikor már tényleg csak beszél, de levegőt alig vesz.
A pánikrohamot kihagytuk a sztoriból, csak annyit meséltünk, hogy Patience-nek ez váratlan volt és egy kicsit ki kellett mennie a mosdóba, hogy feldolgozza a híreket, de ha így folytatja, akkor megint oda lyukad ki és az nem hiányzik. Kétlem, hogy szívesen kapna pánikrohamot mindenki előtt és én sem akarom, hogy megint kiboruljon. Lehet, hogy neki nem úgy tűnik, de ez az egész nem ér annyit, hogy így kiakadjon.
- Bocsánat - pirul el megint. - Csak sok a pro és a kontra érv és...
- Nem kell magyarázkodnod - szól közbe ezúttal Cami és megfogja a lány kezét. - Tudjuk, hogy ez ijesztő és igazad is van, tényleg sok a pozitív, ugyanakkor a negatív oldala is mindennek. De semmit nem kell elkapkodnod és ahogy Shawn is mondta, nem történik semmi, ha végül nem vállalod el. Van, akinek mindez nem való és ezt most nem lenézésből mondom - teszi hozzá gyorsan. - Csak azt akartam kihozni belőle, hogy ha úgy érzed, hogy ezt nem bírnád vagy nem a te világod, akkor nem kell belekényszerítened magad. Néha még én is elbizonytalanodom, pedig szeretem ezt csinálni.
- Caminak igaza van - szólal meg Brendon. - Adj időt magadnak és tudom, hogy ez állati hülyén hangzik, de ne érezd nyomásnak a lehetőséget. Andrew azt mondta, hogy van időd, akkor add is meg magadnak, ne akarj azonnal döntést hozni, ha senki nem várja el tőled. Legyél türelmes magaddal, ha mindenki az veled. Hiszen a neved is ezt jelenti, türelem.
Patience ajkaira halvány mosoly szökik, s a szemében hála csillan, ahogy farkasszemet néz Brendonnal. Ahogy kapkodom köztük a tekintetem, a torkomban valamiféle gombóc gyűlik és megint megjelenik bennem az érzés, hogy szeretném, ha Patience velem is ennyire bensőséges lenne. A fagyizásnál úgy tűnt, hogy az és bár napról napra javul a kapcsolatunk, de mintha feszengne valamennyire a közelemben. Talán azért, amit a kocsiban mondott, hogy nem akar Skylerrel kellemetlenséget okozni, nem tudom, de... Brendonnal valahogy más és ettől ott van megint az a bizonyos gombóc a torkomban.
- Nem lehet, hogy dalszerzőként talán nem lenne annyira durva? - szól közbe Skyler és látom, hogy az ő tekintete is köztük cikázik. - Mármint ezt nem beszólásnak mondom, csak egy kérdés. Hátha úgy annyira nem lenne durva. Talán elviselhetőbb lenne a dolog - simogatja meg Patience hátát és lehet, hogy külsős szemmel nem úgy tűnik, de valóban támogatásképp mondta ezt, látom a szemén.
- Talán igen - szólal meg az eddig csendben ülő Niall. - De lehet, hogy nem. Mindenesetre, én is a többiekkel értek egyet, add meg magadnak az időt. Talán nem ártana, ha kicsit ki is kapcsolnál, hogy ne csak ezen agyalj. Lehet, hogy jót tenne, ha kiszakadnál a megszokottból.
Patience nagyot nyel, de én bólintok és rámosolygok.
- Például hétvégén a bulin, amire Simon hívott.
- Simon elhívott bulizni? - vonja fel a szemöldökét Skyler és a hangja tele van lelkesedéssel.
- És téged is - közli azonnal vele Patience. - Vagyis ne láss bele többet. Akartam is kérdezni, hogy elmegyünk-e rá. És egyébként nagyon köszönöm, hogy meghallgattatok és tanácsot adtatok - néz végig a többieken, majd vissza a barátnőmre. - Mit gondolsz, lenne kedved?
