Ajtó csapódás. Csatt. Oldalra fordultam. Üveg törés. Reccs.Arcomat a párnába fúrom. Kiáltás. Remy.
-Az isten verjen meg te félnótás.-morogtam párnáim fogsága alatt.
Nagyon nem volt ínyemre a felkelés. Régóta most először álmodtam. Asgardon voltam. Egy szírten álltam,s élveztem a természet adta csodákat.Egy fekete varjú szállt a gyönyörű asgardi égbolton. Én is eképpen akartam cselekedni. Álmomban szabad voltam. Kitártam kezeimet,mély levegőt vettem ,s már épp leakartam lépni a szírtről,amikor is az a háborodott el nem kezdett acsarkodni valamelyik Bosszúállóval,ezzel felkeltve engem.
Na várjunk csak. Hogy...hogy kerülök én ágyba?
Amilyen gyorsan csak tudtam lerántottam magamról a takarót,s kipattantam az ágyból. Nem volt jó ötlet. A lábaim azonnal felmondták a szolgálatot,s összecsuklottam a hideg padlóra.
-Mi a..?-kezdtem értetlenkedni,ugyanis jócskán nem volt energiám.Az ágy matracába kapaszkodva próbáltam lábra állni. Azt hiszem legalább négy percembe telt ez a mozzanat. Aztán megláttam magam a szemközti tükörbe.
-Mi a..?
Kényszeredetten felkacagtam ugyanis úgy tűnik,hogy a reggeli önkifejezésem szabadságra ment.
Csak néztem magamat elhűlten. Na nem azért,mert szemeim alatt már már lila karikák garázdálkodtak. És nem is azért mert eleve fehér bőröm,most szinte betegesen szürke volt. Nem. Hanem mert egy elég merész anyagú fehér hálóruha volt rajtam. Anyaga fénylett,s mély kivágása igencsak felvetett némi kérdést. Ó ha most Friga látna,azt hinné,hogy a nász éjszakámra készülök. A midgardiak öltözködés terén nem épp erkölcsösek. De minél tovább bámultam magam annál jobban tetszett. Rég nem tekintettem magamra pozitívan. Hisz én csak egy harcos vagyok. De most tényleg szépnek éreztem magam. Igaz nagyon úgy néztem ki,mint az asgardi piacon áruló kofa. Igazi banya volt.Mikor gyermek voltam gyakran kiszöktünk Lokival a palotából,de az az öregasszony mindig lebuktatott minket. Mosoly futott végig arcomon a kedves emlékek miatt.Aztán el is tűnt. Hangja a tudatomban felébredt.
Te nem érsz fel hozzám. Nem is vagy igazi hercegnő.
Megráztam a fejem,mintha az kitörölhetné fejemből becsmérlő szavait.
Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a szobát. A megmaradt energiámmal a konyha ajtajáig jutottam. Ekkor már lihegtem. A falnak támaszkodtam. Fekete pontok villantak fel. Lábaim már remegtek,újfent összecsuklottam,de a fenekem nem ért padlót. Erős kezeket éreztem a derekamnál,amik tartottak,majd lábra állítottak.A falnak vetettem hátam.
-Mi a frász bajom van?-tettem fel a kérdést az előttem állónak.
-Nem mi,hanem ki.-felelte kézségesen Barton ügynök.-Abby volt. A bevetésetek alatt a te energiádat is elszívta.
-Bon Appetite.-harsogtam cinikusan. Clint felnevetett.
-Rendbe jössz. Egy tipp,sok cukor.-hajolt közel mintha cinkos társ lenne.
-Feljegyzem.-bólintottam elfogadóan.
-Na gyere.-fogta meg a karomat,hogy segítsen betámolyognom a konyhába. Kicsaptuk az ajtót. S nem az a látvány várt,amit egy konyha rejthet. Ebben a konyhában három dühös Bosszúálló volt. Steve,Remy és Tony.Habár nem veszekedtek mérgesen pillantgattak egymásra.Remy,ahogy beléptem rögtön kihúzott számomra egy széket.
-Hé te jobban nézel ki mint én,pedig téged is elért Abby ereje.-mosolyogtam rá szelíden,hogy eloszlassam a kétségeket szemeiből.
-Hát erősebb vagyok nálad és te halandó vagy per pillanat.-tolta alám a széket,majd mellém ült.
-Miért te hallhatatlan vagy?-néztem rá érdeklődve. Remy kezében bögre fityegett. Épp inni készült,de megállt.
-Nem. De van erőm. Neked nincs.
Válaszolni akartam de Barton ügynök elém tolt egy nagy bögre gőzölgő kávét.
-Köszönöm.-illetődtem meg.
-Szívesen,sok cukorral. Hajtsd fel.
Csendben megkávéztunk,de én még jócskán nem voltam száz százalékos állapotban.
-Thor tud a történtekről?-törtem meg a csendet hirtelen,a mellettem lévő férfi megdermedt,s érezni kezdtem a feszültséget.
-Nem.-szólalt fel először Steve.Rá néztem. Szőke haja kócos volt,s még mindig az az öltözet volt rajta,mint az este. Ideges volt.-Gry...nagyon sajnálom,amit Gail tett,de...azt szeretném kérni tőled,hogy ne avasd be Thort erről.
Óvatosan bólintottam egyet.
