Becsukva a szememet, koncentráltam a körbefogó meleg testre...

Szerda reggel egy rázogató Lorára keltem, aki rettenetesen közel suttogott a fülemhez, ami szinte süketítően hatott a hallásomra.

-Iza kelj fel!- harsogta a fülemben amitől azonnal kipattantak a szemeim.

Kótyagos fejjel próbáltam realizálni, hogy hol vagyok. Elsőre nem ugrott be, hogy tegnap este hogyan kerültem fel. Aztán hirtelen minden beugrott. A kondi, Alexszel való beszélgetés, Lora és Noah, a meleget adó mellkas, a bódítóan édes férfi illattal. Szinte még mindig érzem.

A telefonomért nyúlva néztem rá a kijelzőre, ami hajnali fél ötöt mutatott...Hajnali fél öt...pontosan. Kinyírom ezt a lányt egyszer.

-Mi a francnak keltettél fel hajnali fél ötkor?-dőltem vissza nyöszörögve a puha párnáim közé. Majd a fejemre húztam a takarót hátha vissza tudok aludni még egy kicsit.

-Meséld el mi történt tegnap este.-mondta bociszemekkel, lehúzva a fejemről a takarót.

-Ez nem várhatott volna reggelig?

-Arra keltem, hogy a szobámba vagyok és az utolsó emlékem, hogy Noah mellett ültem. Aztán egyre álmosabbnak éreztem magam.-nézett nagy szemekkel Lora.

-Ha csinálsz nekem egy kávét elmesélem.-mondtam alkudozva.

-Már kész.-vágta is rám, mire kipattant a szemem és meglepődötten néztem a lányra.

-Istenem Lora te hánykor keltél?-kezdtem hitetlenkedni. Viszacsukva a szemeim próbáltam még pihenni.

-Izaaaa...-szólt Lora megint rázogatva.-Vissza ne aludj!

-Jó fent vagyok.-ültem fel az ágyban, valószínűleg kusza hajjal, mert Lora mikor felpillantott a fejemre elég elképedten nézett rám.-Hol a kávém?-néztem rá fáradtan. A polcról elvéve a még gőzölgő kávét a kezembe nyomta. Ahogy az illatát megérezve máris jobb kedvem lett.

-Hozok egy fésűt, befonom a hajad és közbe mesélhetsz. Benne vagy?-esett meg rajtam a szíve.

Immár Lora mögöttem ülve a francia ágyamon óvatosan fésülte a hajam, miközben én még a reggeli kávémat iszogattam.

-Igazából nekem sem teljesen van meg a vége.-vallottam be.-Tudom, hogy a tánc elmaradt. Átmentünk a fiúkhoz...az erdőn keresztül.-vettem lejjebb a hangerőt a végén.-Utána velük edzettünk. Táncoltunk, szórakoztunk és harcoltunk egy kicsit.-próbáltam feleleveníteni az emlékeket.- Utána Alexszel a futógépen voltunk, mikor Noahval való bunyót elvesztve, mosolyogva jöttél hozzánk. Aztán Noah és te hátul ültetek Tommal, én meg befoglaltam az anyós ülést, Alex meg vezetett. Aztán te elaludtál Noah vállán. Azután már csak annyi rémlik, hogy fáradtan pislogva épp elkapom, ahogy Noah felcipel téged az emeletre. Engem meg egy meleg kar tartott és az a bódító édes illat belengte a körülöttem lévő levegőt.-mondtam szinte suttogva már a végére az emlékeket felidézve. Magam elé bámultam.

Feleszméltem a könnyedségtől, a hajamat már nem húzták, két erős fonatba lett kifelé fonva. A húzás hiánya miatt hátra fordultam. Egy túlzottan mosolygó, csillogó szemű Lorával kapcsolódott össze a tekintetem.

-Miért mosolyogsz rám ennyire?-néztem rá ijedten.

-Nem tudod véletlen, hogy kihez tartozhatott az a "bódítóan édes illat"?-idézte a szavaimat.

-Aham...gondolom Tom.-mindketten tudtuk, hogy nem mondok igazat. Nem kötött bele, de helyette kifejtette gondolatmenetét.

