Továbbra is 4 nappal Hell indulása előtt...

Ahogy Mimi és a három kiskamasz sárkány a bank felé közeledett, a nő vállán úgy nőtt a nyomás. Hivatali személyek, szabadnapos határőr katonák, gazdagabb panaszosok, akik naponta keresik fel őket súlyos és halaszthatatlan problémáik megoldását követelve... Bárki felismerheti.
- Minden oké? - termett mellette Sondra. Mimi nem tudta, mit felelhetne a hirtelen jött kérdésre. Eközben egy újabb ismerős férfi elől fordította el a fejét. Igazán bánta, hogy sárkány alakban a szem- és hajszínén kívül az arca változatlan marad. Főleg, mert ez a férfi is, miközben elment mellette, úgy bámult rá, mint aki felismerte egy régi ismerősének az arcát, csak nem tudja, honnan ismeri vagy mi a neve.
- Te bűnöző vagy? - kérdezte Sondra. A feltételezés váratlanul érte Mimit, de logikus volt a következtetés.
- Nem - felelte. - Csak túl sok a kellemetlen ismerős...

A Birodalmi Bank egy nagy, robusztus épület. A görög és a francia klasszicista stílust ötvözte. Fatime már többször is járt itt, de minden alkalommal nagyobbnak érzékeli az épületet, mint amire emlékezett.
- Ez bazi nagy! - mondta ki Mimi gondolatait Fowel. - És most? - nézett a nőre.
Na igen, Mimi nem gondolt bele, hogy miként fognak bejutni.
Hogy ki vagy, el nem rejted - mondta a kulcs jóslata. Hiszen királynéként bármelyik széfet kinyittathatja. De ahhoz le kéne lepleznie magát, az pedig nem tanácsos, főleg mert valamilyen furcsa oknál fogva gyanúsan sok újságíró várakozott a bejáratnál.
- Ekkora tömeg mellett képtelenség észrevétlenül bejutni - állapította meg Kenora.
- Hé! - döbbent meg Sondra. - Arról nem volt szó, hogy betörünk...
- Nem törünk be, te dilis - nevetett fel Kenora. - Betörni csak oda lehet, ahol az ajtó zárva van. Ez nincs zárva - vonta le a logikus következtetést.
- Nem lehetne csak kedvesen érdeklődni? - kérdezte Sondra naivan reménykedve.
- Tudod, a bankban, ha azt mondjuk, hogy kincset keresünk, már ki is raknak minket az ajtón... - magyarázta Mimi. Majd hirtelen igen erős hiányérzete támadt...
- Hol van Fowel? - nézett körbe. A fiú nem volt a közelében. Mind a hárman körbe-körbe forogtak a saját tengelyük körül, de nem látták őt sehol.
- Ott van! - kiáltott fel Kenora és a bank kapuja felé mutatott. Fowel éppen átsurrant két riporter között és már el is tűnt. Bejutott a bankba.
- Ugye nem gondolod, hogy... - nézett Kenorára Sondra. A lány, Mimivel ellentétben tudta, hogyan fejeződik be ez a kérdés és válaszolt rá.
- De igen, pontosan attól tartok...
- Miről van szó? - érdeklődött Mimi.
- Ha arról, amitől tartunk, akkor meg kell állítanunk, mielőtt rendőrt hívnak. Ha nem... Akkor jobb, ha nem tudod, mire gondolunk! - jelentette ki a kislány, majd elindult a bejárat irányába.
A királyné nem akarta tudni, miért hívnák rá egy kiskamaszra a rendőrséget, de mindenképpen meg kellett védenie azt a gyereket, hiszen ha ő nem hozza őket ide, sosem jutna eszükbe ilyesmi... Legalábbis szerette volna ezt hinni és a rossz gondolatokat, mik szerint több törvénytelen dologban is részt vettek már ezek a gyerekek, egyszerűen kiűzte a fejéből.
Hogy bejussanak az épületbe, át kellett furakodniuk magukat a tömegen. A királyné befelé menet, ha ötször nem kért elnézést, egyszer sem. Egy újságíró férfi elég cifra káromkodással fejezte ki nemtetszését, de Mimi úgy döntött nem foglalkozik ezzel. Bármi is történik odabent, amiért ennyi riporter van itt, egy rendetlenkedő fiú nem feltétlenül jó sajtó a Birodalmi Banknak. Sietniük kellett, mielőtt Fowel valami nagy butaságot csinál.
