Szakadtam a röhögéstől és nagyon féltem, hogy még a könnyem is kicsordul. Márpedig akkor elkenődött volna a sminkem és azon nem segít a szép ruha, ha tönkre megy a hosszú munka gyümölcse!
Aiden elém lépett és pimaszul mosolygott.
- Szólj ha végeztél- nyújtotta ki a kezét. Megfogtam, mire felhúzott a földről, ahová út közben leültem. Igazából az egész osztály Aiden jelmezén nevetett, de ez őt cseppet sem zavarta.
- Ezt meg honnan szalajtottad?- intett a fejével a ruhám felé.
- Tehetség- húztam félmosolyra a számat, mire rögtön leesett neki, hogy varázslattal csináltam.
- Hé, Aiden- karolta át Sean, szintén röhögve.- Te a Jelmezkirály vagy a Jelmezkirálynő címért fogsz küzdeni?- kérdezte, miközben alig tudta visszafogni a nevetését.
- És te, haver, színvak vagy? Vagy Simbát bevágtad a ruháid mellé a mosógépbe?- na ezt nem értettem... De a többiek nevettek, ezért én is.
- Ez Zordon, te nagyon hülye- mondta Sean, majd nevetve oldalba bökte.
- Életszerűbb, mint Zazu, mert veled ellentétben, ő tud beszélni- ezzel egyértelműen Sean csendes természetére utalt.- Ha valamelyik disneyben lenne kaszás, neked annak kéne öltöznöd!
- Mert fekete?- kérdezte Sean, mire Aiden a szemét forgatta.
- Nem, baszd meg, azért mert akkora paraszt vagy!
Na igen, ezzel még elvoltak egy darabig.
A jelmezverseny második óra után volt. Nem volt nagy szám, mert annyi volt, hogy kaptunk sorszámokat, lefotóztak minket számsorrendben, majd mehetett mindenki a dolgára. Én a 39-es voltam, Aiden lett a 40. Mögöttem állt, én pedig épp azon gondolkodtam, hogy már megint nem szól hozzám, mikor megkocogtatta a vállamat.
- Mizu, hercegnő?- majdnem rászóltam, hogy nyilvánosan ne hívjon hercegnőnek, de még éppen időben jöttem rá, hogy annak vagyok öltözve.
- Semmi, hercegnő- vágtam rá, mire gúnyosan elhúzta a száját.
- Én legalább nem csaltam- közölte.
- Én sem! Jelmezben vagyok, nem!?- próbáltam védeni magam. De észre vettem, hogy már nem engem néz.
- Az meg ki?- nézett a fotózásra szolgáló fehér szekrénysor előtt álló lányra. Egy vörös hajú hableánynak volt öltözve, de első pillantásra felismertem kifejezéstelen tekintetét.
- Az új A-s lány, Hilary Charm- válaszoltam.
- Csak nekem tűnik furcsának, vagy...
- Nem. Nagyon para az a lány. Már beszéltem vele és... Nem árt szemmel tartani- fogtam rövidre.
Mivel nem jelentkezett mindenki a versenyre, ezért százhatvan gyerek állt kb. összesen a sorban és gyorsan haladtunk. Aiden elmagyarázta, hogy nemek szerint pontozzák a diákokat, így lesz egy lány és egy fiú harmadik és második helyezett, és a győztes páros, a Jelmezkirály és -királynő.
- Mielőtt megkérdeznéd, én a fiú kategóriába tartozom- közölte gúnyosan. Ebben az a gáz, hogy valóban arra gondoltam, hogy ő vajon melyik női jelmezben, szóval nem válaszoltam, csak kínosan elnevettem magam.
A következő óra után volt az eredmény hírdetés a színpadnál. Kezdtem kellemetlenül érezni magam, mivel a többiek jóval többet dolgoztak a jelmezükkel, mint én. És Aidennek igaza volt, tényleg csaltam, még akkor is, ha sosem derül ki.
