Sziasztok! Itt a megkésett új rész! Kommenteket továbbra is szívesen várok. Több harcjelenetet szeretnétek, vagy jó így is? Mert picit több akció lesz, de nem tudom még, mennyire van igény!😉
A kövi részt csütörtökön délután posztolom!
Jó olvasást!😘❤

Aiden és én kirohantunk a folyosóra.
- Most mit csinálunk?- kérdezte.
- Keressünk ébren lévőket?- felvont szemöldökkel nézett rám, majd a szemét forgatva felsóhajtott.
- Ufókat nem akarsz keresni?- nem a legszebben közölte, hogy értelmetlen, de igaza volt.
- Ez esetben keressük meg az álomsárkányt.
- Arra sincsen szükség- mondta pókerarccal. Hogy lehet, hogy a tesója a jégsárkány, mégis ő az aki olyan fagyos, mintha nem lenne szíve!
- Miért?- kérdeztem.
- A beprogramozott báboknak olyan vagy, mint egy villogó pont a radaron. Főleg ilyen közelről!- mondta, mire kérdőn néztem rá.
- Honnan tudják...?- kezdtem de nem tudtam, hogy folytassam.
- Érzik a DNS-edet. Hiszen a te megölésedre programozták őket. Komolyan, még ennyit sem tudsz?- mordult fel.
- Bocs, nem vagyok stréber- Aidennek betikkelt a bal szeme. Lehet, hogy ennek a szemrándulásnak van valami jelentősége?
- Nem stréber vagyok, de az erőm nagyon gyenge. Legalább a lexikonjuknak használhatnak a sárkányok.
- Aidenciklopédia?- kuncogtam fel.
- Szóvicc - só hajtott fel. - Olcsó játék hülye gyerekeknek.
- Azért ne felejtsd el, hogy kivel beszélsz- húztam ki magam büszkén.
- Majd meggondolom, ha királynő leszel. Addig ugyanis nem vagy senki- mosolygott gonoszul.
- Egy mocsok vagy, csak hogy tudd- fintorogtam rá morcosan.
- Ó, köszönöm- nevetett, ami megint kicsit ijesztő volt.
- Nem tudnátok hangosabban rejtőzködni?- kuncogott fel egy női hang a folyosó végéről. Az álomsárkány volt az, aki a lépcső korlátjának dőlve bámult minket. Kék és sárga ruhája volt és hozzá világító rózsaszín szeme és a nyakán ott díszelgett egy tetoválás: az örök élet szimbóluma. És ebben az volt a legszörnyebb, hogy tudtam, ki az...
- Leizyn- motyogtam lefagyva.
- Ismered őt?- kérdezte Aiden.
- Rosszabb- mondtam még mindig lesokkolva.- Ismertem.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy ez a nő öt éve meghalt, Aiden!- szakadt ki belőlem, mire a srác is megfagyott.
- Érdekes... Még sosem éreztem jobban magam- nevetett fel a nő, majd ellépett a korláttól és közelebb jött.
- Értem már...- motyogta Aiden.
- Mit?- néztem rá kérdőn.
- A szellemsárkány egy halott sárkány lelkét egyesíti egy élő emberével. Mivel az ember gyengébb, mint a sárkány szelleme, ezért a lelke lassan meghal és a teste átadja magát a teljes uralomnak. Ekkor változik át- igaza volt. A büfés lány nem tűnt teljesen bábnak, mikor odaadta a sütit, de már úgy csinálta őket, mint egy sárkány. Varázslattal készítette a sütit és a benne lévő álomkór akkor hatott, amikor átváltozott sárkánnyá.
- Pompás- forgatta rikító szemeit Leizyn.- Most, hogy ilyen okosak vagytok, esetleg...- majd gömbök jelentek meg a kezében. Álombomba. Ha eltalál, beájulsz.-... meg is halhatnátok végre!
Bombákat kezdett felénk dobálni. Szerencsére sikeresen kitértünk előle.
- Aranysárkány, átváltozás!- kiáltottam, mire arany színű lettem.
A nő egyre gyorsabban dobálta ránk a bombákat.
- Miért?- morgott idegesen.- Miért nem ettétek meg!? Miért nem alszotok, mint mindenki más- kiabált ránk.
- Mert mi nem vagyunk mindenki más!- mondtam, majd kitéptem egy hajszálamat és Leizyn felé suhintottam vele. A jobb kezét felsértette az ostorrá alakult vékony szál. Az álomsárkány felsziszegett.
- A francba- mondta mérgesen.- Dragon guerison!- a csuklója helyre jött. Tehát varázsolni is tud...
- Kár- szontyolodtam el, majd újra Leizyn felé csaptam.
- Hagyj már békén- mondta, majd egy kézzel elkapta az ostor hegyét, ami kirepült a kezemből.
- Máris van fegyverem- vigyorgott, ám amikor megfogta a markolatát, egy egyszerű, szőke hajszállá változott.
- Vagy mégsem- nevettem ki.
- Boszorkány- morogta.
- Nem. Sárkány. De majdnem- majd elő rántottam a tőrt az oldalamon lévő tokjából. Suhintottam vele, mire hosszú, vastag karddá változott. Egy pillanatra meg is szeppent a nő, de rögtön visszanyerte az önkontrollját és támadott.
Minden álombombát kettéhasítottam a kardommal, aminek az anyaga így nem jutott el hozzám.
- Akkor valami más- mondta, majd Aidenre dobott egy bombát.