A kapunál megállították őket a biztonsági őrök.
- Még nem léphetnek be - közölte az egyik férfi.
- De kérem, mi... - kezdte volna Mimi a magyarázkodást, hogy ők nem riporterek, mikor Kenora felkiáltott.
- Fowel! - a fiú nekik háttal állt. Előtte a folyosó szinte teljesen kihalt volt, csak egyetlen férfi állt döbbenten a fiúval szemben. Olyan értetlenül nézte a gyereket, mintha nem pont úgy nézne ki, mint egy átlagos kölyök.
A biztonsági őrök Kenora kiáltására hátra fordultak, több se kellett a kis csapatnak, mind a hárman átbújtak a terelő szalag alatt és elosontak a döbbent őrök előtt.
- Csukassa be az ajtót - mondta Fowel az előtte álló férfinak. Mimi ekkor ismerte fel: a bank igazgatója volt. Valamilyen sajtó-konferencia lehetett ez a nagy kavarodás, valószínűleg arra igyekezett az igazgató is.
- Ne csináld Fowel! - kiáltott rá Kenora. - Ez bűncselekmény!
Mikor a fiú mellé értek, a királyné nem azt látta, amire számított. A fiú az ujjával pisztolyt formázott és a férfira mutatott vele, halálosan komoly arccal, mintha az ujja töltve lenne... Ekkor vesztette el teljesen a fonalat. Miért jelentene a fiú ujja fenyegetést az igazgatóra?
A férfi persze egy pillanatra sem ijedt meg Foweltől, de szórakoztatónak találta a bátorságát, ezért úgy döntött, engedelmeskedik neki.
- Rendben, fiúk - intett a biztonságiaknak, - csukjátok be az ajtót.
Kintről hangos hőbörgés, nemtetszés nyilvánítás hallatszott be, de a zajok az ajtó becsukódásával megszűntek.
- Rendben, mit szeretnétek? - kérdezte kedvesen az igazgató.
- Mimi? - fordult hátra Fowel. Mimi gyorsan lehajtotta a fejét, bár sejtette, hogy a bankigazgató már felismerte, hiszen nem egyszer járt már náluk emberi alakban is.
,,Vízszintesen, ahogy mész egyenesen"
Valami ilyesmi volt a jóslatban. Ez pedig akárhonnan nézte, Mimi számára egyértelműen a közepet jelentette.
- Nyissa ki nekünk a nagy falon lévő középső széfet - mondta a királyné elmélyített hangon.
- De hát... - döbbent meg az igazgató. - Az a királyi örökösödési széf!
- És? - mordult rá Fowel.
- Azt hittem riporterek, nem bankrablók! Felháborító - ripakodott rájuk. - Nem segíthetek!
- Biztos ebben? - emelte rá ismét az ujját Fowel.
- Igen! - majd a biztonságiakhoz fordult. - Kísérjék ki őket!
Fowel becsukta az egyik szemét célzott és... Lőtt...
Mindenki sokkot kapott, mikor a bankigazgató rémülten a zakójához kapott. Letépte magáról az elegáns ruhadarabot és a földre dobta. A fekete anyag bal vállán hatalmas lyuk füstölgött. A férfi ingének bal válla is megpörkölődött.
A legmeglepettebb viszont Mimi volt. Eddig ötlete sem volt, milyen sárkány lehet Fowel, de az utolsó, amire gondolt volna, az a tűz volt. Persze egyáltalán nem volt lehetetlen, hiszen aranysárkányonként születik egy tűzsárkány, aki szétoszthatja a többi elemsárkány erejét, pont mint ő, csak... Nem gondolt bele egész idáig, hogy bármikor találkozhat az ,,utódjával".
- Kinyitja vagy sem? - kérdezte mérgesen a fiú. A bankigazgató már nem vette fél vállról a gyerek fenyegetését (ha szabad ilyen szóvirággal élnem azután a vállon lövés után).
- De éppen...
- Odavisz minket vagy sem? - kérdezte ezúttal Mimi, elsősorban a férfi élete és a fiú jövője érdekében.
A bankigazgató ekkor ismerte fel a királynét és nem értette, mire kellett ez a felhajtás, ez a fájdalmas kényszerítés, mikor a következő aranysárkány édesanyjaként joga van kinyitni a széfet. De nem akart több bajt, így csak bólintott és engedelmesen elindult a széfek felé.
