• Hatodik fejezet •

E P E R

A hetek az új sulimba úgy elszaladtak a fejem fölött, hogy ma reggel azon kaptam magam, hogy már egy hónapja ide járok. Az egy hónap alatt rengeteg dolog történt velem.

Mónival elválaszthatatlanak lettünk, ezenkívül Balázzsal is jobban megismertük egymást. Párszor találkoztunk és még arra is rá tudott venni, hogy menjek el egy próba fotózásra apukájához a stúdióba.
Meglepődésemre igazán szép képek keletkeztek béna pózaimból. Jutalomként kaptam is egy Modellmappát, amibe belekerültek az első képeim. Igaz nem tervezem, hogy modell legyek, de talán hobbiként tovább fogom űzni.

A szüleimtől pedig kaptam egy kis kutyák. A neve Ella, egy Coton de Tuléar. Négy hónapos, már most annyira a szívemhez nőtt, hogy a suliban már alig várom, hogy hazaérjek hozzá.

- Figyelsz?! - csattan fel Kristóf.

Nem

Kristóf hétről hétre bunkóbb. Állandóan beszól mindenkinek, belevéve engemet is. Hetente többször is verekszik a suliban. Nem csodálnám, ha kitennék a szűrét a suliból. Legalább mindenkinek meglenne a nyugalma.

Rápillantok.

Sötét szemöldökeit összehúzta. Matekórán ülünk, és a padtársunkkal kell pár feladatot megoldanunk.

- Sajnálom, nem figyeltem - nézek el. Kristóf idegesen kifújja a levegőt.

- Jó vagy te egyáltalán valamire? - fintorog. Nagy szemekkel pillantok újra rá. Két színű szemei csúnyán merednek rám. Farkasszemet nézünk.

- Azt kérdeztem, hogy tudod-e mit kell csinálnod! - utal a bonyolult egyenletre.

Nem

- Nem - mondom. Kristóf elforgatja a szemeit.

- Miért nem lep ez meg? - teszi fel tele iróniával a kérdést.

- Nem vagyok jó matekból...

- Vagy te egyáltalán valamiben jó? - húzza fel a szemöldökét.

Mekkora bunkó szarházi!

- Parancsolsz?

- Mi?

- Mit mondtál?

- Semmit! - basszus, hangosan kimondtam.

Kristóf arca és szemei elsötétülnek. Hirtelen érzem, hogy az asztal alatt erősen megszorítja a csuklóm. Felnyögök a belém hasító fájdalomtól. A fiú a fülemhez hajol. Meleg leheletét érzem érzékeny bőrömön.

- Ide figyelj, te kis elkényeztetett liba! Velem senki nem beszél így. Senki! Jobb, ha visszafogod magad, különben nagyon nem leszünk jóban. Értetted? - erősebben markolja csuklóm. A mellkasom összeszorul, alig kapok levegőt. A szám teljesen kiszáradtnak érzem.

- I-igen - dadogom heves szívveréssel. Hiszem érezni, hogy bármelyik pillanatban kiugorhat onnan.

- Pompás. Tudod mit kell csinálnod? - úgy csinál mintha semmi se történt volna.

Ez bolond!
Az előbb mondtam, hogy nem!

Megrázom a fejem.

- Jól figyelj. Csak egyszer magyarázom el - néz rám veszélyesen. Nem kértem, hogy elmagyarázd!

- Oké.

Kristóf picit közelebb ül hozzám, hogy lássa mit írtam eddig a füzetembe.

- Te tényleg hülye vagy... matekból - teszi hozzá.

Orromba szökik illata. Mámorító.

- Szóval... - kezd bele.

• • •

- Mit csinálsz holnap délután? - kérdi Móni amikor kilépünk a teremből. Most lett vége a matekórának, és nagy szünetünk van.

- Nem terveztem semmit - mosolyodom el.

- Tökéletes. Arra gondoltunk a többiekkel, hogy
elmegyünk biliárdozni egyet. Benne lennél?

- Ahan. Csak nem tudok játszani. - nevetek fel idegesen.

