Sziasztok! Itt az új rész! Továbbra is várom a véleményeket kommentben! Kritikát is szívesen látok!
A kövi rész hétvégén érkezik!😉
Jó olvasást!😘

Este úgy döntöttem, hogy felerősítem a honvágyamat és levelet írok anyukámnak. Be is kellett számolnom a fejleményekről és tanácsot is akartam kérni. Odalent a Hopkins család beszélgetett, de mivel én nem vagyok kifejezetten családtag, nem akartam lábatlankodni és még jobban feldúlni a napi rutinjukat.

Kedves anya...

Kezdtem, de rájöttem, hogy tulajdonnévnek használom az anya szót.

Kedves Anya!

Javítottam ki magam, de be kellett ismernem, hogy ez egy elég retardált megszólítás. Alapból sem így köszönök neki. Miért mondanám neki egy levélben, hogy kedves... Meg az sem mellékes, hogy nem csak anyának szól, hanem a szüleimnek.

Kedves Szüleim!

Erről pedig egy mondóka jutott eszembe:

Kedves szüleim!
Fáznak a füleim.
Küldjetek sapkát.
Csókolom a macskát!

Nagyon édes vers, de apa mondta nekem, nem is egyszer és nem szeretném, hogy felnevessen, mikor anya felolvassa, vagy ő a kezébe kapja. Végül nagy nehezen sikerült leírnom a megszólítást. Ezután a levél már gyerekjáték volt.

Sárkány Birodalom, királyi palota, Wendar király vagy Fatime úrnő kezébe!
Drága Anya és Apa!
A küldetés nagyon jól halad, már megtaláltam a probléma fő forrását, sőt lehet, hogy tudom ki oldhatja meg... Csak meg kell őt találni! De nem mesélek többet. Ez az én küldetésem, egyedül szeretném megoldani.
Nagyon jó itt lenni. Remekül vagyok és már vannak barátaim! Viszont nagyon hiányoztok és honvágyam van.
És lenne egy kérdésem... Szerintetek van énekhangom? Mert nem igazán tudom megítélni... És az énektanár holnap fog beszélgetni velem... Kívánjatok szerencsét.
Szeretlek titeket!
Puszi: Helia.

Kicsit talán csöpögős is lett, de a fele kikívánkozott belőlem ,a fele meg jól hangzott... Ez van... Ilyen vagyok... Gyakrabban hallgatok az ösztöneimre, mint a józan eszemre.
A levelet elküldtem és kis idő múlva már jött is a válasz:

Szia Hell!
Nagyon örülünk, hogy hallunk felőled, mert nagyon hiányzol nekünk.
A küldetés természetesen a tiéd, de nyugottan beavathatsz minket a részletekbe, ha szükséged lesz a segítségünkre. Ránk mindig számíthatsz.
Éneklés... Ritkán hallottunk énekelni, akkor is csak halkan vagy dúdolva, amiből nem sokat lehet kikövetkeztetni. Emellett a szülők mindig elfogultak, szóval keress inkább egy pártatlan bírót. Egy biztos, tüdőd lesz hozzá, mert jó kondiban vagy ;)!
Ölel, csókol Anyád és Apád!

Elmosolyodtam... Sőt, lehet hogy be is párásodtam, de sikerült lenyelnem a könnyeimet. Nincs okom sírni. Jó dolgom van itt és különben is én vállaltam el a küldetést!
Félretettem a levelet és gondolkodni kezdtem, milyen dalokat tanított nekem Tessy... Holnap lehet, hogy kérdez tőlem népdalt az énektanár... Pech, hogy egyet sem tudok!
A bal kezem kötése már jócskán javításra szorult.
- Dragon Échange d'obligation- mondtam, mire a kötés tekeregni kezdett a kézfejem és a tenyerem körül. Mikor megállt, tiszta volt, mint új korában. Pedig nem volt leszedve a sebről, mióta rákerült. Lehet, hogy már nem vérezne, de nem merem levenni...

