Sziasztok! Itt az új rész, ismét egy héttel később, de most jó mentségem volt: nem lehetett szétválasztani ezt a részt. Dupla olyan hosszú, mint a többi, szóval jó olvasást! ❤

Másnap reggel induláshoz készülődtem, amikor félkómás állapotban a konyhába menet nekimentem Letti néninek.
- Jaj... Jó reggelt - mosolyodtam el.
- Neked is - mosolygott vissza rám frissen. Hogy van ennyi energiája?
- Tegnap két nyakon csapás között nem valami szabadnapot emlegettél? - kérdeztem a szememet dörzsölve.
- Már kezdtem aggódni, hogy rossz gyereket küldtek az SB-ből, mert Helia hercegnő szemtelen. De megnyugodtam, hogy nem cseréltek el - nyomott egy szendvicset a kezembe, amibe vidáman bele is haraptam. Eperlekvár... Finom!
- Bocsi, fáradt vagyok - dünnyögtem teli szájjal.
- Ez gyönyörű volt - mondta elismerően, mert valahogy úgy hangzott, hogy ,,Bokfi, fálat fadok".- Egyébként igen, szabadnapos vagyok, csak nagy buli lesz ma! - kérdőn néztem rá, mire folytatta. - 20 éves osztálytalálkozó lesz!
- Mi a franc, ilyen öre... - majd gyorsan beleharaptam a szendvicsembe mielőtt befejezem az öregek vagytok mondatot. - A szüleim ott lesznek?
- A füleid? - gúnyolta a lekvárosi akcentusomat. - Mi vagy te, disznó vagy hercegnő?- lenyeltem a falatot.
- Diszcegnő? - vigyorodtam el. Letti néni nevetett egy jót, majd válaszolt.
- Egyébként én hívtam meg a szüleidet, szóval ajánlom, hogy eljöjjenek - kacsintott rám. - Mindjárt 7. Mint pontosan kel, de Aident ébreszd fel - majd nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtóhoz ment.
- Ilyen hamar kezdődik? - kérdeztem, majd újra a szendvicsembe haraptam.
- Nem, csak én vagyok a szervező és még sok a dolgom - nagyjából ennyi idő alatt már fel is vette a cipőjét, meg egy kardigánt és már libbent is ki az ajtón. Akár egy lufi. Egy vizes lufi, mert víz sárkány... Fáradt vagyok!
Miután megettem a szendvicsem, felmentem az emeletre és beosontam Aiden szobájába.
Jázmin hercegnő természetesen még aludt és fülig be volt takarózva. Mellé guggoltam és megpróbáltam lehúzni a fejéről a takarót.
- Hagyj aludni, Mint - motyogta, majd visszahúzta a takaró azon részét, amit végre sikerült lehúznom.
- Nem Mint vagyok - mondtam mosolyogva. Aiden kíváncsian kidugta a fejét a takaró alól és épphogy résnyire kinyitotta a szemét. Kihasználtam a bamba pillanatát, lehajoltam és megcsókoltam. Nem tartott sokáig, de úgy tűnik, Aident feltöltötte, mert a következő pillanatban felült és nagyot ásított, majd így szólt:
- Mindig így akarok ébredni - mosolyodott el.
- Anyukád csinált szendvicset reggelire - simítottam hátra a haját. Aiden felsóhajtott, majd kibújt a takarója alól és fekelt. Kék kockás pizsamában volt... Nem emlékszem rá hogy láttam volna eddig pizsiben... Mikor mellettem aludt, akkor otthoni ruhában volt, melegítőben, de nem pizsamában. Na, mindegy.
Cukin, kézen fogva sétáltunk le a földszintre.
Pár perc múlva Mint is kitámolygott a konyhába és döbbenten konstatálta, hogy nem vagyok egyedül.
- Te már fent vagy - kérdezte a tesóját.
- Ja. Lecseréltem az ébresztő órámat, az új jobb - mosolygott felém biccentve. Felnevettem.
- Hé! - háborgott dühöt színlelve Mint. Persze közben mosolygott. - Nem tetszett, hogy lerántottam rólad a takarót?
- Nem - vigyorgott Aiden. - Mondjuk annak sem örültem volna, ha megcsókoltál volna. Ezt hagyd meg Hellnek.
Mint csak kinyújtotta a nyelvét, majd elvett egy szendvicset.
- Anya hova ment - kérdezte teli szájjal. Nem vagyunk mi barátok véletlen?
- Osztálytalálkozót szervezett mára - válaszoltam.
- A szüleid is ott lesznek?
