Ma reggel a lány ébresztésére keltem. Elsőre nem is fogtam fel, hogy ő az, csak miután megszólalt.

-Jó reggelt!- suttogta halkan az ágyam mellett guggolva.

-Neked is Izzy. -köszöntöttem őt a reggeli rekedt hangomon.-Mit keresel te itt?-hunytam vissza a szemem. Nem emlékszem, hogy szólt volna az ébresztőm pedig mindig felkelek rá.

-Lorával fent vagyunk egy ideje, szóval gondoltunk felkeltünk titeket.-szóval Lora meg Tomot kelti. -Van kávé és reggeli a komódon ha kellene.-indult meg kifelé, de nem akartam, hogy elmenjen. Megdöbbenve pillantott le rám, mikor elkaptam a csuklójánál. -Nem maradsz még?- helyet hagyva neki az ágy szélén arrébb kúsztam, mire leült mellém. A csuklóját még mindig nem engedtem el. Hideg volt a bőre az enyémhez képest, de pár perc múlva már jobbá vált. Megkeresve a tekintetét, hunytam le a szememet ismét még egy kicsit pihenni. Ujjbegyei lassan a vállamat érintették, majd óvatosan áttértek a hátamra. A hátamról a tarkómon keresztül a hajamba vándorolt a keze, amire kellemes bizsergés futott végig rajtam. Kiélvezve a pillanatot szemeimet csukva tartottam és csak az érintésére fokuszáltam. Kellemes volt. Az békés pillanatot a telefonom rezgése zavarta meg, amit egyszerűen most szét tudtam volna verni. Ahogy kikapcsoltam az ébresztőt a pillanat véget ért Izabella keze nem érintett többet és ez így volt helyén. A hátamra gördülve, takartam el a szememet, s hallgattam mit tesz a lány immár. Mostanában kezdem úgy érezni megőrülök a közelében.

-Azt hiszem most már megyek.-szólalt meg halkan. Léptei egyre távolabbinak tűnnek, majd egyszer csak abba maradtak. Ki idő után ismét tovább ált. Miután kiment a szobából kellett még pár perc, hogy összeszedjem magam...

Izabella szemszöge:

Szerdán a reggelen kívül nem sok említésre méltó dolog történt. A múltkori után a másik falka nem kötött belém.Hozzám sem szóltak. Viszont perzselő tekintetük végig követett, mikor Alexékkel voltam. Közülük is szinte mindig volt velem valaki, hogy ne legyek egyedül. Nem feltűnően tették, de mindig ott voltak a környékemen. Kezdtem a nap végére úgy érezni magam, mint valami végtelen kislány, akit meg kell menteni. Besokalltam a nap végére. Ezért is örültem nagyon annak, hogy Alex elment Noahval. Tom délután Leviékkel volt,Lora meg ment Alexszel, egyedül voltam Luke és Anya még dolgoztak, mostanában túl elfoglaltak. Kellett a szabadság egy ilyen nap után, ezért eldöntöttem, hogy kint töltöm a délutánom egy részét az erdőben. Ahogy felértem a szobámba ledobtam a cuccaimat és átvettem egy kényelmesebb ruházatot. Egy fekete melegítő nadrág hozzá passzoló pulóverrel, hajamat lazán felfogtam. Most nem lopakodva kimentem a hátsó ajtón bezárva a házat. A kerítést átugorva elfogott az adrenalin, s feléledtek a farkas ösztöneim, amik üvöltöttek a vágytól, hogy fussak. Egyet ugorva már négy mancsra érkeztem. A hó ropogott a talpam alatt ahogy lépkedtem egyre befelé az erdőben. A hallásomat kiélesítve lépkedtem óvatosan, s a szagokat szimatolva csak régi falka tagokat véltem felfedezni, így neki iramodtam. A táj elmosódott, az illatok életre keltek és a hangok kiélesedtek ahogy sűvítettem az erdőben, néhány állatot megijesztve vele. A vérfarkasok is vadászhatnak azonban ízlés kérdése. Én nem feltétlen rajongok érte, de régebben a bátyám sokszor elrángatott, hogy vadásszunk. Besegítettem neki akkor, de nem igazán tetszett a nyers hús íze. Így az első alkalom után már nem éreztem késztetést rá. Éjfél környékén járhattunk a patak felé sétáltam egyenesen a hegy felé. Megéreztem egy ismerős illatot, ahogy haladtam a hegy felé. Kilépve a fák közül megpillantottam az illathoz tartozó fekete bundát is. A legelső sziklán feküdt. A tekintete rám villant. Érdeklődő tekintete követte a mozgásomat. Tekintetük összefonódott.Elég lehangoltnak éreztem, de megjelenésem kicsit felkeltette érdeklődését. Lassú léptekkel közelítettem meg, majd lefeküdtem közvetlen mellé. A csillagokat nézve, mindketten csendben voltunk, mozdulatlanul. Igaz nemrég még azt mondtam kell a szabadság, de ez most más helyzet volt. Alex nem tudta, ki rejtőzik a hófehér bunda mögött és ő is más volt így farkasként. Nyugodtabb...legalábbis most.

