Bocsi a hét közepi ,,van rész csak nem lehet megnyitni" dologért, csak a félkész állapotban lévő részt véletlen (az előző borzalmas wattpad frissítés után) a mentés helyett publikáltam. De most itt az új rész, új eseményekkel. Jó olvasást!❤

Vissza a jelenbe...

- És ilyeneket te miért is tudsz? - támadtam rá Cerpentinára, aki ezzel igazából a családom, egészen pontosan az anyám magánéletébe kontárkodott bele.
- Többet tudok, mint hinnéd - mosolygott önelégülten. - Ezt csupán a tehetségemnek köszönhetően láttam.
- És miért mondtad el nekünk, mikor ez számunkra egy hasznos információ? - tette fel a kérdést Mint. - Nem is tudtuk, hogy van jelentősége, te meg elmagyarázod? Ez teljesen logikátlan...
- Tényleg nem tudjátok, mire valók Sedena kulcsai? - nevetett hitetlenkedve a szellemsárkány. - Van egyáltalán fogalmatok róla, mi az a Sedena?
- Nem a királynőt hívták úgy? - kérdezte Andrea.
- De igen, de a kulcsokon kívül mást is neveztek el róla - célozgatott, csak mi nem tudtuk, mire. Ekkor beugrott valami...
- Nem a szirénsárkányokkal kapcsolatos? - Cerpentina ismét elvigyorodott.
- De bizony! Sedena szirén lett volna, ha nem aranynak születik, ezért szimpatizált az aljanéppel - legyintett. - És hozzájuk küldte a bűnözőket. Ez a Sedena börtön.
- A kínzó börtön? - döbbent meg Andrea. - Az tényleg létezik!?
- Miről van szó? - kérdezte Mint.
- Egy kínzó börtönről, ahova a Birodalom legnagyobb ellenségeit küldték régen, de azt hallottam, ha létezett egyáltalán, már azt sem tudják hol van - magyarázta Andrea. -Kivéve a börtön őreit, a sziréneket, akik viszont sosem árulják el, merre lehetett, ötletem sincs miért... Állítólag a létét is tagadniuk kell... Ismétlem, ha egyáltalán létezett valaha...
- Persze, hogy létezett, ha vannak hozzá kulcsok! - erősködött Cerpentina, mire felkaptam a fejem.
- Hozzá?
- Igen, hozzá! Az, amit az a dilis könyvtáros mondott az anyádnak, csak egy mese! Sedena csináltatta a kulcsokat és a kulcsokat blokkoló medálokat. A kulcsokat és a medálokat is ő rejtette el, mikor jóslatot kapott a haláláról. Volt benne egy mondat ,,A halott lelkek kiszabadulnak" ezért sokan hitték, hogy a halott bűnözők lelke tovább élt ott, de ez is baromság. Egyszerűen csak arra célzott, hogy a bűnözőknek nincs lelkük, mivel kegyetlenek, meg ilyen őrültségek.
Mondjuk igen, egy bűnöző hogy is vélekedhetne másként - gondoltam - hiszen Cerpentina pont oda való közéjük. Ő is egy ilyen lelketlen gyilkos!
- De továbbra sem értjük, miért jó neked, hogy ezt elmondtad nekünk... - hozta fel újra Mint az aggályait.
- Csak ki akartam deríteni, többet tudtok-e nálam, de úgy látszik nem...
- Miről? - ráncoltam a szemöldökömet.
- A kulcsokról, természetesen - forgatta a szemét. - Hogy a hasznomra lehetnek-e a Birodalom elfoglalásában. De nem lettem okosabb - állt fel a földről, majd kinyújtóztatta a végtagjait. - Az állt egy jóslatban, amit hallottam, hogy megbuktathat egy sedenai medál, ha nem vigyázok. De az - bökött a lila lánc felé, ami egy karnyújtásnyira hevert tőlem - teljesen ártalmatlan. Biztosan egy másikról volt szó a jóslatban - gondolkodott el.- Talán az Utilisât? Á, az gagyi...
- Jól el vagy magadban? - gúnyolódott Andrea.
- Remekül. Köszönöm kérdésed - vigyorgott vissza Cerpentina. Tényleg egyáltalán nem zavarta, hogy amúgy egy csata kellős közepén vagyunk.
Most, hogy tudtam, neki nem fontos a medál, lehajoltam érte és felvettem a földről. Nem haszontalan, az biztos, mert megmentette egy ember életét. És Armion úr, Cerpentina történetéből nem egy dilis könyvtáros, ahogy jellemezte. Hiszen a lánc úgy mentette meg annak az átváltoztatott tanárnak az életét, hogy visszaadta a lenullázott életerejét. De nekem miért nem segített? Nekem miért nem növelte meg az erőmet az Aranylánghoz? Pedig nálam volt, akkor miért nem segített?
A szíved felett van ez a hely...
Hol hallottam ezt az idézetet? Ki mondta? Mert nem Nina, az tuti... A nyakláncra utalt. De mikor hallottam és kitől?
Az agyamban kattogtak a fogaskerekek. Eltartott egy darabig, mire eszembe jutott: Dalear! Ő mondta. A kristálysárkányról. Nem, nem vagyok teljesen idióta, azt én is észre vettem, hogy a lila sárkány a medálon, gyémánt szerkóban logikusan a kristálysárkány, de nem kapcsoltam össze az idézettel. Megpróbáltam felidézni a beszélgetésünket. Azt mondta, nem tudja garantálni, hogy a kristálysárkány nem fordul majd ellenem... De azt is mondta, hogy egy barátom élete miatt érkezett, hogy megakadályozza a halálát... Márpedig akárhonnan néztem, Yahila nem volt túl jó színben...
Ekkor felfedeztem valamit... Dalear egyszer sem említette a nyakláncot... Végig a kristálysárkányról beszélt, de a jóslatában mégis a nyaklánc volt a középpontban, hiszen az van a szívem fölött! Mi van akkor, ha az én erőmet azért nem növelte meg, mert nem én irányítom a medált? Hiszen egy ilyen erő csak a gazdájának engedelmeskedhet, de ha a lánc a kristálysárkányé, máris érthető, hogy nekem miért nem segített... De hogyan mentette meg az ,,embersárkány" életét, ha nem irányíthattam? És még egy kérdés: miért is lenne szüksége a világ leghatalmasabb sárkányának erőnövelő medálra?
A kérdések egyre jobban összekuszálódtak a fejemben. Túl bonyolultnak gondoltam ahhoz, hogy valaha is megértsem. Ez a gondolat ébresztett rá, hogy lehet, csupán túlkomplikálom az egészet. Anyu is égre-földre kereste az aranysárkányt, pedig végig az orra előtt volt.
A medálra néztem... Lila...
- Nagyon elgondolkodtál, hercegnő - tette csípőre a kezét gúnyosan Cerpentina.
- Ja, bocsi - ráztam meg a fejemet. - Csak közben megtaláltam a kristálysárkányt...
Utoljára akkor kaptam ennyi értetlen tekintetet, mikor 8 évesen közöltem, hogy én akarom megkeresni a földi bajforrást.
- Kapd el - dobtam a medált Aidennek, aki bal kézzel reflexből kapott az érkező tárgy után.
- Aú - kiáltott fel, mert a medál éle megvágta a tenyerét. Szétnyitotta a markát és döbbenten konstatálta, amit mindenki más: a medálon a kristályok világítottak, Aiden vére pedig lila színűvé vált ott, ahol a medál éle megvágta. Az erei átvilágítottak a bőrén, a szín a bal kezétől futott a szíve felé, majd onnan szét a teljes érhálózatába.
- Mi történik velem? - kérdezte döbbenten Aiden.
- Csak hagyd, hogy a sárkányösztön irányítson - mondtam.
- De én negyedvér vagyok! Nincs ösztönöm - szabadkozott.
- Csak túl sokat gondolkozol - léptem elé, majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. Ezzel sikerült kizökkentenem és kikapcsolnom az agyát.
Hátrébb léptem. Aiden még mindig csukott szemmel állt. Hirtelen nyitotta ki, mint aki új erőre kapott. A szeme kristály-lilán világított.
- Na ne! Ilyen nincs - kezdett visszatérni a sokkból Cerpentina, aki úgy tűnt, rájött végre, hogy tönkretette az egész eddigi munkáját csak azért, mert kiváncsi volt.
- Én vagyok a Kristálysárkány! Augmenter: Változtass át engem! - kiáltotta Aiden. Ekkor felrobbant egy bazi nagy lila csillám felhő. Az egész szoba tele volt vele, semmit sem lehetett látni. Viszont érdekes módon nem ment a szemembe, nem irritálta az orromat. Csak volt és takart...
Mikor elkezdett leülni a füst, kivehetővé vált Aiden alakja. A sárkány alakja. És egyre jobban látszódott. Először a szárnya: jellegzetes sárkányszárny, lila színátmenettel. Aztán a haja. Rövidebb lett, csak a derekáig ért. És világos lila lett, mint az Augmenter. Ujjatlan, sötétlila pólót viselt, azzal megegyező színű, furcsa mintás nadrágot és fekete cipőt. Lila farka és füle lett, bár a fülét a haja szinte teljesen eltakarta. Az Augmenter ott lógott a nyakában. És a szeme továbbra is lilán világított.

