Egész délelőtt felváltva szenvedtem a buli utóhatásaitól meg a gyomorfájdalmaimtól, és rettegtem attól, hogy mit fog majd szólni Tony a történtekhez, ha hajlandó lesz egyáltalán szóba állni velem. Mire előző nap felkaptam a ruháimat és utána rohantam, addigra már eltűnt, és azóta semmire sem reagált. Sebastient meg tudtam volna ölni.

Tanulnom kellett volna, de nem voltam rá képes, így csak céltalanul lődörögtem a Facebookon, amikor Kayla rám írt:

"Mi a francról ír ez az idióta?"

Amint megláttam, azonnal válaszoltam:

"Kicsoda?"

"Hát Honeybee!"

Gyorsan rámentem Honeybee adatlapjára, és elolvastam a legfrissebb posztot:

„Sziasztok, szépségeim!

A minap újabb pletykákra tettem szert, ezt hallgassátok meg! Mozgalmas szombatot tudhatunk magunk mögött. Ryan Davisnek szülinapi bulija volt, és ahogy az ilyen eseményeken lenni szokott, történt pár érdekes dolog. Többek között az, hogy Miley Cyrus kis híján életét vesztette. Bizony, Ryan aranyhalának akváriumába beleborult egy üveg sör, és még épp idejében sikerült őt átmenekíteni egy befőttesüvegbe, mielőtt az örök fürdővizekre távozott volna. Közben Sorinne Mallory szívszerelme, Anthony Harlow Grace Lamare-t ölelgette a konyhában. Erre Sorinne mit gondoltok, kivel vigasztalódott? A rosszfiú Sebastien Ardennel! Mert ha hiszitek, ha nem, Sebastienünk belógott Ryan házibulijára. Annak a Ryannek a bulijára, aki biztosan nem hívta volna meg, mivel finoman szólva nem kedveli. Vajon mi vagy ki miatt vállalt ekkora vakmerőséget? Talán Sorinne miatt? Vagy Sorinne széttárt karjai (lábai) közé csöppenni csak kellemes meglepetés volt, és eredetileg teljesen másmilyen céllal lopakodott be a buliba? Ja, és azt említettem már, hogy ezalatt Kayla Martin egy szál fehérneműben, az asztalon táncolva szórakoztatta az egybegyűlteket? Jó kis buli volt ez, annyi szent.

Viszlát, kedveseim, friss hírek hamarosan!"

Komolyan elgondolkodtam, hogy ez a Honeybee honnan tudhat ennyi mindent. Kayla műsoráról pedig most hallottam először. Bepötyögtem egy választ:

"Elolvastam... Felhvlak."

– Azt sem tudom, min akadjak ki jobban már megint! Mit ért Honeybee az alatt, hogy a lábaid közé csöppent Sebastien? Este nem mondtál semmit – kezdte Kayla a telefonban.

– Túl részeg voltál – feleltem.

– Nem akartad, hogy megint balhézzak.

– Nem akartam, hogy veszélybe sodord magad.

Sóhajtott.

– Na jó, mondd, mi történt, amíg ki voltam ütve?

Röviden összefoglaltam neki, amire a buliból emlékeztem.

– Olyan isten nincs, hogy én azzal az alakkal saját jószántamból egy ágyba feküdjek – mérgelődtem a végén. – Ráadásul, hogy pont ő legyen nekem az első, ez egyszerűen kizárt, nincs annyi pia a világon.

– Figyelj, elhiszem – felelte. – Beletettek valamit az italodba. Szerintem ginát, annak van ilyen hatása, és csak szólok, hogy azt használják, ha meg akarnak erőszakolni valakit. Komolyan mondom, ha ezek után Sebastien elém mer kerülni, nemsokára alulról szagolja az ibolyát. Nem jelentetted fel?

– Nem erőszakolt meg, ezt biztosan meg tudom állapítani. Pedig ha minden igaz, lett volna rá lehetősége.

– Fotókat csinálhatott.

– Én is erre gondoltam, de még nem tűnt fel semmi a neten.