~Hogy hogy itt vagy kint?-szólaltam meg a gondolatainkban.

~Ezt hogy érted?-jött is a válasz.

~Nemrégiben is te voltál. Nem kellene a többieknek rám vadászniuk, vagy őrködniük?- kérdeztem ugratva őt, mire vette a lapot, s kicsit játékosabban válaszolt.

~Hát mivel a többiek nem igazán tudtak elkapni, úgy gondoltam most az alfával kell beérned. Netán ez nehéz feladatot adtam neked?- szólt incselkedve.

~Áh dehogy.Téged simán lenyomlak.-mondtam nevetve.

~Oh igen?És most is így gondolod?-gördített hirtelen a hátamra, mire nem tudtam reagálni.Felém állva nézett le rám a vörös szemeivel.

~Akkor most elkaptál te nagy gonosz farkas?

~Úgy látszik kis farkas.-fölém tonyosodva.Igen azért Alex termetesebb nálam hím létére, de nem vagyok olyan kicsi.

~És most mi következik?-néztem kíváncsian rá. Őszintén érdekelt, hogy mit tesz ebben a helyzetben, de éreztem a belsőmben, hogy nem fog bántani. Hirtelen mozdulatától meghökkentem.Fejével közeledett, s az orrát az enyémhez érintette. Ez szinte egy puszi emberként, ami eléggé letaglózott. Majd gyors mozdulattal hátrébb lépett, leszállva rólam és az arcomba rúgott egy hókupacot.Na kedves. A tekintetéből kivettem, hogy jót nevet rajtam.

~Héj csak nem tetszett, hogy ennyire megdöbbentél?-szólt be.

-Oh vigyázz csak ezt még visszakapod alfa.- szóltam vissza szórakozva, beszólását figyelmen kívül hagyva.

°°°

Csütörtök. Aznap reggel elaludva keltem az előző napi farkas fogócska miatt.Elég későn jutottunk ágyba szóval a nyolc óra alvás elmaradt. Aznap este még a gondolataim sem hagytak nyugodni.Visszatérve a jelenben futottam az előszobába, ahol elcsíptem az éppen cipőt kötő, kómás bátyámmal.

-Többiek?-kérdeztem köszönésre sem méltatva. Mire a hirtelen kérdéstől megugrott.

-Reggelt.Előbb bementek a suliba.-Engem meg itthon felejtettek, mint bátyád. Vagyis Lora legalább is ezt mondta.

-Hm.-morogtam elgondolkodva, hogy felügyelni hagyták itthon őt, hogy rám vigyázzon.

Már házon kívül járhattunk, amikor ismételten megszólaltam.

-Hétvégén kint voltam az erdőben.-nézett rám, feleszmélve a bambulásból.-Alex is ott volt.Elsőre haragos és agresszív volt.Azonban utána nyugodttá vált. Majd úgy alakult, hogy ott aludtunk el hajnalban.Reggel jöttünk vissza. Az ablakban ültem mikor láttam megjelenni a fák között.Nem értem őt, a hangulat változásait és, hogy miért nem hitt nekem annó.-meséltem magam elé meredve immár feldultabban. Ránézve a bátyámra engem figyelt. A tekintetéből nem tudtam semmit kivenni, hogy mire gondolhat.Pár perc elteltével megszólalt.

-Amikor még utoljára velünk volt dühöngött és mindenkinek leordította a fejét, mivel az ő szavaival élve" túl gyengék vagyunk, hogy elkapjunk téged".Utána eltiltott minket az járőrőzéstől, hogy ő az egyetlen aki képes elfogni téged, mert ő az alfa.-mondta lekezelően a végét.

-Azért nem kéne így beszélned az alfádról.-szóltam rá rosszallóan.