- Nem tudom, nem mondták- ráztam a fejem. Azért megnézném, hogy ha Mr. Mayfeld szerint mindenki halottnak hitte őket, milyen arcot fognak vágni a többiek, ha megjelennek a találkozón...

Fatime szemszöge:

Ez a nap is eljött. Letti vagy százszor emlékeztetett a héten, hogy ne felejtsünk el elmenni, mert neki nagyon fontos. Soha nem voltam még osztálytalálkozón és nem emlékszem, hogy Christa-nak... Mármint Carolnak lett volna... Mondjuk jogos, nem létező volt osztállyal nehéz találkozni, márpedig nem hinném hogy földi iskolába járt volna.
Wendar már nem volt a szobában, amikor felkeltem. Ez néha előfordult, hiszen ő a király. Még indulás előtt ki akartam faggatni, hogy tegnap hová is ment egész pontosan és miért maradt olyan sokáig, szóval a trónterem felé vettem az irányt. Hol máshol lett volna? Éppen a történelem sárkányok vezére volt nála audiencián.
- Wendar - szólítottam meg, mire tisztelettel elnézést kért és hozzám sétált. - Ugye tudod, milyen nap van ma?
- Persze, Mimi. Minden programot lemondtam. Ez a nap a tiéd- mosolyodott el.
- Meg persze a régieké - mondtam vidáman.
Nem szaporítanám a szót. Elmesélte, hogy Hellnél volt, akinél minden rendben, csak egy kis ,,aranyköpésre" volt szüksége. Ezt nem igazán értettem, de gondoltam nem szó szerint kell vennem, csak tanácsot kért.
Még összekészülődtünk, elköszöntünk Jasie-től, persze Wendar nem hagyta faképnél szegény kapitányt sem, hamár olyan jó szolgálatott tett Helia kiképzésével. Ezután elindulhattunk.
Két sárkány egy bérautóban, egy étterem felé, ahol amúgy sem jártak még. És még csoda, ha eltévedtünk? Alig negyed órával később be is estünk a helyszínre.
Az étteremben egy nagy terem volt lefoglalva az osztályunknak, középen egy hosszú asztallal.
- Mimi! - pattant fel az asztaltól Letti és már futott is hozzám, hogy megöleljen.
- Jó újra látni - mosolyogtam vidáman.
- Te meg - fordult Wendarhoz - szégyeld magad, hogy tegnap nem ugrottál be!
- Késő volt már egy vendégséghez, nem akartam zavarni - szabadkozott.
- Na szép - ráncolta a szemöldökét a barátnőm. - Én meg jól leszidtam a kölyköket, hogy miért nem szóltak, hogy elmennek.
- Ó, túlélik - legyintett nagyzolva. Ekkor nézett körbe. Az osztály minket bámult. Nem azzal volt a baj, hogy nem tudták kik vagyunk, hanem azzal, hogy nem tudták, hogy még életben vagyunk.
- Helló - köszönt természetesen Wendar.
- Andrew Jordan! - könyökölt az asztalra valaki aki nekem nem hiányzott. - És Fatime Charm. Micsoda meglepetés! - már évek óta nem hallottam ennyi gúnyt a nevemben, mint amennyit most ez a lány engedett meg magának. És hosszú évek óta nem hallottam a nevemet az Úrnő jelző nélkül, szóval nem voltam dühös a bunkóságáért, épp ellenkezőleg.
- Katherin O'Mara! - mosolyodtam el. - El sem hiszed, mennyire örülök, hogy látlak.
Alig változott valamit. A haját sötétebbre festette, de ezt leszámítva pont olyan volt, mint régen. Meg azért csak 22 éve láttam.
- Mégis hová tűntetek tizedikben? - csapott a közepébe.
- Azt hittük meghaltatok - vágott szomorú arcot Erika.
- Neeem - rázta a fejét Wendar. Jöhetett a magyarázat, amit már átbeszéltünk otthon.- A szüleim egyik napról a másikra kitalálták, hogy költözünk, Mimi nevelőanyja pedig belekeveredett egy csempész üzletbe, ezért börtönbe került, szóval a szüleim felajánlották, hogy lakjon velünk.
- És... - bökött felénk Markus, aki Letti régi jó barátja, ha jól tudom még mindig - ti együtt vagytok?
Wendar felém nézett, mintha nem tudná a választ, vagy mi! Én pedig belementem a játékba.
- Együtt vagyunk? - majdnem felnevetett, de sikerült elfojtani.
- Nem tudom... Együtt vagyunk? - vágott értetlen fejet.
