Sziasztok! Itt az új rész! Bocsánat, ha egy kicsit rövid lett, de fel kellett vezetni az ezutáni részt!😉
Várom a kommenteket!😍
Jó olvasást!😘💖

Első óránk rajz volt, és aludtam egy jót. Odaadtam a tanárnak a matek füzetemet, aminek a hátulja tele volt rajzokkal. Órai munka ötöst és szabadfoglalkozást kaptam.
Rajz után tesi jött. Már nagyon vártam, mert imádok edzeni! A lány öltöző szinte üres volt, mert csak nekünk volt tesink és az új lánnyal együtt is csak hat lány van az osztályban. Mondjuk azt a hat lányt is bőven elég szemmel tartani, ha alapos gyanú van rá, hogy az egyiküket megfertőzték...
Az új lány gyanúsan viselkedett. Forgolódott, nézte a többieket... Persze ezt lehet úgy is nézni, hogy új tanuló, tehát csak felméri a terepet. Megfigyeli az új osztályát... Persze azért szemmel tartottam, de a pupillája még mindig normális volt. Viszont az egyértelműen látszott, hogy keres valakit, akár bevallotta, akár nem.
A legfurcsább akkor is a tesi óra volt. Kint voltunk és iskolakört futottunk. Véremből adódóan szeretek futni, szóval nem kezdtem el nyafogni, mint az osztály nagyobbik fele. A sárkányok ugyanis nagyobb fizikai erővel rendelkeznek, mint az emberek. Plusz ugye sokat edzettem és a szárnyaim sincsenek kiengedve, ha emberek közt vagyok, így annak az ereje is a lábamba száll. De nem szabad teljes sebességgel futnom, mert az túl feltűnő lenne. Fele annyi idő kéne nekem, mint a legjobb futóknak.
A pálya szélén álltunk és a fiúk arról magyaráztak nekem, hogy Aident még senki nem futotta le. Hát persze, hogy nem, hiszen negyedvér! Persze az említett srác nagyon húzta a száját, hisz tudta, hogy ma nagyot fog égni velem szemben, ha mindent beleadok.
Felálltunk a rajt vonalhoz, majd a tanár indítására futni kezdtünk. Aidennel az élen összenéztünk. Egyértelműen látszott rajta, hogy nem akar megszégyenülni, tehát nagy kegyesen megengedtem neki, hogy három centivel előttem legyen. Ezt tartottuk is, amíg be nem fordultunk a  sarkon. Akkor ugyanis Viola átvágott kettőnk között és megnyerte a bónusz ötöst, ami az elsőnek járt. Mondjuk nem feltétlenül jelent ez rosszat, mert emberi tempóban futottunk, de a lány olyan gyorsan előzött be minket, hogy reagálni sem tudtunk. Na igen, itt már gyanús volt, hogy valami tényleg nem stimmel vele.

Tesi után matek jött. A várva várt perc, hogy elmondjam a terveimet. Óra előtt akartam beszélni Aidennel Violáról, de lent maradt kosarazni pár másik sráccal a 12.- ből és csak becsöngetésre ért fel az ofővel együtt.
- Sziasztok! Üljetek le... Bár ahogy nézem fel sem álltatok!- morogta Mr. Mayfeld.- Valakinek van esetleg ötlete...
- Tudjuk!- szakította félbe Jázmin hercegnő.- Hogy mit akarunk énekelni. És nem, még mindig nem tudjuk- forgatta a szemét.
- Szerinted az igazgatónő tudja? Mert lemehetnél megkérdezni- nézett rá unottan az ofő, mire az osztály hangosan felnevetett.
- Egyébként- álltam fel a helyemről.- Igenis van ötlet! Nekem van egy - mosolyogtam.
- Hallgatjuk- kezdett el lelkesedni Mr. Mayfeld.