-Nyugi Húgi.Lehet, hogy más falkában vagyok, de mindig is te leszel az alfám Iza.Elmosolyodva nézett a szemembe, amitől megnyugodtam és büszkeség járt át, hogy ő mindig mellettem lesz.- Lora vele akart menni, de az alfa lekiabálta.Mintha darabokra tört volna ott a lány.Colt már inkább nem is hozzuk az ilyen falka gyűlésekre. Alex dühkitörései megviselik az egész falkát. Kíváncsi vagyok milyen lesz ma ezek után.-mondta elhalkulva a végére.

-És mi lett most a három lánnyal, Lucy Gillert és a két csatlósa.-mondtam undorodó fejet vágva.

-Tudtommal megegyeztek az alfával, hogy teljesen csatlakoznak a falkához és Son húga is. Ő nem olyan, mint ők. Sokkal normálisabbnak tűnik. Akkor voltak kint elsőnek, mikor összekaptatok. Azóta, mindenhol ott van az alfa körül és még jobban rá van kattanva. A két iker meg Noahra és Jackobra van rászállva, de a srácok undorodnak tőlük. És ki nem állhatjuk, hogy benne vannak a falkában. Az a mázlim, hogy nem vagyok mindig velük, és inkább Levivel elkerüljük őket.-mondta felnevetve.-Az a ribanc már nekünk is parancsolgat, mintha ő lenne az alfa és az a baj Alexet ez egyáltalán nem izgatja.

-Nem értem. Mint láthat abban a ribancban?-gondolkodtam el, hogy mennyivel jobb, mint én. Na jó.Ez elég durva, hogy hozzájuk hasonlítgatom magam. Inkább leálltam.

-Csak nem féltékeny vagy?-nézett rám szórakozottan a bátyám, figyelmen kívül hagyva a válaszát folytattam.

-Kíváncsi leszek, milyen nyálasak lesznek akkor most.-dugtam ki a nyelvem undorodva még a gondolatától is.

-Viszont nemrégiben idegeneket éreztünk a területünkön. A szaguk nagyon enyhén volt érezhető, de Alex azonnal kiszúrta. Hárman vannak és nem hiszem, hogy jót akarnának. Rossz előérzetem van húgi. Nem tudom mi történik mostanában, de légy óvatos.-nézett rám aggodalmasan és védelmezően a bátyám.

-Tegnap is kint voltam vele.-utaltam az alfára.Szórakoztunk.-nem is tűnt fel elsőre, hogy ezeket a szavak mosolygásra késztettek. Rápillantva ijedten a bátyámra tudtam , hogy figyelt. Cinkos mosoly jelent meg az arcán, amit a jelenlegi helyzetben nem tudtam hova rakni. Immár a busz is megérkezett a megállóba így felszállva rá felmutatva a bérleteinket a jármű hátuljába próbáltunk eljutni, ami egész könnyen sikeredett, mivel még nem voltak sokan. A leghátsó ülésen a vörö hajkoronát véltem felfedezni és egy könyvbe bújt, koncentráló arcot. Zoe volt az egy krimit olvasva. Nagyon belemélyedt, mert mikor mellé értünk sem vett észre minket. Rátéve a vállára a kezemet hirtelen fordúlt felénk ijedten.

-Szia Zoe.-köszöntöttük őt egyszerre Tommal.

-Sziasztok!-mondta lecsillapítva dübörgő szívét.

-Te miért nem vagy Alexékkel?-kérdezte a bátyám nyíltan a lányt.

-Tudod én nem akartam úgy csatlakozni hozzájuk, hogy ott vannak azok a kurvák.-mondta megforgatva a szemeit.

-Téged se hallottalak még csúnyán beszélni.-hökkent meg a bátyám. Mire Zoe elpirulva hajtotta le a fejét.

-Néha kicsúszik egy-kettő.-mondta zavartan, kerülve a bátyám tekintetét.

Első óra előtt még időben léptünk be az aulába, megpillantva a többieket a szekrényeknél összegyűlve. Ott volt a négy új tag is. Mint ne mondjak, Tomnak igaza volt undorítóan közel állt a szőke az alfához és nyomta magát hozzá, míg a srác keze valahol jóval a lány dereka alatt volt, s a tekintete a dekoltázsán. Nagyon furcsa volt így látni Alexet.Nem így ismertem. Tom elköszönve tőlünk, ment a maga útján, míg én a társaságot bámultam. Alex megérezte, hogy nézem mert felém kapta a fejét.

_______________________________

átírva