Nagyon, nagyon hosszú kihagyás után (bocsi. Érettségi...) itt az új rész! A kövi rész kb. két hét múlva várható, de nem ígérek semmit...❤

Cerpentina furcsa mozdulatokat tett és mindegyiket egy káromkodás kísérte. Ez nem egy rituálé, és nem is őrült meg... Mégjobban... csak egyszerűen nem tudta használni a varázslatot, ami kimenekíthetné a légüres térből.
- Nem ismered a mondást, hogy ami nem megy, ne erőltesd? - mosolygott rá gúnyosan Aiden.
- Minél többször próbálok kitörni, annál gyengébb leszel - válaszolt Cerpentina. Talán hittem is volna neki, ha nem gyöngyözött volna a homloka a kimerültségtől.
- Te előbb fáradsz el, mint ő - jegyeztem meg, csak úgy mellékesen.
- Amit csinálsz egyszerű időpazarlás - tette hozzá Mint.
- Vagy... - állt le az erőlködéssel Cerpentina... - Időhúzás - majd hirtelen a levegőbe ugrott és felrepült, mielőtt észbe kaphattunk volna, már legalább száz fából készült óriási báb... Mármint olyan szívbáb, mint a bábok belsejéből kiszedendő és gyorsan összetörendő borzalom állt előttünk. Csak ember nagyságúak. Röviden szólva Cerpentina hadserege.
- Jó mulatást! - kacagott fel Cerpentina, majd a serege mögé repült és kényelmesen lefeküdt pihenni.
- Ezt nem mondod komolyan! - akadt ki Magnesia.
- Szokott úgy viccelni, hogy mi is nevessünk rajta? - fintorgott Andrea, majd kikapta az övemen lévő tokból a késemet. Mielőtt meglepődhettem volna, már meg is vágta a bal alkarját és visszaadta a kést.
- Ezt... - még a kérdés feltétele előtt rájöttem, hogy azért csinálta, hogy vérhez jusson, hisz a bábokban nem jellemzően van... Egy nagyobb üveggolyó méretű vércseppet húzott le a karjáról, majd megalvasztotta a karján lévő vért, hogy ne zavarja a seb.
- Ha harc, hát legyen harc - mondta elszántan mosolyogva, majd egy harci kiáltással a sereg felé futott.
- Egy kicsit spártaira vette a figurát, nem? - húzta gúnyos mosolyra a száját Magnesia, akinek a feje mellett két kinyitott bicska lebegett, amiket gondolom a zsebéből lebegtetett elő. - Na gyertek, segítsünk neki - majd ő is nekiiramodott.
Orchidea egy repülő szőnyegre emlékeztető lapulevelet teremtett magának, talán azért, hogy ne kelljen gyalogolnia, bár nem úgy ismertem, mint aki lusta lenne... A kezével megrajzolta a virágot, mintha a kardját húzta volna elő. Mint két jégcsapot szorított a kezében, amik elég élesnek tűntek ahhoz, hogy ne akarjak velük szemből találkozni.
Aiden tehetetlenül nézett rám. Nem ismerte az erejét és fogalma sem volt arról, hogyan tudná használni a fegyverét, ha egyáltalán van neki...
- Te vagy az aduászunk, nem fáradhatsz el - mondtam neki. - Inkább maradj itt.
Aiden megkönnyebbülve bólintott, én pedig kitéptem egy hajszálamat és elővettem a késemet. Az előbbit ostorrá, az utóbbit karddá változtattam, majd a többiek után mentem.
A bábok egymás után törtek darabokra és váltak porrá, mégsem tűnt úgy, hogy valaha is elfogynának. Bár igazán gyenge ellenfeleknek bizonyultak az előzőekhez képest, mégis kezdett elnyelni bennünket a túlerő.
A levegőbe emelkedtem és amíg a többiek feltartották az előre törő báb-hadsereget, én felülről aprítottam a fát. A bábok viszont egyre csak jöttek.
- Ez így nem fog menni! - kiabálta nekünk Mint.
