Sziasztok! Itt az új rész!❤ Kérlek titeket, hogy írjatok KOMMENTEKET, hogy legyen visszajelzésem. Mit szeretnétek olvasni, milyen képeket szeretnétek, viszonyokat is tudok változtatni, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Kritikát is szívesen fogadok!😍 Jó olvasást!😘

Felálltam és idegesen körbenéztem. Csupa zűrös arc nézett rám a hátam mögül és balról sem mosolygott a társaság. Csak a tanár nézett rám kedvesen és szerintem reménykedve, hátha belém szorult valami tisztelet. A többiek ugyanis nem figyeltek a tanárra. Sajnos az viszont érdekelte őket, ki vagyok. Mély levegőt vettem és megszólaltam.
- A nevem Helena Jordan. De hívjatok Hellnek. A szüleim egy kis városban dolgoznak, de nekem családi okok miatt a keresztanyámhoz kellett költöznöm, ezért iskolát is váltottam, így kerültem ide- mondtam hol az osztálynak, hol a tanárnak.
- Értem. Én Mr. Mayfeld vagyok, a matematika tanárod és osztályfőnököd. Ha valamit még nem vettetek az előző iskoládban, akkor kérlek szólj- mosolygott kedvesen a férfi, majd folytatta az órát. Ugyan, azt kötve hiszem, hogy ne vettem volna! Tudom az egész tizedikes anyagot!
Leültem és hátra sandítottam. Aiden haverjai valamit rólam beszéltek, az száz százalék!
Sean-on kívül még volt egy szőke, két világos barna és egy sötét barna hajú srác. Azaz öten voltak, plusz Jázmin hercegnő.
Kb. tíz perccel becsengő után megérkezett Aiden.
- Hát te fiam, hol jártál?- kérdezte a tanár, mire Aiden megvonta a vállát.
- Családi okok miatt el kellett távoznom- válaszolta. Hogy ez mekkora egy...
- Az élők sorából, ha nem ülsz le gyorsan a helyedre!- dobta az asztalra a krétát a tanár, majd a naplóra nézett.- Ó, elfelejtettem. Hiányzik valaki?- ült le a naplóhoz Mr. Mayfeld.
- Az ágyam- vágta rá Aiden.
- Nem vagy vicces fiam. Ülj a helyedre- intette le unottan a tanár, mire Aiden hátra sétált. Útközben a szemembe nézett, ami elég rossz érzéssel töltött el, ezért elkaptam a tekintetemet.- Ki hiányzik?- tette fel újra a kérdést a férfi.
- Andrea- kiabálta be Sean.- Meg lehet, hogy valamelyik jelentéktelen senki- röhögött fel. Sem a tanár, sem más nem reagált rá. Feltűnt, hogy nagyon kevesen voltak. Velem együtt 12 diák ült a teremben. Kevesebb, mint egy fél osztály.
A matek hamar eltelt és bevallom sokkal könnyebb volt olyat ismételni, amit tudtam, mint újat tanulni.
Szünetben nem tudtam, mit kezdjek magammal. Ültem a helyemen és pakolásztam a táskámban. Sajnos nem úsztam meg, hogy Aiden mellém ne lépjen. Szemből az asztalomra támaszkodott és önelégült fejjel nézett rám.
- Pontosan tudod, miért mondtam azt, amit mondtam, ugye?- kérdezte gonoszul vigyorogva. A szeme ijesztően csillogott.
- Sejtem.
- Jól sejted. Nem öllek meg- mosolygott féloldalasan. Úgy nézett ki, mint egy vámpír: fekete haj, hófehér bőr, vörösesbarna szemek. Ijesztő volt.- De Mint nem engedi, hogy egyedül hagyjalak, és közölte, hogy vegyelek be a bandámba. Szóval beveszlek- forgatta a szemét.
- És akarom is, hogy bevegyél?
- Nincs más választásod- vont vállat. Értem, tehát megint ő a főnök.
- Nem leszek a bandád tagja- fordítottam el a fejemet. Aiden láthatóan megdöbbent.
- Legalább lenne társaságod- fintorgott.- Annyira nem rosszak, mint elsőre gondolnád. És ott biztonságban lennél. Megvédenének- ahogyan sorolta az okokat, kénytelen voltam beismerni, ez az Aiden nem is olyan hülye.
- Na jó. De tudd, hogy nem vállalok semmit és nem veszek részt semmiben- mondtam hűvösen, majd felálltam a helyemről. Aiden elégedett vicsorral bólintott, majd előre mutatott.