Kinyitotta a páncél ajtót, ott pedig, mivel tudta, mi várja benn a többieket, úgy döntött, előre engedi őket.
- 125-ös széf - Mimi és a három gyerek előre mentek, de bent meglepetésben részesültek, és nem a kellemes fajtából.
Két őr állt az ajtóban, akiknek Mimi legutolsó látogatásakor se híre, se hamva nem volt, most viszont ott álltak a két oldalon teljes harci díszben.
Mimi és Fowel egymástól teljesen függetlenül a hozzájuk közelebb eső őr felé fordultak, így védve egymás hátát, mégha a másik nem is vette észre. Fowel pisztolyt formázott a kezéből, Mimi pedig készen állt mindkét tenyerét lángszóróként használni. Ám ekkor a királyné felismerte a vele szemben álló férfit. Harmincas éveit taposó, viszonylag jó vágású, világos hajú férfi, dús szakállal. Bronz szárnyai és ruházata az aranysárkányéra hajazott, a kezében egy bronz Sig Sauer, amit egyenesen a királynénak szegezett. Mimi már azt is tudta, honnan ismeri. A bronz fegyverről ismerte fel. Honen volt az, a kovácssárkány, a királyi testőrség egyik kiemelkedő tagja és Wendar jó barátja. Már a férfi is felismerte őt és döbbenten engedte le a fegyverét.
A királyné hátra fordult, hogy lássa a másik őrt. Őt is ismerte: Naeteo, történelem sárkány, szintén a királyi testőrségtől. Kezében egy Honen által készített Colt. Már ő is észrevette Mimit és arca teljesen elfehéredett.
- Fegyvert eltenni és villám gyorsan eltűnni - közölte Mimi ellentmondást nem tűrő hangon, mire a férfiak engedelmesen kifáradtak a páncélajtó külső oldalára. A királyné el sem gondolkodott azon, mit keresett ott a két őr. Nem ért rá, mert ekkor vette észre, hogy a 125-ös széf nyitva van.
Hátra fordult, hogy megkérdezze az igazgatót, miért van nyitva, de a férfi már nem volt ott. Tudott az őrökről és rájuk akarta hagyni. Gyáva nyúl - gondolta Mimi, majd a szekrényhez lépett.
A széfben rengeteg papír volt. Mimi úgy gondolta, hogy ezek a régi aranysárkányok feljegyzései, amiket Wendar említett, hogy szeretnék számítógépbe írni. Már itt volt az ideje, hiszen a Sárkány Birodalom eléggé elmaradott ebből a szempontból. Emellett rengeteg emlék volt benne: sálak és egyéb kiegészítők, mint például karkötők, nyakláncok;voltak még érmék, vastag könyvek, amik elég réginek néztek ki, hogy Mimi ne akarja piszkálni. Elég nagy volt a rendetlenség a tömött szekrényben, de Mimi bármit forgatott fel, nem találta az Augmentert.
- Mit keresel itt? - a királyné azonnal felismerte a férje hangját és érezte ahogy a tekintetével értetlenül pásztázza őt, meg a három gyereket. Megpördült és kínosan mosolygott az aranysárkányra, aki emberi alakban állt előtte.
- Szia! Te, itt? - terelte a témát.
- Én itt, igen! De az én látogatásom már három hete be volt tervezve. Erre két percre kimegyek, te meg itt vagy!? - pislogott értetlenül Wendar. A gyerekek nem ismerhették fel a királyt, hiszen emberi alakban ritkán mutatkozik nyilvánosan. Mimi közelebb lépett férjéhez, közben Fowel ujj-pisztolyára tette a kezét, hogy jelezze, a férfi nem jelent veszélyt nincs szükség fegyverre.
- Megmagyarázom - kezdte, mire az uralkodó felnevetett.
- Az jó lesz, mert jelenleg az egyetlen verzió, ami eszembe jut az egy képtelen baromság - mivel a nő kérdőn nézett rá, Wendar folytatta. - Hogy feltaláltál egy időgépet, visszamentél a Földre és hozzámentél egy emberhez és lett három gyereked tőle, de a férfi nem volt elég jó neked, ezért magaddal hoztad a gyerekeidet és visszajöttél a valóságba, de itt volt az időgéped, ezért csak ide tudtál megérkezni, én meg rosszkor jöttem vissza... - Mimi hitetlenkedve nevetett fel. Ötlete sem volt rá, hogyan juthat egy királynak ilyen az eszébe. A gyerekek is remekül szórakoztak.
