Bocsi srácok, valamiért nem jelenítette meg a csütörtökit, ezért látjátok csak ma. Mégegyszer bocsi!!

Hát ez jó hosszú lett, szíveim, de remélem, hogy jó is, nem csak sok. Jó olvasást! ❤ #thebigreveal...

- Sean, nem úgy lehet elnyerni egy lány szívét, hogy féltékennyé teszed - majd egy pillanatra Andrea-ra nézett, csak célzás értékűleg.
Sean a plafonra nézett.
- Jaj, minek nekem egy lány, ha az összes az enyém lehet - nevetett fel megvetően.
- Haver, ez nagyon nem a te stílusod! - értetlenkedett tovább.
- Aiden! - a srác rám nézett, mire felemeltem a mutató ujjamat és a szemem felé mutattam, de ő nem értette, miért ütögetem az arccsontomat. A szememet forgattam.
- Ti is meghülyültetek? - kérdezte Andrea, mikor mellém lépett és látta, hogy mutogatok.
- Én nem tudom - vont vállat Aiden ártatlanul.
A combomhoz vágtam a kezemet.
- Basszus, Aiden, nincs pupillája! - mutattam Sean felé. Aiden fal fehérre sápadt.
- Ne - motyogta sokkoltan.
- Ez mit jelent? - kérdezte Andrea és megajándékozott az eddigi legrondább pillantásával.
- Hosszú - vágtam hozzá nem túl kedvesen. - Mindenki menjen vissza a terembe! - adtam ki az utasítást, de persze senki nem hallgatott rám.
- Majd én eldöntöm, mit csinálok! - üvöltött rám Andrea. - Sean a legjobb barátom és bármi folyik itt, nem hagyom, hogy baja essen.
- De ez nem Sean! - kiabáltam vissza.
- Elég, lányok, elég- szólt közbe Sean... Vagyis a báb. - Ne vesszetek össze rajtam! Mindenkinek jut belőlem - felment bennem a pumpa és hajszál híján vissza válaszoltam neki, hogy valóban elég nagy arca van, hogy mindenkinek jusson, de kultúráltam magam.
- Ki vagy te? - kérdezte Andrea döbbenten. A hangja nem volt sem vádló, sem megvető. Inkább mintha valami eltört volna benne. A Sean-ról alkotott képe tört össze.
- A szexiség mintaképe, a férfi ideál definíciója- vigyorgott gondosan ügyelve arra, hogy ne nézzen Andreára. - A kupidó-sárkány - hajolt meg beképzelten.
- A mi? De te ember vagy, nézz már magadra!- tárta szét a karját Andrea.
- Egyelőre - vonogatta idiótán a szemöldökét.
- Engedd el azokat a lányokat! - parancsoltam neki.
- Hercegnő - húzta gúnyos mosolyra a száját. - Nem királynő, nem a főnököm, nekem aztán nem parancsol! Amúgy is, ezek a lányok szeretnek engem, igaz? - a két lány, tudtommal két kilencedikes, nevetgélve helyeselt. Látszott, hogy nincsenek maguknál. Sean... Vagyis a kupidó-sárkány megbűvölte őket valahogyan...
- És mi köze van Ámornak.. Vagy mi a fenének... Kupidónak a sárkányokhoz? - váltott témát Andrea, akinek féltékenységet véltem felfedezni az arcán.
- Te ezt nem értheted - nevetett fel ismét, hogy minél kevesebbet kelljen Andreára néznie. - Nagyon sok féle sárkány létezik. Többek között én!
Hirtelen eszembe jutott valami... Túl sok információt osztott meg Andreával, de a lány értetlenül nézett rá. Ha valóban Andrea is a sokadvérű sárkány, akkor sem tud rólunk semmit. Vagy ha tud, nagyon jól titkolja.
- Ez hülyeség! - csattant fel a lány.- Mi köze a mitológiának a mesebeli sárkányokhoz!?
- Jajj, cicukám, túl sok dolgot nem tudsz rólunk és az embereknek nem is szabadna tudni a fajtámról - említette csak úgy mellékesen.
- Honnan tudsz ennyi mindent? - döbbentem le. Hiszen a bábok csupán alapokat ismertek, de a sárkány törvénykönyvet nem olvasták. Honnan tudja, hogy nem beszélhetünk az embereknek magunkról?
- Nem csak helyes vagyok, de okos is - kacsintott rám, most először nézve valakinek a szemébe. Mármint hármunk közül. Valami nem stimmel.