- Végül is nem hangzik rosszul - gondolkozik Skyler, de látom rajta, hogy valamennyire vacillál és van egy olyan érzésem, hogy Theo az oka ennek a vacillálásnak. - Shawn, te most nem tudsz jönni, igaz? - néz rám nagy szemeivel, amikben bizonytalansággal vegyes remény csillog.
Az utóbbi érzelem gondolom annak szól, hogy hátha ott tudok lenni. Megfacsarodik a szívem, hogy le kell törnöm, de kénytelen vagyok megrázni a fejem.
- Most nem, a srácokkal vagyok aznap, igaz, Niall? - pillantok a fiúra, aki felkapja a fejét.
- Hm? Ja! Igen, kicsit kikapcsolunk a... srácokkal - bólogat, s én is biccentek egyet, de látom a szemem sarkából, hogy Patience méregeti a haveromat.
Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, de mintha gyanakodna valamire. Valószínűleg csak bemesélem. Végül is mire gyanakodhatna? Neki is mondtam, hogy Briannel, Conorral és Niallel vagyok, amikor ők bulizni mennének és kétlem, hogy eddig bármikor okot adtam rá, hogy elbizonytalanodjon velem kapcsolatban.
- Ha nem szeretnél így menni, akkor nem kell - fordul vissza a barátnőm felé. - Szólok Simonnak, hogy nem jó nekünk a hétvége és itthon is maradhatunk. Nézünk valamit a Netflixen, beszélgetünk. Ha Shawn nélkül nem akarsz a buliba menni, akkor az sem baj, megértem. Én is kicsit bizonytalan vagyok - vallja be. - Azt mondtam Simonnak, hogy megbeszélem veled és még visszaszólok, szóval akkor megírom neki, hogy kihagy...
- Nem kell - szakítja félbe Skyler a fejét ingatva. - Ne, ne mondd le a dolgot, nem bujkálhatok, amiért Shawn nem tud jönni. Tök okés, egymás nélkül is csinálunk programokat, ez nem újdonság. Theo miatt pedig nem hagyhatok ki bulikat, elvégre egyetemista vagyok, ki kell élveznem a fiatalságom, meg minden. Lepődjön csak meg, hogy ott vagyok. Jól van - vesz nagy levegőt. - Menjünk! Írd meg Simonnak, hogy ott leszünk.
- Biztos vagy benne? - fürkészem az arcát, bármilyen nyomot keresve rajta, hogy nem akar menni.
- Igen. Patience-re és rám is rám fér, hogy kikapcsoljak. Jó lesz - mosolyodik el és ezúttal a mosolya őszinte.
- De ha bármi baj van, akkor csak hívjatok és azonnal értetek megyek, rendben? - fogom meg a kezét és az ajkaimhoz emelve azt puszit nyomok rá.
- Úgy lesz - ígéri hozzám bújva. - De te érezd csak jól magad a srácokkal.
- Vigyázom majd rá, ne aggódj - néz rám Patience a telefonjából, amin gondolom üzent Simonnak.
- Vigyázunk egymásra - pontosít Skyler. - Nem lesz semmi baj.
- És ha bármelyikünk haza akar jönni, akkor csak szólunk a másiknak és indulunk is - teszi hozzá Patience, mire Sky határozottan bólint.
- Így van, minden rendben lesz és jól érezzük magunkat. Az első egyetemi bulid, de izgi! - jön lázba azonnal a barátnőm, ami mosolyt csal az ajkaimra és őszintén megnyugtat.

Patience:
Berezonál a fogam a hangos zenétől, ahogy belépek a hatalmas diákszövetséges házba, ami tömve van emberekkel. Nem vagyok még túl tapasztalt az egyetemen és biztos nincs igazam, de olyan, mintha a fél kampusz itt lenne. Skyler lőtte be, hogy mikorra jöjjünk, így nem érkeztünk túl későn, de nem is túl korán és még így is vannak súlyos állapotok. A nappaliba vezető kis előszobában kapásból látok egy párt, akik csoda, hogy nem nyelik le egymást, ahogy pedig benézek a nappaliba, látom, hogy vannak, akik félmeztelenül, mások az asztalon táncolnak. Szintén néhány pár a kanapét választotta kavarásra és pár srác épp azon versenyzik, hogy ki tud kézenállva meginni több sört. Ez határozottan több, mint amit el tudtam volna képzelni, mégsem biztos, hogy ezt nevezném kikapcsolódásnak. És ha ez nem lenne elég, kiszúrom, ahogy a nappali másik végéből Theo engem bámul. A szokásos baráti társasága közepén áll, aminek egy része a lakótársaink által van kitéve. Közben a tekintetét nem szakítja el rólam, amitől akaratom ellenére is kiráz a hideg és határozottan nem a jó értelemben.