Aiden forgolódott. Magát nézegette. Nem igazán hitte el, hogy tényleg önmagát látja.
Cerpentinára néztem. Az arca komor volt. Tudta, hogy ő okozta a saját bukását, de már nem tehetett ellene.
- Csodás felfedezés - morogta a nő. - Úgy tűnik, nekem most nincs több dolgom itt. Néhány év múlva talán újra találkozunk.
Hát persze, neki nincs emberi teste, azt száll meg, akit csak akar, amikor csak akar. És nem tudjuk megállítani...
Cerpentina körül zöld füst kezdett tekeregni. Az arcán őrült vigyor jelent meg, mintha nem vesztesként távozna, hanem mind meghaltunk volna.
- Ott ül! - mordult rá Aiden, közben kinyújtotta a kezét Cerpentina felé. A zöld füst hirtelen eltűnt, a nő pedig a földre rogyott. Egy pillanatra eltűnt az öröme, de ez az állapot nem tartott sokáig.
- Nem tarthatsz itt örökre - közölte a fiúval.
- Itt nem, de máshol igen - majd letépte a nyakából az Augmentert és földhöz vágta. A következő pillanatban Aiden szobája eltűnt az éles fényben és egy kékes-fehéres térben találtuk magunkat. Mármint Cerpentina, Aiden, Mint, Andrea, Orchidea, Magnesia, a jégbe fagyott Yahila és én. Sean ugyanis nem volt sehol.
- Sean? - nézett körbe Andrea.
- Biztos csak sárkányokat enged be - magyaráztam meg logikusan. - Sean inkább ember, mint sárkány. Jobb ez így - Andrea nem túl boldogan, de egyetértett a feltevésemmel.
- Mi ez a hely!? - hisztizett Cerpentina. - Te bezártál!? - kiáltott Aidenre. - Nyomorult kis negyedvér! Te tényleg bezártál ENGEM!