Sziasztok! Sajnálom, de amint látjátok, nem tudtam hamarabb befejezni az új részt. De most itt van és remélem tetszeni fog nektek!❤

Őszintén szólva engem még sosem fenyegettek meg. Nem is az, hogy megijedtem, inkább sokkolt. Meg az sem mellékes, hogy a szellemsárkány valószínűleg este bent járt a szobámban, meg is ölhetett volna, ehelyett odabiggyesztett egy papírfecnit, hogy útban vagyok! És egy ilyen borítja fel a világ egyensúlyát!? Most komolyan!
Még mindig döbbenten mentem le a nappaliba a többiekhez.
- Hát ez nem sikerült- emlékeztetett rá Aiden, hogy elfelejtettem átöltözni. A kezébe nyomtam a fecnit, majd visszamentem öltözni, rágódjanak csak rajta.
Jó tanács: ha nyakon öntöd magad egy valagnyi narancslével, úgy döntesz, hogy átöltözöl, előtte mindenképp zuhanyozz el, vagy minimum vizezd be a narancsos részeidet, mert mit ér az átöltözés, ha a narancslé ragad a bőrödön. Mivel magamban tisztáztam, hogy egyáltalán nincs erre időm, úgy döntöttem, csak elviselem, hiszen este úgyis letusolok, az meg már nincs messze. Aha! Képzeltem én... Minden harmadik mozdulatomnál megbántam, hogy nem fordítottam öt percet a lemosdásra.
Miután belenyugodtam keserű, vagyis inkább édes és ragadós sorsomba, lementem a nappaliba, ahol már várt rám egy nagy adag lecseszés.
- Ezt mégis mikor kaptad és kitől? - lépett elém Aiden, amint meglátott.
- Most találtam, amikor felmentem, de már este odakerült...
- Micsoda? Itt járt a házunkban!?- akadt ki.
- Nem biztos, hogy ő volt, lehet, hogy csak egy csatlósa hozta - tippelt Andrea.
- Állj! - szólt közbe Sean. A tekintetek rá szegeződtek. - Ki az a C.?
- Szerintem ez a szellemsárkány nevének kezdőbetűje - vont vállat Andrea.
- Ez egyértelmű - háborogta Aiden.
- Ennyi? - ráncolta a szemöldökét Sean. - Lehet, hogy nem is ő írta? Lehet, hogy köze sincs a sárkányokhoz!
- De igen - mondtam hirtelen. - A sárkány-ösztönöm ezért jelzett nekem, hogy hívjalak ide titeket.
- De mit jelent a C.? - ismételte meg a kérdést Sean.
- A neve! - vágta hozzá Aiden.
- Cerpentina- pontosítottam. A többiek kérdőn néztek rám. - A nagymamám említette, hogy ő az egyetlen ma élő szellemsárkány és azt is, hogy már évek óta nem hallottak róla.
- És ezt nekünk mégis mikor akartad említeni? - döbbent meg Aiden.
- A nagyim azt mondta, hogy a nő sosem viselkedne így. Hogy kedves és nem akarna ölni...
- Egy jó indokkal mindent meg lehet magyarázni - vont vállat Andrea. - Hiszitek vagy sem, még egy olyan áldott jó lélek is ki tud borulni, mint én - mosolygott úgy, mint aki maga sem gondolja komolyan. Sean hangosan krahácsolni kezdett, Aiden pedig egyszerűen kiröhögte.
A csapat másik fele pont ezt a pillanatot választotta arra, hogy megérkezzen.
- Kezdheted elölről- nézett rám Aiden.
Beengedtem a négy új vendéget. Ezúttal viszont Aidenre hagytam a házias szerepet. Így is ragadtam, mint aki tehnokollal takarította ki a fürdőkádat. Jé, egy hasonlat. Jasie szokott hasonlatokat mondani, ezt speciel ő mondta, más szavakkal. Hogy hiányzik a kis prücsök.
Gyorsan elhadartam az újaknak is, mi történt. Mint szinte szívinfarktust kapott, amikor megtudta, hogy este hívatlan vendég volt a szobánkban.
- Te jó ég- kiabálta. - Hogy nem ébredtem fel rá! Éjjel hiperérzékeny vagyok a léptekre.
- Úgy, hogy ő szellem sárkány! Teszem azt nem lépdel, hanem lebeg - ötletelt Sean.
- Vagy - vágott közbe Orchidea - ha nem olyan pech-bomba, mint én, és tegyük fel, hogy van szárnya, akkor nincs is szüksége a lábaira, hiszen sárkány.
- Jó, de zajt akkor is csap - hisztizett tovább Mint.
- Ami történt, megtörtént! Azzal, hogy nyavajogsz, nem fogsz tudni változtatni rajta - oltotta le Aiden.
- Jó. És azt fogtad, hogy most két hétig tuti nem alszom!?
- Mint! - tettem a vállára a kezem. - Nem akart bántani minket! Ha meg akart volna ölni minket...
- Tudom! De a fenyegetés egy olyan dolog, amit komolyan kell venni! Lehet, hogy most nem bántott minket, de ha nem állunk le, lehet, hogy legközelebb már nem ad rá lehetőséget!
