Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszeni fog, meg a többi klisé...😂 Jó olvasást!😘

Orchidea szemszöge:

Hilt most láttam először mosolyogni. Mármint őszintén mosolyogni. Mindenféle gúny vagy erőlködés nélkül.
- Miről van szó? - pislogott nagyokat Andrea, és mellette Sean is úgy nézett, mint aki azt se tudja, melyik bolygón van.
- Félárva. Tehát csak az egyik szülője halott- világosította fel őket Hell. - Nekünk már felvetette ezt a gondolatot - bökött Aiden felé.
- Nem úgy értem... Én őt nem is ismerem... - motyogta Andrea. - Mármint... Most hallottam a nevét, meg látom, de mi ez a félárva dolog, meg minden? - értetlenkedett.
- Hát... - kezdte volna Hell, de Hilary... Vagyis Yahila leintette.
- Annyi a lényeg, hogy az apámat megölette a szellemsárkány és akármi van most az anyámmal, biztos hogy az is az ellenségünk lelkén szárad.
- Öhm... - motyogta Andrea. - Nem fejtenéd ki ezt egy kicsit..? - Hil nagyot sóhajtott, majd a lehető legnyugodtabb hangvétellel mesélni kezdte, amit mi már tudtunk. Ha jól tudom, Andrea akkor nem volt a színpadon, mikor először leleplezte magát, mint Harmóniasárkány. Borzalmas volt a halott Jane Opal-t kirángatni az udvarra és eltűntetni a bizonyítékokat. Igazán jól jött volna a segítsége, hogy őszinte legyek...
- Oror - suttogta Meg a fülembe. Igazából soha senki nem szokott becézni... A bátyámon kívül. Biztosan Simontól hallotta, mikor nálunk járt. Közelebb hajoltam Meghez, hogy jobban halljam. - Nem gondolod, hogy el kéne mondanunk nekik a mi jóslatunkat is? - akkora gombóc keletkezett a torkomban, hogy azt hittem, menten megfulladok. Ha a hercegnő megtudja, hogy elhallgattunk előle valami fontosat, biztosan dühös lesz! Főleg, hogy egy ilyen fontos jóslatról van szó. A betegállománya után akartuk elmondani neki, de... Őszintén szólva elfelejtettem. Meg pedig azt hitte, hogy ez a tervem része, lévén én vezetem a Mokkát. És más nem tudott róla, csak mi. - Hallod, amit mondok? - bökött oldalba suttogva Meg, mert olyan szinten sokkot kaptam, hogy elfelejtettem válaszolni. Pontosítok! A ,,megbökni" szó nem tükrözi hűen a valóságot. Konkrétan oldalba könyökölt, amitől féloldalasan megrogytam és a mozdulatra mindenki oda kapta a fejét. Én pedig zavaromban fülig elvörösödtem. Mit is tudnék mondani? Inkább behúztam a nyakam és úgy tettem, mintha az előbbi mozdulatom halálosan életszerű lett volna.
Nem kerítettek nagy feneket neki. Max. azt hitték, hogy idegrángásom van, vagy ilyesmi.
- Ha jól tudom mindenkinek van jele, Seanon és Aidenen kívül- váltott témát Hell.
Félresöpörtem a hajamat a homlokomról, majd a jelkiemelő varázslattal (Accentue) megjelenítettem a rajta lévő rózsaszínű virágot. Meg lesújtó pillantásokat vetett rám, majd kisöpörte a bal szeme elé csúszott tincseket és előhozta a szürke égésnyom szerű jelét a bal szeme körül.
Mint jele a jobb szeme alatt van, egy... Négy ágú csillag. Olyan káró szerűség... És kék. Hil jele egy Jinjang, nem meglepően. Az övé a legkisebb, mert a jobb mutató ujján található. Neki egy Jinjang az ujjlenyomata? A hercegnőnek a bal kézfején van, természetesen arany színű.
Andrea elvörösödött, mikor azt vártuk, mutassa meg.
- Ez esetben a két fiú húzzon kifelé- közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
- Miért hol van? - döbbent meg Aiden.
- A fenekén! Fogadjunk, hogy ott van - hülyült Sean.
- Nem! - csattant fel Andrea.
- Asszem nem érted a fogadás lényegét- forgatta a szemét Sean. - Előbb meg kell várni, hogy a másik elfogadja! Most Aidennek lenne... - majd a zsebébe nyúlt és kihúzott belőle egy... - lenne öt dolcsija!
- Mi? Kösz, Andrea, megfosztottál öt dollártól! - tettetett háborgást Aiden. Hell majdnem leborult a székről, úgy nevetett.
- Ha elmondom, abba hagyjátok? - kérdezte Andrea dühösen és rákvörös fejjel.
- Csak ha meg is mutatod- szólt Aiden, mire Andrea akkora pofont kevert le neki, hogy ott maradt a nyoma.
- Bocs, ösztön volt - vont vállat a lány. - De annyira nem gáz - szedte össze magát végre és levette a pólóját. A jele egy vérvörös denevérszárny volt pont a két melle között. Most Sean feje volt rákvörös, meg Aiden egyik arca, de az azért, mert Andrea felpofozta. Szegény srác még mindig döbbenten kapkodta a fejét Andrea és a hercegnő között. Nem igazán fogta még fel, miért kapta a pofont.
- Szóval - kérte vissza a szót Hell. - A jel ugyebár használható kommunikációs célokra.
- Ezt tudtuk- szólt közbe Hil.
- Szóval, ha valaki találkozna egy bábbal, akkor rögtön jelezzen nekem - folytatta. - Végre sikerült megtörnünk egy bábátkot...
- Öhm... De bennem van sárkány vér - lombozta le Sean.
- Jó, de talán nem annyi, hogy zavaró legyen a szellemsárkánynak- ötletelt Hell, majd Andreára nézett magyarázatot várva.
- Nem vagyok szellemsárkány- rázta meg a fejét a még mindig póló nélkül ücsörgő Andrea. - Én nem érzek különbséget az ő vére és az átlag emberek vére között, de minimális eltérés lehetett. Talán kitartóbban tudott küzdeni. De így is lettek mellékhatások, bár ez nekem jó - vont vállat mosolyogva.
- Na - bökött meg megint Magnesia. - Miért nem mondtad el Hellnek?
- Elfelejtettem - súgtam vissza.
- Mi van? - ez utóbbi megnyilvánulása kifejezetten hangosra sikerült.
- Baj van? - kérdezte a hercegnő.
- Nincs - vágtam rá, mire megkaptam Megtől a lehető legrondább pillantást.
- De igen, van! - jó, el lettem árulva. Ez egyértelművé vált. - Ez a megfelelő pillanat, hogy elmeséljük nektek a küldetésünket. Igaz, Orchidea? - nézett rám szigorúan.
- Bocsánat- kezdtem. - Az én hibám! Elfelejtettem és nagyon sajnálom! - hajtottam le a fejem.
- De mit? - kérdezte a hercegnő.
- Én csak azért nem mondtam el, mert...
- Orchidea! - szólt rám Helia.- Nem kell hivatkoznod. Elhiszem, hogy nem akartál rosszat vele, de elmondanád, hogy mivel is?
Felsóhajtottam és bólintottam.
- Egy jóslatról... - sütöttem le a szemem.
- Hallgatjuk - mondta Aiden, aki közben összeszedte magát és már az arcáról is eltűnt a piros folt.
- Rendben, de nem biztos, hogy tetszeni fog...