Reggel az ikrek még aludtak, amikor elmentem. Letti nénivel megüzentem nekik, hogy előbb bementem próbálni.
A suli teljesen üres volt... Mindenki az utolsó öt percben szokott megérkezni!? De tényleg! Egy-két stréber ücsörgött a padlón vagy a lépcsőn könyvet olvasva, de ezt leszámítva egy lélek sem.
Bekopogtam az énekterem ajtaján, majd benyitottam. Mrs. Gasper a zongora tetejére pakolt pár kottát és azokat próbálta sorba rendezni.
- Ó, szerbusz- mosolygott rám.- Azt hittem, csak fél órával korábban jössz...- döbbenten néztem fel a falon lévő órára... Nem fél órával érkeztem hamarabb, hanem egy teljessel!
- Hát... Nem tudtam aludni...- dobtam be az első dolgot, ami eszembe jutott... Még mindig hihetőbb, mintha azt mondanám, hogy 16 évesen keverem az órán a felet az egésszel...
- Na nem baj- legyintett- ülj csak le!
A zongora mellett volt egy normális iskolai szék is. Leültem rá.
- Mond csak, szoktál énekelni?- kérdezte kedvesen az énektanár.
- Én... Nagyon ritkán és csak egyedül... Ha senki nem hallja- mondtam a zongorát bámulva.
- Nem baj, de ugye nem félsz?- ült le mellém a zongora székre.
- Kicsit- ismertem be. Nem félek az ellenségeimtől, akár sárkányok akár emberek, de hogy olyat csináljak, amiben nem vagyok biztos... Márpedig nem kaptam megerősítést arról, hogy jó hangom van... Pedig jó lenne tudni...
- Nem kell- mosolygott rám Mrs. Gasper.- Ez nem feleltetés, hanem egy próba. Kipróbáljuk a hangodat!
Így azért jobban hangzott... Apukám ugyanezt mondta, mikor repülni tanított: kipróbáljuk a szárnyadat!
Elmosolyodtam és bólintottam.
- Először skálázni fogunk- mondta, majd leütött pár hangot a zongorán. Vidáman bólintottam... Jó lenne tudni, mi az a skála...- Énekeld vissza- nézett rám én pedig legjobb tudásomat elővéve megpróbáltam visszaénekelni a hangokat. Az utolsó lecsúszott... Nagyon hamis lett a vége.
- Jaj- nyöszörögtem.
- Semmi baj. Próbáld meg újra!- bíztatott. Másodjára sikerült.
Folytattuk a skálázást. Először csak dúdolással, majd idióta mondókákkal, amiknek a felén elnevettem magam! Olyanok voltak, mint például: ,,Mendegél a mandarin"! Most őszintén, hogy mendegél egy mandarin? Meg olyan is volt, hogy ,,Rézi néni nézi, leégett a prézli"... Miért nézi? Miért nem szedi le a tűzhelyről... Jó, ezek az emberek annál furcsábbnak tűnnek, minél jobban megismerem őket.

A különóra végén megkérdeztem Mrs. Gaspert, hogy milyen voltam.
- Nagyon szép hangod van. Csak mivel nem bízol magadban, a hangod itt-ott megremeg és ezért csúszik el. Csak bátran, nagyon tehetséges vagy- mosolygott kedvesen.- Tökéletesen beleillesz az osztályba.
- Miért?- érdeklődtem.
- A 10. B osztályról mindenki azt gondolja, hogy velejéig romlott. Én tudom, hogy ez nem így van. Az én óráimon fegyelmezettek és érdekli őket, mit csinálunk. Ez azért van, mert én nem úgy viselkedek velük, mint egy rabtartó, inkább úgy, mint egy felettes. Így kéne tennie minden tanárnak. Nem szabadna kivételezni azokkal, akik szorgalmasak és utálni azokat, akik nem azok. Én bebizonyítottam nekik, hogy tehetségesek. Még Sean is, akinek nincs zenei hallása, de remek ritmusérzéke van. Tudod, ezt jelenti a pedagógia. Megmutatni nekik, hogy van értelme az életüknek és hogy többet érnek, mint gondolnák- elgondolkodtató volt, amit a tanárnő mondott. Azokat a tanárokat, akiket eddig megismertem, nem érdekelte, mit csinálnak a gyerekek. Az érdekelte, hogy nem azt csinálják, amit ő akar. Nem dícsérték meg azt, aki helyesen válaszolt, ezért egy idő után megunták a srácok és nem is akartak válaszolni, mondván úgysem éri meg. Nem volt motivációjuk.
- Igaza van- bólintottam.- Nagyon tehetségesek és kedvesek. Csak nem érdekük kimutatni.

