Sziasztok! Itt a folytatás! Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást!❤️

Amikor elkészült a tea, felvittem egy bögrényit Aidennek. Halkan bekopogtam az ajtaján, hátha alszik, de rögtön rávágta, hogy ,,foglalt", tehát bátran benyitottam.
- És ha még öltözök?- kérdezte az ágyán ülve. Ekkor vettem észre, hogy melegítő cuccban volt, tehát átöltözött, míg én teát főztem.
- Akkor azt mondod, hogy várjak- vontam vállat, majd a kezébe nyomtam a teát. Szegény, tényleg elég kipurcantnak tűnt. Az arca sápadt volt... Még sápadtabb, mint lenni szokott, hogy pontos legyek. Ráadásul meg sem próbált tovább kötekedni. A fejét a falnak támasztotta, miközben beleivott a forró teába. Alig ivott pár kortyot és már vissza is adta.
- Ennyi?- néztem a bögrére.
- Meleg- közölte, majd maga köré tekert egy pokrócot.
- Az a lényeg!- mordultam rá. Lesújtó pillantást vetett rám.
- De leég a nyelvem- közölte semlegesen, viszont olyan hangsúllyal, hogy eszembe sem jutott ellenkezni.- Nézel velem filmet?- váltott témát.
- Neked nem aludnod kéne?- ráncoltam a homlokomat.
- Lázasan nem tudok aludni. Amúgy is pihenni lettem haza küldve- közölte és úgy, ahogy volt, takaróba pólyálva a tévéje elé sétált.
- Attól függ, mit akarsz nézni...- kockáztattam meg.
- Egy filmet- mikor látta, milyen csúnyán nézek rá, folytatta- Disney, bár nem sokan tudják róla.
- De mi a címe?
- A Karib-tenger kalózai- igen, hallottam róla, egész pontosan a sulis farsangon. Ebben van az a kalóz, akinek olyan sokan öltöztek be.
- Legyen- vontam vállat, mire Aiden elmosolyodott és elindította a filmet. Vissza sétált és leült az ágyára, én meg csak álltam és úgy tettem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy állva akarom végignézni a filmet.
- Ülj már le- mordult rám unottan.
- De...- nem tudtam magam jól kifejezni. Mégis hogyan ülhettem volna le nyugodt szívvel egy fiú mellé az ágyára!?
Aiden a szemét forgatva a távirányítóval leállította a Karib-tenger kalózait, ami épphogy csak betöltődött.
- Na ide figyelj- nézett rám komolyan.- Nem várom el, hogy bízz bennem, sem azt, hogy semmisnek tekintsd azt, amit csináltam- itt mérget mernék rá venni, hogy elvörösödtem, mert bevillant előttem Aiden arca, mikor megcsókolt... Te jó ég, mi a francért jutott ez nekem eszembe!?- Csak a lényeget vedd figyelembe. Máshogy viselkedtem veled azóta?
- Igen- vágtam rá rögtön.
- Mikor?- döbbent meg és talán volt egy kis felháborodás is a hangjában.
- Egy csomó ideig nem szóltál hozzám- a fiú elmosolyodott. Ezúttal semmi ijesztő nem volt az arcán. Valami furcsa fáradtság csillogott a szemében és nem csak a betegség miatt.
- Kíváncsi voltam, hogy te hogyan fogsz viselkedni velem szemben, de mikor úgy beszéltél velem, mint bármikor máskor rájöttem, hogy nekem sem szabad tartanom tőled a távolságot. Pontosan úgy fogok veled viselkedni, ahogy te velem. Fogd úgy fel, hogy ugyanazt érzem irántad, mint te irántam. Ha nálad ez gyűlölet, nálam is. Ha barátság, akkor nálam szintúgy. Ha több...- majd vállat vont, de így is ki lehetett következtetni a végét. A probléma csak egy volt...
- Nem értem...- motyogtam.- Most te egyszerre utálsz, szeretsz és egyiksem?- mosolyogva felsóhajtott.
- Nem. De az előbb mondtam, hogy úgy viselkedek veled, ahogy te velem. Ha barátként viselkedsz velem, én is úgy fogok, akkor is, ha nem ezt érzem. Így már érthető?- őszintén szólva sajnáltam Aident. De egyértelmű volt, hogy emiatt nem változtatok a nem létező kapcsolati állapotunkon.
- Érthető- válaszoltam, majd leültem mellé az ágyra.
A film igazából tetszett. Vicces is volt, meg szeretem a kalózokat. Sok ilyen történetet hallottam, annyi különbséggel, hogy azokban nem volt varázslat, átok, meg ilyenek. De egyébként jó film volt, még akkor is, ha nem mindig a filmre figyeltem, mert útközben elterelődtek a gondolataim.
Súly nehezedett a vállamra... Mármint nem képletesen, hanem szó szerint! Aiden válla az enyémhez nyomódott, ő maga pedig csukott szemmel nézte a filmet. Így biztos jobban tetszett neki... Ennyit arról, hogy lázasan nem tud aludni- gondoltam.