Egy végzős fiú lépett fel a színpadra. Bemutatkozott, köszöntötte a versenyzőket és a nézőket, majd a kezében lévő oklevelekre nézett.
- Nem húznám az időt. Kezdjük is el! Egymás után két nevet fogtok hallani: a harmadik helyezett lány és fiú- hatásszünet.- Anne-Mari Badskin a 9/b-ből- taps.- És Sean Bicker a 10/b-ből- az iskola épülete a mi osztályunk üvöltésétől zengett, mikor meghallottuk Sean nevét. A gyáva oroszlán felment a színpadra. Szegény nagyon zavarodottan totyogott, nem tudta merre menjen, de szerencsére a lány, aki a másik harmadik lett, odébb húzta és megálltak hátul.
- A második helyezett páros: Jakob Firelight a 12/b-ből - taps. Ja, a srác Jack unokatesója, szóval befogtam a bal fülemet, hogy ne süketüljek meg az ordításától.- És Klementine Hopkins a 10/a-osztályból - nem mertem kiabálni az osztályok közti rivalizálások miatt, de hangosan és büszkén tapsoltam a barátnőmnek. Oldalra sandítottam, és jól láttam, hogy Aiden is alig tudja visszatartani a mosolyát.- Most pedig következnek a győztesek, tehát az évi Farsangi Jelmezkirály és -Királynő - hatásszünet.
- Nem akarok nyerni- suttogtam, de Aiden meghallotta.
- Hé- nézett rám.- Nem csaltál. Csak vicc volt. Megérdemled- mondta kedvesen, ami igazából kedves volt tőle.
- Ki vagy te és mit csináltál Aidennel?- vigyorodtam el.
- DOBPERGÉST KÉREK!- kiáltotta a konferáló fiú, mire mindenki a combján kezdett dobolni.
- Mondtam már, hogy nem kell tőlem félned?- kiabálta a fülembe, hogy halljam a hangzavartól. És igen, jól hallottam, de nem reagáltam.
- Amire még nem volt példa- kiabálta lelkesen a mikrofonba a srác. Ennek se lesz hangja holnapra!- Helena Jordan és Aiden Hopkins a 10 b-ből- kiáltotta, mire Aidenre néztem, aki vigyorogva biccentett a színpad felé. Amíg kiértünk a sorunkból, biztos voltam benne, hogy megsüketülök, mert az osztályunk teli torokból üvöltött. Előre nyomultunk a tömegben. Aiden törte elöl a sort, de néha hátra nézett, hogy ott vagyok-e még.
Természetesen aki ért el helyezést, az mind kapott csokit, meg nem is tudom mit. Mi egy-egy tortát kaptunk, amit az osztályunkkal kellett megosztani, ugyebár, de mivel egy osztályba jártunk sejtettem, hogy az egyik torta nem a mi gyomrunkban végzi...
- Most pedig megkérném a királyt és a királynőt, hogy mondjon beszédet!- a szívem kihagyott egy ütemet. Hogy MIIIT???
- Kezded?- kérdezte, mire csípőből rávágtam:
- Hölgyeké az elsőbség- Aiden nem reagált, mert szerintem észre vette, hogy ideges vagyok.
- Drága alatvalóim!- köszöntötte a nézőket, ami végig gondolva, hányan utálhatják őt ebben az iskolában, elég kellemetlenül hangzott.- Mivel ez a jelmez egy heccnek indult, nem találtam ki fejedelmi beszédet, főleg mert senki nem lenne rá kíváncsi. Tudom, hogy sok van a rovásomon- nézett Emma néni felé- de őszintén szólva tudom, hogy ez száz százalékban az én hibám. Sok ember számára csak egy szálka vagyok. Egy szálka a szemükben akit el akarnak távolítani a francba. És vannak, akik inkább nem kötnek belém, mert úgy vélik, hogy a szálka csak még jobban belemegy a szemükbe, ha ki akarják szedni. De nem is ez a gáz, hanem az, hogy a barátaim között is van ilyen. Aki távolságot tart tőlem, csak azért, mert nem akar az utamba állni. De amíg nekem, vagy a barátaimnak nem árt valaki, a véleménye érdekel és nem fogom bántani. Nem vagyok olyan logikátlan, mint elsőre tűnik- majd meghajolt. A konferáló mellé lépett.