- Aiden!- kaptam oda a tekintetem, de a fiú már összeesett és elaludt.- Nem úgy volt, hogy a bábok csak engem látnak!?- csattantam fel. Igazából költői kérdésnek szántam, de kaptam rá választ.
- Akinek az a feladata, igen. De ez nem azt jelenti, hogy mindegyik- nevetett ki, majd újra célba vett.
A fenébe- gondoltam- Valahogy meg kell állítanom, mert ha engem is eltalál, azt öl meg, akit csak akar.
Leizyn a palotában szolgált, mikor még élt. Jól ismertem, tehát tudtam, hogy egyáltalán nem ilyen volt, mint ez a nő. Kedves volt, alázatos és segítőkész. Soha nem támadt rá senkire. Azért volt a palotában, hogy ha valaki nem tudott elaludni, segítsen neki és békés álmokat hozzon a szemére. És Leizyn egy idősebb nő volt. Bár a sárkányok tovább élhetnek, mint egy ember, ő már 167 éves volt. És nagyon beteg is! Tizenegy éves voltam, amikor meghalt és bár nem álltam nagyon közel hozzá, ő volt az első személy, akit gyászoltam. Arra már nem emlékszem, ki mondta el nekem, de tudom, hogy halt meg. Mivel idős volt, nem figyelt eléggé, mikor a füstgolyóival kísérletezett és az egyik bomba felrobbant. Nem volt sem ideje, sem ereje elugrani vagy védekezni és a lendület, amivel az álombomba felrobbant hanyatt döntötte és ahogy elájult, ráesett az üvegcséire. Elég szörnyű, hogy így kellett elmennie... Ne merje egy sárkány arra használni egy társa lelkét, hogy gyilkoljon! Főleg ne olyan lelket, ami teljesen tiszta volt!
Remek ötletem támadt. Menekülni kezdtem, hogy kövessen.
- Hová sietsz? Csak nem félsz?
Elég gyorsan követett ahhoz, hogy úgy tűnjön, sarokba szorított.
- És most mit fogsz csinálni?- nevetett fel.- Le akarsz szúrni?- mutatott a kezemben lévő kardra.- Vagy alkut akarsz kötni velem? Könyörögsz a nyavalyás kis életedért?
- Ugyan- legyintettem.- A ,,leszúráshoz"- figuráztam ki- túl közel állsz. Bábokkal nem lehet alkudozni. Könyörögni meg akkor sem fogok, ha félholtra versz! Pedig ennek elég kicsi a valószínűsége...- mosolyodtam el gonoszul.
- A gúnyolódás nem illik egy hercegnőhöz- sóhajtott fel unottan Leizyn. A kezében megjelent egy álombomba.
Gyorsan felmértem a helyzetemet, merre tudok menekülni, ha kell. Az álomsárkány keze meglendült, én pedig a levegőbe repültem, majd suhintottam egyet a szárnyaimmal. Pont, ahogy reméltem: az álombomba irányt váltott.
- Mi a...?- döbbent meg a nő, de nem volt ideje befejezni a mondatát, mert saját támadása elaltatta. Megpörgettem az ujjaim között a másfél méteres kardomat. Igazából rengeteg időm volt, mivel az ellenség elaludt. A kardomat a mellkasába állítottam, mire Leizyn fekete homokká változott. A bábot, ami a szíve helyén volt, összetörtem.
Aiden mocorogni kezdett. Hamarabb fel kellett ébrednie, mint a többieknek, mert őt egy álombomba altatta el, nem egy süti.
- Mi... Mi történt?- fordult körbe.
- Győztem, természetesen. Ismét!- vigyorodtam el, majd felsegítettem Jázmin hercegnőt. Lehet, hogy át kéne keresztelnem Csipkerózsikára? Nem, de csak mert mindenki más is aludt!
A teremben még mindenki aludt, mikor leültünk, de nem telt bele sok idő és fel is ébredtek. A tanár ott folytatta az anyagot, ahol abba hagyta, és senkinek sem tűnt fel, hogy tíz perccel rövidebb volt az óra.
Szünetben kimentem a folyosóra. A terem ajtajában egy nő állt. Szőke haja volt, vidám tekintete. A kora megállapíthatatlan volt... Harminc éves már biztosan volt, de nem néztem többnek negyvennél. Mikor meglátott kilépni a teremből, megállított.
- Szia. Te új tanuló vagy, jól gondolom?- kérdezte kedvesen. Bólintottam.
- Igen, a nevem Helena.
- És ebbe az osztályba jársz, Helena?- megint bólintottam. Nem úgy tűnt, mint aki ne örülne ennek, mint bármelyik másik tanár.
- A nevem Mrs. Gasper. Én leszek az énektanárod. Holnap velem lesz első órátok- emlékeztetett.- Mond csak, tudsz énekelni?- megdöbbentem a kérdésen. Soha életemben nem énekeltem még. Tudom, hogy kell, meg otthon dudorásztam néha, de mások előtt még soha!
- Nem tudom... Sosem énekeltem mások előtt- vallottam be őszintén.
- Értem. Ez esetben megkérhetlek rá, hogy holnap gyere be egy kicsit korábban, mint a többiek, hogy meghallgathassalak?
- Persze- bólintottam.
- Rendben, akkor gyere be fél órával hamarabb. Ott az énekterem- mutatott a folyosó másik végén lévő ajtóra.- Ott várlak holnap reggel. Szerbusz- mondta kedvesen Mrs. Gasper, majd elment.
Na, erre kíváncsi leszek!