Sziasztok! Itt az új rész! Ismét rendszeresen fognak érkezni, szóval aki nem érti, amit most olvasni fog, inkább olvasson vissza pár fejezetet, mielőtt teljesen elveszik benne. 😂 Jó olvasást! 😘

- Bingó! - vigyorodott el a nő, mintha erre készült volna egész életében. - Vagyis nem teljesen... - mutatott a szemei irányába. - Ezeket Pentitől csórtam. Nem csak mert szép zöldek, de az enyémekkel ellentétben ezek működnek is - utalt arra, hogy apám jóvoltából megvakult.
- De... Hogyan...? - motyogtam sokkos állapotban.
- Ugyan, kislány! - legyintett Carol. - Apád komolyan elhitte, hogy megállíthat egy hatalomsárkányt úgy, hogy megvakítja és futni hagyja? Túl fiatalon került trónra ahhoz, hogy tudja, de ha egy hatalomsárkány megsérül, megnő a hatalma. Igazából nem kellett semmit csinálnom, csak meghalnom - először azt hittem, rosszul hallottam, de tényleg azt mondta, hogy ,,meghalnom" - elüttettem magam egy autóval, mikor eszméletemet vesztettem, ki tudtam lépni a testemből és lélekben eljutottam a Sárkány Birodalomba. Kamasz korom óta nem voltam ott, nehéz volt ennyi idő alatt találni egy ismerős arcot. Aztán megláttam a bátyámat - jelent meg egy gonosz mosoly az arcán, mikor Brendon Charmra gondolt. - Kincs lelkű fickó volt, egy kis cukorpofa - gúnyolódott. - És feleségül vett egy nőt, aki pont olyan, mint ő, csak jó pár évvel fiatalabb. Szegény Penti tökéletes célpont volt, mivel közvetlen alárendeltem. De ez van, így járt - vont vállat - száműztem a lelkét az én testembe, én pedig elfoglaltam az övét. Mivel ő egy vak, sérült nő lett, gondolom ötlete sem volt, mi lett vele, az orvosok meg azt hitték, megbolondult, szóval most egy elmegyógyintézetben lehet... Na mindegy. Én jól ráijesztettem a kölykére - mutatott flegmán a jégbe fagyasztott Yahilára - így Brednek ki kellett törölnie az emlékeit. Ó, bár én is örököltem volna ezt az erőt - kalandozott el. - Na mindegy, nem panaszkodhatok. Lényeg a lényeg: új testem volt, új erővel. Szellemsárkány, az egyik közvetlen alárendeltem, tökéletes alany: bábokkal irányítja az embereket, emlékzavarással a sárkányokat. De ki kellett kísérleteznem, hogy működik az ereje és hogy tehetem erősebbé a saját hatalmam általa. Ehhez pedig kellett egy test, ha el akartam vegyülni az emberek között, hisz Pentinek nincs emberi alakja. És rátaláltam - mutatott Aidenre ábrándozva. - Negyedsárkány. Hibátlan. A franc se gondolta, hogy kismillió humanoid közül pont a kristálysárkányt fogom ki! - kiáltotta enyhén túl dramatizálva. - Ráadásul meg kellett ölnöm a bátyámat, mivel tudott a tervemről. De a lánya még ezzel a haraggal sem volt elég erős, hogy életben maradjon és mellém álljon...
- Ha befejezted a pofázást, esetleg harcolhatnánk is - oltotta le Aiden Carolt, akit sikeresen megsértett és rátámadt a kristálysárkányra. Aiden hiába próbált ellentámadni. Lassította ugyan a nő mozdulatait, de nem tudta megfékezni a támadást. Erre ő is rájött, így még időben elugrott Carol fekete pengéjű kardja elől, ami csak a bal karját karcolta meg.
- Dragon guerison - próbálta eltüntetni a sebet, de az nem akart összeforrni.
- Ne erőltesd - forgatta a szemét Carol. - A hatalomsárkány más, mint a többi sárkány. Ha megváglak a kardommal, az úgy hat rád, mint egy normális emberre a közönséges földi kardok csapása. Nem tudod csak úgy eltüntetni.
Aiden dühös lett és meg sem próbálta leplezni, rögtön támadásba lendült, a nő azonban könnyű szerrel blokkolta. Amikor Aiden kis híján arccal tompítva megállt mögötte, Carol jóízűen kacagott a diadalán.
- Én nem vagyok szellemsárkány, drágaságom - mosolygott Aidenre. - Ellenem még a varázslataid is gyengén hatnak, nemhogy a dühkitöréseid - célzott az előbbi támadásra. Ezzel sikerült mégjobban felhúznia a fiút, aki ismét támadott.
- Coup d'éclats - kiáltotta Aiden, mire sokszáz lila szilánk szerű kő repült a hatalomsárkány irányába. A nő felrepült, így még időben kikerülte a szilánkokat. A levegőből a fiú felé hajította a kardját, aki ezt csak akkor vette észre, mikor a kard már nagyon közel járt hozzá. Nem tudott teljesen elugrani, a kard egy közepesen mély vágást ejtett szemből Aiden bal oldalán a mellkasától a lábáig. Az is csak a reflexein múlt, hogy a fegyver nem a lábába állt, hanem a varázsmező padlójába.
Aiden felkiáltott fájdalmában. És kicsit olyan volt, mintha a tér is vele együtt szenvedte volna el a sérülést, mert egy pillanatra pixelessé vált.