-Persze...persze. Minden tesó utálja a testvére illatát, főleg a farkasoknál drága Iza.-nézett rám szúró szemekkel.-Szóval ha nem Tom volt és nem is Noah már csak egy személy lehetett.-nézett rám csillogó szemekkel mire, az elpirult arcomat eltakarva lehajtottam a fejemet.-Na, de tökre cukik lennétek együtt. El tudnám képzelni. Lucy nem is illik hozzá. Sőt ő nem is olyan mintha a falkánk tagja lenne...-fejezte be fancsali képpel.-Na, de csak gondolj bele. Alex helyes, még ha a bátyám is, de igaz. Bír téged és tökre kedves vele...jobban, mint másokkal szokott lenni. Meg ha járnátok a farkas énedet se kellene titkolnod.-kaptam fel a fejem az utolsó mondatára. Muszáj voltam félbe szakítanom.

-Nem. Figyelj! Azért azért titkolom, mert nem bízok Alexben eléggé és főleg nem akarok másik falkához kötődni...-kezdtem kicsit feldúltan. De gyorsan letudva ezt a részt témát váltottam.-Nem tagadom tényleg helyes, de egy barátnője van, aki minden pasinak kell, minek cserélné le helyettem? Szőke plasztik baba, aki mindenét kirakja és két kilogramm smink van rajta. Kettő nem vagyok az esete, ha ilyenekre bukik és bocs, de ezt nézem ki Alexből ahogy látom. Három, húgaként tekint rám, ha nem sehogy. Csak nem jövök be neki. Szóval verd ki ezt a bugyuta ötletet a fejedből Lora.-néztem most én szúrós szemmel a lányra.

-Mondj, amit akarsz, de érzem, hogy lesz kettőtök között valami. Ez mellől nem tágítok.-kacsintott rám, mire csak megforgattam a szemem és sóhajtottam feladás képpen. Majd ismét elterültem az ágyamon, lehunyva a szemeimet.

-Na jó. Menjünk reggelizni mielőtt suli előtt már az agyadra megyek.- feküdt ő is le mellém az ágyra.

Hál istennek Lora megkegyelmezett így a konyhában kötöttünk ki komótosan eszegetve a reggelinket. Kezdtem érezni a kávé hatását így már kicsit éberebb lettem. A reggelink után, ami most egy joghurtból állt a ruháink közé vetettünk magunkat, mivel pizsamában nem lenne jó ötlet suliba menni főleg télen. Tél révén egy sötétkék farmerre esett a választásom egy fehér inggel, amire rávetem egy vajszínű, kötött pulóvert. Cipőnek meg végre felvehettem a fekete magassarkúmat immár. Lora már megcsinálta a hajamat, amivel most nem kellett bajlódnom, szóval így már csak néhány kiegészítő kellett. Egy ezüst nyaklánc és egy hozzá illő karpereccel kiegészítve a szettet. Még jöhetett egy ki szempillaspirál aztán készen is lettem.Lorával lent a kanapén találkoztam. Még elég korán volt, a fiúk az igazak álmát aludták.

-Felkeltjük őket?-kérdezte Lora egy tizenöt perc telefonozás után. Gondolom beleunt a várakozásba.

-Felőlem, kelthetjük őket, de nem lesznek morcosak?-néztem rá kérdőn.

-Ez igaz. Jó akkor csinálunk nekik reggelit, meg kávét. Akkor már csak nem üvölthetik le a fejünket.-nézett mosolygósan a lány. A két kávé gyorsan elkészült, a reggeli készítéssel kicsit kupit csináltunk, szóval takaríthattunk utána

-Én viszem Tomnak.-stoppolta le Lora a bátyámat felfelé menet a lépcsőn.

-De...-kezdtem bele.

-Még mindig haragszom rá. Nincs az az isten, hogy én keltsem fel őt.-mondta kicsit feldúltan.

-Ahhh...jó rendben. Enyém a bátyád.-mondtam lemondóan. Azért volt benne egy jó dolog is én sem szerettem felkelteni a saját bátyámat. Srácból van és horkol...