- Talán ezt nem gondoltam át eléggé - szakad ki belőlem egy sóhaj és nagyot nyelek a torkomban keletkezett gombóc ellen.
Nem állok még készen erre. Ez túl nagy falat egyelőre nekem.
Érzem, hogy a pulzusom gyorsulni kezd a mellkasomban. Nincs itt Brendon, vagy Shawn, akik megvédhetnének, gyakorlatilag szabad préda vagyok egy Theo nevű fenevad számára és bár a régi énem meg tudta volna védeni magát és javuló tendenciát mutatok, nem vagyok benne biztos, hogy a mostani énem miképpen reagálhat bizonyos esetekben.
- Akarod, hogy visszaforduljunk? Bármikor hazamehetünk, tudod - kiabál a fülembe Skyler, de én még így is alig hallom.
Most komolyan, hogy nem zavar senkit, hogy a saját gondolatát sem hallja, nemhogy a másik embert, akivel éppen beszélget?!
Hirtelen kifejezetten csábítónak tűnik Skyler javaslata, hogy forduljunk is ki a házból, de valami belső késztetés nem engedi. A régi énem, mintha kicsit felszínre törne és mielőtt felfoghatnám, megrázom a fejem.
- Hátha egy ital segít kicsit oldódni - felelem magamat is meglepve.
Egy kis hang a fejemben azt ismételgeti nekem, hogy ha megint jobban akarok lenni, akkor azért tennem kell és nem menekülhetek el azonnal, ahogy olyan helyzetbe kerülök, ami nem tetszik. Márpedig jobban akarok lenni, vagyis igenis esélyt kell adnom ennek a szitunak, még ha nem is repesek az örömtől ebben az esetben.
- Oké - ragadja meg a csuklóm finoman Skyler, hogy nehogy elszakadjunk egymástól, miközben elindul a konyha felé, átvágva a tömegen. - Aztán megkereshetjük a lovagot, aki meghívott - kacsint rám a válla fölött.
Remélem, hogy jól olvastam le a szájáról, ugyanis tényleg alig hallom így, hogy nem közvetlenül a fülembe kiabál.
Jesszus! Mégis hogyan bírják az egyetemisták ezeket nap, mint nap?! Még jobb kérdés: hogyan bírják a diákszövetségesek ezt elviselni folyamatosan? Vagy vannak diákszövetségek, amik nem ennyire vészesek, hanem éppen ellenkezőleg visszafogottabbak? Sikerült kifognom a leghangosabb bulit az egyetemen így rögtön elsőre?
- Mondtam már, hogy ne láss bele többet, mint am...
- Patience! - hallom, vagyis inkább látom meg az emlegetett fiút és leolvasom a szájáról a nevemet, majd visszaintek neki.
- Bingó! - kiált fel Skyler, ahogy ő is kiszúrja a srácot. - Iszunk egyet és odamegyünk hozzá - közli és már tölt is magunknak a tequilából és a kezembe nyom egy szelet citromot, meg a sót.
Időm sincs bármit is reagálni, mert Sky már koccint is velem és lehúzza a sajátját.
Nem habozom tovább, megcsinálom a citrom-só-pia kombót, aztán a poharam a pultra csapom. Érzem, ahogy a tequila végigperzseli a bensőmet, amitől érdekes módon kiráz a hideg, de ez most a jó értelemben. Legalábbis addig a jó értelemben, amíg meg nem érzem, hogy valaki felénk közeledik. Valaki olyan, akit nem akarok a közelünkben látni. Theo épp belép a konyhába és elindul felénk.