Nem sokára megérkeztek a többiek. Mosolyogva köszöntek a tanárnőnek és nem kezdtek el tobzódni a padok köré, hanem leültek a helyükre. Halálos csend volt.
- Jó reggelt mindenkinek- mondta kedvesen a tanárnő.- Hiányzik valaki?- nézett körbe.
- Charlie - kiabált előre Jack.
A tanárnő befirkantotta a naplóba a nevét.
- És mit terveztek a farsangi bálra?- kérdezte kíváncsian Mrs. Gasper.
- Semmit- vágta rá Andrea.
- Ti is tudjátok, hogy minden osztálynak készülni kell valamivel. Semmi ötletetek nincs?- nézett körbe. Elgondolkodtam...tehetségesek. Mind azok!
Felpattantam és megfordultam.
- Mi lenne, ha énekelnénk és zenélnénk a farsangi előadáson?- sikerült felkeltenem az érdeklődésüket.
- Ez egy remek ötlet!- mondta lelkesítően Mrs. Gasper.
- Mire gondoltál?- kérdezte Sophie.
- Nem tudom- mondtam őszintén.- Csak arra, hogy énekelhetnénk.
- De az A-sok is énekelnek- mondta Jay.
- Mit?- kérdeztem.
- Valami musicalt- vont vállat.- Tavaly is azt csinálták.
- Na! Az már megvan, mit nem fogunk- lelkesítettem őket.
- Válasszunk egy jó dalt. Valami slágert, vagy valami- vetette fel David.
- Ú, legyen a Call me maybe!- kiáltotta be Sophie.
- Khm- vonta magára a figyelmet Aiden.- Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Jóval több fiú van, mint lány.
- És vannak lányok, akiknek ízlése is van- húzta a száját Andrea.
- Persze te nem ezek közé a lányok közé tartozol- fintorgott rá Sophie.
- Lányok- ráncolta össze a szemöldökét Mrs. Gasper. A két lány elhallgatott.- Inkább ötleteljetek tovább.
- Legyen benne rap- mondta Sean.- Nekem nincs hangom.
- Mindenkinek van hangja, csak nem mindenki hallja, ha hamis- javította ki a tanárnő.
- Jó, akkor mondom úgy, hogy szeretek rapelni!
- Így már jó- bólintott Mrs. Gasper.
- Legyen a Starships!- vetette fel Jay.
- Ez egy hülye ötlet Jayliana!- nézett rá Sophie.
- De a semminél jobb- vont vállat a vörös hajú.
- Nem- könyökölt le unottan Harold.
Ekkor kivágódott a terem ajtaja.
- A rohadt életbe- lihegte halál sápadtan Charlie.
- Neked is jó reggelt, Charles Bons- az osztály felkuncogott.
- Nem vicces- kiabálta ijedten- egy pszichopata őrült üldöz!
- Miről beszélsz?- komorodott el a tanárnő.
- Henrietta Villon, a 11/A-ból elkezdett kergetni! Idióta lett! Meg valami sárkányról dumált!
Hátra néztem. Egyenesen Aiden szemébe. Tudta, mire gondolok: A csaj biztosan egy báb.