A nap további részét át aludtam. Jócskán szükségem volt erre a pár órás alvásra,s nagy élvezettel jelenteném ki,hogy ön magamtól hagytam el az álmok mezsgyéjét mégsem tehetem. Arra ébredtem,hogy egy igencsak megtermett test csapódik mellettem a matracnak. Remy fel le hullámzott az ágyamon. Háttal feküdt szinte elnyelte a párna halom. A plafont kémlelte,amikor morogva nyitottam ki a szemeimet.

-Személyes tér Remy...személyes tér.-fordultam teljesen arccal bele a párnámba.

-Mondtam,hogy rád nézek még.-suttogta bele a sötétségbe. Mély levegőt véve bújtam elő a rejtekhelyemről,sötét volt a szobában,szinte nem is láttam a mellettem fekvőt. A komód mellett lévő lámpához akartam nyúlni,hogy valami kis gyér fényhez  juthassak,de Remy gyorsabb volt. A kezei közül kártya lapok repültek ki,s lágyan hömpölyögve vettek körbe minket.Körülöttük a sziluett lila fényben pompázott. Úgy csillogtak,mint a drága kövek. Gyönyörű lila fény vett körbe minket,s melengette a szobát.Számat tátva ültem fel,s csak figyeltem a kártya lapokat,amiket Remy varázslata vett körbe.

-Remy ez csodálatos.-nyúltam fel az egyik kártya lapért,de az eltáncolt előlem. Kuncogás tört fel ajkaimról. Gyermeki örömmel hanyatlottam vissza a párnák közé. Mindketten a fényeket nézegettük,csend volt és ez hatalmas ajándék volt a jelen történések miatt. 

-Steve hogy van?-kérdeztem a férfi felől,a délutáni beszélgetésünk őszintén megrémített. Nem szerettem volna,ha cserben hagyja Abigailt. 

-Nem róluk akarok beszélgetni.-vakantotta Remy. 

-Miről szeretnél?-kérdeztem türelmesen,de nem igazán éreztem azt,hogy ez az erény jelenleg az én oldalamon tengődne. Hiszen felébresztett,szinte egy szót sem nyögött ki azóta és amikor én dobok fel egy témát ő azonnal lehurrog. 

-Rólad akarok.-fordult át hirtelen az oldalára,s tenyerébe támasztotta fél arcát. Mosolyogva kémlelt. Hangulata fokokkal mérhető változást mutatott. Szemöldök ráncolva néztem rá.

-Rólam? Mégis mire vagy kíváncsi?

-Nos azt tudom,hogy most ki foglalja el a gondolataidat ,sajnálatos módon ez az egyed nem én vagyok bármennyire is szeretném. -pöckölte meg az orromat,erre én csak egy száj elhúzással reagáltam. 

-Honnan tudod kire gondolok?

-Olvasok benned Gry. Titkolni próbálod de a szemed elárul. Szerelmes vagy Thorba. 

-Mi én nem!-háborodtam fel teljesen,ugyanis így hangosan elhangozva eléggé kínos volt számomra. És pont,hogy nem Remyvel akartam ezt megbeszélni.

-Most nem ez a lényeg.-hessegette el Remy a beszélgetés ezen szakaszát.-A Thor előtt lévő két férfit nem értem.

-Két férfi?-értetlenkedtem mert tudtam,hogy Loki az egyik szóban forgó személy,de kire gondolhat a másik alatt?

-Loki és Balthazar.

-Oh.-esett le hirtelen az a gyalázat.

-Hogy a fenébe történt?!-tárta szét a kezeit a férfi, elnevette magát,de a tónus emelkedett. Felháborította hogy ők az életem részei lehettek,ha jól vettem ki a szavaiból és gesztusaiból,bár ki tudja, Remynél semmi sem biztos. Rövid kacajjal társultam hozzá. Az orromat vakarva jutottam arra a döntésre,hogy üsse kő ezt most megosztom a férfival.

-Oké..kivel kezdjem?

-Lokival.-jött rögtön a felelet.-Határozottan Lokival. 

