Sziasztok! Itt az új rész! Megszenvedtem vele, és anyukámnak köszönjétek, hogy kész lett, mert ő is olvassa a sztorit és noszogatott, hogy még mindig nincs új rész. Remélem tetszeni fog nektek! 😘❤

- Mit szeretnél? - kérdezte Meg, mikor kiértünk a teremből.
Őszintén szólva magam sem tudtam. Úgy éreztem, beszélnem kell velük, de fogalmam sem volt, miről. Látták, mi történt Seannal, és tudják, hogyan kell védekezni a szellemsárkány ellen, mégis úgy éreztem, mintha valami fontosat akartam volna mondani. Mintha a probléma a nyelvem hegyén lett volna... De nem tudtam, mit akarok mondani...
- Hahó! - lóbálta meg előttem a kezét Mint. - Minden oké?
- Öhm... Gyertek át hozzánk suli után. Beszélni szeretnék veletek- mondtam végül. Bíznom kell az ösztönömben. És ajánlom neki, hogy délutánra tudjam, mi bajom van!
- Hányan leszünk? - kérdezte Meg.
- Hát... Ti hárman... Sean és Andrea... Orchidea... Plusz Aiden és én- számoltam utána. - Az nyolc. - Meg bólintott.
- Viszünk chipset!
- És popcornt- tette hozzá Hil. - Imádom a popcornt!
- Ez is megvan! Mint hazatalál, cím nem kell- nevettem fel. - Ötre legyetek nálunk.
A lányok bólintottak, én pedig Aiden és a bandája után indultam.
Bent szóltam Orchideának, Seannak és Andreának, hogy különleges gyűlés lesz. Csak Aidennek felejtettem el szólni, és nem örült, hogy Seantól tudta meg.
Kihívott a folyosóra és tudtam, hogy olyan lecseszést fogok kapni, hogy a tábornok úr sárgulhat majd az irígységtől, ha megtudja.
- Összegezve: te meghívtál öt személyt a lakásomba, az engedélyem nélkül, Mint engedélye nélkül, úgy, hogy te is csak egy vendég vagy- háborgott. - Milyen jogon!?
- Ideiglenesen ez az én otthonom is... - próbálkoztam, de láttam, hogy még vissza fogja magát és nem kéne felidegelni.
- De illett volna beavatnod, vagy kikérni a véleményemet, hiszen a szüleink nem lesznek otthon, tehát képletesen én leszek a ház ura! - mérgelődött tovább.
- Igen? - vontam fel a szemöldökömet. - Én viszont a te úrnőd vagyok és nem csak képletesen, azért ezt ne feledd! - felsóhajtottam. Rájöttem, hogy ez a leghülyébb indok, amit egy uralkodó felhozhat. ,,Bocsika, hercegnő vagyok, megtehetem!" Nevetséges... - Sajnálom. Az ösztönöm súgta.
- És ha azt súgja, ugorj a kútba!? - csattant fel ismét.
- Akkor beleugrom, mert megmenekülök miatta!
- És ha megfulladsz!?
- Te ezt nem értheted, neked sosem volt! - vágtam hozzá, de rögtön megbántam. Aiden döbbenten támasztotta a folyosó egyik szekrényét. - Miért akarsz kihozni a sodromból, Aiden- sóhajtottam szomorúan. Lesütötte a szemét.
- Csak... - dörzsölte meg a halántékát. - Elvonási tüneteim vannak - húzta félmosolyra a száját.
- Elismerted Mintet, és hirtelen rád jött az őszinteségi roham? - néztem a szemébe kedvesen.
- Csak nem mindig jó, ha titkolózunk a barátaink előtt- intett a terem felé.
- Vannak, amik nem tartoznak másokra- szóltam ellentmondást nem tűrő hangon. Aiden nem válaszolt, csak bólintott, majd elmosolyodott és intett, hogy menjünk vissza a terembe.

A srác megnyerte a lottó ötöst, mert Orchidea úgy döntött az A-sokkal jön, így mi Andreával és Seannal indultunk el hozzánk. Ők pedig - hála Andreának - tudnak rólunk.
A suli utcájának sarkáig csendben mentünk, és amikor befordultunk, Aiden átkarolt és elmosolyodott.
- Vártam, hogy valaki átváltson idiótába és felkiáltson, hogy ,,dupla randi", de úgy tűnik ezt a szerepet magamra kell vállalnom- mindhárman felnevettünk. Sosem láttam még ilyennek Aident. Egyetlen pillanat alatt felszabadult. Oldotta a feszültséget, bár egy kicsit fura volt, de legalább sikeres.
Onnantól kezdve megtört a jég, hülyéskedtünk, lökdösődtünk és végigröhögtük az utat. Teszem azt, ha valaki tegnap azt mondja, hogy ez lesz, pont ugyanígy röhögtem volna, és tuti nem hiszem el. De most ez meglepően természetesen hatott. És jól éreztük magunkat. Ez a lényeg.

