Két nap. Ennyi idő telt el a megérkezésem óta. Thor még mindig nem érkezett vissza, bár ha ez az esemény megtörténne,annak lehet nem örülnék. Odin makacs istenség volt és ha valakit törvény elé akar vezetni azt meg is teszi. Vagy így vagy úgy. Az is igaz,hogy fiai és fogadott lányai,Sif és én makacsabbak vagyunk. Nem akartam Abbyt elhurcolni. Mióta visszatért mintha kicserélték volna. Amikor Balthazarral volt úgy tűnt mintha belülről meghalt volna,de ma reggel,amikor Steve átölelte...hát féltékeny lettem. Annyi szeretet van bennük egymás iránt,hogy az ember ilyenkor úgy érzi,hogy megéri szerelmesnek lenni. Átkozottul megéri. Bár én is olyan embert szeretnék,aki viszont szeret és nincs miatta bűntudatom. Mióta Midgardon vagyok tombolnak az érzelmek bennem,s muszály volt elbújnom mindenki elől. Így kerültem az alagsorba. Kellett némi test edzés,hogy legyűrjem az érzéseimet. Odin seregében katona voltam,ezt az életet választottam. Megbuktam,mint hercegnő így aztán a szőke herceg sem jön el értem. Frusztráltan felüléseztem,majd mikor már kellően elzsibbadtak has izmaim abbahagytam. A plafon bámultam lihegve,egy vasrúd volt felszerelve a plafonra. Miért ne? Gondoltam,s felugrottam. Elkapva a csövet kezdtem el húzódzkodni.

Wanda felajánlotta a modern edző termet is,de nincs az az istenség,aki rá tudna venni annak használatára. Rémes gépezetek voltak meg kell hagyni.
Felfrissítő volt a testemmel foglalkozni,ahogy az izmaim megfeszültek egyszerűen jó érzés volt. Hajamat hátrafogtam,hogy ne zavarjon. De kimelegedtem,s erősen izzadtam,az pedig nem tett jót,hogy a derékig érő hajam teljesen hozzám tapadt.
-Wow! Ma Cherie.Micsoda kockák.-jelent meg hirtelen a férfi. A bejárat ajtajának dőlt lazán,s engem fűrkészet. Nem foglalkozva vele tovább húzódzkodtam.
-Remy.-köszöntem felé. A férfi elmosolyodott,majd belépett a poros helyiségbe. Nem kedveltem a férfit. Számomra fontos az első benyomás,és ez az ügynök nem teljesített jól. Első találkozásunkkor,amikor a padlóra nyomtam épp készültem elengedni,amikor vissza húzott,s arra kért maradjak rajta. Ezzel semmi baj nem volt,de ahogy tette. Keze fenekemre siklott,s ezzel sértegetett,mintha valami erkölcstelen lány lennék. Sértő volt,és meg is toroltam.
-Fáj még az arcod?-kérdeztem tőle míg leugrottam s vasrúdról.Jobb orcáját megsimítva nevetett fel.
-Á túlélem.A te öklöd?
-Túlélem. Fura vagy.-álltam elé. Remy szemtelen vigyort küldött felém. Kereső tekintettel próbáltam kielemezni őt.
-Cherie. Már miért lennék az?
-Én ütlek meg és te az én öklöm állapotáról érdeklődsz. Furcsa szerzet vagy.
-Vagy inkább egy úriember.-siklott keze hirtelen a derekamra. Szavai és tette ellentétes működése miatt felhorrkantottam.
-Inkább csak egy tolvaj.-Kezeit elütve fordultam el tőle. Azt még láttam,hogy grimaszolva mellkasára vezeti a kezét s felnyög.
-Auch.Ez fájt Ma Cherie.-felé fordultam.-És mi van veled?-dugta egyik kezét zsebébe,másikkal nyitott fektetett tenyérrel rám mutatott,amolyan "Te jössz" stílusban.
-Miről beszélsz?
-Hallom te vagy Asgard hercegnője.