- Köszönjük, Jázmin Hopkins- mondta gúnyosan. Aiden elvigyorodott, majd dobott neki egy puszit. A közönség hangosan felnevetett, Aiden pedig hátra sétált. Örültem a sikerének... Annak már kevésbé, mikor a kezembe nyomta a mikrofont.
- Öhm... Sziasztok- kezdtem nem épp a leghatározottabban, miközben előre sétáltam.- Egy páran biztos észrevették, hogy viszonylag új vagyok ebben az iskolába és... Mintha egy teljesen más világba csöppentem volna - mert ez így is van, tettem hozzá gondolatban. - Sosem voltam még iskolai farsangon, pedig ez akkor is hatalmas élmény, ha nem nyer az ember. Egyébként én sem készültem beszéddel, mert eszembe sem jutott, hogy kellhet. Nem szeretek beszédet mondani, mert az emberek többségét nem érdekli, azt mondják, csak időpazarlás, és többnyire tényleg így is van. De egyben egy lehetőség is a beszélőnek, hogy elmondja a gondolatait. És én köszönetet szeretnék mondani az osztályomnak és a többi barátomnak, akik segítettek beilleszkedni. Akiktől olyat kaptam, amit eddig csak felnőttektől vagy tiszteletből kaphattam. Barátságot. Köszönöm a figyelmet- majd visszaadtam a konferáló fiúnak a mikrofont. Engem is megtapsoltak, ami nagyon jól esett.
A következő óra után voltak az előadások, így nem volt időnk tortát enni, mert mindenkinek mennie kellett átöltözni. A mi osztályunk esetében színes, rugalmas, mozgásra alkalmas ruhákba, más osztályokban eseteknént jelmezbe, vagy civilbe. A wc-k megteltek lányokkal, akik újra sminkelték magukat, vették le a jelmezüket... Az egyértelmű volt, hogy nem ott fogok átöltözni. Mármint visszaváltozni, ugyebár.
Lementem a hátsó lépcsőn és leellenőriztem, hogy zárva van-e az ajtó. Mivel minden rendben volt, végig simítottam a ruhámon, majd az akaratom szerint visszaváltozott eredeti alakjába. Pont mint bármelyik fegyverem.
Végre kezdődhetett az előadás (eljutottam a lényegig!!).
Évfolyamonként növekvő sorrendben mentek az előadások. A kilenc A-sok táncoltak, utána a B-sek darabot adtak elő. Egyik sem hagyott bennem maradandó emléket. Viszont utána jöttek Mint-ék a Muzsika hangjaival. Az fenomenális volt! Nem énekelt mindenki, de akik igen, az fantasztikus volt!
- A francba- morogta Orchidea mellettem ülve.- Nagyon jók. Nem fogjuk tudni túlszárnyalni őket.
- Hé- mosolyogtam rá.- Sokkal jobbak leszünk!
Aiden hajolt be köreinkbe, aki közvetlenül előttem ült.
- Ti látjátok valahol az új lányt?- Orchidea azt se tudta, kiről van szó, de ha tudta volna se lett volna kisegítve, mert nem volt ott.
- Szerintem nem vették már bele a darabba- vontam vállat.
Mikor a színpad mellett álltunk a takarásban, először láttam az osztályt pánikolni. De teljesen! Charlie háromszor jött oda megölelni engem, Andrea vagy nyolcszor skálázott öt perc alatt, Jay az ujjait tördelte, Aiden pedig egyhelyben topogott.