Na igen, egy jó darabig ebben a nem túl stabil pozícióban néztük... Pontosabban néztem tovább a filmet. Ismétlem, egy jó darabig. És azt is, hogy instabil. Ugyanis Aiden válla egy kb. öt perc után lecsúszott az enyémről és a fiú felborult, mint a tejes zacskó. A reflexeimnek köszönhető, hogy nem csapódott bele lendületből a combomba, mert időben elkaptam a fejét, hogy lassíthassak a tempón. Szóval ja, így Aiden már nem a vállamon, hanem az ölemben feküdt. A fejem meg csak három árnyalattal lett vörösebb, mert bár nem vagyok belé szerelmes, mégiscsak egy fiú, aki az ölemben fekszik!
Gondolkodtam rajta, hogy fel kéne keltenem, de nem volt szívem megtenni. Végre elaludt, pedig azt mondta, nem tud. Emellett most először éreztem úgy, hogy nem akar bántani. Az arcvonásai ellazultak és teljesen ártalmatlannak, egyúttal sebezhetőnek tűnt. És ilyet sosem tapasztaltam még vele kapcsolatban.
Egy hajtincse az arcába csúszott, én pedig ösztönösen oda nyúltam, hogy kihúzzam onnan. Aiden nem ébredt fel, nekem viszont támadt egy beteg ötletem.
Megfogtam pár tincset és elkezdtem befonni. Tudni kell, hogy hároméves korom óta tudok fonni és hatévesen tanultam meg az abszolút gyors fonást, amit később Jasie haján tökéletesítettem.
Az első után rájöttem, hogy nincs nálam hajgumi. Ekkor jöttem rá, hogy van a tv mellett egy kis dobozt, ami tele van millió fekete kis hajgumival. Igen... A nappaliban, a földszinten.
Lehúnytam a szemem és megpróbáltam minél jobban a dobozkára koncentrálni. A szoba ajtaja kicsapódott és mikor kinyitottam a szemem, a hajgumis doboz ott lebegett előttem. Nem volt túl stabil a varázslat, de legalább sikerült!
Szóval az extra pici, szoros és hosszú tincseket percenként fontam be, majd fogtam össze. Körülbelül a tizedik tincset fontam, amikor az egyik már készen lévő fonatocska Aiden arcába hullott és megcsikizte a fiú orrát. Félálomban a füle mögé tűrte, de amikor észre vette, hogy valami változott rajta, akkor megállt a keze.
- Te most komolyan befonod a hajam?- kérdezte dünnyögve. Elmosolyodtam.
- Igen- majd lelkesen bólintottam is hozzá, bár tudtam, hogy nem látja, mert a másik irányba néz.- Ezzel a tinccsel kész is a bal oldalad- tettem hozzá, majd begumiztam a fonatot.
- Nem akarom megtudni, hogy nézek ki- tápászkodott fel az ölemből és megdörzsölte a szemét. Kicsit csíkos lett az arca a nadrágom miatt, de aki nem tudja, hogy az ölemben feküdt, észre sem vette volna az apró szépséghibát.
- Mint egy fiú, aki elővigyázatlanul belealudt a filmbe- vontam vállat.
- Amúgy bocs- sütötte le a szemét.- És ezzel kárba veszett a drámai beszédem a film előtt- célzott a monológjára, amit a megnyugtatásom céljából mondott. Elnevettem magam.
- Ugyan, rá és ránts- legyintettem.- De hadd fonjam be a hajad! Légysziii!- néztem rá boci szemekkel.
Aiden úgy nézett rám, mintha idióta lennék, majd vállat vont.
- Ha ez neked jó- ekkor hallottunk, ahogy a huzat becsapta a bejárati ajtót. A húgom jelent meg előttünk. Arról, hogy ért fel ilyen gyorsan, ha már nem volt rajta cipő, csak kabát, arról fogalmam sincs.
- Megjöttünk- mondta vidáman, majd odaszaladt hozzám és az ölembe ült. Aztán Aidenhez fordult.- Helia befonta a hajadat- állapította meg. Aiden hitetlenkedve elnevette magát.
- Köszi, amúgy nem vettem volna észre- Jasie morcosan nézett rám.
- Nélkülem?- morogta a lehető legszigorúbban, de most őszintén, ki tud egy ilyen cuki morcos pofira komolyan reagálni? Mert én nem!
- Segíthetsz te is- öleltem meg a kis tökmagot. Jasie arcán hatalmas vigyor szaladt át.
Új családi program: Aiden hajának fonása. Amikor készen lettünk, megkértük Aident, hogy nézze meg, mielőtt szétszedi.
- Nem akarom látni, nem akarom látni- motyogta az orra alá, míg kiment a tükörhöz. Úgy nézett bele, mintha külön kínzás lett volna látnia a művünket, de végül mégis megtette.- Ejha- majd forgatni kezdte a fejét. A kezével összefogta a fonatokat, majd elengedte, rendezgette őket.- Nem is olyan vészes- vont vállat.
- Tetszik?- nyammogta Jasie.
Zárójelben megjegyzem, hogy a húgom körülbelül fele olyan tempóban beszél, mint mások, már évek óta. Mintha mindent szótagolna, bár ez állítólag normális, nekem mégis szokatlan. Ezt hívom nyammogásnak.
- Az erős túlzás, de még átgondolom- mondta, majd visszament a szobájába.
- Aszittem szét fogja szedni?- pislogott nagyokat.
- Én is- vontam vállat, majd átszaladt az agyamon a gondolat, hogy mi lesz a többiek véleménye, ha holnap így megy suliba...