– Lehet, hogy később akar majd velük zsarolni.

– Lehet. De az igazat megvallva kicsit úgy festett, mint akit szintén bedrogoztak – morfondíroztam.

– Ugyan már, csak megjátszotta magát. Azon kívül ki drogozta volna be?

– Talán a lányok, akik körülállták a kertben, és italt adtak neki.

– Akkor az is elképzelhető, hogy eredetileg mégiscsak meg akart erőszakolni – sziszegte Kyala mérgesen. – Elájultál, ő meg ki szerette volna használni a lehetőséget, és felvitt egy szobába, csak kidőlt, mielőtt még megtehette volna.

– És az én poharamba vajon ki rakhatta a drogot?

– Biztos Grace volt.

– De mikor tette bele, ha állandóan Tonyval enyelgett?

– Megkérhette Christine-t is.

– Nem láttatok Emilyvel valakit a Bacardim közelében?

– Sajnálom, azt sem tudom, hova tetted le.

– A dohányzóasztalra. Mindegy. Úgyis csak egy pillanat beledobni valamit. Akár valaki más is lehetett.

– Szerintem Grace volt, mint ahogy szerintem Honeybee is ő. Róla még semmi negatívum nem jelent meg, mivel saját magáról nem írna rosszat, csak nekünk keveri a szart, amit aztán jól kitereget. Amondó vagyok, hogy talán még Tonyt is ő küldte oda hozzátok. Neki áll érdekében ez az egész.

– Igaz.

– Az meg mit jelentsen, hogy fehérneműben táncoltam? – kérdezte kissé hisztérikusan.

– Ennek nem voltam tanúja, de az biztos, hogy hazafelé táncra akartál perdülni a taxisofőrrel, aztán egy hajléktalannal, utána meg kis híján lehánytál egy kóbor macskát – haraptam az ajkamba.

– Egek, ez borzalmas! – hördült föl. – Semmire sem emlékszem. Annyira szégyellem magam.

– Ne emészd magad. Ki voltál készülve anyukád miatt, kellett egy kis lazítás. Azóta kibékültetek?

– Átmenetileg elült a vihar.

– Átmenetileg?

– Előbb-utóbb úgyis kipattan valami balhé, ez mindig így szokott lenni – felelte lemondóan.

– Sajnálom.

Kayla egy darabig nem válaszolt.

– Anyám ordít, mert még azóta sem mosogattam el, most mennem kell. Majd később folytatjuk.

– Részvétem.

– Te pedig vigyázz magadra. Ha már én nem tudok rád...

Folytattam a céltalan lődörgést az interneten, és kikötöttem az Alterhíreken. A vázás cikket kerestem, hogy alaposabban is elolvassam, és közben több furcsa cikken is megakadt a szemem.

Az egyik például a földönkívüliek titkos földalatti bázisairól szólt, egy másik a Szent Grál feltételezett helyéről, a harmadik az ikertestvérek közti rejtélyes kapcsolatról. Állítólag telepatikus kapcsolatuk révén az ikrek sokszor nagy távolságból is megérzik egymás örömét, bánatát, testi fájdalmát, egyszerre házasodnak meg, ugyanúgy nevezik el a gyerekeiket, állataikat, és sokszor egyszerre is halnak meg. Néhány cikkbe beleolvastam, aztán rálelve a vázásra végigolvastam végre, hátha akad benne valami nyom, amin elindulhatok, de hiába. Unalmamban rákattintottam a hozzászólásokra.

Akadtak, akik ostobaságnak titulálták az állításokat, mások kiálltak amellett, hogy minden szava igaz, és aki nem hiszi el, az korlátolt. Volt, aki azon sajnálkozott, hogy a tudósok még nem tudták megfejteni a vázán látható írást, egy Joey03 nevű felhasználó szerint azonban meg sem próbálták, vagy ha meg is sikerült fejteniük belőle valamit, azt biztosan nem fogják az nyilvánosság elé tárni. Ő ellenben informatikusként és nyelvészként beleásta magát a dologba, és az eredményt a blogján publikálta.