- Kösz az infót, Hókirálynő, magunktól nem jöttünk volna rá! - mordult rá Andrea.
- De mit csináljunk? - előzte meg a veszekedést Orchidea.
Hátra pillantottam Aidenre. Ötletem sincs honnan, de szervált magának egy könyvet és török ülésben olvasott. Tök jó, hogy ilyen remekül el tudta foglalni magát, de mi azért harcolunk, ne lazítson ilyen látványosan!
- Menjetek hátrébb - kiáltotta Orchidea, majd mikor a földön lévők végrehajtották a felszólítást, Orchidea a földnek taszította az óriás levelet, amin eddig állt, ő pedig egy elegáns hátraszaltóval biztonságos távolságba került tőle. Mire földet ért, a levél becsapódása elindított egy láncreakciót: hatalmas, tüskés sövény húzódott a Báb lények és a sárkányok közé végeláthatatlan távolságban. Orchidea újabb levelet teremtett a lábai alá, majd felrepült hozzám az ellenségek fölé.
- Gyertek - intett az értetlenül bámuló társainknak.
Kétségtelenül jó ötlet volt ez a sövény dolog, mert így ők nem tehettek kárt senkiben és semmiben, ugyanis a sövény, ahányszor valaki belevágott, visszanőtt, mi viszont békésen apríthattuk a bábokat az égből.
Újból hátra sandítottam, de nagy meglepetésemre Aiden már nem volt ott.
- Mögém - hallottuk a hangját. Pontosan a sövény előtt állt. Engedelmeskedtünk neki és mikor látta, hogy mindenki biztonságban van, intett Orchideának, hogy tüntesse el a sövényt. Ez meg is történt, mire Aiden felemelte mind a két kezét és a zombi katonák felé mutatott:
- Vers le bas! - sokáig gondolkodtam, hogy ez egyáltalán micsoda. ,,Verlöbá", ennyit értettem, de ilyen sárkány - varázslatot még soha életemben nem hallottam. Francia, stimmel, de ilyen varázslat nem létezik!
A Báb lények úgy csapódtak a földre, mintha rájuk nyomódott volna a plafon. És ahogy a szolgák, épp úgy a gazdájuk. Cerpentina a földnek paszírozva dühöngött. Tehát Aiden a gravitációs erejét használta fel az ellenség megbénítására. Egyértelműen sok energiát felhasználva. Tehát nem csak olvasgatott, sokkal inkább tanult. Méghozzá valamilyen sárkány kézikönyvből.
- Befejezted a játszadozást? - vette elő a legkevésbé sem barátságos hangját Aiden.
- Ünneprontó - háborgott a nő. Behúnyta a szemét, mire az alakja egy pillanatra elhomályosodott, majd álló helyzetbe került. Kivonta magát Aiden átka alól, aki mérgében suhintott egyiket a föld felé, mire az összes Báb katona ripityára tört, majd porrá vált.
- Hogy bíráltad felül? - kérdezte mérgesen Aiden.
- Most komolyan? - nevetett fel Cerpentina. - Tényleg ilyen naivak vagytok?
Értetlen pillantásokat kapott válaszul, így vállat rántott.
- Akkor tudatlanul fogtok meghalni, mert nincs kedvem kölyköket felvilágosítani - legyintett fellengzősen.
- Mi a fenéről beszélsz!? - akadt ki Andrea.
- Megint azt akarjátok, hogy monologizáljak harc helyett? - fogta a fejét a szellemsárkány. - Ti tényleg ennyire amatőrök vagytok!?
Kezdtem összezavarodni. Hogy csinálta és miért húzza az időt, nem akarja elmondani talán?
- Most szépen elmondod nekünk, ki, vagy mi vagy te valójában - engedtem el az ostoromat, ami hajszálként érkezett meg a talajra, majd a kardomat is visszaváltoztattam és a helyére tettem.
- Mire célzol? - vigyorodott el gúnyosan. Mintha csak arra várna, hogy leleplezzem.