Az emeleten ketté válva indultunk el két különböző irányba. Az ajtón benyitva félhomály uralkodott a szobában. Szerencsére még épp időben vettem észre a hanyagul, szoba közepén hagyott táskát, mielőtt átestem volna rajta. Halkan lépkedve az ágyhoz a komódra leraktam a fa tálcát a kávéval és a müzlis tállal együtt. Na igen és itt jön az, hogy, hogy lehet egy müzlivel akkor felfordulást csinálni, mint amit mi alkottunk. Azt kiderítettük Lorával a konyhában azon veszekedve, hogy mi kerül előbb a tálba. A tej vagy a müzli. Szerintetek? Erre ráadásul a kavalkádba mellé öntöttük mindkettőt. Elég bénák voltunk...

Leguggolva az ágy mellé a tekintetemet végig járattam az alvó Alexen. Takarója félig lecsúszva róla engedte megcsodálni az izmos hátát, ugyanis az legtöbb srácon, mint Alexen sem volt póló alváshoz. Hason fekve olyan nyugodtan tűnt. Haja kuszán ált, amiből néhány fekete tincse a szemébe lógott. Óvatosan a vállára téve a kezemet meg sem mozdult. Bőre forrón volt a kezem alatt, szinte már égetett. Homlokára téve a kezemet, azonban az nem volt annyira meleg. Ezek szerint csak a vérfarkas lét hatása, ezért sem fázunk annyira télen, mint az emberek. Megrázogatva a vállát arra se kelt fel.

-Alex.-kezdtem suttogva, mire lassan kinyitotta szemeit és rám pillantott. Laposakat pislogva próbálta felfogni, hogy hol van.

-Jó reggelt!-szólaltam meg az ágy szélén támaszkodva. Immár oldalasan feküdt, kezét a feje alá téve, fáradt tekintettel nézve rám.

-Neked is Izzy.-szólalt meg mély rekedt hangján, amitől végigfutott rajtam a hideg.-Mit keresel itt?-kérdezte lehunyt szemekkel.

-Lorával fent vagyunk egy ideje, szóval gondoltuk felkeltünk titeket is. Van kávé és reggeli a komódon ha kellene.-indultam is kifelé, mire hirtelen elkapta a csuklómat. Bőrének forróságát ismét éreztem a csuklómon. Meglepetten néztem rá.

-Nem maradsz még?-kérdezte a mély rekedt hangján. Visszalépve mellé ültem az ágya szélére, ahol hagyott egy kis helyet. Még mindig nem engedte el a csuklómat. Tekintetével az enyémet kereste, s mikor megtalálta ismét lehunyta szemeit. Nem tudom mi ütött belém, de bátorságot véve kezeimet előszőr a vállára, majd a hátára vezettem simogatás képpen. Ahogy láttam nem igazán akar kikelni így úgy voltam vele még egy picit hagyom. Kezem alatt az izmai szépen kiívelődtek, bőrének forrósága átjárta a hűvös ujjbegyeimet. A kezemet immár a hajába vezettem a tarkóján keresztül, mire beleremegett. A haját simogatva lenéztem az arcára. Szemei csukva voltak, de a szája sarkában felfedeztem egy rejtett mosolyt. Élvezte.

Telefonjának csörgése szakított ki minket az idilli pillanatból. A készülékért nyúlva kinyomta az ébresztőt, majd a hátára gördülve a kezeivel eltakarta a szemét.

-Azt hiszem most már megyek.-törtem meg a csendet, mire nem válaszolt. Az ajtóban állva még visszanéztem. Ugyanabban a pozícióban helyezkedett el, mint az előbb. Háton fekve, kezeivel szemét takarta. Fekete tincsei a szemébe lógtak, csupasz bőrén az izmainak körvonalait halványan besütő fény fedte fel.

°°°

Alex szemszöge:

Hétfőn a biológia teremben a helyemen ültem. A lányok előttünk, Noahék meg a mellettem a felső sorokat befoglalva. Elmerengtem a gondolataimban és csak Izabella hangjára eszméltem fel. Felnézve azonban nem volt előttem, de körbenézve a teremben sem. Az ajtó irányában épp hogy észrevettem. A suli másik alfájával szemben ált, aki épp a lány egyik tincsét csavargatta az ujja körül.

