Sziasztok! Itt az új rész. Előre szólok, kicsit parás a vége, de a következő nyugisabb lesz!😘

Hell szemszöge:

Amikor hazaértem, olyan fáradt lettem, hogy azt hittem, nem tudok felmenni a lépcsőn. Fájt a fejem, meg a torkom, be volt dugulva az orrom és nagyon álmos lettem. Letti néni felküldött a szobámba, hogy aludjam ki magam, ő addig készít nekem meleg levest és teát.
Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy elaludjak... Átöltöznöm is csak robotpilótával sikerült! Az ágyon is ösztönösen jobbra dőltem, mint a Sárkány Birodalomban lévő szobámban szoktam, így végül a fejem oda került, ahová a lábamnak kellett volna, de nem volt erőm megfordulni. Magamra húztam a takarót és már el is aludtam.

Halk beszélgetésre ébredtem. Résnyire kinyitottam a szemem, ezért láthattam, hogy Letti néni és egy ismeretlen férfi beszélgetnek mellettem. Egyből rájöttem, még ilyen nyúzottan is, hogy a férfi sárkány orvos. Letti néni azért hívta, hogy segítsen neki. Végülis ő csak rendes emberi orvos, a diagnózisban sosem lehet teljesen biztos, ha sárkányról van szó... Te jó ég, miért filózok én ilyen butaságokon!?
Mikor meglátták, hogy felébredtem, mind a ketten elmosolyodtak. Király, akkor nem halálos! Az orvos közelebb is lépett.
- Hogy érzi magát, Felség?- kérdezte kedvesen.
- Mint akin átment az úthenger- mondtam rekedtes hangon. - És mi bajom?- kérdeztem.
- Elkapott egy emberi vírust és mivel ez az első alkalom, a teste rosszul viseli, de ne aggódjon, már holnap jobban lesz. De csak csütörtökön mehet közösségbe, mert addig fertőz- mondta a doki én pedig még rosszabbul lettem.
- Jaj, ne már- nyögtem fel méltatlankodva.- Le fogok maradni az első farsangi próbákról!
- Majd Aiden tájékoztat és biztos a leckét is elhozza neked- mosolygott kedvesen Letti néni.
- Én is ettől félek- motyogtam a szememet forgatva. Még hogy Aiden meg a házi feladat.
Egyetlen pillanatra kitisztultak a légutaim és valami csodálatos illat csapta meg az orromat. Eddig észre sem vettem, hogy Letti néni kezében van egy fehér bögre, abból áradt finom tea illat.
- Az micsoda?- kérdeztem ártatlanul, mert nem mertem megkérdezni, hogy nekem hozta-e.
- Vitamin tea. Saját recept- mosolygott Letti néni és a kezembe nyomta a meleg bögrét.
Az illattól kidugult az orrom és úgy tudtam volna maradni évekig! Finom citromos illata volt és le merem fogadni, hogy mentát is éreztem benne. Óvatosan belekortyoltam és majdnem kiesett a kezemből a bögre. Mintha valami gyümölcsökből összekevert koktélt ittam volna egy kis fekete teával megfűszerezve!
- Hogy ízlik?- kérdezte Letti néni.
- Leírhatatlan!- szürcsöltem tovább a teát.- A palotában sincs ilyen jó!
- Örülök, hogy ízlik. Mint és Aiden is imádja- mosolygott vidáman.- Készítek neked zacskós levest- mondta, majd kiment a szobából. Az nem tűnt fel neki, hogy a zacskós szónál megakadt a torkomon a tea. Egyszer kóstoltam zacskós levest és az szörnyű volt.
Letettem az ajtó mellé a bögrét és most a jó irányba dőltem el az ágyon és úgy döntöttem, szundítok egyet. Nem volt jó ötlet!

Egy teljesen fekete szobában álltam. Körbenéztem, hogy megtudjam, hol vagyok és hogy jutok ki, vagy van e ott még valaki. Eleinte nem láttam semmit és senkit...
Jobb oldalon felvillant egy gyertya. Nem is... Ez nem gyertya, hanem fáklya! És még négy másik gyulladt meg körülöttem az elsőn kívül. Ekkor vettem észre, hogy valaki áll a kör szélén. Egy sötét árnyék volt. Fekete csuklyát viselt, ezért nem láttam az arcát, sem a ruháját. A jobb oldalamon helyezkedett el, én pedig nem fordultam felé, csak a tekintetemmel követtem a mozdulatait. Valamit rajzolt a levegőbe, de nem láttam, mi az.
- Öhm... Elnézést- visszhangzott a hangom bátortalanul. Az alak abbahagyta a rajzolást, mormolt valamit, de egyértelműen nem nekem.- Ki maga?- kérdeztem bátortalanul.
A csuklyás alak ismét nem válaszolt, csak egy nagy C betűt rajzolt a levegőbe, ami alig láthatóan égni kezdett, de nem tűz volt, amit láttam, hanem fekete láng és füst.
Ekkor a szoba fehérre váltott. Minden vakítóan fehér lett, kivéve a fáklyákat, a csuklyás alakot és... A padlón lévő vonalakat? Ugyanis több egyenes vonal húzódott végig tőlem a fáklyákig. Pont a kereszteződésükben álltam.
Egy csillag... Egy csillagot alkottak a fekete vonalak...
- Ha!- mondta a csuklyás alak, ami elég furcsán hangzott. Mintha valami szektás lett volna... A fáklyák leestek... És meggyújtották a vonalakat, a csillag pedig feketés színnel lángba borult. Szinte berobbant. A fekete lángok kereszttüzében álltam. Az ötszög, amit a csillag alkotott és amiben addig biztonságban álltam, szintén berobbant és én is meggyulladtam.