- Bazsi biztos szívesen megtanítana - lök meg könyökével barátnőm miközben fel és le húzogatja a szemöldökét. Arcom forró lesz.

- Ahj. Móni! - nézek rá csúnyán, mire ő hangosan felkacag.

- Olyan cukik vagytok együtt, komolyan! Szerintem kedvel - von vállat.

- Fogalmam sincs. Bár jóképű - vallom be.

- Igen. És még rendes is. Úgy értem, kevés olyan srác van, aki jóképű és a karaktere is szép.

- Itt a pont. Szerinted tényleg kedvel? - harapok bele alsó ajkamba.

- Szerintem igen. Talán lehetne belőletek valami.

Nem is tudom, hogy kész lennék-e egy fiúra. Mindig is anya és apa kis hercegnője voltam. Kristófnak igaza volt az imént. Egy elkényeztetett liba vagyok.

Szüleim számláján hat jegyes számok díszelegnek. Mindig meg volt mindenem. Soha semmiben nem szenvedtem hiányt.

- Hé!

- Hm? - nézek barátnőmre.

- Ma nagyon el vagy gondolkozva! - kuncog.

- Bocs. Mit mondtál?

- Azt kérdeztem miért ilyen kék és lila a csuklód!? - mutat belilult bőrömre.

- Öhm...

- Ki volt?

- Senki? - inkább kérdés, mint kijelentés.

- Eper. Kristóf volt, ugye?

- Ezt a butaságot honnan szedted? - nevetek fel idegesen.

- Matekon láttam, hogy valamit nagyon susmorgott a füledbe. Az arckifejezését ítélve meg nem szép dolgokat mondott neked.

- A szokásos. De nem tőle van - fogalmam sincs miért védem meg. Talán mert félek.

- Tényleg beszélned kéne Tibi bácsival, hogy ültessen el téged onnan. Nem hiába nem bírta ki eddig senki mellette.

- Lehet - mondom csak.

• • •

- Sziaaaaa Ella! Hiányzott anyuci!? - guggolok le Ellahoz, aki körbe ugrál. Felnevetek és felemelem a kutyát, aki örömében arcon nyal.

- Fúj! - kacagok és simogatom meg hófehér szőrét.

- Szia drágám! - lép ki anyám a konyhából.

- Te mit csinálsz itthon ilyen korán, és apa merre van? - teszem le Ellat a földre.

- Előbb elengedtek. Apádnak pedig dolga akadt a városban. Gyere, főztem ebédet! - indul be a konyhába, ahová én is belépek.

Finom illatok szöknek orromba.

- Hm, de jó illat van. Mit csináltál? - ülök le a megterített asztalhoz.

- Baconos csirkemell és krumpli. - teszi le anya elém a gőzölgő ételt.

- Hm fincsi! - nyúlok rögtön utána. Anya nevetve leül hozzám.

- Amúgy milyen eddig a sul... Jézusom kincsem! Mi az a csuklódon? - néz rám sokkolva és aggódóan.

Nyelek egy nagyot.
Most mi a francot hazudjak?

- Móni ma be akart mutatni nekem valakit, és picit erősebben fogta meg a csuklóm, amikor oda húzott. Semmiség - hazudom gyorsan.

Bocsi Móni

Anyám összepréseli ajkait.

- Kincsem, ugye nem bántanak a suliban?

- Dehogy is! Minden rendben, tényleg - mosolygok rá, amitől arca ellágyul.

- Tudod, hogy bármiről beszélhetünk.

- Igen tudom anya.

• • •

- Nyáron hová megyünk nyaralni? - kérdem a szüleimtől. Mind a nappaliba ülünk és éppen nézzük az esti híradót.

- Még nem tudom. Bár lassan már kéne hotelt foglalni, mert kifutunk az időből, és már nem lesz szabadhely - mondja apám.

- Szerintem ebben az évben nyaraljunk itthon, Magyarországon - szól közbe anyám.

- Balaton! - nevetek fel.

– Akkor legyen Balaton.

Csönd telepedik közénk. Mindenki halkan figyeli a híradót.

