Sziasztok!
Ez a farsang előtti utolsó rész! A farsang után lesz egy kis szünet. Fel fogok tenni egy Kérdezz-Felelek részt. Akár ide, akár a kövi részhez tehettek fel nekem kérdéseket mind Az aranysárkánnyal, mint A kristálysárkánnyal kapcsolatban, amikre esetleg nem kaptatok választ. Na, nem fecsegek tovább! Jó olvasást!😘❤

Egy hét. Eltelt egy teljes hét azóta a bizonyos nap óta, mikor Aiden megcsókolt. És a formalitásokat leszámítva egyetlen szót sem szólt hozzám ez alatt a hét alatt...
Most megint csütörtök van. Aiden ismét egész nap kerülte a tekintetemet... Jó, én se nagyon kerestem az övét, mert elég kínosan éreztem magam.
Negyedik órában kaptuk meg a színpadot. Főpróbát tartottunk. Mikrofon és hangpróba, színpadi fények, ki hova álljon. És kitaláltuk, hogy a végén nem törökülésben fogunk ülni, hanem leülünk a színpad szélére és lóbáljuk a lábunkat. Így még jobb volt, bár nem láthattuk egybe az egészet, mert a zenei alap, amit Jack és a szülei csináltak behallatszódott a tantermekbe, ezért nem játszottuk végig, hogy maradjon titokban a hallgatózók előtt is, mit adunk elő.
Szünetben Aiden felszívódott. Gondolom kiment kosarazni, vagy ilyesmi. Én pedig úgy döntöttem, beszélgetek kicsit Mint-tel a farsangról. Kimentem a folyosóra és olyat láttam, amihez eddig nem volt szerencsém: az A-sok balhéztak!
Egy kicsit túlfestett lány-trió, akik közül az egyik szőke hajút már volt szerencsém megismerni: Kelly, annak a fiúnak a barátnője... Vagy exe, akinek Aiden eltörte a kezét. Szóval Kelly éppen két barátnője társaságában ócsárolta az egyik osztálytársát, akit már láttam, de nem ismertem. Ha jól tudom, előző héten érkezett valamikor, de tiszta antiszociális, ezért nem is próbál barátkozni másokkal.
Közelebb mentem hozzájuk és oda álltam a bámészkodó Mint-hez.
- Itt meg mi folyik?- kérdeztem döbbenten.
- Faggatják az új csajt- válaszolt suttogva.
- És honnan jöttél, Drágám, vagy nem méltóztatsz beszélni olyan emberekkel, mint a nyomi osztálytársaid?- nyújtogatta a nyakát Kelly egyik barátnője.
- Nem tartozik rád- közölte a lány semleges hangon. A többiek arcán döbbenet és felháborodás tükröződött.
- Ó, bocsánat! Baj, hogy az osztály, akikhez járni fogsz, megpróbál nyitni feléd!?- csattant fel az előbbi lány.
- Jane, szerintem ha nem akarja, ne erőltesd!- próbálta nyugtatni Kelly, de a barátnője, ezek szerint Jane, meg sem hallotta és továbbra is várta a választ a lánytól.
- A nevedet is csak erőszakkal tudtuk kiszedni belőled. Miért viselkedsz ilyen elutasítóan?- háborgott tovább.
- Csak- mondta ugyan olyan semlegesen a lány. Mintre néztem és láttam, hogy ugyan arra gondol, mint én: a lány báb. Máskülönben miért lenne olyan, mint akinek nincsenek érzései, akire nincs hatással semmilyen sértés...
- Hogy hívnak?- kérdeztem az új lányt, aki vetett rám egy lesújtó pillantást. Fekete szemében nem lehetett látni a pupillát, ezért nem tudtam megállapítani, báb-e vagy sem. A tekintete nyugalmat árasztott. Nem olyan vidám nyugalmat, amitől az ember elmosolyodik és tudja, hogy minden rendben, hanem mintha minden bajomat elfelejtettem volna, de a nyoma ott lenne. És ott a tudat, hogy tennem kéne valamit, de nem tudom mit.
- Hilary Charm- mondta a lány, mire összerezzentem. Pislogtam párat, hogy eljusson az agyamig, amit hallottam, majd vissza kérdeztem:
- Charm?
- Süket vagy?- mért végig póker arccal.
