Sziasztok! Itt az új rész. Ez most a következő részt készíti elő, amit vagy utálni fogtok vagy imádni!😉 Jó olvasást!❤

Na igen... Mikor Mint azt mondta, hogy a farsang témája a Disney mesék, elég pocsék érzés volt, hiszen nem láttam egyet sem. Mármint egyetlen egy mesét sem... Vagyis de, lehet hogy láttam, de nem tudtam mik is azok úgy egészen pontosan. Muszáj volt megnéznem párat, mert nem tudtam volna minek öltözni. Mikor rákerestem az interneten, rájöttem, hogy például a rajzfilm hercegnők is ide tartoznak. Azokról is csak hallottam. Anyu mesélt róluk, mikor kicsi voltam, ezért ismerem például Jázmin hercegnőt is. De nincs hiteles jelmez jó színész nélkül, szóval muszáj volt megnéznem párat.
Először megnéztem az Aladinnt, miután kiderítettem a címét. Aztán a Mulánt, majd az Aranyhaj és a nagy gubancot, a Hamupipőkét, végül a Szépség és a Szörnyeteget. Igazából mindegyik nagyon tetszett. Talán a Mulán volt a kedvencem, de őt nem tudtam volna jól alakítani farsangon. Arról nem is beszélve, milyen hülyén nézne ki egy szőke hajú kínai,nemde?
A legjobban Belle ruhája tetszett, mert sárga. És nagyon szép. És nem tudom definiálni, mi tetszett benne, de úgy döntöttem, Belle leszek farsangon.

Mivel az orvos csak eddig írt ki, mennem kellett iskolába. Nem bántam, mert a többiek ennyi idő alatt is sokat haladtak a dallal. Ahogy kiderült, már a dalrészletek fele elkelt. A fiúk elkezdtek felélénkülni, sajnos kicsit túlzottan is, szóval jó volt, hogy mentem, mert még megverték volna egymást egy dalért. Andrea és én ismét összekaptunk, mert mind a ketten a Titanium részletet akartuk, de mikor el kellett énekelni, ő lágyan énekelte ki a magas hangot, én pedig erősen, ezért az osztály nekem adta, mondván ez nem sirató dal lesz. Szegény lány csúfos kudarcot vallott és kötve hiszem, hogy megint olyan kedves lenne velem, mint hétvégén volt.
Aident meggyőzték, hogy énekeljen valamit. Bevállalta a We are young részlet főszólamát és mondta, hogy énekel vokált is, de ő akarja mondani az elején a szöveget. Mivel más nem kérte, ezért megengedtük neki. A probléma nem vele volt, inkább a lányokkal, mert Orchidea és Christen nem akart szólózni. Mivel azonban ez pont kicsengőkor derült ki, az ügy halasztásra került.
Szünetben a bandával beszélgettem. A legfurcsább az volt, hogy Aiden nem szólt egy szót sem. Néha rám nézett, végig mért, majd újra elfordult. Készül valamire... Egy idő után láttam, hogy kiment és úgy döntöttem követem. A többieknek azt mondtam, hogy elmegyek mosdóba és elindultam Jázmin hercegnő után.
Gyanúsan viselkedett. Többször is körbe nézett, ki figyeli. Engem viszont nem vett észre, pedig meg sem próbáltam elrejtőzni... Meg nem is tudok jól lopakodni, bármennyiszer próbált megtanítani a tábornok... Egyszerűen nem megy és kész!
Szóval követtem tovább, de ő csak keringett a folyosón. Eleinte nem tudtam, miért, mert csak sétált össze-vissza, fel és alá. Le a földszintre, fel az elsőre, a másodikra, majd végig a folyosón, aztán vissza... De később rájöttem: keresett valamit. Pontosabban valakit. Mint-tel akart beszélni. Csak nem akart bemenni a terembe és azt várta, mikor jön ki. Erre akkor jöttem rá, mikor megállt a folyosó közepén, nekem pedig el kellett bújnom, hogy ne vegyen észre.
Már éppen megnyugodtam, hogy ezt is megúsztam, amikor...
- Elvagy?- kérdezte mellettem Aiden, mire kb. három métert repültem odébb.
-Miiii? Honnan tudtad, hogy...- visítottam ijedten. A szemem előtt bevillant a rémálmom egy pillanatra. Aiden pont olyan ravaszul nézett rám, mint ott. Emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy csak a láz miatt álmodtam, nem látomás volt. Nem egyszer láttam már látomást álmomban, ezért pontosan tudtam, milyen, de az... Más volt. Mintha a tudatalattim menekülne Aiden elől. Sőt, nem csak a tudat alattim... Az álom óta még jobban félek tőle... Noha ezt normál körülmények között soha nem mondanám meg neki...
- Úgy settenkedsz, mint egy elefánt- mondta gúnyosan. Tudtam! Anya mesélte, hogy ez neki sem ment... És már Mint is mondta, hasonló szavakkal.
- Te is- vágtam vissza.- Minttel akarsz beszélni, ugye?- kérdeztem. A srác elkomorodott és elkapta a tekintetét. Először láttam Aident ilyennek. Elgondolkodott, mit válaszoljon... Tudtam, hogy készül valamire!
- Igen- mondta röviden.
- Az most nem fog menni- vágtam rá. Nem akartam faggatni, mert tudtam, hogy vagy nem mondana semmit, vagy hazundna.- Töriből dolgozatot írnak, Mint pedig mondta, hogy nem érti és nem tudja megtanulni.
Aiden szeme felcsillant: - Oké, köszi- mondta, majd elindult.
- Várj, most hova mész?- kiáltottam utána.
- A dolgomra- intett nekem, hogy én is tegyem ugyan azt.