-Rosszul hallottad,már nem vagyok.-vágtam oda neki. Készültem ott hagyni őt,amikor is épp mellé értem,ő cselekedett. A jobb vállamnál fogva kezdett egy gerendának taszítani. A durva ütközést csukott szemmel vártam,de nem történt meg. Kinyitottam a szemem,ekkor Remy keze a vállamról a derekamra siklott,s azt tolta a gerendának lágyan,én még is felnyögtem. Egy pillanatra mintha még mindig a semmit tevő,gyenge kis királylányka lettem volna,és ez feldühített.
-Apuci pici lánya unta a sok szolgát,és beállt katonának,hogy ő majd jól megmutatja a világnak? Mi történt,eltünt a plüssöd?-hajolt nagyon közel hozzám. A férfi provokált,ez tiszta sor volt. Látni akarta a jellemem,tudni hogy tényleg a véremben van-e a harc,vagy csak dacolok a családommal.
-Két választásom volt.-néztem mélyen a szemeibe. Nem tudtam el vonni a figyelmemet arról,hogy pulcsija anyaga fedetlen hasamhoz ér,ezáltal éreztem az ő hőjét.Lábamat megmozdítottam,hogy lássam mennyire reagál mozdulataimra. Nem tette,teljesen rám figyelt,a mondandómra.-Vagy áldozat leszek,vagy túlélő.-dörmögtem felé határozottan,majd a térdemet felemelve szerettem volna hasba rúgni,de egy határozott fogással meg is ragadta a combomat,a szemeim kidülledtek a meglepetéstől.
-Ccc.Ma Cherie.-szólt hozzám dorrgálón.-Nem minden az erőszak.-rántotta magához a combomat.Felnyögtem.Ezt a lendületet használva indítottam útjára a bal lábamat is. Oldalról akartam megrúgni,de ehhez ellellett rugaszkodnom egy kicsit. S míg én a lendületet használtam ki,addig ő az én apró szökkenésemet. E logikája miatt jött ki a lépés,hogy gyakorlatilag az ölében tartott a combomat markolva. Szorosan tapadtam rá,akaratomtól függetlenül. Teljesen hozzásimultam. Olyan helyeken érintkeztünk,hogy ha a személyemet nem sérti meg most bizonyára arcomat pír öntötte volna el. Ugyanis tetszettem a férfinak,éreztem.Csibészesen elmosolyodtam,de a fejemben már egy egész hadi terv állt össze. Felmorrant ahogy kezeimet a vállába vájtam. Tudtam,hogy nem épp a fájdalom miatt adott ki hangot,ugyanis mozdulatom során véletlenül hozzá dörgölőztem.Mikor erős fogást találtam a vállain,próbáltam egy előre szaltót csinálni,aminek a végeredménye az lett,hogy mind a ketten a földön landoltunk. Egyszerre nyögtünk fel. De nem hagytam,hogy a fájdalom átjárjon. Gyorsan rágördültem,könyökömet pedig a torkának nyomtam,pajkosan elmosolyodott,arcára gödröcskék szöktek.
-Nyertem!-kiáltottam fel diadalittasan.
-Kezdem azt hinni Cherie,hogy szeretsz rajtam dulakodni.
Figyelmen kívül hagyva mondandóját tettem fel a kérdést.
-Miért is jöttél tulajdonképpen?
-Megjött Thor.
Két szó. Ennyi elég volt,hogy egy öröm hullám seperjen végig rajtam,mindent ledöntve. Minden gondolatom kirepült az ablakon. Aprót vigyorogva keltem fel a férfiról,s szaladtam is üdvözölni őt. Nagy rohanásomban neggondoltam magam,s az ajtófélfába kapaszkodva fordultam vissza a tolvajhoz.Csukott szemekkel feküdt ott ahol hagytam. Nem mozdult,csak vigyorgott.
-Ó és Gambit.-kiáltottam oda,felém nézett érdeklődön.-Én mindig túlélek,ezt jól vésd az eszedbe.