Remyt a bálterem közepén találtam meg egy tucat hölgy társaságában.Ahogy észrevett a többi nőt figyelmen kívül hagyva felém intett. A kis társaság hozzám fordult,s méricskélve arrébb somfordáltak. Mikor Remyhez értem a férfi szelíden mosolygott,s a derekamra vezette tekintetét. Ösztönösen húzódtam el. Ő összeráncolta szemöldökét.
-Ma Cherie ne légy féltékeny.
-Nem vagyok az.-húztam ki magam előtte,s államat felszegve szúrtam oda neki feleletemet.-Szívem már másé.
-Gry...mondcsak és mit érzel?-lépett egyet felém.
-Abbyéknek figyelem elterelés kell.-léptem egyet hátra terelvén a szót. Ő sunyin elmosolyodott,amikor a zenészek új dallamot kezdtek játszani.
-Abban jó vagyok.Tangó.-igazította meg maszkját.-Hé emberek!-kiáltotta el magát.-Ez a hölgy nem tudja mi is az a szerelem.-mutatott rám,s elkezdett lassan kimérten körözni körülöttem. Az emberek figyelme ránk terelődött,s én nem igazán tudtam ezzel a helyzettel mit kezdeni.
-A szerelem először a vággyal kezdődik.-rántott hirtelen magához Remy a derekamnál fogva. Mozdulata hevességétől benn rekedt a levegőm.Rájöttem a férfi táncba hívott. Csak egy baj volt ezzel,nem ismertem a midgardi táncokat.-Aztán jön a szenvedély.-fogta meg a jobb kezem s megpörgetett,mikor újra a szemébe tudtam nézni,hirtelen döntött meg,s a ruhám dekoltázs vonalánál végig simította bőrömet.

Kirázott a hideg. Fel sem tudtam fogni mi történik körülöttem,már újra egyenesen álltam kezei közt.-Majd a perzselő és mindent elsöprő féltékenység. Düh!-kiáltott fel s kezeink elváltak egymástól,mintha eldobott volna magától. A teremben csend honolt csak a zene és Remy hangjának szimfóniája vert éket az emberek elméjébe. Remekül csinálta a dolgát. Megszerezte mindenki figyelmét.Még az enyémet is. Elragadó és vonzó látvány volt. Újra körülöttem járkált néha felbőszülten dobbantott lábával. Aztán mint valami fuldokló újra magához húzott.Úgy éreztem magam,mint egy bábú.

-De mégis ez a legfájdalmasabb földi mennyország.A szerelem a fájó távolságról szól.-suttogta felém s a combomat végig simította gyengéden,aztán megragadta, a derekához húzta,s hátra lépett egyet,ajkaink vészesen közel kerültek egymáshoz.-És a még fájdalmasabb közelségről.-suttogta ajkaimra rekedtes hangon. Hirtelen józanodtam ki a fura kábultságból,s kihúztam a lábam keze fogságából. Amikor földet ért a cipőm,ő azonnal lábával az enyémet csúsztatta hátra. Kezemet feltartva fogta.

Nem akartam a táncot tovább,mert furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Ez a tánc tetszett,pedig nem kellett volna. Kimérten húztam vissza magam alá a lábam,miközben végig őt néztem. Újra közel kerültünk egymáshoz. Kezeivel a kezeimet a nyaka köré kulcsolta s derekamnál fogva felemelt. Kimérten lépdelt velem a zene ütemére. Minden szem ránk szegeződött. Elmélyülten tekintettem a halandó szempárba s elvesztem. A szívem dübörgött,s kapkodtam a levegőt. A tánc a hirtelenségre épült,ahogy tapasztaltam,mert őrületes hévvel voltam újra a talajon,majd Remy ismét ledöntött.Ajkaink pár centire voltak egymástól. S a leg szégyellni valóbb dolog az életemben az a pillanat volt. Epedeztem csókjáért. Ekkor hangoztak fel az első fegyver okozta hangok. Remy sután elmosolyodott.
-Majd máskor Ma Cherie most van egy kis dolgunk.