-Szinte a palotában nőttem fel Siffel,Thorral,Lokival és a többiekkel. Thort már gyerekként is csak a harc érdekelte, ez a szenvedélye persze rántotta a barátokat is arra az irányba.Engem viszont nem. Kislányként egyáltalán nem érdekelt a csata tér.Jobban szerettem a dolgok mögé látni. A tudomány  minden egyes alkalommal elvarázsolt. Eminens diák voltam az udvarba,de egyszer nem volt kedvem megjelenni az egyik tanításon. Sétálgattam a kertben és egyszer csak Friggát láttam meg, Thor édesanyját. Hírhedtek pletykák akkoriban,hogy a királyné boszorkány volt,jártas a mágia tudományában. Senki nem látta sose,hogy képes erre,szóval csak híresztelés maradt,de akkor ott a kertben a fiát mágiára tanította. Emlékszem Loki bénázott.-nevettem fel lágyan.-Dühös volt,Frigga a kezeivel tűzijátékot tudott elő hívni,ezt tanulta akkor. Nem volt rá képes, satnya valami tört elő a kezéből. Kinevettem. Persze meghallották. A herceg megijedt,hogy lebuktak,de Frigga csak nyugodtan magukhoz hívott. Megkérdezte,hogy szeretném-e én is megtanulni. Rögtön igent mondtam. Egy kikötése volt a királynőnek, még pedig hogy ez a hármunk titka legyen. Így esett,hogy a tanulmányaim teljesen átformálódtak. A hercegek és királyok történetei helyett már varázslatok és mágia színezte minden napjaimat.Élveztem. A legjobb gyerek kort adta a királynő nekem. Lokival az elején rivalizáltunk,küzdöttünk Frigga figyelméért. Később viszont,ahogy cseperedtünk realizáltuk magunkban,hogy olyan titkot őrzünk,ami izgalmas és, amiről Thor és a bandája nem tudhat. Egyre több időt töltöttünk együtt, gyakoroltuk a mágiát és,ami nem ment az egyikünknek a  másik segített túl jutni a nehézségeken. Osztoztunk a tudáson, az időn, egy idő után barátok lettünk. Mindenről tudtunk beszélgetni. Loki sokszor tréfálta meg Thort,néha segítettem is neki. Éjszaka csillagokat nézegettünk, beszélgettünk,a jövőről ábrándoztunk. Ahogy telt az idő megnőttünk. Fiatal felnőttek voltunk. Fordultak meg körülöttem ifjú katonák, Loki körül pedig szolgáló lányok. Egyikünknek sem tetszett mikor a másik körül legyeskedett valaki. Ekkor rájöttünk,arra hogy ez már rég nem barátság. 

-Szerelmesek voltatok egymásba?

-Szeretem,azt hinni hogy ő is szeretet. Tudod boldogok voltunk. A kapcsolatunk ugyan olyan maradt. Titokban varázsoltunk, húztuk Thor agyát csak ezt már több érintéssel és lopott csókkal tettük meg. Ezt is titokban tartottuk,ahogy minden mást is. Thor tudott róla csak. 

-Mi történt? Hogy lett Team Lokiból Team Thor?

-Egyszer csak megváltozott. Tudod ő Thor árnyékában élt. Nagyon akarta a trónt. Így úgy kezdett viselkedni,mint egy úr. Az én társaságom már nem volt királyhoz méltó. Szinte megalázó volt. Hercegnőkkel töltötte az időt és én levegővé váltam. 

-Kaptál magyarázatot?

-Ó de még milyet. Azt mondta sose leszek méltó hozzá,én csak egy árva vagyok,semmi nemesi nincs bennem és hogy csak azért foglalkozott velem évekig mert Frigga így rendelkezett. Ő király lesz én meg egy senki. Kérte,hogy hagyjam békén,és hogy ne emlékeztessem őt folyton arra szégyen foltra,hogy ő Loki Odinson valaha is hozzám ért.

-Erre te?

-Tettem,amire kért. Eltávolodtam. Többé nem varázsoltam. Össze tört a szívem. Thor pedig ott volt. Kardot nyújtott. Át segített.  Befoltozta a lyukas részeket. Gyógyultam, többé nem beszéltem a hercegről, s  igyekeztem nem is része lenni az életének.  

-Sose bánta meg? Hogy lemondott rólad?

-Erre nem nekem kell válaszolni.-mosolyogtam szomorúan Remyre. Fájt emlékezni Lokira. Sose dolgoztam fel ezt a szerelmi csalódást, csak eltemettem mélyen. Most pedig a szép emlékektől melegséget éreztem, mert igen történt ez az, mégis a gyerekkorom része volt a férfi, ezt kitörölni képtelen lennék. Remy végig simított arcomon.-Akarsz hallani Balthazarról?-kérdeztem mosolyogva.

-Nem. Megtudtam mindent,amit tudni akartam. -fürkészett áthatóan a férfi. Szemeiben melegség áradt. Volt valami fontosság a tekintetében,de nem tudtam mi lehet az.

-Mire voltál kíváncsi?

-Hogy van-e esélyem.  Thor azért fontos neked mert át segített egy szakításon. Ezt azért meg tudom ugorni Ma Cherie.-mondta,azzal megcsókolt.