- Kérdezzük meg a gyerekeket - nevettem el magam. A többiek is jót mulattak a műsoron. És a csapat nagyobbik része már túl is lendült az ,,élünk" témán. Sajnos az új téma szintén mi voltunk, csak a tudtukon kívül. A szuperhősök. Tehát HelloKitty és az elemsárkányok. Pompás...
- Azóta senki nem hallott róluk - rázta a fejét Katherin.
- Én igen - szólt Emma. - Azt hallottam, hogy győztek és elvegyültek a többi ember között és élik normális életüket.
- Valóban? - kontrázott Anne. - Én azt, hogy HelloKitty meghalt, de az elemsárkányok hazatértek a világukba.
- Na persze! - mosolygott pimaszul Emma. - Ezt csak azért mondod, mert sosem csípted HelloKittyt.
- Még jó - passzolta vissza a labdát Anne. - Mert ha nekem tetszett volna, most ő lenne a férjem és Meghan nem nézne ki jól macska fülekkel!
- Jut eszembe, miért a lányomtól kellett megtudnom, hogy a lányod az én iskolámba jár? - faggatta Emma.
- Van egy iskolád? - szólt bele Keira.
- Ja - válaszolt helyette Josh, Wendar régi legjobb barátja. - Szépen összehoztuk! Öt leszármazott egy iskolában, ahol én vagyok az osztályfőnök, Emma meg a diri. Szép kis iskola!
Volt egy kis fennakadás, hogy Emma hogy lett igazgató, meg hogy jött ki az öt gyerek, és dobtak egy hátast, mikor megtudták, hogy Lettinek ikrei vannak.
- Jajj, ég és föld a két gyerek! - mondta Josh.
- Nem is igaz! Mind a kettő nagyon okos - büszkélkedett Letti.
- Ezt Aiden remekül titkolja. Nagy bajkeverő - húzta el a száját nosztalgikusan, mintha csak egy régi barátjáról lenne szó.
- Mindent okkal csinál és nagy szíve van - védte Aident az anyja.
- Tény, hogy kiáll a barátaiért, de ezt nem feltétlen mások elverésével kéne megoldani - emlékeztette Josh.
- Hahó, ez nem fogadóóra - lépett közbe Wendar. - Egyébként Josh, te is tudod, hogy a vérében van - nézett mélyen a barátja szemébe.
- Mit tud Josh? - ráncolta a szemöldökét Letti.
- Hát hogy... Őőő- fagyott le. Hazudik! - Hogy Brendonnal milyen jót verekedtünk, Aiden az apjára hasonlít - vigyorodott el.
- BRENDONNAL!? - csattant fel Kathee. - Mármint Brendon Hopkinsról beszélsz? VIOLET, TE HOZZÁMENTÉL BRENDON HOPKINSHOZ? - kiabálta.
- Igen, miért valami bajod van vele? - nézett Letti szúrós szemekkel.
- Nnnem, csak... - gondolkodott el. - Akkor te vagy a tűz-sárkánylány.
- A mi? - kérdezte az összes jelen lévő, aki tud a birodalomról.
- Hiszen Brendon volt HelloKitty - szakadtunk a röhögéstől. Nem csak mi, az egész osztály Kathee-n nevetett. - Most mi van?
- Bred színész, Katherin - mondta Letti lesajnálóan. - Én láttam őket egy térben, a férjem nem HelloKitty.
- Akkor miért...?
- Így próbált beilleszkedni - forgatta a szemeit Letti. - Ne tegyél úgy, mintha te nem tettél volna meg mindent, hogy újra legyenek barátaid.
- Kikérem magamnak! - háborgott Kathee. - Nekem mindig voltak barátaim.
- Az idő megszépíti az emlékeket - húzta el a száját Anne gúnyosan.- Emlékszel, mikor könyörögtél, hogy a csicskám lehess? - nevetett fel gonoszul.
- Ilyen nem is volt - kérte ki magának.
- Én emlékszem, mert hallgatóztam - mosolyogtam ártatlanul.
- Ezt senki nem hiszi el - fintorgott rám Katherin.
- Én igen - mosolyodott el Wendar.
- Mióta érdekel bárkit is a véleményed? - mordult rá Kathee.
- Hát több személyt érdekel, mint a tiéd - mosolygott gonoszul. Végülis csak egy országnyi sárkányt érdekel a véleménye.
- Mióta szoktál te mosolyogni?- terelte a témát a kis hárpia.
- Mióta nem kell téged hallgatnom - úgy tűnt a férjem jól szórakozik az O'Mara lány bukásán.
- Még így is többen kedveltek engem az osztályból, mint téged - próbált pánik szerűen védekezni.
- Kedveltek, mielőtt feloszlattad a fanklubbodat - emlékeztette a HelloKitty fanklubbra.