- Kint nem olyan hangos a zene - hajol valaki a fülemhez, amitől összerezdülök, de ahogy látom, hogy a lakótársunk megtorpan miatta, megnyugszom. - Nincs kedvetek kijönni?
Skylerre pillantok, aki csak vigyorogva figyel minket Simonnal, aki olyan közel áll hozzám, hogy érzem a teste melegét.
- De, menjünk - próbálom túlkiabálni az említett zenét, több-kevesebb sikerrel.
Ezúttal én ragadom meg Skyler kezét és hagyom, hogy Simon foglyul ejtse a másik kezemet, hogy kivezessük egymást a hátsó kertbe.
Annak ellenére, hogy már nem nyárias az idő, egész kellemes, egyáltalán nem fázom, ami jó hír, mert alapból állati fázós vagyok. Bár van rajtam egy dzseki és bennem egy tequila, szóval lehet, hogy ez is belejátszik a dologba, de az biztos, hogy sokkal kellemesebb itt már csak ezért is, mert nem kell üvöltenünk ahhoz, hogy halljuk a másikat. Éppen ezért tökéletesen hallom, amikor Simon a szemembe nézve megszólal:
- Már kezdtem aggódni, hogy mégsem jöttök.
- Csak az ajtóban bizonytalanodtunk el - biccentek a ház felé - amíg be nem léptünk ide, addig biztosak voltunk benne, hogy jövünk.
- Csak nem akartunk túl korán jönni - száll be a beszélgetésbe Skyler. - Inkább elütöttük az időt készülődéssel.
Skyler azzal érvelt, hogy a bulik elején úgy sincs még semmi érdekes, de szerintem az is belejátszott a dolgokba, hogy nem akart Theoékkal együtt távozni otthonról. Na nem mintha bánnám, én az ő pártján vagyok, de azért a készülődés része csak fél igazság.
- Hát, határozottan megérte - mér végig minket mosolyogva a fiú. - Nagyon jól néztek ki.
Érzem, hogy elpirulok, de próbálok laza maradni. Nem tudom, hogy Simon miért tud ilyen könnyen zavarba hozni és nem tudom, hogy ez mennyire is tetszik pontosan. Shawn a másik ember, aki képes ezt elérni nálam, de nem bánnám, ha egyikőjük se tudná, mert inkább nem tetszik, mint igen. Legalábbis azt hiszem... néha mind a ketten összezavarnak engem. Persze nem olyan értelemben, úgy egyikőjük sem hat rám, szimplán barátilag értem. De a lényeg, hogy jobb szeretek nem zavarban lenni, mert ettől sebezhetőnek érzem magam, azt pedig nem akarom. Éreztem már épp eleget sebezhetőnek magam az évek és az elmúlt hónapok alatt, tényleg ideje lenne összeszedni magam. Tudom, hogy más a két fajta sebezhetőség, de valahol bennem az érzéseken nem változtat.
- Köszönjük - sütöm le a szemeimet, de Skyler fele ennyire nincs zavarban.
Nem tudom, hogy az az egy tequila szabadította fel ennyire, vagy az, hogy Simon megmentett az exétől minket, de szerintem a beköltözésem napja óta nem láttam ilyen lazának. Jó, ez kicsit erős túlzás, de ez most akkor is meglep. Persze a jó értelemben. Örülök, ha ki tud engedni ma este és csípem ezt az oldalát. Feltéve, hogy közben nem engem tesz a reflektorfénybe, de most pontosan azt csinálja, miközben átkarol.
- Ugye? El tudod hinni, hogy úgy kellett meggyőznöm Patience-t, hogy ezt vegye ma fel? Szinte könyörögnöm kellett neki, pedig mesésen fest.
Még nagyobb zavarban vagyok, miközben szívem szerint bokán rúgnám az újdonsült barátnőmet. Annyira rá van állva Simonra és rám, hogy eltűnt a józan ítélőképessége, de ahogy Shawnnak is mondtam, nincs szívem letörni őt a szerelemmel kapcsolatos negatív gondolataimmal, így inkább elviselem ezt és remélem, hogy Simon sem akad ki tőle.