-Kopj le!-szólt Izabella mérgesen.

Nem tetszett a jelenet főleg az, hogy mi következhet belőle. Kezdett elönteni a düh és enyhe féltékenység, ami nem tudom honnan jött. Hirtelen felállva a székem csikorogva csúszott hátrébb, mire a falkám tagjai rám kapták a fejüket. Szemeikkel követhették a tekintetemet, mert ők is villámsebességgel álltak fel és követtek le a lépcsőn.

-Ribanc.-szólt vissza dühösen az alfa, miközben mi még csak a lépcsőn jártunk. A rohadék a falhoz szorította Izabellát. Tarkójánál megfogva rántottam le a lányról. A folyosó falának csapódva próbált feltápászkodni. Éreztem, hogy kicsit nagyobb erővel csaptam a falhoz, mint kellett volna, de hirtelen elöntött a vörös köd, hogy bánja a lányt.

A szemem is felszikrázott egy pillanatra. Összeszorítva őket, próbáltam lecsillapítani a haragomat. Ahogy meghallotta a falkája, hogy a falnak vágtam azonnal köré gyűltek. Feltápászkodva jött hihetetlenül közel hozzám megfélemlítés céljából, de egyáltalán nem sikerült neki. Ne féltem tőle. Ő csak egy kigyúrt aligha alfának mondható vérfarkas, aki el van szállva magától a külsöje miatt. Jackob és Noah mellettem, a többiek meg ugrásra készen állva vártak a helyükön. Két centi lehetett köztünk, egyikünk sem szólalt meg. Haragosan néztünk egymás szemébe, visszafogva farkas énjeinket. Síri csend uralkodott, senki sem mert közbeszólni. Éreztem a teremből áradó árgus szemekkel figyelő tekinteteket.

-Itt meg mi folyik?-jött egy mély hang mellőlünk. A biosz tanárunk volt az, aki erősen megszorítva a vállainkat próbált visszatartani minket egymástól.- Ha nem akarnak az igazgatónál kikötni befelé a terembe de rögtön!-szólt élesen.

-Vigyázz magadra Black, mert nem mindig lesz ekkora szerencséd.- nézett rám, majd elsiklott a tekintete mögém.-Veled meg még számolunk drága.-erre majdnem neki ugrottam, de Noah visszafogott. Őket követve mi is visszamentünk a terembe. Suttogások hallatszottak a előbb történtekről beszélve.

Felérve a helyemre Lucy már ott is termett. Nagyon nem volt kedvem most hozzá és ezt tudtára is adtam.

-Ne most! Hagyjál! -szóltam rá élesen, mert bele akart ülni az ölembe, de erősen megtartottam a derekát, hogy véletlen se tudjon. Döbbenten nézett rám. Tekintetében hirtelen hangulatváltozást láttam. Haját hátra dobva fordult meg sértetten, majd tipegett el a barátnőivel. Kezdtem unni a nyávogását. Hogy ribanc, minden kint van és az egész suli szinte túl van rajta. Kezdetben nem volt ennyire ilyen velem, de amióta a barátnőmnek titulálja magát elszállt az egója. Én meg elfogadtam, hogy mindenki azt hiszi együtt vagyunk. S amióta azt hiszi ő lesz az alfa párom királynőként viselkedik, de csak egy közülünk, akitől a lányok többsége fél, mert megkeseríti , s lealázza őket, a farkas hatalma és az én páromként nyert védelem miatt. Pedig nekem se kellett többre néha, mint a többi srácnak akkoriban. Kaland volt semmi több. Jó szórakozás volt, de kezdek undorodni tőle. Már egy ideje gondolkozok rajta, hogy megmondjam neki, hogy kopjon le, de még kételkedem. Tudtam, hogy nem ő lesz az igazi...

Kizökkentve a gondolat menetemből úgy éreztem figyelnek. Valakinek szinte perzsel a tekintete. Körbenézve a teremben egy kék szempárral akadt össze a tekintetünk. Azok az ártatlan kék szemek, nem lettek volna már ilyenek ha az előbb nem léptem volna közbe. Eszembe jutott a múltkori buli. Azóta se bírtam kiverni a fejemből. A csípője, ahogy ringatózott, az illata mikor közelebb értem hozzá csak úgy vonzott. A pár másodperc után, amit úgy éreztem jó ideje tartott, elkapta a tekintetét rólam. Lorával kezdett beszélgetni, akit biztosra veszek, hogy látta az előbbi jelenetünket.