Aiden szemszöge:

Lerohantam a tanáriba. Keresni kezdtem Mint-ék töritanárját. Szerencsére nem kellett sokat várnom, mert éppen ment nyomtatni a dolgozat lapjait.
- Tanár úr- tettettem ártatlanságot.
- Mondjad fiam- fordult felém.
- A tizedik a-ban van egy barátom, Klementine Hopkins, róla szeretnék beszélni.
- Igen?
- Szegény teljesen elveszett az anyagban. Nagyon jó tanuló, de nem tudja megérteni a történelmet. Esetleg megkérhetném a tanár urat, hogy ha nincs semmi dolga iskola után, akkor kicsit segítsen neki?- a férfi döbbenten bámult rám.
- Kedves tőled, hogy így aggódsz a barátodért... Rendben, beszélek vele- mondta, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről.
- Köszönöm. De kérem, ne említse neki, hogy én kértem. Még elutasítaná, hogy ne sértse a büszkeségét- a tanár bólintott, majd tovább ment a nyomtató irányába.
Mint, pipa! Anya, konferencián van, pipa. Apa, későn ér haza, pipa. Már csak Hell jön haza délután.

Orchidea szemszöge:

Tudtam, hogy meg kéne mondanom Hellnek, hogy fontos nyomot találtunk a kristálysárkánnyal kapcsolatban, de valamiért nem tettem... Rossz előérzetem volt. Mikor oda akartam hozzá menni, mindig földbe gyökerezett a lábam... Jó, ez morbidul hangzik a természet sárkányától, de a lényegen nem változtat. Egyetlen egy sor járt a fejemben. A jóslat baljóslatú sora:
,,Lesz majd egy, kit fájdalom és sötétség elragad..."
Valaki meg fog halni... És ez egy jóslat, azaz nem lehet megmásítani. De... Én nagyon megkedveltem őket. Mint nagyon kedves, nem is ismert, mégis rögtön közvetlen volt velem. Magnesia jó barátom lett a két Mokkás kalandunk alatt. Még Aident is megkedveltem... Na jó, inkább elviseltem. De nem akarom, hogy bármelyikőjük is meghalljon! Hell meg főleg. Soha nem hallottam még ilyen kedves, tiszta szívű uralkodóról a Sárkány Birodalomban. Felnőtt korában tökéletes uralkodó lesz. De ahogy hallottam, ott nemigen volt társasága. Mi vagyunk az első pár olyan ember, akik szeretik őt és beszélgetnek is vele. Nem tudom, mit tenne, mi történne vele, ha valamelyikőjük meghalna.
Úgy döntöttem, nem mondom meg neki a jóslatot. Ráér még megtudni.

Hell szemszöge:

Utolsó óra előtt Mint odajött hozzám. Teljesen fel volt dobva.
- Hell!- szólított meg.- De jó, azt hittem már nem tudok veled beszélni és hiába vársz majd.
- Miért?- döbbentem meg.
- A töri tanár felajánlotta a segítségét és tart nekem egy külön töri órát most órák után.
- Tényleg?- örültem meg.- Segít neked?- Mint vidáman bólogatott.
- Te menj haza nyugodtan, én viszont itt maradok.
- Jól van, akkor majd otthon találkozunk- intettem neki, majd elindultam utolsó órára.
Irodalom után egyedül indultam haza, mert Aiden kicsengőkor hazarohant... Mi lehet ilyen fontos neki?