Azonnal rákattintottam a linkre. Egy egyszerű oldal jött fel, Joey03 azt írta rajta, hogy egy általa megírt programmal összehasonlította a jeleket más ősi írásjelekkel, és hasonlóságokat talált a használatuk rendszerében. Ismétlődéseket talált a jeleknél, amiket szimbólumoknak vélt, és rájött a megfejtésre, amit hosszan ecsetelt. Végül kijelentette, hogy bizonyos kapcsolatokban a „barát", az „ünnep", az „ital" és a „megérinteni" vagy „megölelni" szavakat fedezte fel, és még néhány egyéb kifejezést. Villámgyorsan elővettem a papírokat, amikre a tükrös jeleket jegyeztem fel, és összehasonlítottam a kiemelt részekkel.

A jelek sorendje más volt, mint Joey03 blogján a kiemelt részekben, ám az egyik helyen egyezést találtam, méghozzá a „megérint" vagy „megölel" kifejezésnél. Eszembe jutott az, amikor megjelent a kéznyom az üvegen. Az a titokzatos, tükörben élő valaki azt akarja, hogy hozzáérjek a tükörhöz? De miért? Mi célja van ezzel? Vajon veszélybe sodrom magam, ha megteszem? Joey03 fordítása szerint a „megérinteni" kifejezés a „barát" és az „ünnep" szavak társaságában volt, és bár a tükrös szövegen nem láttam ezeket a szavakat, arra kellett gondolnom, hogy pozitív kicsengése lehet.

A szemem a ruhásszekrényem tükrére tévedt, ami elhomályosodott, mintha csak tudná, min jár az eszem. Most megint egy tenyérnyom jelent meg rajta. Felálltam és odaléptem.

Legyek olyan őrült, hogy megteszem, amit akar? Ezt akarja egyáltalán? És ha átver? Ha beránt a túloldalra, hogy ő meg kijöhessen? És ha valami más a célja? Lassan, óvatosan közelíteni kezdtem a mutatóujjamat. A tenyérnyom egy kicsit nőtt, mintha valaki odaát jobban rászorította volna a kezét az üvegre. Hosszas hezitálás után egy pillanatra hozzáérintettem az ujjamat, de egyből el is kaptam. A párásnak tűnő felület kavarogni kezdett, akár a ködös levegő a hideg, őszi hajnalokon, Egyértelműen mozgásba lendült valami. Talán valami veszélyes. Máris megbántam, hogy hozzáértem a tükörhöz. De ha nem teszem meg, sosem tudom meg, mi történt volna. Lehet, hogy segíthettem volna ennek a Victoriának.

Nem tudtam, mit tegyek, csak bámultam a tükörre, amiről apránként eltűnt a kéznyom, majd a kavargó pára is.

Odalenn csengettek, amitől megugrottam.

– Kicsim, kinyitnád az ajtót? – hallottam anya hangját odalentről. – Én könyékig vagyok a tésztában!

– Megyek! – kiáltottam.

Félig oda sem figyelve kinyitottam az ajtót, de a látványtól majdnem magam mellé ájultam. Lehet, hogy már megint hallucinálok?

– Szia – köszönt Tony, de az arca nem árult el semmilyen érzelmet.

– Szia – nyögtem, aztán csak álltunk ott egymást bámulva.

– Beengedsz? – kérdezte.

– Persze – feleltem zavartan, és félreálltam az ajtóból. – Tony az, fent leszünk a szobámban! – kiáltottam anyának, aztán Tony is köszönt neki, és fellépcsőztünk.

Amikor beléptünk, Tony rápillantott az asztalommal szemközt kiragasztott nyakékes rajzomra, amit időközben visszakaptam a kiállításról, és leült az ágyra a képnek háttal.

– Te és Sebastien tényleg...? – kezdte egy kis hallgatás után.

– Nem! – vágtam rá.

Pár másodpercig a szemembe nézett, mintha próbálná eldönteni, hogy hazudok-e, majd sóhajtott.