De nem elég, hogy nem akad ki tőle, hanem még rá is tesz egy lapáttal, ahogy oldalra biccenti a fejét és megint végigmér egy huncut mosollyal az ajkain.
- Nem is értem, pedig tökéletes választás volt - rázza meg a fejét a fiú.
Áruló...
- Ugye? Szerintem is, határozottan.
Mielőtt ők tovább kínozhatnának, valami beugrik. Skyler és Simon tudtommal még sosem találkoztak személyesen, így el tudom terelni a témát.
- Jól van, jól van - forgatom meg a szemem, majd be is vetem a tervem. - Gondolom már rájöttetek, de azért én megcsinálom a formalitásokat - vetek rájuk sokatmondó pillantást. - Simon, ő itt Skyler. Skyler, Simon - mutogatok közöttük, mire Skyler közelebb lép a sráchoz, hogy megrázza a kezét.
- Nagyon örülök. Kösz, hogy megmentettél az exemtől minket.
Szóval ő is látta, hogy Theo megjelent a konyhában. Nem voltam biztos benne, hogy észrevette, de ezek után duplán hálás vagyok Simonnak, hogy nem hagyott minket egyszerűen bent, miután köszönt.
- Semmiség, megígértem Patience-nek, hogy vigyázom ma rátok, személyes testőri szerepet töltök be nálatok.
- Szóval megígérted - vet ezúttal Skyler rám sokatmondó pillantást. - Nem is mondtad, hogy lesz testőrünk.
- Csak néhány órája beszéltük sms-ben - hadarom a fejemet ingatva - azt hiszem, te épp akkor voltál a fürdőben, a zuhany alatt csak nem fogok rád törni emiatt - legyintek, majd ismét megragadom az alkalmat, hogy eltereljem a témát, mielőtt Skyler megint jobban belelovalná magát a dolgokba. - Egyébként neked nem a hokis haverjaiddal kéne lenned? - nézek a fiú kék szemébe.
Szinte biztos vagyok benne, hogy tudja, hogy miért hoztam fel ezt témának, de ezúttal hálás vagyok neki, ugyanis az én játékomba megy bele, nem Skylerébe.
- Velük voltam, de kijöttem levegőzni, mert kezdett túl sok lenni az üvöltő zene. Aztán megláttalak titeket és most itt vagyunk - tárja szét a karjait, majd megint elmosolyodik. - Egyébként már párszor elmondtam, hogy hivatalosan nem vagyok a csapat tagja.
- Igen, tudom - forgatom meg a szemem. - De úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel, Mr. Tökély? Nem fogod tudni lemosni magadról a zenész-hokis-irodalmár kombót.
- Mr. Tökély? - visszhangozza Skyler.
- A barátnőd a fejébe vette, hogy a csajok biztos odavannak értem, mert hokizom, zenélek és szeretem az irodalmat is, azóta is ezt hallgatom, bár a becenév új.
- Valamit mondanom kellett - vonom meg a vállam. - Nem mondhattam szimplán, hogy Mr. Morgan.
- Igazad van, az teljesen logikátlan lett volna - cukkol a fiú, mire kiöltöm rá a nyelvem.
Újabb dolog, amit csak ő és Shawn tud elérni nálam az utóbbi időben: hogy megint játékos, felszabadult és kicsit a régi énem legyek. Remélem, hogy idővel magamtól is menni fog, de egyelőre csak a két srác közelében érzem magam így biztonságban valamiért. Brendon is jó hatással van rám, de ő egészen másképp.
- Szóval Mr. Tökély - szólal meg Skyler nevető szemekkel - ezek szerint ma este végig élvezhetjük a társaságodat?
- Amennyiben kértek belőle - bólint határozottan a fiú, s feltűnik, hogy a tekintete valahogy más, amikor Skylerre néz.
A barátnőm felém fordul.
- Azt hiszem mégis jó ötlet volt kimozdulni otthonról, jó estének nézünk elébe - jelenti ki, én pedig csak remélem, hogy igaza lesz.