- Hölgyeké az elsőbbség- engedett maga elé.
- Ezért mész előre, Jázmin hercegnő- intettem gúnyosan a fejemmel, hogy menjen.
- Kössz, megtisztelő- morogta, mert a bandája hallotta a beszélgetés végét és kiröhögték őt.
Mikor odaléptem a bandához egy kicsit be voltam tojva, úgy őszintén. Nincs az a sárkány, akitől félnék harc közben, de ezek az emberek! Mint a hóhérok!
- Na srácok- kezdte Aiden.- Ő itt Hell. Hell, ők itt a srácok- intézte el gyorsan a bemutatást.
- Kössz az infót- forgattam a szememet. Ekkor a szőke srác leugrott a pad tetejéről, ahol eddig ült.
- Szia Hell, én Charlie vagyok- majd felém nyújtotta a kezét. Kezet fogtunk, ami kicsit furcsa volt... Nem tudtam, hogy itt még mindig így köszönnek az emberek...
- Én Jack- mondta mellettem a sötét barna hajú fiú. Ő kevésbé tűnt barátságosnak, mint Charlie és nem is fogott velem kezet.
A két világos barna hajú David és Rick volt. Igazából meglepően kedvesen fogadtak. Azt hittem, ellenségesebbek lesznek.
Ekkor valaki megérintette a vállamat. Megperdültem a tengelyem körül. Két ismeretlen srác állt ott. Az egyik egy sötétebb bőrű fiú volt, ő kocogtatta meg a vállamat. A másik félig ázsiai lehetett, mert jellegzetes ázsiai szeme volt.
- Te voltál a csaj, aki leoltotta Aident, ugye?- kérdezte a napbarnított bőrű srác.
- Igen- vállaltam fel büszkén. A srác elmosolyodott.
- Drew Hookers vagyok- fogott velem kezet. A másik is mosolygott és szintén elismerően nézett rám.
- Jázmin hercegnő?- kérdezte, mire kitört a fiúkból a nevetés.- A nevem Paul North. Köszöntelek a Balhés 10/B- ben- mondta, mikor abbahagyta a nevetést.
- Balhés?- ízlelgettem a szót.
- Sok új hiszi, hogy az osztályközösség miatt rossz az osztályunk. Pedig csak szimplán rosszak vagyunk. Soha senki nem bántja a másikat, ha az illető osztálytársa... Már ha nem Aidenről van szó- nézett Paul Jázmin hercegnőre, aki amúgy tőlem egy méterre duzzogott.- Nem akarom tudni, hogyan és miért üldözi el az új osztálytársainkat. Neked szerencséd volt- Szerencsére én már értettem. A többi új gyerek mind bábu volt. Aiden pedig legyőzte őket.
- Szerintem ne is akard tudni- vontam vállat.- Úgyse mondja el- próbáltam a lehető legtermészetesebben hárítani a ,,hogy úsztad meg" témát.
- Ha engem kérdeztek- kezdte egy barna hajú, kicsit túlsminkelt lány Drew mögül- Aiden azért nem tette el láb alól, mert kedveli a csajt- ez egy kicsit hirtelen érintett. Kérdőn néztem Aidenre, aki gúnyosan nézett a csajra.
- Hogyne. Egy órája ismerem, Sophie! Feleségül ne vegyem?- röhögte ki, mire megkönnyebbültem. Bevallom őszintén, nekem még mindig nem szimpi a srác. Az ideálom tökéletes ellentéte. Nem kedves, nem udvarias, nem figyelmes, nem érdeklődő és nem aranyos. Nekem egy ilyen srác kéne, nem egy Jázmin hercegnő, aki bunkó, önfejű, tolakodó és még sorolhatnám. Kinek tetszhet egyáltalán ilyen fiú?
- Pedig ő azt mondta, ismer téged- vigyorgott rám a lány, akit ezek szerint Sophie-nak hívnak.
- Névről- húztam a számat.
- Feltűnt- forgatta a szemét a csaj.- Andrea jó barátnőd lesz, de velem nem fogsz jól kijönni. Nem csípem a magadfajtákat- mosolygott lenézően. Ekkor értettem meg, mire értette Aiden a ,,Magamfajtákat? Nem is ismersz" megjegyzését. Nagyon idegesítő, ha valaki úgy von le következtetést rólad, hogy két szót nem beszélt veled!
- Oké, jó hogy ezt tisztáztuk, nekem sem vagy szimpatikus- vontam vállat gúnyosan.