Az óra úgy is unalmasan telt, de nem volt kedvem figyelni, így volt időm gondolkodni. Eszembe jutott egy múltkori emlék a fehér farkassal tél elején. Aznap nem tudtam aludni. Hajnali háromkor kidobott az ágyam. Bármennyire is próbáltam visszaaludni képtelen voltam rá és talán jól is tettem. Kikelve az ágyamból az ablakhoz léptem. Láttam, hogy a tegnap este leszakadt hó megtette hatását. Fehér takaró borult a jól ismert erdőre. Egyszerűen hívogató volt. Gyorsan felvéve egy farmert és egy fekete pólót, máris az erkélyen voltam. Leugorva a kertünkben a hó hidegen hatott elsőre. De csak a kerítésig kellene eljutnom, utána a bundám megvédett a téli hidegtől. Enyhén elrugaszkodva a talajtól, a kerítés túloldalán találtam magam a fekete szőrű, farkas alakomban. A hangok és az adrenalin felerősödött. Káprázatos volt az erdő látványa, csak úgy hívogatott. Nem volt kedvem a sziklákhoz menni így csak mellette a fák között süvítettem egy ideig. Utána lassú léptekkel kémleltem a tájat. Egyszer egy ismerős szag ütöttem meg az orromat. Harag és düh fogott el a múltkori emlékeket felidézve. Még halkabbra véve a lépteimet, nem figyelt fel rám. Nem volt messze, valószínűleg a hó miatt nem éreztem előbb a szagát. Nyugodtan feküdt a hóban.

Elsőre észre se vettem volna a hóba olvadó szőre miatt. Ébren volt éreztem. A szemem bíbor vörösen izzott. Ahogy rávetettem magam bosszút akartam amiért bántotta múltkor a falkám tagjait.
A hátára érkezve vissza akartam adni a sebeket, de gyorsabb voltam nála. Hirtelen fordított az helyzetünkön. Az hittem bántani fog, de nagy meglepetésemre csak rám feküdt. Nem tudtam hova rakni ezt a pillanatot. Szorosan fogott ezért nem tudtam mozdulni.

Sokadik próbálkozásra fel is adtam. Amíg nem bánt minek tegyem én is? Merengtem el a fejjel lefelé lévő tájban. Elég hihetetlennek tűnt ez az helyzet. Rajtam egy fehér farkas alakban lévő, lány feküdt egy, havas erdőben, hajnalban. Azért azok a "szép" gondolatok előjöttek és ezekkel együtt párolgott el a düh és harag belőlem. Ahogy érezte, hogy nyugodtan fekszek alatta lenézett rám. A gondolataimtól egy nagy vigyor terült szét az arcomon. A lány meglepődöttségét kihasználva lelöktem magamról. A hóba esett. Hozzá közelebb lépve, körülötte keringtem egy párat, majd nem tudtam miért csináltam, de megöleltem a nyakammal átkarolva őt.

Lökve egyet rajta a hátára gördült, mire visszaadva neki a rám fekvős részt a hasára hajtottam a fejem, s lefeküdtem pihenni. Amúgy sem aludtam túl nyugodtan az elmúlt pár hétben. A nyugodtság átjárt abban a hajnali órában. Már csak arra emlékszem, hogy lehunyva a szemeimet a sötétség magába ölelt.

°°°

Aztán pár óra múlva mocorgásra ébredtem. Álmos tekintettel próbáltam kivenni a körülöttem lévő dolgokat. Na még egy kicsit, rég nem aludtam ilyen jól. Visszahunyva a szemeimet jöttem rá az elmúlt pár órában történtekre. Hirtelen kinyitva a szemeimet a fehér farkas ott feküdt alattam. Nem álom volt. Nyugtalan tekintetét elkapva rájöttem mit akar mondani. Hajnalodott és hétfő volt immár. Felállva megvártam míg a farkaslány is stabilan áll a mancsain, majd gyorsan elfutottam a faház felé.