- Nem- ráztam meg a fejem. Fatime Charm. Anyukám vezetékneve is épp ugyan ez, pedig ez nem egy népszerű családnév. Igazából azt sem tudtam, hogy anya honnan kapta a nevét. Mivel a nagyinak nem volt családneve, hiszen sárkány, tutira nem tőle örökölte. Főleg, hogy nem is ismerte őt 16 éves koráig. A mostoha anyja ugyan a földön élt, de ő is sárkány volt. Méghozzá Caroline, a hatalom sárkánya. Nem hiszem, hogy az ő nevét kapta volna, vagy a leleplezés után megtartotta volna. Én legalábbis tutira lecserélném, ha kiderülne, hogy egy felségáruló szociopata nevét viselem.
De amúgy is, annak az átkozott Carolnak nem volt férje sem, nemhogy saját gyereke.
A lány nem foglalkozott velem tovább. Nem igazán érdekelte, hogy a ,,süket vagy?" kérdésére nemmel válaszoltam, mint valami elme fogyatékos. A lényeget pedig kiderítettem: még tudja a nevét, tehát ha báb is, nem fog két napon belül átváltozni... Legalábbis reméltem, hogy így lesz, mert nem akartam zombi-hajkurászással tölteni életem első farsangját.
- Bárcsak a B-be rakták volna- morogta Jane.- Oda illik a többi bunkó, antiszociális paraszt közé.
- Hé- kértem ki magamnak, lévén én is oda járok és a barátaim sem antiszociális parasztok! Persze a felháborodásom senkit sem érdekelt.
- Mindegy hol vagyok és kikkel. Utálom a fajtádat, mert tönkre tették az életemet- közölte mérgesen. Most először láttam bármilyen érzelmet is az arcán.
- A fajtámat! Szóval te különbnek gondolod magad nálam?- kiabálta Jane.- Kinek képzeled magad!?
- Kopj le- vált ismét semlegessé Hilary.
- Kopjak le!?- akadt ki Jane.- Egyetlen ember sem beszélhet velem ilyen hangon!
Hilary szemöldöke összeszaladt, az arca eltorzult a dühtől. Azt hittem üvölteni kezd, vagy minimum lekever egy hatalmas pofont a lánynak, de nem tette. Csak vett egy mély levegőt, lecsukta a szemét, majd motyogni kezdett.
- Meg kell bosszulnom. Addig nem szabad tönkretennem magam- mondta maga elé, de így is tisztán értettem.
- Kit?- kérdezte a harmadik festett lány, Kelly és Jane göndör hajú barátnője.
- Azt majd holnap elmondom. Ha lesz kinek- húzta el a száját gúnyosan, aztán kikerülte a tömeget és lement a lépcsőn.
- Ezt mégis hogy értette?- kérdezte Kelly.
- Nem akarom tudni- mondta a barátnője, majd mind a hárman bementek a terembe.
A tömeg oszlani kezdett, de Mint és én ott maradtunk.
- Meg kéne tudni, mire készül...- mondta Mint. Bólintottam.
- Igaz. Állítólag bosszút akar állni, de nem tudjuk, hogy kin és miért.
- Mi van akkor, ha ez a lány olyan, mint Meg?- kérdezte arra célozva, mikor a barátnője emlékeit összezavarta a szellemsárkány.
- Lehet, hogy úgy emlékszik, hogy Jane valamelyik felmenője tett valamit ellene?
- Igen! Lehet, hogy egy rokonát bántották és azt hiszi, ő tehet róla.
- És mit tehetnénk az ellen, hogy bosszút álljon valakin, aki nem tett semmit?- kérdeztem tanácstalanul.
- Fogalmam sincs. Meg kell várnunk a holnapot- be kellett látnom, hogy Mintnek igaza van. Nem tehettünk semmit. Főleg, hogy abban sem lehettünk biztosak, hogy a feltevésünk igaz.- Tényleg, mi leszel farsangon?- zökkentett ki a gondolatmenetemből.
- Nem mondom meg- vigyorogtam büszkén.
- Jól van, akkor van jelmezed- nyugodott meg.
- Jelmezem?- pislogtam értetlenül.
- Igen. Tudod! Álruha, amitől olyannak tűnsz, mint a karaktered...
- Tudom, mi az a jelmez- morogtam.- De nem mondtad, hogy olyan is kell...
- Te jó ég! Kitaláltad ki akarsz lenni, de nem szereztél jelmezt!? Ez most komoly?- fogta a fejét. Nem teljesen értettem, hogy ez neki miért fontos, végülis az én jelmezem, nem az övé... Ekkor beugrott valami... Valami, ami megoldhatja a problémát. Persze csak ha tényleg működik...