A fiú a jobb térdére rogyott. Teljesen kifárasztotta az utolsó támadás és a sérülése. Szaggatottan lélegzett és remegett a kimerültségtől. Tudtam, ha teljesen elfogy minden energiája, amiből nem sok maradhatott hátra, akkor visszaváltozik és eltűnik a tér is, amit készített, ebben az esetben viszont Carol biztosan meglóg és soha nem tudjuk elkapni. Tennem kellett valamit, csak nem tudtam, mit tehetnék... Teljesen reménytelennek tűnt a harc, hiszen a kristálysárkány csak a szellemsárkánynak ellenfele, de a hatalom sárkánya el sem fárad egy ilyen csatában. Pedig a jóslat azt mondta, hogy a gyémánt hatalmával soha le nem verhették a kristálysárkányt... Viszont azt is mondta, hogy kell neki segítség... De milyen segítség, könyörgöm!? Be vagyunk zárva egy harci arénába és az egyetlen személy, aki Aidenen kívül szerepelt valamelyik jóslatban, éppen magatehetetlenül raboskodik egy jégtömbben!
Lesz majd egy, kit fájdalom és sötétség elragad...
Lehet, hogy erre célzott a jóslat? Talán Hil lett volna az, aki Dalear elképzelt jövőjében meghalt volna, ha nem tudom meg a múltját a régi kristálysárkánynak?
Kavarogni kezdtek a gondolataim... A harmónia sárkánya, akit elragad a fájdalom és a sötétség, és a jóslat úgy szól: ,,S a  harmadik lesz az talán, ki megleli a kiutat." De ki lehet a harmadik? A jóslatainkon gondolkoztam. Ha mind összefügg, talán segíthetnek megoldani a helyzetet.
Ez a harmadik a kristálysárkányos jóslat szerint valamilyen ajándékot vesz el. Ez nem segít...
A legenda sárkányokról szóló jóslat szerint a félárva, aki ugye szintén Hil, kincset ér, utat mutat és az önzetlennek erőt ad. De az önzetlenség Letti néni erejének a forrása, ő pedig nem volt az arénában. Talán nem magára a tulajdonságra érti, hanem egy önzetlen cselekedetre? Talán az, ahogyan Aiden harcol Carol ellen, miközben mi tehetetlenül toporgunk a háttérben... Nem. Aiden újra támadni akart, de Andrea elkapta a kezét. A fiú támadásai meggondolatlanok és agresszívek voltak, nem a mi védelmünk érdekében támadott. Dühös volt Carolra, amiért irányította őt, fenyegette a szeretteit és sikerült átvennie mindannyiunkat. Különben is ő az első személy a kristálysárkányos jóslatban, nem lehet ő a harmadik is.
Először azt kellett tudatoaítanom magamban, mi is az önzetlenség definíciója: Amikor mások érdekét a sajátod elé helyezed. Például mint egy drámai hős, aki meghal, hogy bebizonyítsa az igazát... Tehát valakinek meg kéne halnia!? Feláldoznia magát másokért!? Nem, azt nem hagyom! Nem hagyhatom, hogy egy barátom meghaljon. Azt nem bírnám elviselni...
Na és.. Mi lenne... Ha én lennék ez a valaki...
Én képes lennék meghalni a barátaimért...
Ráadásul a jelenlévők közül én vagyok az egyetlen, aki felér a hatalomsárkány erejével, hiszen csak két ellenfele van, és az aranysárkány az egyik. Ha bevetném az erőt, amit nem tudok használni...
Túl tiszta vagy hozzá... Ezt mondta az Adatbázis, mikor az Aranylángról kérdeztem. Talán úgy értette, hogy túl sok bennem a jóság? De ha sötétséget nyelnék el... Akkor már nem lennék tiszta. Nem biztos, hogy túlélem, nem biztos, hogy működni fog, de az egyetlen esélyem, hogy legyőzhessem Carolt,ha elveszem az ,,ajándékot" vagyis Hil sötétségét, hogy ne legyek olyan tiszta.
,,S ha odanyújtod másik arcod,
Te nyered meg a harcot,
Mit más vív"
Ezt kell tennem!
- Mint! - szóltam a barátnőmnek, aki a többiekkel együtt, enyhén sokkos állapotban bámulta Carol harcát Andreával, aki átvette a legyengült Aiden helyét.
- Igen? - nézett rám a jégsárkány.
- Olvaszd ki Hilt - mondtam, mire Mint felháborodva ripakodott rám:
- Meghibbantál? Akkor meghal!
- Van egy tervem - hárítottam, és bár Mint nem igazán tartotta jó ötletnek, mégis megtette, amit kértem.
Carol és Andrea csatája a furcsa zajra abba maradt és mire a harmóniasárkány felébredt, mindenki ránk figyelt.
- Add át a sötétséged nekem - mondtam Hilnek, mikor magához tért.
- Dehát akkor meghalsz! - tiltakozott, de a szeme már teljesen befeketedett.
- ADD ÁT! - kiáltottam rá, mire a lány engedelmesen a két keze közé szorította a jobb kezemet és csak annyit mondott:
- Távozz!- az erő fekete áramlatként folyt át az ő testéből az enyémbe az ereiben a vér feketévé vált, és ez a sötétség átvilágított a bőrön, ahogyan a jobb kezemből szétáradt a testemben és a szívem felé vette az irányt.
Hil elengedte a kezem. A szemei teljesen fehérek lettek, mert az összes rossz immáron az én testemben volt. Az ereim lüktetni kezdtek, a fülemben dobogott a vér. És egészen eddig a pillanatig nem sikerült realizálnom, amit a sárkányösztönöm próbált elmagyarázni nekem...
- Én vagyok a Főnixsárkány...