- Srácok- suttogtam, majd megpróbáltam magamra vonni a figyelmüket. A felkonferálásunk már a végéhez közeledett, de szerencsére meglepően hamar szóhoz jutottam.- Jól begyakoroltuk? Igen! Ha valaki bepánikol, kisegítjük? Természetesen. Felesleges pánikolni! Akinek nem tetszik odalent,- mutattam a nézőtér felé,- az csináljon jobbat!
A srácok arcán halvány mosoly jelent meg, majd a csoport egyik fele átment hátul a színpad túloldalára és sikeresen meg is érkeztek, mire a konferáló végzett a monológjával.
-... A tizedik bééé!- kiáltotta, mire azon gondolkodtam, hogy miért hülyéket raknak felkonfnak, na mindegy...

A színpad bal oldalára felállt a három srác: Drew Hookers, Jack Firelight és Charles Bones. Amikor énekelni kezdtek, a nézőtéren megszűnt a nyüzsgés, főleg Charlie viszonylag magas hangját hallva. Aztán felment Aiden, közéjük lépett és pont mint a zenében, bemondta a címet. Ez volt a végszavunk. Mindenki felrohant a színpadra és táncolni kezdtünk. Semmit nem lehetett érezni az aggodalomból, ami a fellépés előtt lett úrrá rajtunk. Mindenki pontosan úgy csinált mindent, ahogy az meg van írva. A személyes kedvencem Christen lassabb szólója volt, mert akkor mindenki lassítva mozgott, a reflektorok megvillantak, hála az ofőnknek, aki az emeleten volt a világosítóval. Meg Sean rapeléseit is imádtam!
És utána, már a vége felé jött az én nagy szólóm, a Titanium... Az alap koreó csak annyi lett volna, hogy négy erősebb fiú bakot tart nekem, a többiek a hátam mögött összegyűlnek egy kupacba, én meg szó szerint dobok egy hátast. Na, mivel nagyon felpörögtem, ebből az lett, hogy mikor nekilódultam, lendületet vettem és a lelkesedésem miatt előjöttek a szárnyaim. Nagyjából két teljes pillanatig. Szerencsére csak annyiban módosította a történteket, hogy csináltam egy hátraszaltót a levegőben, majd minden ment tovább. A szólóm utáni nagy tánc után egyesével szólózva előre ment pár ember és leült a színpad szélére, majd mikor elértünk az utolsó előtti számhoz a feldolgozásban, egyszerre kezdtek el a kezükkel és a lábukkal dobolni a színpadon, akik még állva maradtunk, előre mentünk és gyorsan leültünk, majd a legvégén dölöngéltünk a zene ritmusára, végül egy-egy random pózban megálltunk.
A közönség hatalmas tapsviharral ajándékozta meg az osztályt. Hangosan fütyültek, még vastapsot is kaptunk. Ehhez képest az utánunk jövő osztályok produkciója kiskutya füle se volt!
Az osztály produkciók után több egyéni előadás jött. Őket nem pontozták, nem vettek részt a szabadnapért folyó versenyben, (ami ugyebár az első helyezett osztály jutalma,) csak önszorgalomból, többnyire a saját szórakozásukra adtak elő verset, táncot, dalt, esetleg viccet, vagy kisebb csoportok rövid darabokat, történeteket.
Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem lettünk volna ezer százalékban idegbetegek, hogy ki nyert és nem állt volna fel három sorral előttem az első számú báb-gyanúsított, Hilary Charm, mint egyéni fellépő...

Fontos: Ez egy extra hosszú rész lett, a következő viszont nem a folytatása lesz, hanem magyarázat, válasz fontosabb kérdésekre, amikből IGEN KEVÉS VAN, szóval akinek még van kérdése, kommentben, priviben, bátran írjon nekem és a kövi részben válaszolok rá. Ha szerencsétek van, akkor nem kell két hetet várni a következő rendes részre!😉😘
Addig is, Chy voltam. És remélem tetszett a rész!!😍💖 Sziasztok!