- Azt még te is utáltad - célzott arra, hogy Andy nem hitt HelloKittyben... Vagyis ezt a látszatot akarta kelteni.
- Persze. Sikítozás, fotók, autogramm - forgatta a szemét. Nekem pedig fennakadt a szemem. HelloKittyként válaszolt, nem Andrew-ként. Régen játszott már bunkó, zárkózott fiút és titkos szuperhőst egyszerre.
- Az téged miért zavar? - ráncolta gyanakodva a szemöldökét Katherin. Egyértelmű, hogy sejt valamit.
- Idegesítő - adott kétértelmű választ Wendar. - Mint te.
- Én hoztalak össze Mimivel - itt egy kicsit kiakadtam.
- Mi? - kérdeztük egyszerre Wendarral, mert erre egyikőnk sem így emlékezett.
- A videó. Vagy rosszul tudom, hogy akkor jöttetek össze? - vigyorodott el.
- Jól sejted, de ennek semmi köze hozzád - mondtam lesajnálóan.
- Áltasd csak magad, akkor is miattam mentél utána - vigyorgott flegmán.
- Nem... - kezdtem volna magyarázkodni, hogy csak rájöttem valamire (persze gondosan kihagyva azt a részletet, hogy arra jöttem rá hogy ő HelloKitty), amikor Wendar félbeszakított.
- Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól - mosolygott pimaszul. - Előbb vagy utóbb a videó nélkül is összejöttünk volna.
- Amúgy milyen videóról van szó? - ráncolta a szemöldökét Emma.
- Amikor Andy megcsókolta Mimit, ő meg visszautasította HelloKitty miatt! - informálta Keira.
- De aztán beszélgettek egy kicsit - beszéltem magunkról többes szám harmadik személyben. - És rájöttek, hogy összeillenek.
- Jajj, de romantikus - forgatta a szemét Katherin.
- Szerintem az - mosolygott vidáman Emma.
- Nincs olyan ember, aki ki tud rajtad igazodni - állapította meg lenézően Kathee.
- Még szép - mosolygott pimaszul a kiismerhetetlenség mintaképe.
Wendar hirtelen összerezzent, majd felállt a székéről.
- Egy pillanat - majd elsietett.
- Ez meg hová ment? - pislogott döbbenten Benji, a másik fiú, aki jóban volt Andrew-val annó.
- Munka - vontam vállat. És igazam is lett. Wendar alig egy perc múlva visszajött.
- Mennünk kell - mondta nekem. - Linda üzent, hogy gond van - szerencsére gyorsan rájöttem, hogy Linda valójában Lindea, Wendar minisztere, aki hermészsárkány. Elnézést, papirusz sárkány, de mindenki Hermészeknek hívja őket, mert fő erejük, hogy képesek bárkinek bárhonnan egyetlen pillanat alatt levelet küldeni csak gondolat által, legyen az egy rövid figyelmeztetés vagy egy tíz oldalas hivatalos levél. És a görög mitológiában Hermész az istenek ,,postása".
- Máris mentek - szomorkodott Letti. - Azt ígértétek, hogy ma...
- Hogy eljövünk - mondta szigorúan Wendar. - De azt nem ígértük, hogy itt tudunk maradni.
Letti lesütötte a szemét.
- Ez gonosz volt, de tudom, hogy a munkád fontos neked - hangsúlyozta a munka szót.
- Ironikus - nyávogta Katherin. Megint. - Régen pont te voltál az, aki minden munkát került, legyen az az osztályterem takarítása vagy csak a házi írás!
- Ne avatkozz mások dolgába - mosolyodott el Wendar. - Menjünk, Mimi - intett nekem, mire felálltam.
- Sziasztok - még jó, hogy nem rendeltünk semmit. Még odáig sem jutottunk el.
- Ezért igazán kár volt eljönni - jegyezte meg már megint Katherin.
- Így is túl sokszor voltunk mi a téma - mosolygott pajkosan Wendar, majd köszönés helyett két ujjal tisztelgett és Kathee felé mutatott. Indult is volna kifelé, ha nem esett volna le neki, mekkora hülyeséget csinált. - Bassza meg! - csúszott ki a száján.
- Te vagy az! - pattant fel a székéből Katherin. - Uram atyám, hogy nem jöttem rá!? Így már értem! És Mimi volt a tűz-sárkánylány, a dilis barátnőid pedig - bökött Lettire, Emmára és Anne-re - a többi elemsárkány.
- Gratulálok, Wendar! - néztem a férjemre, aki épp a fejét fogva állt az ajtóban. - Csináltál egy kis plusz munkát Heliának.