- Amúgy meg, ha ilyen nagy a pofád, akkor miért nem változol át - hergeltem, mert kíváncsi lettem.
A srác arcára ráfagyott a vigyor és az arca picit eltorzult. Megleptem.
- Megőrültél?- csattant fel Aiden. Sean oda kapta a fejét és amikor a legjobb barátja szemébe nézett... Egy pillanatra megvillant a szeme. Aiden engem nézett, ezért nem látta, de én észrevettem, hogy volt pupillája. Sean még él. De hogyan? Soha nem volt még olyan, hogy a pupilla... Kivéve ha... Kivéve, ha Sean a vérsárkány! De akkor miért lenne ilyen hamis önképe!?
Aiden hangja zökkentett ki a gondolatmenetemből:
- Ne bíztasd!
Sean elkapta a tekintetét, a pupillája ismét eltűnt.
- Bocs, de a lányok jobban vonzódnak a hozzám hasonló fiúkhoz, a sárkányokat kerülik, az emberi alakom vonzóbb - vigyorgott rám.
- Hogy mi van!? - csattant fel Andrea. - Ki vagy te? Mi a francot csináltál a legjobb barátommal!? - Sean Andrea-ra nézett és... Egy pillanatra ismét volt pupillája. Mintha minden jó dolog, ami az emberi léthez köti őt, meggátolná az átalakulásban.
Valami nem stimmelt. Nem tudtam összerakni a képet, mert valami hiányzott. Szerencsére Andrea ezt is megoldotta...
- A... An... - nyöszörögte Sean, de valamilyen erő elfordította a fejét. A szeme ismét megüresedett. - Na! Mostmár elég! Az erőm növekszik. Már semmi sem állíthat meg - mosolyodott el gonoszul. - Sean halott!
- Ez a te hibád - hallottam meg Aiden hangját, aki útközben a hátam mögött Andrea mellé lépett és épp a lány felé bökött. - Ha egy kicsit is figyeltél volna rá - soha életemben nem láttam még ilyen dühösnek Andreát.
- Az én hibám!? Ha figyeltem volna rá!? - kiabálta torka szakadtából. - Amióta ismerem soha semmi mást nem néztem csak azt, hogy neki mi a jó, hogy mi fontos számára! Mindent megtettem azért, hogy neki jó legyen!
- Csak adnod kellett volna neki egy esélyt! Nem pedig utánam koslatni, mikor láttad, hogy...
- Idióta! - ezt a szót még sosem éreztem ilyen fájdalmasnak. - Azóta gyűlöllek, hogy ide jöttem! Gyűlöllek teljes szívemből - üvöltötte kíméletlenül. - Sose voltam beléd szerelmes! Egy semmire kellő vagy! Egy senkiházi negyedvér, aki nincs tekintettel senkire!
- Negyedvér? - akadt fent Sean. Rosszul tette. Andrea szeme vörösen izzott. Nem lángolt, mint nekem szokott... Inkább... Vérben ázott.
- Te kussolj! Te nem Sean vagy! Te egy gyilkos szörnyeteg vagy! Az a Sean, akit én ismertem nem flörtölt cicababákkal! - majd hirtelen a fiú felé nyújtotta a jobb kezét.- Akarod tudni, hogy miért, Aiden? - majd Sean felkiáltott, mert a levegőbe emelkedett. - Mert az a Sean, akit én szerettem, csont buzi volt! - a kép összeállt bennem. Főleg, amikor a levegőben lógó báb-fiú végtagjai húzódni kezdtek, amikor Andrea elkezdte szétnyitni a tenyerét. Szétfeszítés.
- Engedd el! - mondtam higgadtan. -Még él!
- Miért higgyek neked!? -fordult felém Andrea. Legördült egy könnycsepp az arcán.
- Mert én látom, amit te nem, Vérsárkány- Andrea szorítása engedett a fiún. - Tedd le!
- Én... - feszítette meg a kezét, mire Sean ismét feljajdult.
- Parancsolom, hogy engedd el! - a lány karja elernyedt, Sean pedig a fördre esett. - Én már értem- mondtam halkan, majd a kimerült Sean elé guggoltam. - Tudom, hogy nem haltál még meg, hiszen akkor nem lett volna vér benned, amivel Andrea mozgathatott. Azt is tudom, miért - mosolyodtam el. - Te vagy a sokad vérű sárkány. Ezért nem tudott még megszállni a báb szelleme- Sean kérdőn és bambán nézett rám. - Andrea, honnan tudod, hogy Sean meleg? - kérdeztem a Vérsárkányt, de közben egy pillanatra sem vettem le a szemem a bábról.