A lány bólintott, majd kiment a teremből.
- Ez mekkora egy liba- morogtam.
- Mit vártál? Márkás ruhái vannak, de olyan rossz tanuló, hogy az apja képtelen más suliba bepromózni őt- mondta Charlie.
- Á, szóval apuci elkényeztetett kicsi lánya! Így már mindent értek- forgattam a szememet.
- Annyira amúgy nem vészes- hallottam meg egy másik lányhangot a bal oldalamról. Egy vörös hajú, viszonylag sportos kinézetű lány volt. Arca pimasz volt, de a szeplők kedvesebbé tették. Haja két copfba volt fonva.- A nevem Jayliana Pouvoire. Jay. Szerintem a legtürelmesebb ember az osztályban- lépett mellém barátságosan.- Második éve vagyok Sophie padtársa. Az osztályból az egyetlen ember, aki elviseli- mosolygott.
- Hogy bírod ki?- motyogtam az orrom alá bosszúsan.
- Ugyan, csak el kell engedni a sértéseit és meg kell találni a jó oldalát, ami mindenkinek van- mondta higgadtan.
- Szóval te vagy a legjobb barátja?- kérdeztem logikusan kikövetkeztetve.
- Erős túlzás. Christen és én vagyunk, akik elviseljük őt.
- Ki az a Christen?- néztem körbe.
- Tényleg! Nincs itt nyomika!- csodálkozott el Jack.
- Nem vagy vicces, Firelight!- szólt rá unottan és mogorván Jay, majd türelmesen visszafordult hozzám.- Christen beteg, azért nincs itt. Persze a többiek gyakran elfelejtik őt. Nekem ő a legjobb barátom és egy barátról nem feledkezünk el- ez szép mondat volt, el is mosolyodtam rajta.- Amúgy az én véleményem az, hogy nem fogsz jól kijönni Andreával- mondta, felidézve Sophie megjegyzését.
- Miért?
- Szerintem túl sok dologban hasonlítasz rá- mondta, majd elsétált az ajtó felé. Remek. Engem meg itthagyott tudatlanul!
Inkább nem foglalkoztam ezzel az Andreával. Úgyis megismerem, nem mindegy, hogy most mit gondolok róla, ha úgyse az lesz, amire gondolok? Inkább körbementem az osztályban. Hátul a fal kopott volt. Nem voltak tablók, gyerekkori képek vagy egyáltalán bármilyen faliújság. Üres és kopár volt a hátsó fal.
Bal oldalt a második padban ült egy fiú. A füzetével volt elfoglalva.
- És ő ki?- kérdeztem a fiúkat, akik követtek, mintha kötelező lett volna.
- Harry. A házi felelős. Ő kihasználja, hogy a balhés osztályba járhat, mi meg kihasználjuk, hogy okos- világosított fel Charlie.
- Nem vagyok Harry- szólt hátra a fiú, majd megfordult.- A nevem Harold Marken. És ingyen nem dolgozom- mondta gorombán, majd visszafordult.
- Én is nagyon örvendek- mondtam enyhén lesokkolva. A fiúk felnevettek.
- Nem épp a legkedvesebb tag, de okos és segítőkész, ha kell- mondta Sean, aki olyan lehet Aidenék bandájában, mint a hajókon az elsőtiszt, amolyan főnökhelyettes.

Becsengettek.
Irodalom óra jött. Be kell vallanom, nagyon jó volt! Mikor Tessy magyarázott nekem költőkről, meg életrajzokról, eleinte nem tetszett, de ez a tanárnő sokkal jobbat csinált. Először közösen, felosztott szerepekkel felolvastunk egy Shakespeare szöveget, majd azt mondta, próbáljunk meg együtt válaszolni a kérdésre, ami a lap alján szerepelt, addig ő lemegy valamiért, minek nevére nem emlékszem. Valami nagyító, vagy mi a csoda.
Mikor megoldottuk a feladatot, elszabadult a pokol. Mindenki ordítva kezdett el beszélni.
- Hé, Hell!- szólított meg Jack.
- Igen?- fordultam felé.
- Mit csináltál a kezeddel?- kérdezte, mire egy ütemet kihagyott a szívem.
- Ez egy hosszú sztori, amit majd elmagyarázok egyszer, de az nem most lesz- bújtam ki a válasz alól.
Suli után megvártam Mintet és ketten indultunk haza, mert Aiden már elhúzott, mikor összepakoltam.