-Ha már Abby...-fektettem tenyerem az asztallapra s kérdőn néztem Steve-re.-Hol van?
Remy felnevetett.
-Remy...-morogta Steve.
-Mi az?-néztem Gambitre.
-Oh csak az,hogy miután majdnem megölt minket a jó öreg By elment bulizni egyet és azóta haza se jött. De ezt elnézzük neki ugye? Mert Steve nőcskéje és akkor már gyilkolászhat össze vissza.
-Remy elég legyen!-szólt erélyesebben Steve.Ekkor a konyha ajtó kinyilt,s csendben belépett rajta Abigail. Friss volt és üde. Rögtön a hűtőhöz vezetett első útja. Úgy kicsapta a szerkezet ajtaját s kezdett el kutakodni,mintha már egy hete nem evett volna. Bármi,ami a keze ügyébe akadt,azt már tömte is a szájába. Eléggé visszataszító látvány volt. El kellett szakítanom szemeimet róla,s a többiekre néztem. Mindannyian lesokkolódva bámultak a fiatal lányra.
-Abby..-szólította kínosan Clint a lányt. A férfi hanghordozásából ítélve elképedt volt és aggodalommal teli. A lány rögtön kiegyenesedett. S megfordulva rágott tovább valamit.
-Mi van?-vetette oda.
-Mi van?-köpte ugyanolyan stílusban Remy felé.-Ennyi? Tegnap majdnem meghaltunk miattad!
A lány megrántotta vállát.
-Éltek nem?-rágott továbbra is.Düh tört fel bennem flegma viselkedése miatt. Rászorítottam az asztal lapra. Steve suta pillantást vetett kezeimre,s aztán rám nézett kék szemeivel,s szinte könyörgött érzékszervével,hogy ne förmedjek a midgardi lányra. Elengedtem az asztalt.
-Tony ahhoz képest,hogy gazdag vagy a hűtőd elég üres. Éhen halok.-mordult fel,aztán az egyik polcról levett egy csomagolt valamit,s azt kezdte ropogtatni.
-Abby jól vagy?-lépett Tony felé.-Hol voltál tegnap?
-Sose voltam jobban.-kurjantotta. Jobban megnéztem a lányt. A homloka verejtékben úszott,s néha rángatózott is.
-Hol voltál!?-akadt ki Steve mostanra. A hangjában rejlő mennydörgés még engem is megrázott,de Abbyt nem. Fel nevetett.
-Megünnepeltem,hogy szingli lettem.-felelte gúnyos vigyorral.
-Ti szakítotattok?-cikázott Clint tekintete köztük.
-Hál Istennek igen.-tömött egy újabb adag ropogtatni valót Bowman a szájába. Steve meredten ült,s csak bámulta a lányt.
-Megyek lefekszem. Egész este táncoltam. Üdítő volt végre nem a negyvenes évekbeli zenéket hallgatni.Öregekek,mint te Steve.
A társaságot leforrázták. Ki ez a lány?
-Na jó.-állt elé Tony,s megragadta a lány vállait.-Mi a fene bajod van?
Abigail nem lépett hátra Tonytól. Az államat ma már sokadjára ejtettem a padlóra,ugyanis a lány a tenyerét felcsúsztatta a férfi mellkasán. S a fénylő reaktort nézte megbabonázva. Mély levegőt vett,s elmosolyodott.
-Derítsd ki.-búgta buján,mire Tony lesöpörte kezét a reaktorról. Volt egy olyan érzésem,hogy ha tovább tartja ott a kezét,valami baj fog történni.
-Abby. Steve a hátad mögött ül.-szólt rá Stark.
-By..-kezdte Remy-..úgy viselkedsz,mint egy cafka.
A lány ránézett Remyre,majd meghúzta a vállait.
-Hívtak,már rosszabbnak is.

-Például?-szólaltam fel végre a döbbenetemből.
-Steve barátnőjének.-kacagta el magát.Amerika Kapitány ökölbe szorította a kezét. Nyelt egyet. S rá sem nézve Abbyre elhagyta a konyhát. Jó nagy méreg keringett bennem. Csúnyán viselkedett azzal a férfival,aki szereti. Felcsattantam. Nem tehettem róla. Kikívánkozott.
-Most ez meg mégis mi a francért volt jó?
-Kit érdekel Steve!-csattant fel erőteljesen. -Éhes vagyok!-csapott az asztalra. Kitágult szemekkel néztem rá.Ő megdermedt egy pillanatra. Becsukta szemeit.Mélyet szippantott a levegőből. Mikor újra kinyitotta a szemei már vörösek voltak,s egy ragadozó tekintett rám.
-Te.-suttogta.-Tegnap az a te energiád volt. Akarom.-morogta. Felém tartott. Köpni nyelni nem tudtam. S mikor már elém ért Remy hátra húzott a székemmel együtt,s ő már ott is állt a lány előtt. Egy kést tartott nyakához.Clint is felpattant.
-Kétszer is gondold meg,hogy hozzá érsz-e.
Abby megrázta a fejét. S már nem csillogott vér vörösen a szeme.Hátra lépett. Mintha akkor tért volna vissza lélekben.Rám nézett.
-Sajnálom.-suttogta,majd kirohant a konyhából. Gyomorgörccsel néztem körbe. Tekintetem megakadt az ablaknál lévő növényeknél. Mind elsorvadt.