- Én... - majd felsóhajtott és elölről kezdte. - Gólya táborban találkoztam először Sean-nal. Nagyon sokat beszélgettünk és ez kilencedik elején is így ment. Nem tartott sokáig, hogy rájöjjek, hogy tetszik nekem. Alapból azért lettem ide küldve, hogy megtaláljam a probléma forrását, ami miatt te is ide jöttél... szóval nem volt jó ötlet beleszeretni egy emberbe, de az érzelmeket nem lehet irányítani. Azt még én sem tudom. Amikor bevallottam neki, hogy nem vagyok közömbös iránta, akkor mondta, hogy nagyon sajnálja, de valaki másba szerelmes, mégha tudja, hogy egyirányú is. Azt mondta, hogy megbízik bennem, ezért elmondja az igazat: hazudott Aidennek, mikor azt állította, hogy ő a legjobb barátja. Igazából én vagyok az. És Aidenbe szerelmes. Majdnem belehaltam, mert még sosem voltam szerelmes. Segíteni akartam neki, meg is kérdeztem, mit tehetek érte. Azt mondta, hogy tartsam távol a lányokat a közeléből, mert ha Aidennek barátnője lenne, nem élné túl. És én meg is tettem, pedig féltékeny voltam rá- összeszorította az ajkait és potyogtak a könnyei.- De Sean mégsem lehetett boldog! Pedig reméltem, hogy Aidenben mégis van hajlam és legalább ők boldogok lehetnek, de...
- Mi van? - csattant fel Aiden.
- Kuss - fordultam a barátomhoz, aki kérdőn nézett rám, de csöndben maradt. - Most jön az én felállásom. Szerintem Sean szerelmi élete ennél kicsit bonyolultabb.
- Már bocsi, de miből gondolod, hogy jobban tudod annál, aki érzékeli a vér változását és ezzel az érzelmeket? - hüppögte a szemét törölgetve Andrea.
- Sárkány ösztön- vontam vállat.- Anyám tűzsárkány. A képessége a felismerés. Egy kicsit örököltem tőle az általános sárkány ösztön mellé. - Sean felállt, mire Andrea kinyújtotta a kezét és a vérét lefelé irányította, ezzel a földre kényszerítve a fiút.
- Már alig van benne vér - motyogta.
- Tudom - majd a fiú vállára tettem a kezem. - Sean, ha hallasz engem, kérlek figyelj rám! Tisztában vagyok vele, hogy nem kedvelsz és értem is, hogy miért, de ez most fontos. Segíteni akarok neked - majd mellé ültem, így láthattam a többieket is. - Ha a feltevésem igaz, akkor Sean-nak nagyon nehéz volt az utóbbi pár év. Szerelmes lett az egyik legjobb barátjába, a másik legjobb barátja pedig bevallotta neki, hogy szerelmes belé. Ő visszautasította, hiszen nem tudott volna elvonatkoztatni attól, hogy a másik sokkal többet jelent számára. Ezután megkérte az előző barátját, hogy kergesse el a szerelme mellől az esélyes barátnő jelölteket. A barát meg is tette, a szerelme pedig meg volt róla győződve, hogy ez a barát szerelmes belé. Főszereplőnk pedig hirtelen rájött, hogy hibát követett el, amikor megkérte a barátját a segítségre, mert elkezdett érzéseket táplálni iránta. Kevesebbet, mint a szerelme iránt, de félő volt, hogy a két szerelme egymásba szeret. De lépni nem akart, mert számára a szerelme többet jelentett, mint a barátja. És emiatt az érzelmi terror miatt sebezhetővé... Vált... - motyogtam döbbenten. Megértettem a szellemsárkány logikáját! Soha nem jöttek szülők panaszkodni, hogy a gyerekük eltűnt. Nem sírt egyik osztálytársuk sem, hogy valaki hiányozna nekik! Azért, mert a szellemsárkány olyanokat választott ki, akik - bármilyen szörnyen is hangzik - felejthetőek és érzelmileg labilisak. És akárhonnan is nézzük, a banda legfelejthetőbb tagja Sean. És emiatt támadt egy ötletem.
- Sean, te hihetetlenül erős vagy! Minden tiszteletem a tiéd, hogy ennyi minden történt veled, mégis ilyen jól titkoltad az érzéseidet - a báb-Seant kirázta a hideg. Tehát a tervem működött! - Csak hogy tudd, én teljes mértékben melletted állok. Nem tudom, hogyan oldjuk meg ezt a problémát, de nem szabad feladni! Légy erősebb a problémánál! Gyerünk, Sean! Te erősebb vagy nála! Ne hagyd, hogy olyanná válj, amilyen soha nem akartál lenni! - Sean arcizmai megfeszültek, becsukta a szemét és felkiáltott.