- Ez a pasi teljesen zakkant, vagy csak részben? - kérdezte Mimitől Fowel vigyorogva. A királyné aggódva nézett a férjére, nem akarta, hogy Fowel bajba kerüljön a tiszteletlen viselkedése miatt, de Wendarnak feltűnően jó kedve volt.
- Remélem az utóbbi - mondta válaszként Mimi.
- Szóval kik vagytok? - kérdezte a gyerekektől.
- Fowel - bólintott a név tulajdonosa. - Kenora és Sondra - bökött a fejével a két oldalán álló két barátjára.
- És hány évesek vagytok? - faggatta tovább Wendar.
- 12 - válaszolt most Kenora.
- Azért nem kell mindent tudnia - intette le Fowel.
- Jól van - bólintott engedékenyen Wendar. - Szóval, Mimi, mégis mit kerestek abban a széfben?
A királyné elvette Kenorától a régi kulcsot és maga elé tartotta. Wendar arcáról lefagyott a mosoly.
- Ezt meg hol szereztétek? - kérdezte rémülten.
- Az hosszú történet, a lényeg, hogy a hozzá kapcsolódó medálra szüksége lesz Hellnek a küldetésén. Állítólag itt kéne lennie, de... - Wendar a széfhez lépett. Elvette a feleségétől a kulcsot és odébb söpörte a szekrényben lévő régiségeket, hogy a falhoz jusson. Néhány nagy csörömpöléssel ért földet, mikor kiesett a széfből, de a férfi ügyet sem vetett rájuk.
Hatalmas kulcslyuk volt a kacatok mögött.
- Senki nem tudta, mi nyithatja, de ha azt mondták, itt lesz, akkor ez a kulcs nyitja... - majd belehelyezte a Sedena kulcsot a zárba, ami bár nehézkesen, de belepasszolt és ki is nyitotta. A falon apró repedések jelentek meg, ahogy Wendar a kulccsal húzni kezdte kifelé, majd egy szabálytalan széf ajtaja nyílt meg előttük. Mögötte egy ősrégi zsákocska volt. Kék színű, ékszeres tasak, egyértelmű tartalommal. Wendar kivette és Mimi kezébe nyomta.
- Ez az - mondta az aranysárkány. Mimi nem hitt a szemének. Egy sárkány mintájú, lila színű kristály nyaklánc volt benne. - Az Augmenter medál, a lelki és fizikai erő szelencéje.
Wendar tehát ismerte Sedena hét kulcsának legendáját. De nem örült neki, hogy megtalálták, sem a kulcsnak, sem a medálnak.
- Hát... Ez elég gyatra kincs - vont vállat Fowel.
- De Mimi azt mondta, ígyis-úgyis kapunk pénzt - emlékeztette Sondra.
- Hogy mit mondtál? - kapta fel a fejét Wendar. Mimi kínosan elmosolyodott.
- Sokat segítettek - szabadkozott.
- De ezek utca gyerekek - háborodott fel Wendar. - Tudod mire költenék? Édességre, meg...
- Ez nem igaz! - kiáltott fel Kenora teljesen felháborodva a feltételezésen. - Hogy mondhat ilyet, mikor nem is ismer minket! Én a pénzemet a Truszáai Könyvtárnak adnám, ugyanis ott tanulok olvasni és írni, Sondra árva és szeretne a saját lábára állni, be akar kerülni a testőrségbe, ahogy ismerem arra költené a pénzét, hogy egy testőr megtanítsa őt harcolni és egynap a palota tagja lehessen. Fowel mamája beteg. Céreux. Ha nem kap orvosságot meg is halhat, neki arra kell a pénz. A fővárosi gyerekek lehet, hogy pazarolják a pénzt, de Rethében szegénység van, mi meg tudjuk becsülni.
- Rethé - sütötte le a szemét Wendar szomorúan. - A paludisma járvány óta nem jártam ott...
Mimi ismerte Wendar nővérének, Aiyan-nak a szomorú történetét, akit a paludisma nevű gyerekmalária vitt el, de nem gondolta volna, hogy a férje ugyanabból a faluból származik, mint ezek a gyerekek.