Kristálysárkány, szent legenda,
Kit ezer éve ismertek,
Kit gyémántnak hatalmával
Soha le nem verhettek.
De egyedül mit sem ér,
Kell segítség, így helyes.
Lágy szív kell, mert mit ér
A szép tál, ha üres?

Lesz majd egy, kit fájdalom
És sötétség elragad,
S a harmadik lesz az talán,
Ki megleli a kiutat.
Az ajándékot elveszi,
Megteszi mi elmaradt,
Ami felett az új esély
És az idő elhaladt.

- Ezt kitől hallottad? - kérdezte Hell.
- A bátyámtól. Simon Jackson. Neki egy éjsárkány mondta - néztem a szemébe.
- Tehát igaz - sóhajtotta.
- Igen, igaz - helyeselt Meg, de olyan arccal, mintha a fogát húznák. - Segíteni akartunk a küldetésben azzal, hogy információkat gyűjtünk a kirstálysárkányról.
- Megalapítottuk a Mokkát - vettem át a stafétát. - Azaz a Magnesia és Orchidea Kristálysárkány Kereső Akcióját.
- De nem akartunk titkolózni, csak neked segíteni - célzott a hercegnőre a Mokka társam.
- Semmi gond- rázta meg a fejét Hell. - De... Próbáltátok már értelmezni a jóslatot? - erős fájdalom csengett a szavai mögött. Tudtam mire céloz.
- Igen. Ezért nem beszéltünk róla - vallottam be őszintén. - Mert úgy gondoltuk, hogy a jóslat szerint egyikőnk meg fog halni.