Működik!
Sean kinyitotta a szemét. Már volt pupillája.
- Segíts! - kiáltott fel.- Szedd ki azt az izét!
A mellkasára tettem a kezem, mire az zöldes színnel felvillant, majd a báb úgy csúszott ki belőle, mintha csak egy illúzió fedte volna el a kíváncsi szemek elől.
Sean elájult az arca ellazult, de a fiú élt. Ezt főleg onnan tudtam, hogy felsóhajtott. Megkönnyebbült, ahogy én is.
- Repüljetek fel - mondtam Andreának, aki felvonta a szemöldökét.
- Minek? Sárkányokra nem hat a memória törlőd- húzta el a száját gúnyosan.
- Mi? -valóban érzékeltem már hasonlót, mikor Emma néni nem felejtette el, mi történt a tűzes esetnél, de... Azt hittem, csak nem nézett oda, vagy ilyesmi. - De hát az egyik ilyen bábra hatott!
- De ők nem sárkányok- emlékeztetett Aiden.
- Majd valaki magyarázza el nekem, mik ezek a dolgok, amiket ti bábnak hívtok- szólt bele Andrea. - Én is harcoltam már ilyenekkel, de sosem értettem, hogy mik ezek...
- Engedd el - alkalmaztam Aiden bölcsességét. - Majd elmondom, de előbb - majd leguggoltam és a földre tettem az összekucsolt kezeimet.
- Helia!
És a szokásos blablabla, az osztály visszament a terembe, mintha semmi sem történt volna. Főleg, hogy pont ekkor csöngettek be. Csak négyen maradtunk kint: Aiden, Andrea, Sean és én... Ha a kínos csendet nem számítjuk külön személynek.
- Mi történt? - kelt fel bágyadtan Sean. Ahogy a többi báb, ő sem tudott arról, hogy mit tett... Legalábbis azt hittük... - Mindenre emlékszem... - kérdőn néztem rá.
- Tényleg? - a fiú elmosolyodott.
- Én vagyok az első személy, aki hálás a szellemsárkánynak- mondta kedvesen, amin mind a hárman meglepődtünk.
- Hogy mi a... Ez komoly!? - akadt ki Aiden. Jó, kinek miben merül ki a meglepődés fogalma, na!
- Ha valakit megmar egy kígyó, és sikerül meggyógyítani az illetőt, a heg örökre rajta lesz - kezdett el érthetetlen-jóslatszerű-dumával beszélni - ez a személy, aki belém került, örökre nyomot hagyott bennem.
- Mi van? - vonta fel a szemöldökét Aiden. Sean lesütötte a szemét, majd mély lélegzetet vett és Aidenre nézett. A szája széle megremegett, majd mosolyra húzódott. Ugyan ebben a pillanatban egy könnycsepp gördült le az arcán. Örömében sírt.
- Végre - törölte meg a szemét. - Olyan régóta vártam erre, de nem hittem, hogy félig meg kell halnom ahhoz, hogy bekövetkezzen.
- Még mindig nem értem - rázta a fejét Aiden.
- Végre el tudom szakítani egymástól a szeretetet és a szerelmet - mosolygott sírva Sean. - Nagyon sajnálom, Aiden, azt, ami történt. De hála Kupidónak, aki bennem hagyta a lelkesedését, már tudom, mit akarok.
- Mit akarsz? - bizonytalanodott el Aiden.
- Találkozni délután a lánnyal, akit szeretek és akinek olyan sok fájdalmat okoztam - nézett Andrea szemébe, aki meglepetésében szintén majdnem elsírta magát, de egy nap többször sírni? Ez nem jellemző rá. Szóval összeszedte magát.
- Nem nagy ügy, amíg báb voltál, bosszút álltam a fájdalmakért, de a randi érdekel - mosolyodott el, én pedig felsóhajtottam.
- Na végre! Gyertek, a folyosó végén már jön a föci tanár és nem szereti a folyosón csövező érzelgős kamaszokat! - majd elindultam a terembe. Aiden mellettem indult el, de még nem jutottunk el az ajtóig, mert Andrea hátulról a nyakunkba ugrott.
- Imádom, hogy érzem az érzelmeket! Szerintem nincs mit szégyelnetek. Az osztály kíváncsi ám, kis gerléim, a titok nem lesz sokáig titok!