- Wendar - vonta magára a figyelmet a királyné. - Ha te nem, én megadom nekik a jutalmat.
- A fenébe - nyöszörögte Kenora kétségbe esetten. - Tényleg azt mondta, hogy Wendar? - kérdezte aggódva Sondrát.
- Igen. Miért? - pislogott értetlenül Sondra, akinek még nem esett le, ki is az a Wendar.
- Te jóságos ég... Én beolvastam az aranysárkánynak - motyogta sokkos állapotban a kislány.
- Ez tök kamu - vágta rá Fowel. - Egy király nem császkál egyedül. Nem szalad le, csak úgy a bankba!
- Azért van itt a sok újságíró, meg fényképész! És azért álltak testőrök az ajtó mögött! - magyarázta neki Kenora. Szegény lányt nagyon megviselte a tudat, hogy mennyire szemtelen volt az uralkodóval. Legszívesebben elásta volna magát szégyenében. És annak sem örült, hogy Fowel csak rontott a helyzeten a kétségtelenül nyers modorával.
- Nyugalom, nem követtél el semmit - enyhült meg Wendar. - Mi lenne, ha megadnám, amit szeretnétek? Ha felújíttatnám a Truszáai könyvtárat? - nézett Kenorára, akinek felcsillant a szeme. - Ha tanulhatnál az egyik tábornokomtól? - mondta Sondrának. A fiúnak leesett az álla a meglepettségtől. - Ha elvitetném édesanyádhoz a szükséges gyógyszereket? - Fowelnek elkerekedett a szeme, viszont az ő reakciója meglepte a királyt, ugyanis hirtelen megrázta a fejét, mint aki meg akar szabadulni egy rossz gondolattól.
- Gyógyszert nem adnak fizetségül, én meg ajándékot nem fogadok el! - háborodott fel a fiú.
- És ha a szolgálataidért kapnád? - kérdezte Mimi. Egy egészen jó ötlet kezdett el megfogalmazódni a fejében.
- Negyed annyit sem tettem, mint amennyit az a gyógyszer ér! - forgatta a szemeit Fowel.
- De még tehetsz! - vágta rá a királyné.
- Mit? Legyek a király rabszolgája? - intett fellengzősen Wendar felé Fowel.
- Nem. Legyél az én tanítványom - ajánlotta fel Mimi.
- És mi a fenét tanulnék tőled? - húzta el a száját flegmán a gyerek.
- És mégis mit csinálna, mikor nem érsz rá? - kérdezte most Wendar.
- Haza mehetne a mamájához, vagy összebarátkozhatna a többi gyerekkel a palotában...
- Várjunk csak... A palotában? Azt mondtad, tőled tanulnék, de te mit keresel a palotában... - értetlenkedett Fowel.
- Te jó ég, hát persze! - tört rá a felismerés Kenorára. - Mimi nem más, mint Fatime úrnő! Wendar király felesége. A tűzsárkány... Vagyis félsárkány.
- Te... - nézett rá döbbenten Fowel. Mimi felemelte a kezét és mosolyogva megjelenített benne egy lángcsóvát. A fiú szája tátva maradt.
- Szeretnél többet tudni az erődről és hogy mire vagy képes? - húzta el a gyerek orra előtt a ,,mézesmadzagot" Mimi. A fiú képtelen volt nemet mondani.
- Rendben!
- Remek! A lányom néhány nap múlva utazik. Utána kezdhetsz - ajánlotta Mimi. A fiú bólintott.
- Na, most, hogy ezt megbeszéltük... - vette át a szót Wendar. - Valaki árulja el, hogy fogunk feltűnés nélkül kimenni ebből az épületből, mert én száz százalék, hogy nem adok interjút senkinek, és nem egy kérdést hagy maga után a tény, hogy ötödmagammal távozom és csak a feleségemet ismeri a média...

Sziasztok! Most a rész végén van a kommentár. Bocsi a késésért, de ez is egy hosszú rész lett kárpótlásul. És a kövi rész előtt, azt tanácsolom, olvassátok vissza a Hazugságba fagyasztva c. részt, hogy tudjátok, miről van szó.
És egy kis spoiler: Fowel A Hatalomsárkány-ban még visszatér! 😉