Lihegve, gyöngyöző homlokkal ültem fel az ágyon.
- Minden rendben, Hell?- kérdezte Mint aggódva.
- Te... Te itthon vagy?- próbáltam visszazökkenni a valóságba.
- Kb. fél órája értünk haza- mondta kedvesen.
- Olyan sokat aludtam?- motyogtam döbbenten.
- Igen. Pedig anya csinált neked levest- valószínűleg rögtön kiült az arcomra a véleményem, mert Mint felnevetett.- Jaj, nem olyan zacskós krémlevest! Fűszeres tészta leves! Nagyon finom- magyarázta vidáman. Nagyjából sikerült is megnyugtatnia, pedig engem nehéz meggyőzni.
Kopogtak az ajtón.
- Gyere- közölte Mint helyettem. Aiden jelent meg az ajtóban.- Jé, te tudsz kopogni?- gúnyolódott, mire Aiden fintorgott egyet. Felnevettem.
- Lógunk, hercegnő?- mosolygott rám gonoszul.
- Mondod te- céloztam a legutóbbi eltűnésére.
- Tusé- nevetett fel kínosan.- Anya üzeni, hogy gyertek enni- váltott témát.
Nagy nehezen felkeltem. Már tényleg sokkal jobban voltam. Nem zsongott a fejem és a torkom sem mart annyira.
Mint tényleg nem hazudott. Kint olyan finom illat volt, hogy kidugult tőle az orrom. És az íze is nagyon finom volt annak a levesnek, mintha... Nem hiszem, hogy ettem már bármit, amihez hasonlítani tudnám, de a lényeg az, hogy nagyon jó volt.
Vacsora után hárman mentünk fel az emeletre, de Mint nem a mi szobánkba jött...
- Mint...?- néztem rá furcsán.
- Jaj- esett le neki.- Ma este Aiden szobájában alszok, hogy ne keltselek fel reggel.
- Értem...- igazából ha valamelyik ember azt mondja, hogy értem, többnyire igazából nem érti, de ez ellen vagy nem tud, vagy nem akar tenni. Na igen, egyáltalán nem értettem... Mármint nem azt, hogy miért hagy aludni, hanem azt, hogy hogyan tud egy szobában aludni Aidennel. Oké, hogy a testvére, de akkor is fiú! Ezen gondolkodtam, amíg bementem a szobába.
Bent azonban eszembe jutott az álmom. A csuklyás alak és a feketén lángoló csillag. Meg mertem volna esküdni, hogy már láttam valahol ezt a szimbólumot...
Leültem az ágyra, elővettem a telefonomat és úgy döntöttem, használom valamire. Rákerestem a csillagra. Eleinte valami filmet adott ki, meg színészt, aztán eladó ékszereket. Aztán találtam valami furcsát, ami pont olyan volt, mint az álmomban: egy fekete csillag körvonalai.
,,Petragramm. Sátánista szimbólum. Többnyire véráldozat bemutatásánál használták." Megtaláltam... De honnan ismerhettem én, hiszen nem innen, az biztos... Valamelyik sárkány szimbóluma! De kinek van ilyen jele...?
Elterültem az ágyon. Ha tudtam volna sem jutott volna eszembe, mert amit keresel, sosem találod!
Nem tartott sokáig, hogy elaludjak ebben a pózban.

Előlről kezdődött minden! Mintha lereseteltem volna a teljes álmot! Ismét ott álltam a sötét szobában. Meggyulladtak a fények, megláttam az alakot.
- Elnézést, ki maga?- kérdeztem bátortalanul. Az alak varázsolt a szoba váltott, a fáklyák leestek, a csillag meggyulladt, de mielőtt én is lángra kaptam volna odanéztem az alakra.
Észrevette, hogy őt bámulom és levette a csuklyát, így láthattam az arcát. Gonoszul mosolygott rám és tűzben égő szemeivel hidegen vizslatott engem, fekete haja a szemébe lógott, de ez őt nem zavarta. Egyre jobban bepánikoltam, mert ismertem az illetőt.
- Hogy tehetted ezt?- kérdeztem Aidentől, majd ellepett a feketés láng.