– Reménykedtem benne, hogy nem. Képtelen lennék kinézni belőled. Sebastienből már inkább. Elmeséled, mi törtét?

– Persze – feleltem megkönnyebbülten. Úgy éreztem, mintha olvadt napfény áradt volna szét az ereimben. Nem gondoltam, hogy ilyen jóhiszemű lesz velem.

Mindent elmondtam neki a buliról, amit tudtam, beleértve a rosszullétemet is. Tony összevonta a szemöldökét, és egyre sötétebben nézett maga elé.

– Csinált veled valamit? – kérdezte mérgesen.

– Nem, nem csinált semmit. Ez biztos.

– Akkor is Sebastien a hunyó, ő rendezte meg az egészet. A mocskos rohadék!

– Amikor magamhoz tértem, ő is úgy festett, mint akit kiütöttek. Olyan volt, mint egy felmosórongy.

– Szerinted mibe telt neki ezt eljátszani? Olyan hihetően adja az ártatlant, hogy már az egész iskolát megosztotta. Vannak, akik szerint csak ártatlan áldozat. A Facebookon valóságos rajongótábora van!

– Azt mondta, hogy szerinte bedrogozták.

– Na persze. Ki drogozta volna be?

– A rajongótábora. Mielőtt kimentem a kertbe, egy rakás lány fogta közre, és bele akartak erőltetni valami italt. Gondolom, fel próbálták szedni.

– Ezt te sem hiszed el, ugye? – kérdezte undorodva.

– Én csak azt mondom, amit láttam.

– Téged szerintem tényleg bedrogoztak, de őt... – A fejét csóválta.

– Figyelj, ha nem drogozták be, és semmi más baja sem volt, akkor miért nem csinált velem valamit? Hiszen megtehette volna – feleltem.

Tony egy pillanatig a fejét vakarta.

– A fejedet sem kezdte tömni a hülyeségeivel?

– Nem, mivel már a hintaágyon kidőltem.

– Ezek szerint hiába kábított el téged, semmit sem tudott tenni veled, mert túl hamar kidőltél, vagy vele is ugyanazt játszották el, amit ő csinált veled – összegezte mosolyogva.

– Grace is bedrogozhatott. Lett volna rá oka. Tudom, hogy kedveled őt, de akkor is ez a véleményem.

– Nem mondom, hogy Grace biztosan nem tenne ilyet, mert eléggé bevállalós típus, de én inkább Sebastienre szavazok. Aki most megszívta – mosolygott megint.

– Apropó Grace – néztem rá jelzésértékűen, mire elhalványult a mosolya.

– Elmesélte, hogy haldoklik a nagymamája, aztán elsírta magát, mire én automatikusan megöleltem, és pont akkor léptél be. Grace soha nem volt több számomra barátnál, esküszöm – mondta kétségbeesve. – Őrá nem tudnék úgy nézni, mint rád. Nem hiszel nekem? – kérdezte, amikor nem válaszoltam.

– De, hiszek – feleltem kis idő múlva. – És köszönöm, hogy te sem feltételezed azt, hogy bosszúból feküdtem le Sebastiennel, vagy ilyesmi.

– Ilyet sose gondolnék rólad – mondta szinte már felháborodva.

– Köszönöm.

Megfogta a kezemet, és lassan játszani kezdett az ujjával a kézfejemen, amitől kellemes borzongás járt át.

– Amikor elkábultam, megint láttam azt a folyosót a graffitivel – jegyeztem meg csak úgy mellékesen.

– És közelebb jutottál az ajtóhoz? – nézett fel érdeklődve.

– Igen.

– Kinyitottad?

– Nos, ki, de nem láttam, mi van odabent, mert pont akkor vesztettem el az eszméletemet.

– Kár.

– Viszont láttam valami érdekeset a falon. Sikerült jobban megnéznem a graffitit. Teljesen olyan volt, mint egy angyal. A szárnyak, a glória is stimmeltek, csak a kezében fogott valami olyat, mint egy vasvilla.

Tony döbbenten nézett rám.

– Vasvilla – ismételte.