- Emlékeztek miket mondtatok ötletnek? Call me maybe- fordultam Sophie felé,- Gangnam Stile- mosolyogtam Paulra, aki elhúzta a száját,- Starships? Csupa 2012-es zene. Mi lenne, ha előadnánk a 2012 Pop Danthologyt?- néztem körbe.- Mindenki énekelhet belőle részletet és minden kívánság teljesül. Vélemény?- kérdeztem végül.
- Remek ötlet!- mondta vidáman az ofő.- Amennyiben a többieknek is tetszik...
Szerencsére a többiek is helyeselni kezdtek, tehát az egyik probléma meg is oldódott. Az ofő vállalta értünk a felelősséget, de megígértette velünk, hogy nem lesz baj belőle. A többiek kicsit elbizonytalanodtak, de én nem féltem. Elhatároztam, hogy segítek nekik. Egy afféle csapatépítést végzek el az osztályon. Ezzel fejlesztem vezetői képességeimet és segítek az első barátaimnak is. Összekötöm a kellemeset a hasznossal, vagy valami olyasmi...
A tanár úr elkezdte a matek órát. Algebra, meg minden hülyeség. Megtanultam, csak tudnám minek!? Amúgy sem fogom használni soha életemben, és így másodszor is át kell szenvednem magam rajta. Mintha megbuktam volna és osztályt kéne ismételnem!
Mr. Mayfeld visszafordult felénk.
- Andrea... Minden rendben?- kérdezte döbbenten az ofő.
Mindannyian a lányra néztünk, aki halál sápadt volt. Tényleg elég ramatyul nézett ki.
- Persze... Jól vagyok- mondta Andrea, de egyértelműen nem mondott igazat. A feje hirtelen oldalra bicsaklott, a csaj pedig leborult a székről.
- Te jó ég! Valaki vigye az orvosiba- mondta ijedten az ofő. Jack, aki a padtársa volt, felkapta és kicipelte az ajtón az ájult Andreát.
A tanár úr is lesokkolódott, így félre tette az algebrát és kérdezősködni kezdett, hogy mit csinált ma Andrea.
Megtudtam, hogy egy sajtos szendvics volt a reggelije és hogy viszonylag jó futó, de ma nem akart tesizni. Pedig a ,,jó viszonyunk" miatt arra nem voltam kíváncsi, miket szokott csinálni.
Sajnos volt más, ami lekötötte a figyelmemet. Mivel Andrea nem csinált semmi különöset, lehet hogy nem is ő okozta a saját baját... Mi van, ha az új lány kavart be...? Kavarogtak a gondolataim és egyre rosszabb előérzetem támadt. Attól tartottam, hogy Aidennek lesz igaza és az új csaj egy báb! És ha ilyenekre képes, akkor nagyon veszélyes. Veszélyesebb az előzőknél. Főleg, hogy gyanúsan a könyvével volt elfoglalva, nem pedig az osztálytársa bajával! Éreztem, hogy nem cél nélkül jött át, csak úgy, év közben a mi iskolánkba.
Jack nem sokára visszatért.
- Nos, mi hír a betegről?- érdeklődött az ofő.
- A védőnő azt mondta, hogy nagyon alacsony a vércukorszintje. Felhívta a szüleit és érte jönnek.
Alacsony vércukorszint... Egyetlen sárkány ugrott be erről a két szóról: a vérsárkány. Lehet, hogy Viola egy vérsárkány báb?
Persze az sem kizárható, hogy Andrea teljesen normális módon lett rosszul, csak elég furcsa, hogy ilyen sok véletlen történik egy nap alatt az új lány körül.
Aidennel egymásra néztünk. Ő is ilyesmire gondolhatott, mert idegesnek tűnt. Mérgesen dobolt a padon az ujjaival, emiatt a kontyba fogott haja is rezgett a feje tetején. Lehet, hogy nem szerelmes Andreába, de fontos neki, mint barát. Aggódott miatta. Gyanakodva nézett Violára, aki miatt hirtelen dé ja vu érzésem lett: mintha már láttam volna valahol.
Persze nem gondolkodtam volna olyan sokat, honnan ismerhetem, ha tudtam volna, mi vár ránk az óra második felében...