- A kristálysárkány a tökéletes ellenfeled - vezettem fel az elméletemet, majd megindultam Aiden mellé. - Képesnek kéne lennie arra, hogy teljesen le tudjon állítani téged. Mivel kiszabadultál, az a logikus magyarázat, hogy te nem lehetsz szellemsárkány...
- Ezt mégis honnan veszed? - értetlenkedett Magnesia.
- Nem csak azért gondolom, mert immunis Aiden erejére, mert az lehetne attól is, hogy Aiden még nem tudja úgy használni az erejét, ahogy kéne, de csak nekem tűnt fel, hogy bár a szellemsárkány másodrendű sárkány, mégis hatan sem bírunk el vele. Tulajdonképpen isteni ereje van, és ez abnormális. Arról már nem is beszélve - néztem szegény Hil jégszobrára, - hogy egy anya nem tudta volna ilyen hidegvérrel elintézni a gyerekét. Szóval ki vele, milyen sárkány vagy te igazából, Cerpentina!?
A nő arcán lehervaszthatatlan mosoly terült szét. Tehát rátapintottam a lényegre.
- Nem tudom, miről beszélsz - vont vállat továbbra is vigyorogva.
- Nem!? - kérdezett vissza Aiden, akinek lilán világítottak a szemei, mint valami színes reflektor fény, bár a világosban max. én láthattam, mert én álltam hozzá legközelebb. A fiú keze meglendült, mire Cerpentina a levegőbe repült. A nő alakja ismét holografikusan elhomályosodott, majd megjelent alig pár méterrel előttünk.
- Úgy tűnik, lebuktam - mondta vidáman. - Mondjuk elég sokáig tartott rájönni, főleg hogy még most sem tudjátok, ki is vagyok, csak azt, hogy nem az akinek mondom magam...
- Tout dehors!- szólt Aiden, mire a nő két kézfeje fölött egy-egy gyémánt alakú pecsét volt.
- Ez mi? - kérdeztem Aidentől, aki ismét olyan varázslatot használt, ami nem létezik.
- Blokkoló varázs - közben egy pillanatra sem vette le a szemét a szellemsárkányról.- Na ebből törj ki.
- Emlékeztetnélek rá, hogy a kis szerelmed ,,isteni erőt" mondott - csak egyet pislogott és a blokkoló varázs jele ripityára tört. - Ha ezt akarjátok, keményítsünk be! - majd kinyújtotta oldalra a bal kezét és kántálni kezdett:- Ébredj fel, Mitone, mészársárkány szelleme! Ébredj fel, Mitone... - de nem történt semmi.
- Mi az? Láthatatlan? - kérdezte Aiden, mikor Cerpentina már hatodszorra is elkántálta, de még mindig nem történt semmi.
- Kis mocsok - förmedt rá Aidenre, - ez a te hibád! Blokkoltad az erejét! De nehogy azt higgyétek, hogy vége!
- Pedig eléggé úgy tűnik, mert nem tudsz támadni - emlékeztette Magnesia.
- Ha nem hagytok más választást... - majd az egyik karjával eltakarta a szemét, a másik kezével pedig a Föld felé mutatott. Megjelent körülötte egy kis menta színű tűz-karika.
- Cerpentina Charm - kezdte, mire a tűzből füst szállt fel. A füstoszlop ellepte őt és nem láttunk semmit. - Légy szabad! Kérem vissza a hatalmamat!
Megremegett a talaj a talpunk alatt, a füstben pedig zölden világítottak Cerpentina szemei. De valami nagyon furcsa volt... Mikor a füst eloszlott, mindannyian döbbenten bámultunk a nőre, akinek szinte mindene megváltozott. A szemét leszámítva minden mentazöld színű része most feketévé lett. Nem kellett sok idő, hogy felismerjem az egyetlen sárkányt, aki így nézhet ki, annál több, hogy végre fel tudjak ocsúdni a sokkból és meg tudjak szólalni...
- Carol...