– Igen. – Megvontam a vállam. – Érdekes tudatalattim van.

– Szó ami szó – bólogatott Tony zavarodottan. – Figyelj, biztos, hogy azt láttad? Tényleg vasvilla volt?

– Felőlem lehetett háromágú szigony is, vagy óriási evőeszköz, nem tudom.

– És az alak biztos, hogy angyal volt?

– Elég elnagyoltan firkálták fel, de a feje fölött karika volt, az oldalánál meg szárnyszerű valamik. Szerinted mi akar lenni? Bukott angyal?

– Dehogy – legyintett Tony.

– Honnan tudod?

– Egyáltalán nem tudom, de szerintem akkor nem lenne glóriája. A glória a szentség jele vagy valami hasonló. Egy bukott angyalon nehéz ilyesmit elképzelnem.

– Igaz – feleltem. – Akkor mégis, mi ez? Miért látok ilyeneket? Vagy ez csak valami véletlenszerű összevisszaság, amit a tudatalattim hordott össze?

– Nem tudom – mondta Tony, és megrázta a fejét. – Fogalmam sincs.

– De most már én is kíváncsi vagyok, mi lehet azon az ajtón túl. Remélem, látom még, és be is tudok menni – jelentettem ki, és hanyatt dőltem az ágyon. – Akármi is legyen ott, tudni akarom.

Tony csak elgondolkodva bólogatott.

– Szerinted mi lehet mögötte? Lehet, hogy egy csomó limlom, vagy régi emlékek óvodáskoromból, például, hogy egyszer majdnem kiverték a fogamat a homokozólapáttal – nevettem.

Tony a szemembe nézett és elmosolyodott.

– Mi az? – kérdeztem. Tony az ajkaimat kezdte nézegetni.

– Semmi, csak imádnivaló, ahogy nevetsz – felelte, és lassan közel hajolt. Aztán elmosolyodott, mintha csak engedélyt kérne, én pedig erre közel húztam magamhoz a fejét, és megcsókoltam. Gyengéd volt velem, mégis határozott, felfedezőn ízlelgetve az ajkaimat, én pedig azon kezdtem gondolkodni, hogy talán már a csókjáról is felismerném az új Tonyt, még így is, hogy a régivel eddig sosem sikerült csókolóznom. Vajon a régi Tony hogy csókolhat, ha szerelmes? Talán ugyanilyen finoman, csak egy kicsit félénkebben, esetleg ügyetlenül, mégis szenvedélyesen? Már a gondolatra is forróság bizsergett végig az ereimen. A fenébe. Meglepődve tapasztaltam, hogy hiába ölel épp Tony, mégis egy másik Tonyra vágyom. Arra, amelyik számomra az eredeti, akit az évek során megszoktam.

Amikor a csókunk egyre mélyült és hevesebb lett, félresöpörtem az összes kétségemet. Tony engem akar, velem van, ahogy mindig is elképzeltem. Miért kéne ezt túlbonyolítani? Hiszen megkaptam, amire vágytam. Élvezzük hát ki.

Amikor a kezével végigsimított az oldalamon, én is benyúltam a pólója alá.

Telefoncsörgés zavart meg, mire megdermedtem, és elhúzódtam.

– A tiéd az – szólaltam meg rekedten, és a kezemet is kivettem a pólója alól.

– Nem baj – vont vállat Tony, és újból közel hajolt volna.

– De nyugodtan vedd fel – mondtam a mellkasára téve a kezem.

– Biztos nem olyan fontos. Ez fontosabb – hajolt volna megint közel.

– És ha mégis az? – toltam vissza.

Tony felmordult, és kelletlenül előkotorta a zsebéből a telefonját.

– Tessék – szólt bele unottan.

Valaki hosszasan beszélt a vonal túloldalán, Tony arcán pedig ezalatt a legváltozatosabb érzelmek tükröződtek: először értetlenség, aztán döbbenet, majd kétségbeesés. Nem tudtam elképzelni, mi történhetett. Amikor vége lett a hívásnak, kinyomta a telefont és lehajította maga előtt az ágyra.