Ma délután a rendőrség elfogott egy Nagy Barnabás nevű fiatal férfit. A rendőrség arra gyanakszik, hogy a fiú egy Orosz Drogbárónak dolgozik. Ezenkívül azt hiszik, hogy a fiatal fiú és többi dolgozója a bárónak egy támadást terveznek az Olasz Gilberto Ferro-ra, akit a rendőrség már több mint öt éve köröz. A TEK megrohamozott egy raktárt, ahol több mint 10 Kiló kábítószert és fegyvereket találtak. A többi gyanúsítottat még keresi a rendőrség.

Ezután mutatják a raktárt. Egy sötét eldugott hely.

- Hogy mik nem történnek itt Magyarországon! - rázza meg anyám a fejét.

- Borzasztó. Az ember már az utcára se mehet ki! - ért egyet apám.

Én csak csöndben ülök és próbálom feldolgozni a hallottakat.

K R I S T Ó F

Ma délután a rendőrség elfogott egy Nagy Barnabás nevű fiatal férfit. A rendőrség arra gyanakszik, hogy a fiú egy Orosz Drogbárónak dolgozik. Ezen kívül azt hiszik, hogy a fiatal fiú és többi dolgozója a bárónak egy támadást terveznek az Olasz Gilberto Ferro-ra, akit a rendőrség már több mint öt éve köröz. A TEK megrohamozott egy raktárt, ahol több mint 10 Kiló kábítószert és fegyvereket találtak. A többi gyanúsítottat még keresi a rendőrség.

Vladimir kikapcsolja a tévét és ránk mered. A többiekkel a "bázisra" jöttünk. Lent a pincében van a megbeszélő terem. A szoba közepén van egy hatalmas nagy fekete kerek asztal, körülötte pedig fekete bőr székek. Vladimir ül háttal a nagy kivetítőnek, én pedig mellette foglaltam helyet.

- Elkapták Barnát. Gilberto pedig megfenyegetett minket. Valakinek valami ötlete? Elegem van abból, hogy nekem kell utánatok eltakarítanom! Ti bassztátok el - üvöltözik. Mindenki összehúzza magát, kivéve én.

Vladimir rám pillant.

- Átadom neked a szót! - biccent rám. Kifújom a levegőt, majd lassan felállok és a többiekre nézek.

- Vladimirnak igaza van. Kurvára nem jutunk semmire veletek. Egyre többünket fogják elkapni. Gilbertonak ez pedig előny. Minél kevesebben vagyunk, annál gyengébbek is. Szerintem senki se akarja, hogy ő vegye át az uralmat, nemde? Barna elbasszta, de valahogyan kihúzzuk a szarból. A lényeg, hogy a rendőrség ne jöjjön rá miket is csinálunk. Egyetlen egy megoldást látok, mégpedig azt, hogy megöljuk Gilbertot - hangom hideg és érzelemmentes.

Síri csend lesz úrrá a terembe.

- Megölni? Gilberto felér egy Vladimirel! - szólal meg Norbi.

- Mindenkit meglehet törni. Lelőjük és ennyi - vonom meg a vállam. Vladimir gúnyosan nevet.

- Kristóf! Te kellesz neki! Rád pályázik.

- Tudom - vigyorodom el.

Vladimir megrázza a fejét.

- Be kell hozzájuk épülnöd. Ki kell őket nyomoznod, hogy mit akarnak - mondja.

- Megölnék! - szól közbe Márk.

- Miért ölnék meg? Gilbertonak Kristóf kell. És ők is tisztában vannak vele, hogy Kristóf mire képes. Benne lennél? - pillant rám Vladimir kék szemeivel.

Nyelek egy nagyot. Kell a pénz anyám miatt.

- Benne. Beépülők... - nyögöm ki nehezen.

Bevallom rettegek, de nincs más választásom - muszáj. Vladimir megpaskolja a vállam.

- Örökké hálás leszek neked.

🥀🥀🥀

Juj, ígérem a kövi részben nagyooon beindulnak a dolgok. Várom az ötleteket :)

Ui. Sajnálom, hogy uncsi rész lett :(

•°•°•°•°•°ⓥⓘⓥⓩⓢⓞⓞ•°•°•°•°•°

|2017. 10. 09.|