Amikor hazaértünk, én váltottam komolyabb témára. Ugyanis valami már egy ideje motoszkált a fejemben.
- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem Aidentől, aki kíváncsian nézett rám. - Azok után, hogy tisztában vagy a múlt történéseivel, másként fogsz Seannal viselkedni, mint eddig tetted? - elmosolyodott.
- Indokolatlan lenne - válaszolta. - Mindegy mi történt a múltban, ha a jövő nem ugyanolyan, akkor a jelen a változás. És a változást nem szabad hátráltatni. Sean a legjobb barátom. És ez mindig is így lesz - boxolt bele a mellette ülő fiú vallába, aki felvont szemöldökkel nézett rá.
- Filozófus leszel? Vagy plébános? - felnevettünk. - De most komolyan, mindent tudok rólad, de azt nem tudtam, hogy van agyad! Mit tudsz még? - szivatta, én pedig nem bírtam ki.
- Megtanulta a Sárkány Alapismeretek Kézikönyvet - hadartam el. Andrea álla leesett.
- Az mi? - kérdezte Sean.
- Kössz, Helia! - mordult fel Aiden. - Venez ici!
Kiáltotta, mire a szobámból kirepült az S.A.K. és meg sem állt Aiden kezéig. Ő pedig tovább adta Seannak... Pontosabban hasba dobta a könyvvel.
- Kértek valamit inni? - kérdeztem háziasan.
- Nem is rossz ötlet- eszmélt fel a hasba vágott Sean.
- Van némi narancslé, víz, szörp és... Esetleg kávé.
- Jó kávét főzök! - emelte fel a kezét Aiden.
- Na, arra kíváncsi vagyok- bólintott Andrea.
- Én narancslevet kérek - mondta Sean, mire Aiden és én kimentünk a konyhába.
- Mióta tudsz kávét főzni? - kérdeztem, miközben elővettem a poharat és a max. 40% gyümölcstartalmú löttyöt.
- Amióta pár éve anya megmutatta - bekapcsolta a gépet. - De ha megvannak az arányok, onnan már könnyű - kedvesen végigmért, majd a szemembe nézett. - Az a te nagy szerencséd, hogy hercegnő vagy - fordult egész testel felém. - Sosem kell majd olyan megeröltető munkákat végezned, mint a narancslé kiöntése.
- Mi van? - vontam fel a szemöldököm.
- Túlment - mosolygott gúnyosan én pedig oda kaptam a fejem. A pohár csordultig tele, a pult is kezdett elázni.
- BASZDMEG! - kiáltottam fel, mire Aiden kinevetett.
- Hogy beszél, felség!
- Szólhattál volna! - kiabáltam.
- Szóltam én - vigyorgott önelégülten, majd közelebb lépett. - De így viccesebb volt - majd gúnyosan megcsókolt, kivette a gép alól Andrea kávéját és kisétált a konyhából. Én pedig ott maradtam összenarancsozva.
Felemeltem a poharat. Lassan, óvatosan, hogy nehogy kiöntsem, mire az üveg hirtelen megpattant a kezemben és szilánkokra törött.
Kétségtelen tény, hogy soha életemben nem káromkodtam akkorát, mint akkor.
- Aiden! - ez volt a vége. Aiden belépett.
- Mi történt, elejtetted?
- Nem. Összetört - mutattam felé a kezemet, ami tiszta vér volt. A padló tele volt szilánkokkal. Minden tiszta narancs volt, itt-ott egy kis vérfolttal díszítve.
- Várj - majd kirepítette a kezbe fúródott szilánkokat, hogy használhassam a gyógyító varázst. Az embereknél ez sürgősségi. A sárkányoknál egy percen túl gyógyuló probléma.
- Majd én feltakarítok. Menj fel és öltözz át - adta ki az utasítást.
- Kössz- vágtam hozzá dühösen, majd felmentem.
Bementem a szobámba, hogy keressek egy tiszta pólót. A nyakláncot kihúztam a póló alól és az éjjeli szekrényemre dobtam.
Ekkor vettem észre valamit. Egy papír volt az éjjeli szekrényemen. Nem zavarta az összképemet, tehát már reggel is ott volt, csak nem vettem észre félálomban. De tutira nem én raktam oda!
Felvettem és elakadt a lélegzetem...

Ne avatkozz mások dolgába, mert te és a barátaid fogjátok megszívni a végén, Aranysárkány! Vesztett ügy. C.