- Megfenyegette Hellt- mondta Andrea. - Ez azt jelenti, hogy fél tőle.
- Andreanak igaza van - lépett előrébb Meg. - Nagy előny, ha az ellenség fél.
- Igen, mert aki fél, annak van gyenge pontja - tette hozzá Orchidea.
- Öhm, hahó! Épp az előbb mondtam, hogy be vagyok szarva! Tehát semmivel sem vagyok kevésbé sebezhető, mint az ellenség! - nyafogta ismét Mint.
- De neki a hercegnő kell- forgatta a szemét Hil. - Téged életben fog hagyni.
- És az nekem miért jobb, ha én élve kelek fel!? - csattant fel.
- Hát ha ő halva felkel, akkor semmivel - értelmezte Sean, mire felnevettünk.
Mintet elég sokáig kellett nyugtatni, de végül Aiden megnyugtatta azzal, hogy ha bármi gyanúsat észlel, menjen át hozzá bármikor és ő majd megvédi.
Sok mindent nem értek még Aidennel kapcsolatban, de azt tudom, hogy bármit csinál, van értelme. És aki fontos neki, azt az élete árán is megvédi. És ezt nagyon becsülöm benne.
- Halihó? - hallatszott Letti néni hangja az előszobáról. Éééés itt jutott eszembe, hogy nem csak Aidennek felejtettem el időben szólni...
- Hű... De sokan vagytok - torpant meg a nappali ajtajában. - De ugye nem itt akartok bandázni? Már hogy a nappaliban? - tett enyhe célzást arról, hogy ez a hely nem csak a miénk.
- Nem messze van egy park - ajánlotta fel Letti.
- Tényleg- mosolyodtam el. - Anya mesélt egy parkról, ahol ők is tartottak gyűlést!
- Tényleg? - döbbent meg Aiden.
- Megkereshetnénk a fűzfát - lelkesedtem.
- Nem! - szólt ránk Letti néni.
- De miért?
- Lássuk csak... Talán azért, mert a fűzfa ágai alól nem látni ki. Nem tudom, mit mesélt neked az anyád a gyűlésről, de igen csak balul sült el... - fogta rövidre Letti néni.
- Mi történt? - érdeklődött Magnesia.
- Mimi egyedül küzdött a Hatalomsárkánnyal - eszembe jutott az a boszorkány. Érthető volt, hogy Letti néni nem akarta, hogy oda menjünk.
- Akkor mit csináljunk? - kérdezte Aiden. - Szívódjunk fel?
- Menjetek fel valamelyikőtök szobájába - vont vállat Letti néni, majd a konyhába ment.
- Aiden? - nézett a testvérére Mint.
- Mint! - ekkor esett le, hogy azon megy a vita, melyik szobába menjünk. Főleg, hogy ezután mindenki rám nézett.
- Hát... Nálunk több az ülőhely - azt nem említettem, hogy Aiden szobájában túl sok a zavaró tényező, mint például a tévé, az Xbox meg hasonlók.
Felmentünk a szobánkba és leültünk a két ágyra. Mindenki csöndben ült, kivéve Hilt. A lány fel-alá járkált a szobában és a könyveket szemlélte a polcokon, meg az íróasztalon.
- Minden oké, Yahila? - kérdezte Aiden.
- Azon gondolkodom, hogy biztosan van jóslatotok, amit nem tudok - egy kicsit meglepődtem a kijelentésen.
- Ez honnan jutott eszedbe?
- Nem tudom. Talán a sok sárkányos könyvről - mutatott a polcomon lévő ,,sok" könyvre. Max. kettő sárkányokkal kapcsolatos könyv volt rajta, a többit Minttől kaptam kölcsön.
- A lényeg, hogy nem mondtatok el nekem mindent. Egy csapat vagyunk, fő a bizalom! - mosolyogva bólintottam és úgy döntöttem, ideje kezdeni is valamit azokkal a jóslatokkal.
- Kezdjük az elsővel! - mentem bele. - Elméletileg az én erőmre vonatkozik, de szerintem köze van a harcunkhoz.

Egyharmad rész, mi látható,
Benne titok található,
Varázslat.
Kétharmad rész, mit nem láthatsz,
És minden nap csak áhíthatsz,
Gondolat.
És egy egész lesz az a rész,
Baj, ha nem segít az ész,
A szív,
S ha odanyújtod másik arcod,
Te nyered meg a harcot,
Mit más vív.

- Vélemény? - néztem Hilre, aki csak bólintott.
- Van másik is? - vonta fel a szemöldökét.
- Van...

A sötét erő előtör,
A tűz lángjába áll a tőr.
A szánalmas, nagy világra
Érkezik egy fél-árva.
Kincset ér, s utat mutat,
S az önzetlennek erőt ad.
A béke újra helyreáll,
Harmónia, Tűzmadár!

- Benne vagyok a jóslatban - mosolygott Hil. - Nem ez volt az, ami miatt úgy meglepődtél?
- A szánalmas nagy világ miatt - bólintottam. - A nagymamám, Fatme királynő mondta el nekem.
- Nagyon jól tette - mosolyodott el Hil. - Új reményt kaptam tőle! Azt mondta, fél-árva. Tehát anyukám még életben van!