Visszaérve az erdő szélére a házunknál nem mentem közelebb, mert Izabella ült az ablakpárkányon. Tekintetük összekapcsolódott. Felismerhetett, mert nem ijedt meg tőlem. Nem tudom mi van vele. A buli óta összezavarodtam vele kapcsán. Eltűnt az ablakból, így megkockáztattam feljutni az erkélyemre, majd óvatosan közlekedtem a szobámban. Aznap reggel boldogabban és kipihentebben kezdtem a sulit. Noahnak fel is tűnt. Túl nyugodt voltam szerinte. Aznap el is mondtam neki a hajnalban történteket egyik szünetben a focipályán sétálva.

Kedd. Délután a kondiban voltunk a srácokkal. Immár hóban meg fagyban nem igazán tudtunk edzeni az erdőben így a szokásosan Nico apjának edzőtermét kértünk kölcsön. Jó fej az öreg, néha ő is benéz hozzánk. Jóideje ide járunk kikapcsolódni. Az edzés lenyugtat és ez már kellett. Meglepetésünkre Loráék csatlakoztak azon a délutánon hozzánk. Elmaradt az edzésük vagy valami ilyesmit említettek. Iza megismerkedett Collal is így szinte már a falka tagja is lehetne, főleg, hogy a többiek is jól kijönnek vele.

-Héj húgi nem jössz?-invitálta Tom a húgát egy meccsre. Nem hiszem, hogy sokáig ringben maradna ha nem kímélik.-De vele.-mutatott Tom Jacksonra, aki készen állt egy bunyóra a ringben.

-Egyáltalán tudsz boxolni Izzy?-szólítottam meg őt a becenevén.

-Nyolc év box és önvédelmi órák után csak menni fog.-nézett rám kicsit lesajnálóan.

-Na mutasd mit tudsz.-mondtam vigyorogva. Kíváncsi voltam ezek után.

Mint kiderült tényleg jól verekedett, de csak mint egy ember, erőben mégis kikapna egy farkas ellen. Jackson gyerekes hülyeségei után fény derült a képességeire is.

-Figyi Izzy. Nem látom, hogy ütnél is. Csak rúgni tudsz?-hergeltem egy picit a lányt. Son kikapása után egy lány ellen égett a feje. Rendesen szét is szivattuk utána a maradék időben a srácot.

Később a futógépeknél beszéltünk újra Izabellával. Bocsánatot kértem tőle a múltkoriért.

- Én sajnálom a múltkorit. Nagyon fel voltam húzva. Sajnálom. -mondta szomorú mosolyra húzva a számat.

- Felejtsük el. Szent a béke? -kérdezte egy vidám mosoly kíséretében Izabella.

- Szent a béke. - megbántam. Elég csúnya dolgokat vágtam Loráék képébe. Nyugodtabb lettem és boldogabb mikor kibékültünk.

-Deee Lorától is bocsánatot kell kérned. -mondta elhúzva a száját.

-Meglesz. - nyugtattam meg mosolyogva.

°°°

A kocsiban volt egy pillanat, amikor összenéztünk az alvó Lora és Noah páros figyelve. A lány nem lepődött meg a kettőn, ezek szerint Lora mesélhetett neki. Nekem sohasem mesélt a húgom, gondolom nem is velem akarta kibeszélni, mint sráccal, de kicsit szomorú voltam, hogy nem mondta el. Mindig figyelemmel kísértem az életét és az érzéseit, láttam a reakcióit Noah felé. Tudtam, hogy tetszik neki. És a haveromnak is húgom. Noah a legmegbízhatóbb, akire rá merem bízni a húgomat és tudom, hogy nem bántaná meg soha.

Izabella is az út végére elaludt. Tom a vállára hagyatkozva, hogy meghúzta, rám maradt, hogy felcipeljem az alvó lányt. Igazából nem volt bajom ezzel, talán tetszett is. Miután befektettem az ágyába az ajtóba megtorpantam. Visszanézve rá öntött el egy érzés, mint a jeleben...

______________________________________

GabAlexa16

instagram: gabalexa16